Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-13 / 85. szám

1930. április 13. jrtfRYIDÍK. 3 ábol másodpercnyi pontossággal élnek éraínrcsaságok és ritkaságok (A »Nyirvidék« bécsi munka­társától.) Minden Bécsbe került magyar kötelességének tartja, felkeresni Bécs régi romantikáját a bájos, poétikus helyek hangula­tát és uti benyomásairól életszük­ségletből részletes beszámolót irni az ottani lapok hasábjain, mintha u] Kolumbusz Kristófként gyara­pitaná a világot. Ilyen felfedező útra indultam én is, az osztrák fő­város nagy multu negyedében, — melynek gyökerei visszanyúlnak a legrégibb középkorba. Távol állott tőlem azonban az a szándék, hogy felfedezéseimet lerögzitsem és kitűzzem a lobogót az uj terüle­tekre, ha nem találkoztam völna Bécs legpontosabb embereivel 1 Keskeny sikátorok boltozatos részekkel, homályos zeg-zugok, ahoi csak a gyalogos tud átmen­ni. Középkori házak misztikus ala­kokkal, reneissance, barokk, em­pir és a jó ég tudja mennyi stilus egymás mellett következnek. Majd tömjénszagú, évszázados templomok, történelmi multu pa­loták hétköznapi lakókkal, mun­kanélküliekkel váltják fel a nyugati világvárosi széles része­ket, uj formákat, hatalmas for­galmat, jólétet. Egy ilyen misztikus homályos keskeny közben a házak szinte egymásnak feküsznek. A homá­lyon átszűrődik távolabbi fény­sáv. Átvágok rajta és hirtelen egy csendes, kis négyszögű térre jutottam, mely kiesik a nagy for­galomból. Jármű ide bejönni nem tud. A kis tér Schabhof név alatt van elkönyvelve az utcák regisz­terében. Régi, nemes egyszerűségű ház előtt megállok. Kopott betűkkel amikor már világosodni kezdett kinn a karosszékemben, — mind olyan kedves és boldogságos volt. A legboldogabb órái voltak éle­temnek. I Másnap reggel kikisértem a vasúti állomáshoz. Soha sem jön többé a halász házba, — mondotta — de tőlem nem búcsúzott örök­re. A viszontlátásra, otthon! Mikor boldogan vcisszatértem a halászházba, express fevél várt rám. »Nincsen számomra gyógyulás. Meghalok ma éjjel, hogy ne fojt­son meg a betegség s hogy ne álljak a Te életednek az útjába.« Ennyi volt az egész. Vilma ir­ta, szegény menyasszonyom, aki­SneK a képe éjjel íhézt küldte hoz­zám. * Flory, a festő most egy kis szünetet tartott elbeszélésében, azután megkérdezte tőlem: — Mondd, kérlek, Te ezek­után elvetted volna Miss Inézt vagy sem? — EL — Látod, én nem vehettem el. Az újság szerint, ahova ezt a me­sét a kollektív kiállításom alkal­mából betétettem, még mindig nőtlen vagyok; A reklám igy job­ban hat. Majd meglátod, hogy özönlenek majd az emberek hogy láthassák a »Fehérruhás lányt a liliomokkal!« Babonából senki sem meri majd megvenni, de el fog kelni az összes tengeri kép, meg a többi légen heverő vásznak, mind, mind, barátom! díszeleg pajta: »Bécs város óra­muzeuma.« Sok órát láttam már Európa különböző városaiban és királyi kastélyaiban és nem von­zott valami különösebben a hir­detett óragyüjtemény. De nagyon érdekeit a régi hely romantikája. Belépek az udvarra, ha ugyan udvarnak lehet nevezni azt a két lépésnyi területet, ahonnan régi regényekből ittfeledett sejtel­mes csigalépcső vezet. A rozoga lépcső minden lépésnél nyöszö­rög egyet, emlékeztetésül öreg, talán rheumás tagjaira. Fent rá­csos ajtó álli tmeg. Mogorva, ál­lig felfegyverzett, karabélyos test­őrt várok már, ki a vár hídját le­engedi. Meghúzom a csengő fo­gantyúját. A csendet a hosszura nyúló hang megszakítja. Forog a kulcs és egy — kedves kinézésű öreg ur nyitja a belső ajtót. A rács mögül kiszól: »Pontosan négy órakor tessék jönni!« és visszacsap ja azonnal a szárnyakat. Fél négy volt. i < ( Lecsúszom a zörgő lépcsőn a térre. A kapunál most veszem csak észre a falban elhelyezett órát, mely a csillagvizsgáló által különféle műszerekkel van el­látva Ez után indulnak előre Bécsben az óramutatók. Nem nagy kedvem volt kivárni a félórát, de az öreg ur bogarassága érdekelni kezdett, annál is inkább, mert a kis téren gyülekezni kezdtek. — Megjelent széles orrú cipőben $gy amerikai, az elmaradhatatlan fény­képezőgéppel és neki támaszkodik Atlasznak, ki a hátán egy er­kélyt tart a szomszéd házon. Any­jával két kis fi.u, barna fitos fiatal leánnyal szeplős lovag, vezetővel tíz tagu társaság sétái fel és le. Az orrhangu yezető hangos elő­adást tart a tagoknak. Közben fi­gyelik a pontos órát. Csattog az amerikai gépe. A szeplős hango­san nevet. Csodálatos, milyen lassan csúszik az idő. Megindulok újra felfelé a ko­rát kinövő öreg alkotmányon. — Utánam egyenként a többiek, mert a lépcsőn két személy már nehe­zen fér el. Meghúzom a fogan­tyút. Az öreg ur kiszól: »Még nincs négy óra!« Tényleg igaza volt. Két perc hiányzott. Most nyitott ajtó mellett, az öreg kezé- t ben az órával várja a pontos időt. Másodpercnyi pontossággal nyitja ki a külső rácsos ajtót. Előbb egy számláláson esünk át. Mert a be­menők száma is meg van hatá­rozva. Édeskés, szindus régi bé­csi keringő dallama fogad. Mult­századbeli órát állított be tisz­teletünkre az intézet vezetője. * Az óra fejlődését mutatja be az óramuzeum a legrégibb időktől a legújabb alkotásig. Valami szen­vedélyes gyűjtő adományozta a városnak és ez azután kifejlesz­tette. A kolostori idők órái után Péter Hainlaintői 1560-ból az el­ső kisebb óra következik. Óriási kerekek, méteres mutatók sora után mindinkább graciüsabbá vá­lik az időszámitó. Az eleinte kéz­zel előállítottak lassankint felvált­ják a technika alkotásai. Csengnek, csilingelnek, zeng­nek, zugnak, harangoznak, kala­pálnak; játszanak galoppot, ron­dot, menneket, walzert, poloinest; hajtanak földgömböt, meridiáno­kat, naprendszert, világítanak, 1/ Gs^&te zenét Ez a cső lehetővé teszi az élethö és hangerós visszaadást. Ha ön súlyt helyez a tiszta és zavartalan vételre, ha a leghal­1 kabb suttogásból egyetlen szót sem akar veszíteni, ugy használjon B 443 HILIPS CSODACSÖVET B443 CJODACÍŐ I III M II szaladnak és kergetik egymást a sok nagy és kis órák. Kapucinus barát negyven évig készítette órásszekrény kimagaslik a töb­biek közül. Neptun isten büszkén evez csónakjában, — Gambrinus minden negyedórában iszik poha­rából, — prágai mestermü ropo­gós csárdással adózik nemzeti hiú­ságomnak. Bájos táncosnő vigan lejt óránként egy francia figurát lovagjával. Ingaórák szorosan egymás mel­lett. Mindhez fűződik valami régi emlék, mese, legenda. XVI. szá­zadbeli japán óra Szent János mei lett húzódik meg. Minden apró részletében kézzel faragott fa­munka, gyönyörű mestermü, tár­sai közül egyedül mer versenyezni a modern technika, az elektro­mosság és mágnesség csodáival. Francia óra. Három évig jár min­den felhúzás nélkül. A németek természetesen siettek a maguk elektromágneses óráját megalkot­ni, de most elmaradtak a fran­ciák mögött. Őrájuk csak 2 évig jár. * Külön termet tölt meg Marié von Ebner Eschenbach, a híres osztrák irónő gyűjteménye. Az osztrák irodalom e kitűnősége sze­relmese volt az óráknak. Egész életét e szenvedélyének kielégí­tésére töltötte. Történelmi emlékű kis zsebórák, karkötők, vekkerek mellett nagyobbak is helyet talál­nak. Gitár, hegedű, trombita, sziv, körte stb. stb. alakú kis órák aranyból, ezüstből, vasból, fából. Némelyikük drágakövekkel ékesí­tett. Nem egynek a fedele gyö­nyörű legendákat, jeleneteket örö­kítve precíz kidolgozásban. Leg­értékesebb része a gyűjteménynek egy Mária Terézia tallérban elhe­lyezett, valósággal papirvékony­ságu óra. Nehezen tudja az em­I ber elképzelni, hogy is csinálhat­i ták meg ezt a vékony szerkezetet. Üvegfedél alatt díszeleg az író­nő regénye »Lotti az órásnő«, — melyben a sok száz és száz óra története is fel van dolgozva. A könyvtárban beírjuk nevün­ket a látogatási könyvbe. Mind a négy fal mellett polcokon könyv­oszlopok, melyek mind az órákkal foglalkoznak. Az asztalon az ösz­szes órásszaklapok. A Der Uhr­macher, Der Deutsche Uhrmacher Cahomer stb. között ott találjuk a Magyar Óra és Ékszeripart is. * A bejáratnál egyenként engedi a látogatókat az öreg ur. Megné­zem az órámat, meddig is tartott a séta. Másodpercnyi pontosság­gal ötig. önkéntelen mozdulattal a vezető is kiveszi zsebéből az órá ját. Reánéz. Komor ráncok jelen­nek meg homlokán, majd elmo­solyodik: »Megállott a zsebóráim. Mit szólnak vájjon az elektro­mos _ csodaórák a pontos ember pontatlanságához 1 Dr. Árverésből jégszekrények, kerti székek, asztalok, sör­aparátok, kávé­házi, vendéglői és más mindenfele üzletberendezések állan­dóan nagyon olcsón Rosenfeld-nél Budapest VIII., Népszínház u. 31. 1968-5 6ASINGER WRÓÜÉFEE Másra A LEGJOBBAK f f — Azóta bizony eljárt az idő és én az idő haladtával végigjár­tam a Bánk bán valamennyi sze­repén. Játszottam a királyt, Só­lom mestert, Mikhái bánt, nem egyszer Petur bánt is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents