Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-06 / 79. szám

1930. április 6. JtöffcFOTDÉK. a szorgalmas és becsületes pénzkezelőnek. Egy másik község az OFB tárgyalásokon nagy szolgálattal közreműködő egyik alkalmazottjának már száz pengő jutalmat tud adni az érdem elismerése jeléül. öt pengős, tíz pimgős adományok Egyre-másra jönnek a községekhez a hazafia«, kulturális, jótékonysági intézmények, egyesületek támogatást kérő megkeresés sei. Jobb időben adakoztak is a községek, de ma szép tőlük, ha néhány pengővel járulnak a komoly cél megsegítéséhez. Nem ritkák bizony ma, — mint az egyik községnek a Rákóczi Szövetség támogatására hozott határozata mutatja — az öt pengős adományok sem. A nyíregyházi Stefánia Oroson A szociális és kulturális tennivalók iránt több szabolcsi községben mutatkozik áldozatkészség, az okos előrelátásnak, a jövő megalapozásának érzéke. Oros község képviselőtestülete elhatározta, hogy a nyiregyházi Stefánia anya- és csecsemóvédő akcióját a községben is megértéssel és támogatással fogadja és évi P hozzájárulást szavazott meg a Stefánia részére. Az első pillanatban talán nagynak tűnik ez az ösz szeg és a kisgyülésen, — amikor Orosnak ez a példásan nemes lendületü elhatározását tárgyalták — egyik takarékosságáról ismert bizottsági tag meg is jegyezte: nem sok egy kicsit ez a támogatás? De csak az első pillanatra. Mert a Stefániának bármennyit is adunk, nem sok, hiszen a magyar iövő mentésére adunk. Nyíregyházán is, például, bizonyára előbb kellene megépíttetni a szegény gyermekek és szegény anyák egészségére őrködő megfelelő otthont, mielőtt a temetőre költenének. De e tekintetben hiu minden vitaszándék. Valahogyan ebben a kérdésben érzék dönti ei az elhatározást. Oros az évenkénti félezer pengő hozzájárulás fejében orvosi felügyeletet, védőnői látogatásokat, kezelést, táplálást kap szegépysorsu kicsinyei részére. A kisgyűlés el is fogadta a hozzájárulásról szóló határozatot és "Orost, mint szociális célkitűzések és elhatározások terén példátadó községet állítjuk vármegyénk községeinek szeme elé. Nyírbátor a szegény gyermekekért A kisgyűlés tárgyalta Nyírbátor nak a szegény gyermekek segítésére irányuló határozatát is. — A község, amelynek sok szép karitatív cselekvését ismerjük, elhatározta, hogy szegény gyermekeket ruház fel a wmunkás 'segélyalapéból. A kisgyűlés a segély összege ellen nem emelt kifogást, de nem hagyhatta jóvá a véghatározatot, mert a segélyalapnak más a rendeltetése, nem a gyermekek felruházása. Most a községnek más forrásból kell a mindenképpen mél tánylandó segítési akcióhoz a szük séges pénzt biztosítani. Olyan község is van, ahol nincs jegyzői lakás ' Rohod községnek mindmáig nem volt jegyzői lakása. A rohodi jegyző a maga épitett

e házban lakott. Az OFB által adott telken épitette fel a Pénzintézeti Központ kölcsönéből a község kezessége mellett. A jegyző meghalt és most a község az özvegytől megvásárolja a házat, ami annál könynyebb, hiszen a község a. kezes. 15000 pengőbe kerül a házvétel. Nem sok, mert szép nagy telek is van hozzá. j Nyirbéiteken meg községházáról kellett gondoskodnia a képviselőtestületnek. Egy amerikát járt bélteki asszony a régi községi házát megvette hétezer péngőért | és igy a község most megfelelőbb uj községházát tud építeni. A kisgyűlés jóváhagyta mindkét község véghatározatát. Áttérés a nyomásos gazdasági rendszerről a szabad gazdálkodásra Gemzse község közbirtokossága elhatározta, hogy a nyomásos gazdasági rendszerről áttér a szabad gazdálkodási rendszerre. A nyomásos rendszer tulajdonképpen szövetkezetté tömörülő gazdák együttműködése abból a célból, hogy a földterület egységes elvek szerint kezeltessék, ugy hogy egy jókora terület legelőnek maradjon a birtokosok számára. Szakemberek szerint ez a gazdálkodási rendszer sokkal egészségesebb, mint az egyéneket szabad utakra engedő rendszer. — Gemzse község határozatát mégis jóváhagyta a kisgyűlés, mert Mikecz István alispán kifejtette, hogy amennyiben a gazdáknak egyharmada kívánja a szabad gazdálkodásra való áttérést, kívánságuknak helyt kell adni Gemzsén különben most már van megfelelő legelő, és igy a nyomásos gazdálkodási rendszer nem olyan létérdek, mint ezelőtt volt, amikor nem állott községi legelő rendelkezésre. FÖIdmives kulturház Nyirmihálydiban örömmel adunk számot a kisgyülésnek arról a tárgysorozati pontjáról, amelyből megtudjuk, — hogy Nyirmihálydi községben földműves kulturház létesült. 12000 pengőbe került a falusi kultura hajléka. Van benne könyvtár szoba, olvasó, előadóterem. Szabolcsban, sajnos, nem vert eléggé gyökeret a Faluszövetségnek a köz ségi népházak, kulturházak létesítése érdekében kifejtett akciója és igy Nyirmihálydi példája • — volt. A nehéz vitorlák Tolyton csapkodtak, a vén szamár örökösen ott legelt a malom körül s az ablakból a vén kandúr gonosz pillantásokat lövelt a járókelők felé. A dolgot legtöbbször meghányták-vetették a faluban. Mindenki a maga módja szerint magyarázta CorniUe mester titkát, de általánosságban valamennyinek az volt a véleménye, hogy azok a zsákok inkább ezüstpénzzel vannak tele, semmint liszttel. Végre is kisült az egész história, még pedig a következőképpen : Egy szép napon a táncmulatság ban furulyáztam, amikor hirtelen észreveszem, hogy a legidősebb fiam meg a kis Vivette igen mélyen néznek egymás szemébe. Eszem ágában sem volt, hogy megharagudjak a gyerekekre. Illettek egymáshoz rettenetesen. — CorniUe mester nem utolsó ember a faluban. Az unokája pedig igazán gyönyörűséges hajadon, — gondoltam magamban, azért is elhatároztam, hogy rendbe hozom az egész dolgot. Fölmentem a malomba, hogy szóljak a leány nagyapjával. Az öreg ajtót sem nyitott s csak a kulcslyukon keresztül beszélgetett velem. Elmondtam hát rövidesen, hogy miért jöttem. Az öreg félbeszakította a szót s azt kiáltotta ki, hogy jobb lesz, ha hazamegyek s nótázok a furulyámon. Ha pedig asszonyt akarok a fiamnak, hát menjek a gőzmalomba, ott akad elég fehércseléd. A vér a fejembe tódult ezekre a gorombaságokra, de mégsem vesztettem el az eszemet. Ott hagytam a faképnél a vén molnárt s elmondtam a gyerekeknek, hogyan ütött ki a látogatásom. A szegény báránykák könyörögtek, hogy eresszem el őket Cornille mesterhez, ők majd jobban tudnak szivéfiez szólani. Nem volt lelkem hozzá, hogy megtagadjam kérésüket. Amikor a gyerekek fölértek a malomhoz, Cornille mester már nem volt otthon. A mafom ajtaja be volt zárva, csakhogy a vén kópé feledékenységbői künn hagyta a létrát. A gyerekek azonnal a fejükbe vették, hogy bemásznak az ablakon s széjjelnéznek egy kissé a malomban. A malom teljesen üres volt. — Egyetlen egy zsákot sem lehetett látni, egy buzaszemet lem. A molnár lakása is nagyon nyomorúságos állapotban volt. Kipattant tehát a nagy titok. Cornille mester titka. Megakarta mentem a malom becsületét s el akarta hitetni a világgal, — hogy a malomban még mindig őröl nek. Szegény malom! Szegény Cornille! A gőzmalom már rég elcsalogatta tőle az utolsó emberét is, de azért a malom egyre járt. Könnyes szemmel mesélték el a gyermekek, hogy mit láttak a malomban. Azt hittem, hogy megszakad a szivem. Haladéktalanul szaladtam a szomszédaimhoz s elmondtam nekik a dolgot tövirőlhegyire. A jó emberek azonnal összeszedték mind a gabonájukat, amit a kamrában tartogattak. Kis idő múlva fölkerekedett az egész falu s hajtottuk a zsákokkal megterhelt szamarakat föl a malom felé. A malom nyitva volt. A küszöbön a vén molnármester sírdogált. Visszajövet észrevette, hogy valaki járt a malomban s nagy keserűség szállotta meg a szivét amiatt, hogy az ő féltve őrzött titka kiderült. — Óh én szegény, nyögdicsélte. Most nem marad más menedékem csak a halál. "Vége a malom becsületének. Ugy zokogott, hogy még a legkeményebb embernek is megesett rajta a szive. Aztán ugy ber szélgetett a malommal, mintha az élő ember lett volna. A szamarak eközben fölértek a dombra. A szomszédom elkiáltotta magát: — Hé, molnármester! örölni való! CorniUe mester nagy szemeket meresztett. — Gabona! Én Istenem! Igazi buza! Hadd nézzem meg közelebb ről. t Sirt is, nevetett is egyszerre. Azután felénk fordult és azt mondotta: •— Ah, tudtam úgyis, hogy viszszajöttök. Azok a gőzmalmosok nagy gazemberek. Vállainkon akartuk a faluba v»ni. — Elébb majd enni adok a malomnak. Szegénynek úgyis hosszú ideig nem volt semmi rágmvalója. Könny gyűlt a szemünkbe, amikor láttuk, hogy az a vén ember milyen buzgósággal üriti la a zsákokat, milyen gyönyörűséggel végzi az őrlést. No de ezután nem is lehetett ránk panasza. Soha sem volt többé munka nélkül. Egy szép napon aztán Cornille mester lehunyta a szemét örökre. A malomnak nem akadt többé gazdája. Hiába, a szélmalmok ideje lejárt, manapság a gőzé a világ.