Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-12 / 84. szám

2 J^IrÍRYIDÉiC 1930. április 12. Katona József és a Bánk Bán sorsa 1830-ig Irta: 1. Juhász Margit dr. I 1830 április 16-án, délután 5 óra körül egy férfi halad át Kecskemét főterén. Hivatalba megy. Sok a dolgta, a város főügyészének, különösen ha ugy lelkén viseli a nép minden apró-cseprő gondját, mint Katona József. Pedig ma fáradt. Délelőtt nagy tanácskozás, délben bankett. És azok az apró kis alattomos nyilallások a szivében. Panaszolta is az anyjának, hogy haza nézett hivatal előttf. Az öregasszony marasztotta: ne menjen be, dehát a kötelesség, kötelesség. Megint behajtottak valami elbitangolt jószágot, jön a gazdája. Ki keLi szabni á bünte'ést, hogy mennyit fizessen a »bitang kasszába.« Csak ezek az alattomos fájások szűnnének. Ej, ej, nem kellett volna ottmaradni a poharazásra. Dehát mindegy. A! barátok mégis megérnek egy kis kellemetlenséget. Hiszen ez az egész, ariVi az életből megmaradt. Ez az egész... A városháza előtt találkozik az egyik hivataltársával. Együtt lépnek be a kapun. Aztán egy tompa jaj és Katona József, Kecskemét város tisztifőügyésze nincs többé az élők sorában. Társa fogta fel s karjai közt lélegzett utolsót. Megölte a szive. Száz: éve, hogy ez az élet lezáródott s száz év távlatából újra meg újra felvetjük a kérdést: való ban semmi vigasztaló nincs abban a 39 évben, amit a költő maga megett hagyott? Mert minden költői mű, minden alkotás mögött, amit halandó keze és szive adott nekünk, kíváncsian keressük az embert, a szegény, a halandó és esendő embert, aki elküldte hozzánk évszázadok távolából azt, ami benne halhatatlan volt, ami nem esetleges, keressük az embert, aki elküldte a lelkét és hátrahagyta fájdalmát az örökkévalóságnak. Mert az örömök elmúlnak, de az emberi fájdalom halhatatlan. Tiborcz panasza, Bánk gyötrelme, Melinda sikoltása a mienk és a mi maradékainké. De mit kapott a költő, amigélt, mi volt az övé az alatt a három évtized alatt, amig eszmélt és gondolkozott? Mert mit használ a szobor a város főterén, mit ér a koszorú egy rég besüppedt halmon, mit ér a márványoszlop, a diszsirhely annak, akinek rég elporladt a szive? Mit kapott a költő, az ember, Katona József, — amig élt? Romantikus irodalomtörténetírók szeretik azt mondani: semmit. Mégis, próbáljunk meg utánakeresni, igaza van-e ennek a kategorikus válasznak. Katona József »B,ánk bán« előtti müvei méltán nem keltettek nagyobb feltűnést. Eredeti alig van közöttük, s a legtöbbje az ebben a korban divatos német ritterdrámák átdolgozása, vagykompilálása. Ezeket persze elő is tadták, a kor Ízlésének megfeleltek, a cenzúrát nem sértették. Éppen csak addig éltek, amig a közönség megunta őket. S ha itt-ott találkozunk is egy-egy erősebb drámai helyzettel, (Jeruzsálem pusztulása.) ha itt-ott felvillan Petur tüze, (Kupa alakja: »Istv.4n, a magy. első királya«-ban), Bánk szenvedélye (Vérhanti gróf, a »"Luca széke«-ben), még mindig igen nagy utat keü megtennünk a tragédia magasságáig. Hiszen maga a »Bánk bán« is »more ursae« — medvebocs módjára — született, mint Vergilius Aeneise. Gellius mondja Vergiliusról: I

»Traditur more ursae parere et lambendo demum effingere.« Ez a naturalisztikus hasonlat alkalmazható Katonára is, mert nehéz lelki vajúdások árán születik meg szellemének hatalmas gyermeke, az ő kedves »elsősziilötte« — ahogy nevezi — amelyet már meg születése után tisztit meg gyarlóságaitól, amig előtűnik a műből á szépség örök arca. Ha elolvassa az ember Bárány Boldizsárnak, Katona első »Bánk bán« bírálójának a mű legelső 1814-iki kidolgozásáról készült bírálatát, s ha megnézi az ember az 1915-ben Maglódon megtalált második kidolgozás kéziratmásolatát, mely 1815-ben készült, végül az 1820-ban (1821-es jelzéssel) megjelent végleges kidolgozást, ámulva látja, milyen utat' tett meg Katona a közbeeső 6 év alatt- Ha csak annyit emiitünk is, hogy az első kidolgozásokban nincs meg a Petur és Bánk közötti nagy jelenet, az, midőn Bánk a lázadó Peturt a király nevével megtöri s térdre kényszeríti, s hogy az első kidolgozások szerint Melinda (ott Adelajd) nem kap Biberach bűvös porából s ix'nr őrül meg a tett következményeitől, hogy Gertrúd tudja, s kifejezetten elősegíti s akarja Ottó gaztettét, Bánk viszont alig sejthet valamit s mégis megöli a királynét, ebből is látjuk, hogy a tragédia alapja itt még mennyire ingadozó. Ez az 1814-ben megirt dráma abban a formában még akkor sem nyert volna első dijat, ha bírálata sorra kerüi s az Erdélyi Muzeum c. |lap s társaság időközben meg nem szűnik. Bárány Boldizsár, a mű első bírálója azonban, már ebben az ingadozó épületü tragédiában is észrevette az értékeket. És igen nagy fontosságú bírálata azért is^ mert nemcsak gáncsol, hanem buzdit és kezdeményez. Ezt az iniciativát végig ki lehet mutatni a végleges kidolgozás megfelelő helyein. [ A szegény fiskális, Bárány Boldizsár, a rossz drámaíró, a dunántúli Kisgombán, pókhálós és rozzant kúriájában örökre eltemetkezett ember, aki korának legjobb esztétikusa fett volna, s aki minden áron verset és drámát irt, amibői rokona, a közeli Niklán élő Berzsenyi Dániel, kettőnél többet nem birt meghallgatni egy évben, szegény magába süppedt »gombai Virgil« (igy nevezte magát) volt az egyetlen ember, akitői Katona ebben az

1 életben jelentős irói elismerést kapott. — Együtt jogászkodtak Pesten, együtt jártak színházba, együtt tapsoltak a szép Déryné ifjaszszonynak, együtt álmodtak a dicsőségről. Azután együtt kaptak ütéseket az élettől, a nagy iró nagyra hivatott kritikusa eltűnt a hétköznapok ködében, mielőtt az igazi Bánk bánt olvashatta volna. Kisgomba és Kecskemét még távolabb sodorta őket egymástói fi a bét barát 1816 óta soha többé nem találkozott. De Katona érzi, milyen sokat kapott Bárány kritikájával, s még az 1820-as kiadás előszavában is említi: »Most is gyönyörködve olvasom Bárány Boi dizsár Ur, akkori barátom írásban adott Rostáját.« Kisfaíudy Károly: »Ilka« c. drámájának bírálatában is így kiált fel Katona, midőn, egyik helyen a »Rosta« megállapításaira hivatkozik: »És igazad volt, kedves, elefledhetetlen barátom! a nagy fájdalom néma.« A nagy fájdalom néma... Katona József űszti főügyész 1820 óta Kecskeméten élt. Ugyanakkor, mikor müve elkészült a halhatatlanság számára, Katona te akart számolni' az életével, s elment szülővárosába, ahol azért az ajánlóversért, amelyet a Bánk bán elején »szabados Kecskeméth mezőváros nemes főbirájához és tanácsához® irt, a város tanácsa 100 forintokicai jutalmazta a müve^. Ez volt a második elismerés:. Valóban ritka a költő korában, de messze esett az irodalmi sikertől. Hol volt innen Kazinczy és Kisfaludy Károly! A becsvágy elől, amely jogosan égett az iró lelkében, nem menekülhetett Kecskeméten semMivei darabját a Székesfehérváron alakult vándortársulat a cenzúra miatt visszautasította, 1821-ben a »Tudományos Gyüjtemény« cs folyóiratban cikket ír: »Mi az oka, hogy Magyarországon a játékszini költőmesterség nem tud lábra kapni?* A cenzúrát okolja. A cenzúrára rég haragszik! Már az első kidolgozások misztikus előjátékában is (ez a rész teljesen hiányzik a végleges kidolgozású Bánk bánból) az alvilágban szerepelteti a cenzort, ott áll az Igazság balján ez a »kehes, pápaszemmel ümmögő öreg, aki hogyha ki is sütne valamit agyvelőnk, egész alázattal eltörölni tartozik.« Nem, Katona még nem adta fel minden reményét s nem esett búskomorságba. Könyvét megjelenésekor csak a »Hazai és Külföldi Tudósítások*; c. lap emüti pár dicsérő közhelylyei 1820-ban. 1825-ben a »Tudományos Gyüjtemény« XII. kötete felsorolja a Trattner kiadónál megjelent könyveket, s első helyen emliti: »Bínk bán. Szerzette Katona József. I82I. FM5YELE M1 Vaa szerencsém nagybecsű figyelmét felhivns, az általam leggondosabban kezelt, kitűnő minőségű összes húsvéti fűszerárukra bnrgonyaliazt és borecetre, valamint aaját. legjobb minősége pörköltkávéra és kérem a rendelésetet mielőbb fel adni, hogy azt idejéhm hazaszállíthassam. Elsírnnen édes rizling és valódi kisűstőnfőtt pálinka uacao és finom teasüteménjek '•gjulAny.jsahb áron nálam kapható. IGrewfircz Bernát fűszer és borüzlete, Kossuth-tér 12. Telefon : 94. sr. 2044—3 V9* Ma pénteken csak 1 napig m Lotta Ila, Bojda Juci éa Petrovich Szvetislav együttes szereplésével LENGTELVÉR a teljes magyar filwremek egyszerre. E film bossmisága miatt előkép nincs. Kérflnk pontos megjelenés

t Szombaton Ax évad leg

szebb műsora 1 Vasárnap MARCELLA ALBANI, PETER VOSS és LOUIS TREKCKF.lt főszereplésével VÉRES HEG* (MATTERHORN VÉRTANÚI) Szerelmi dráma a hegvek között 8 felvonásban. Irta: Arnold Frank. — Rendezte: L. Trencker. Stan és Pan és A falábú nő — Ferkó a cirkuszban 2-2 felvonásos borleszk attrakció. ;- . * ÍV- (•' •<"• J Bekötve i frt 30 kr.« — Ezen drámát a merész gondolatok és éles festések ajánlják.« A rovatban közölt többi könyvről ilyen lényegbe vágó ajánlást nem tesznek. Aki ezt az ajánlatot irta, az bizonyára olvasta is a Bánk bánt. Talán a szerkesztő, Thaisz András. Nem tudjuk, lett-e az ajánlásnak foganatja, de az bizonyos, hogy ebben az időben a dráma már kézben volt több helyen. Pl. 1826-ban már Miskolcon olvassa az akkor még 14 éves Pulszky Ferenc. (A Nemzeti Muzeum egykori igazgatója.) Életirásaibanemliti, hogy nevelője megrója, miért olvas csak német könyveket, kezébe adja Kisfaludy S. regéit, s Katona Bánk bánját, amelyet »nagy éivezettei« olvas. Az idők jele ez már! Egyre távolabb kerül időben a Martinovics-féle öszszeesküvés árnyéka, s a francia forradalom eseményeinek emléke. Enyhül a cenzúra, nem kell félni már, hogy Bánk nagysága elhomályosítja a királyi méltóságot!.. Változik az irodalmi izlés. A Kazinczyék és Kisfaludyak romantikája mellett Kölcsey és Berzsenyinél a »romantika szőllővesszője« már áthajük a klasszicizmusba

1. Talán Katona is érez ebből valamit. Szívós, lappangó tüze még egyszer fellobban. 1826-ban Kecskemét város tanácsához kérvényt ad be egy állandó színház építése ügyében. Állítólag »többek nevében.« De a pár évvel ezelőtt, a tervvel együtt megtalált kérvényben csak a Katona József neve van aláírva. Szinte fáj ieirni-. Akkor a tanács a kérést tárgyalta, de a megvalósításra nem került sor. Pedig Katona József akkor talán utoljára álmodta, hogy Bánk bánját színpadon fogja látni. Már csak négy éve volt hátra. Sohasem látta meg. Furcsa, mulatós évek voltak azok Kecskeméten. Még későbbi krónikák is regélnek róla. Egyik mulatság a másikat érte. Mindig hajnalig. És Katona is ott volt közöttük rossz szivével. 1830 telén — ahogy irják — sok jeles és érdemes férfi halt meg Kecskeméten. Katona talán az ötödik lett. Ha várhatott volna! Csak pár évig, csak addig, amig utoléri a kor, csak addig, amig először hallja a színpadról: »Vak voltam én is udvarodban, de Már látok.« A színház ma ott áll, ahova ő tervezte Kecskeméten. De Katona József nem várhatott meg semmit. Nem várhatott az életével szegény, szegény halhatatlan és rég elporladt költő, szabados Kecskemét mezővárosának tisztifőügyésze. Fata vetuerunt!