Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-14 / 108. szám

1930. május 14. JNfVíRYIDáK 7 Iparoktatási iatézetet végzettek figyelmébe A kereskedelemügyi miniszter külföldi tanulmányútra küld több iparoktatási intézetet végzett növendéket. A külföldi tanulmányút feltételeiről szóló pályázati hirdetményt most tette közzé Kiszely Árpád a kir. állami faés fémipari szakiskola igazgatója. A hirdetmény szerint külföldi tanulmányi ösztöndíjban részesülnek elsősorban a közalkalmazottak, másodsorban az iparos szakiskolát végzett, jó tanuló, megfelelő nyelvismerettel rendel kező fiai. A folyamodó pontos címét feltüntető pályázati kérvényhez a következő kellékleteket kell csatolni. 1. Az atya közszolgálati alkalmazott, illetőleg iparos minőségét igazoló bizonyítványt; 2. A folyamodó végbizonyítványa, illetőleg másolata. 3. Nyelvismereteit igazoló munkaadói bizonyítványt; 4. speciális gyakorlati működését igazoló bizonyítványok. 5. Hatósági orvosi bizonyítvány arról, hogy egészséges szervezetű. 6. Erkölcsi bizonyítvány; 7. Két tanúval láttamozott .kötelező nyilatkozat arról, hogy tanulmányutjok befejezéséről beszámoló jelentést tartozik tenni és ezt a hazatérést követő egy hónapon belül illetékes iparoktatási intézet igazgatóságánál kell bemutatni, valamint, hogy a külföldön szerzendő, illetőleg kiegészítendő ismereteit a hazai ipar szolgálatában fogja érvényesíteni. Az ekként felszerelt és szabályszerűen felbélyegzett kérvény május hó 21 -ig annak az ipai oktatási intézetnek igazgatóságánál adandó be, amelynél folyamodó végbizonyítványt nyert. A folyamodót a döntésről az illetékes iparoktatási intézet igazgatósága értesiti.. Irodalom Pálfy József regénye. A háború emléke olyan, mint a gyászé. Először kegyetlenül sajgató. Azután jön a tompa közöny. Majd megtisztul az emlék, kifinomodik. A testi szenvedésen tul feltűnnek azok a bajtársak előttünk, akik emberek tudtak maradni a legnehezebb időkben is. Sok ember értékét éppen ezek az idők hiutatták meg. Mint a mesében, itt tette a sors őket próbára. Megállták a helyüket. Másokból kibuggyant, mint egy mérges forrás, az alantas indulat áradatja. Pálfy József kedvvel, színesen és az aktualitások iránt fogékony ember tollával írja le a háború egy szeletét, az élet egy szögletét. Eleven, fordulatos, jól megirt a regénye, melynek a »Katonadolog« cimet adta. Szerelmi történetet formál hőse köré. A leány és a fiu lelki átváltozása, amint a Papp László Nyíregyháza* Üzem: Vay Ádám-utca 63. szám. Telefon: 5-10. Flék&riít: Stéchenyiít 2. Telefon; 509. Kisstér 2. és Véső-u. 3. Alepitvp. : 1914-ben. Ezüstéremmel kitüntetve ! gazdag leány életébe besüt a meleg, emberi érzés és megérzi, hogy szive van, — a könyvet különösen értékessé teszi. Az alakok elevenek, szinte ugy tetszik eleven fotográfiák. Ezt a katonatisztet, diákot, uri kisasszonyt ismerjük: typusok, jól meglátott, megrajzolt emberek, nem papiros figurák. — Pálfynak külön érdeme megelevenítő ereje.. Stílusa friss, eleven, felesleges dolgokat elhagy, ebben újságírói ösztöne wzeti csalhatatlanul.. A lélektani rajz igen jó S a happy end kedvéért kissé romantikusan motiválja a regény hősének hirtelen rangraemelését a társadalmi életben, hogy megkönnyítse a leánnyal a kibékülést, ez a deus ex machina sem rontja íe a könyv értékét, legfeljebb megértően mosolygunk, — mint az amerikai filmek befejezésén és örülünk, hogy mégis egymáséi lettek.. A könyv érdekes olvasmány, — ment minden szertelenségtől, Ízléssel van megirva.. Aki kezébe veszi, nem fogja letenni, mig végig nem olvasta. A regény kapható az Ujságboltban, valamint minden nyíregyházi könyvkereskedésben. Ára 1.60 P. í¥

f vegyileg TISZTIT 2746--5 Gallért, kézelőt és frakkinget hófehérre IOS, és tükörfényesen VASAL. Vidéki postaküldeményt pontosan eszközöl, HÍMZÉS A LEGKÉNYESEBB IGÉNYEKET IS KIELÉGÍTVE KÉSZÜL VÁSÁRTÉR-KÖZ 10. SZ. ALATT Dán Endre házassága — REGÉNY — 46 Irta: Tártailytté S. Ilotta. S

s — Holnap. — Hiszen még egy hete sincs, bogy itt van... — Mondja Dán... Történt valami maguk között...? — rukkolt ki az egyenes kérdéssel Kutassyné. A Kutassyné jóhiszeműségéhez szó sem férhetett, ő azt hitte, hogy kettőjük kapcsolatáról zavar nélkül íehet igy beszélni. Most bánta Dán, hogy Kutassynénak a múltban tett célzásait meg nem cáfolta valamiképen. Most nagyon meglepő lesz. Kinos talán. Nem is tudja, hogyan kezdje...? Talán rázudul emiatt azok haragja, akik itt felkarolták, becézték... Elvesztheti az eddig szerzett nagy bizalmat... De.... mégis megkell tennie... — Nagyságos asszonyom... — kezdte — nekem nincs jogom a Nórika kedélyét befolyásolni. Én nem vagyok olyan jelentés személy Nórika előtt. Azt hiszem... rokonszenv, ami kettőnk közt van... semmi egyéb. Hiszen Nórika maholnap menyasszony lesz... az a Hombay Laci.. — Kutassyné kételkedve, mereven nézett rá. Nem tudta olyan könnyen beleélni magát egy ujabb, meglepő gondolatkörbe. Az utolsó szavakra enyhült a merevsége, legyintett s szinte bosszús volt: — Ugyan, Dán! Ezt maga sem hiheti komolyan. Hombay Laci...?! És Nóra?! Ez olyan lehetetlen házasság volna... Tudja, a jó házasság... pern jgaz az, hogy ellentétek vonzzák egymást.. Vonatkozketík or jelentéktelen dolgokra^, amelyekről Schoppenhauer is említést tesz, hogy az alacsony termetűt vonzza a magas, a szőkét a barna ésatöbbi, de nem vonatkozik olyan formában, hogy a léhát vonzza a tudós, az okosat az ostoba, a műveltet a műveletlen, a jellemest a jellemtelen... A Nóra szép tiszta egyénisége megköveteli, hogy az a férfi, aki vele akarja életét élni, ne legyen piperkőc, asszonyhálókban vergődő könnyű zsurfiu, hanem férfias, akaraterős... Egyszóval... hozzávaló.... De hiszen fölösleges erről beszélni.. Én ezt hittem... És... rosszul hittem. Rosszul láttam. Egy szó keményen visszacsendült a Dán fülébe: — Asszonyháló... Dán Endre sohasem vergődött asszonyok hálójában... Igaz, nem is reá célzott Kutassyné... De most... Az az asszony... Az a csodálatos fényességű virágasszony nem vetett hálót... és mégis... Ugy érzi, betöltötte a lényében élő nagy várakozást... Elég volt őt meglátnia.:! Azóta zeng benne a kiteljesedett érzésL.. — Sz—e—r—e—t Minden egyflb eltörpült Ss kihullott a lelkéből... Érezte, hogy Kutassyné nyugodt tekintete rajta pihen. Ugy látszik, mégis csak tőle vár magyarázatot, amiért Nóra elmegy. Pedig... ő semmit sem mondhat. Lehetetlen megmagyaráznia... Hiszen... most még nem is tud- ! ja, hogy mi lesz az életével...? A megoldás még valahol a távolokban vergődik... A tudat alatt. Még azt sem tudja, "hogy mennyi lelkierő van e — — másikban...?! Hogy... Nóra... elmegy...? Valami halvány árnyék átlendült a szivén ettől a gondolattól... Talán... sajnálkozás... ? Vagy egy ösztönös me nekülés-lehetőség a feltartózhatatlanul közeledő megoldás elől...? Vájjon... akar menekülni...? Még tegnap... tegnapelőtt... akart... Ma... ma egészen más...! Olthatatlan és leküzdhetetlen... Sz—e—r—e—t—n—i — 1 Felgyulladtak előtte ezek a betűk és lobognak, mint egekig ható villámos tüzek... Szétnézett a szobában. Egyedül volt.. Kutassyné otthagyta. Lehet, hogy mondott is valamit, vagy semmit....? Vagy megharagudott...? Az is lehet. Most egykedvűen gondolt mindenre... A Minden... semmi a meL lett... A szomszéd szobában ráütött valaki a zongora billentyűire... Egyetlen tompa jaj szállt ki a hurokból... Azután kinyílt az ajtó és Nóra lépett be. Mintha egy pillanatig tétováznék, de mégis mosolyog... nyújtja a kezét... Nyugodtnak látszik. Nagy, nyilt szemeiben nincs bánat, álmatlanság nyoma, csak bátorság és határozottság. Milyen egész ember ez a leány! Külömb, mint egy-egy férfi! — gondolta Dán. — Hol volt, Nórika — kérdezte — már régen itt vagyok. — Csomagoltam. Utazom... — Nem szeret már itt lenni...? — Elég volt öt nap... Azután... lesz valami tingli-tanglí otthon... Elder I^aciné, Buday Sári meg én leszünk a pezsgős sátorban... Nem jön be akkor? — Még nem tudom, lehet—- Ha szereti a tömeget, a tűzijátékot, a zajt és egyéb hasonló jót... — Maga szereti? — Benne vagyok. Érdekes élmények adódnak. Események azok is. Változatosság. Mit is hozhatna mást az idő Bergengócon? Nádasfalu, Balatonlelle... tarka emlékek maradnak a lelkemben... — Tegnap mit csináltak, Nórika...? Nem láttam magát... — Annánál voltunk... — mondta a lány halkan. Nem nézett Dánra, ugy mondta. — Gondáéknál... — mondta Dán színtelenül. — Igen... Ott. Tudja-e, hogy Anna... Dánnak a lélekzete is elállt. Mit akar mondani ez a lány... ? A hires őszintesége... — Megváltozott Anna — fejezte be a jmondatót a lány s leeresztette a hangját.. Valami megfogta az őszinteségét a torkában, hogy ne tudjon kibuggyanni. Bizonytalanság...? Vagy... óvatosság...? — tudta Dán. — Én nem ismertem azelőtt... — jegyezte meg Dán csendesen. — Egyszer beszéltem róla magának — mondta Nőra s mintha szemrehányás volna a hangjában, ugy rezdült a fiu felé. — Igen, Nórika, nagyon jól jellemezte... — És... elképzelten^, hogy boldog asszony... — Az ember mindent szépoeJí szeret elképzelni... — És most megláttam... hogy ez a házasság... Boreasztó... Anna... nem szereti a* urát... ÍFtiyCttJak.l J UiT-J