Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-05 / 78. szám

I 1930. április 5. .XtíRYIDBK. •amma Mezőgazdaság A tengeri és bnrgonya árstabilizációja Az elmúlt évi katasztrofális fagykárok következtében a Tiszán tulnak legsúlyosabban károsodott részein, igy különösen Hajdú, Bihar, Szabolcs és Szatmár megyékben a fagy miatt kipusztult őszi Vetések helyére kapás-növényeket vetettek a gazdák. A tengerinek és a burgonyának vetésterülete ez okból e részeken a nor máüs évjáratoknál nagyobb volt a mult évben s terméshozamuk is jelentékenyen több a szokásosnál. A súlyos fagykárok miatt nehéz helyzetbe került gazdák minden reményüket abba vetették, hogy az elszenvedett fagykárokért, annak anyagi csaplsáért legalább némi kárpótlást fog nyújtani tengeri és burgonyatermésüknek meg felelő áron értékesithetése. Sajnos, azonban a fagykárosult gazdák ezen reményükben csalatkoztak. A tengeri és burgonya vidéki helyi ára ugyanis épen a fagykárosult részeken oly katasztrofálisan csökkent, hogy amíg a vetőmag tengeriért 30—35 pengőt, a vetőburgonyáért pedig 12—18 pengőt kellett métermázsánként fizetni, addig a tengeri ma már szemes állapotban a 9 pengőt sem éri él a burgonya pedig csupán 1.50— 1.80 pengőt ér meg a termelőnél. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara e súlyos értékesítési válságot látva s ismerve a fagykárosult gazdák elszomorító anyagi helyzetét, felterjesztésben kérte a Földmivelésügyi miniszternek olyan intézkedéseit, melyek a tengeri és burgonya árának elfogadható nivóju s legalább a termelési költségeket fedező ársta bilizációját volna hivatva biztositani, így kérte a kamara a többek között oly irányú rendelkezését a m. kir. kormánynak, a mely az ipari szeszgyáraknak tiltsa meg a külföldi származású melasznak importálhatását, hiszen az elmúlt évben az ipari szeszgyárosok oly nagy mértékben hoztak . be melaszt hazánkba, amely ér; tékben legalább 10—12 ezer vagon burgonyát vásárolhattak volna szeszgyártás céljaira. Kérte a Kamara a Fut ura által folyósított tengeri zöldhitei ügyletekkel kapcsolatosan meghatározott szállítási terminusnak szeptember hó 15. napjáig meghosszabbítását is, hogy ily módon lehetőség adassék a gáz dáknak arra, hogy a nyári esetlegesen magasabb tengeri árakat — amennyiben óhajtanák — kivárhassák s ne kényszerüljenek tengerijüket mostanában a már harminc év óta elő nem fordult lehetetlenül alacsony árakon elkótyavetyélni . Mezőgazdasági irodalom Groffits Gábor gazdasági akadémiai rendes tanár, műegyetemi magántanár »Mezőgazdasági Építészet® cimü könyvének most jelent meg harmadik javított kiadása. Az utóbbi években lényegesen megváltozott termelési viszonyoknak megfelelően, Groffits könyvét főleg a racionálisan használható uj építőanyagok, építési módok és olyan építmények részletes ismertetésévei bővítette k i, amelyek létesítése még a • mai mostoha viszonyok mellett is gaz daságosnak mondható. Gazdakörökben különös érdeklődésre tarthatnak számot- a takarmánysilókról és trágyatelepekről irt, a zöldtákarmány és trágya helyes konzerválásának helyes módjait is részletesen ismer... 1 iiinwiiiii mmmmmmmmm*"* tető fejezetek és azok tanulságos illusztrációi Felvette könyvébe továbbá az épületek tervezésévei, azok kivitelezésével és az épületek értékbecslésévei foglalkozó részt is. A 416 oldalra terjedő 416 eredeti ábrával díszített szakkönyr (bolti ára 16 pengő), megjelent az OMGE könyvkiadóvállalat (»Pátria« Budapest, IX., ÜHői-ut 25.) kiadásában és megrendelhető ugy ott, mint minden könyvkereskedésben. A vidéki vendéglősök és kávésok zenejogdija Amikor délután vagy este élvezettel hallgatjuk a kávéházban és a vendéglőben a cigány, a jazz, vagy a szalonzenekar játékát, nem is gondolunk arra, mert föl sem tételezzük, hogy a zene külön adónem és súlyosan terheli a vendéglősöket, a kávésokat, akik nem kevesebb, mint harminchét-féle adót fizetnek. A zeneadót, vagyis a zenejogdijat, a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezete veti ki a vendéglősökre és kávésokra s hajtja be rajtuk vidéki ügynökségei közbejöttével. A szövetkezet a legutóbbi három év alatt nem kevesebb mint háromszáz százalékkal emelte a díjakat az egyes osztályokban. Adóalanyait • ugyanis osztályokba sorozza. Az 1930. évre a vidéki vendéglősök és kávésok zenediját a következő öszszegben állapította meg: I. osztály 200, II. osztály 160, III. osztály 100, IV. osztály 60, V. osztály 32 pengő. És bár hihetetlenül hangzik: ez ellen a kirovás ellen — nincs apelláta! Hogy pedig az érdekelt szövegírók, zeneszerzők zeneműkiadók miként részesülnek a befolyó jövedelemből, azt megtudjuk annak a pernek a tárgyalásából, amely közelebbről folytatódott le a budapesti kiiv ítélőtábla Lővv Tibor tanácsa előtt. Liptay Károly iró pörösitette a szövetkezetet, Keresetében kérte a szövetkezet 1928. október 30-iki közgyűlése határozatainak megsemmisítését. A kereset arra hivatkozott, hogy a vezetőség által beállított mérlegből a szövetkezet "Vagyoni helyzete nem derül ki és az a 185.000 pengő, amelyet jogdijakból 'beszedtek, úgyszólván teljes egészében költségekre van elszámolva. Személyi és dologi kiadások címén ugyanis 155.000 pengőt állítottak be a mérlegbe, amelyből csak kocsikölt ségekre 16.000 pengő van elszámolva. A budapesti kir. törvényszéken dr. Zsentkó Gyula biró a keresetnek helyt adott és a közgyűlés határozatait megsemmisítette. Az elsőbiróság ítéletét a kir. ítélőtábla helybenhagyta. Ez a pör "érthető nagy megütközést keltett a vidéki vendéglősök és kávésok körében és a győri ipartestület vendéglős és kávés szakosztálya országos mozgalmat indított a szövetkezet ellen, amely mozgalomhoz csatlakoztak a nagykanizsai, soproni, veszprémi, pécs-baranyai ,miskolci, zalaegerszegi, magyaróvári, pápai, szombathelyi, békéscsabai, debreceni, keszthelyi, esztergomi, ceglédi, kalocsai, kaposvári, nyiregyházi vendéglősök és kávésok. E hónap folyamán nagyobb küldöttség adja át a szövetkezet megrendszabályozását s a vendéglősök és kávésok zenedijának leszállítását, illetve annak a zenekarokra leendő áthárítását kérő feliratokat az illetékes miniszterekhez. A küldöttségben képviselve lesznek az összes vidéki városok vendéglős és kávés szakosztályai. Dán Endre házassága — REGÉNY. — 19 Irta: Tartanyné S. Ilon*. Összecsapánk. ö a szabályokat nem tartá be. Tanuja sem vala viadalunknak. Hadonázott. Komikus ugrándozásba kezde. Oljan vala, mint látám egyszer bátyám udvari mókását. Nevetnék vala, ha nem lenne szivem összedulva. Védém magamat. És egy heves összecsapásnál beleszaladt vala kardom hegyébe. Fröccsent a vére. Piros, mint a rubin, melyet arany serlegben feloldanának. — Mondjál le ! sikolt ám a fülébe — Kárászay Annáról, ki mostantól fogva arám nékem. — Soha suttogá s elfeketült szája lágyan ejté a szót. Szüléje őtet nekem igéré .. ., — mondá még. Látám, hogy az élet elmenni kész ü le belőle. Segítséget óhajték, kinek elmagyaráznám viadalunk okát. A nap jöve. Veres fényekbe tündökle az ég. Egy alak futását vélém a fák között. Istenem ... Anna jöve .., éjjeli köntös rajta, haja széjjel bonüék, arany-veres ragyogással tündökle a kelő napban. Tébolyodott szemei valának. Mezítelen lábait véresre tépék a bozótok. — Ah, meggyilkolád érzeményemet is véle — sikolta és ráborula Balázsfay hidegülő testére. Mely kínok marcajigolák bensőmet. Mint vadállatok fogai íépdesék szivemet keblemben. — Érted tevém — kiálták neki, hogy ébresszem tébolyult eszméjét becsületes viadal vala közöttünk — mondám magyarázatul — kesztyűmet dobám néki s épen ugy hatalmában valék, mint ő nekem ! Nem hallgata reám. Valahonnan elővevé és mérget csöpögtete nyelvére. Gyilkosa lett ő eninagának .,.. Elnémulának mind a ketten. Sötét lelket érzék magamban... Itt megszakadt az írás. Dán Endre súlyosat lélekzett. A rég elporladt Dán András izgalma reszketett át rajta. Forró volt a homloka. Annak a szegény Dán Andrásnak egy nő volt a végzete. Vájjon mi történt vele azután ... ? ösz- J szetörte-e háborgó lelkiismerete ? . Vagy megnyugodott a viadal kimenetelében ... ? Szerette volna, ha még talál • róla feljegyzéseket. Karászay Anna .. . Anna.. . Finom rezgéssel borzongott át rajta a név. í Mondogatta magában. Többször ! mintha valami belső kényszerítő erő gyümé a szájára. Megnézte az óráját. Éjfél után kettőt mutatott. A szeme kiszikkadt. Fáradt volt. Jó lesz— gondolta — egy boldog álomba felejtkezni. Majdnem dél volt, mikor felébredt. Nem kellemes az ilyen késői ébredés, a nap izzott odakünn s olyan volt a levegő, mint egy nagy olvasztókemence belsejébei\. Tikkadtan csüngtek a falevelek s a por mindenre ráült, mintha ő volna egyedüli ura a nyárnak. Bergengóc még nem tartott ott, hogy portalanítsa az utakat. A reggelije — most hideg sült volt, vaj, és limonádé — ott volt az asztalon. Észre sem vette, mikor 't behozták, oly mélyen aludt. Most is nagyon lustának érezte magát. Erőszakolnia kellett a frisseséget, hogy kiugorjon az ágyból. De meg kellett tennie. Jó hűs vizben mosakodott s nagyon élvezte. A zuhany végig ömlött rajta, csiklandozó érzés volt. Talán kicsit sok is ynár a hidegből. A bőrén fénylő gyöngyszemek gurultak. Izmai megfeszültek. Örült ennek a nagy fiatalságnak, ami ragyogott a testén s benne. Szervezetét kemény acélnak érezte. A szive rugói tisztán működnek. Egyen, létesen. Igaz, ha valaki huszonnyolc éves. ilyennek kell lennie. Nem nyűtt rajta semmit a harctér, csak megedzette szervezete acélerejét. Pedig nyolc hónapig volt künn ő is De hát... az a szekeresi Dán András is acél-ember volt... Az ősök vére és csontjai benne tömörödnek. Bár tegnap rémülten gondolta el az ősi törzsek sorsát... Egy hatalmas törzs ... jönnek az ágak ... kisebb ágak .., levelek ... s egyszer csak elhullanak, csenevé szén omlanak el a humusz anyagában, ha dércsipős, csúnya ősz jön közibük. Elsepri őket. .. De nem engedik... Van egy nemes hajtás, melyből uj, erős törzs fakad... Ez ő. .. csak is ő lehet 1 A többiek nagyrészt elhullottak már, vagy meddőn merednek a megsemmisülés felé... Mint Bertalan. Utódok nélküli, sorvadó ágacska.. . Már nagyon várta, hogy újra a fakult Írásokhoz térjen. Most egyéb alig is érdekelte Lázasan, mohó szemekkel kereste Dán András további életét. Újra egy csonka iráson akadt meg a szeme, melyben előfordult az András név. De ez nem az volt, amit keresett. Ez valami András közvitézről szólt, ki wnagyon kitünteté magáiura szolgálatjában s nemességet ér demle a Király őfelségétől...« Kutatása mégsem volt eredménytelen, mert talált egy írást, ami csakis annak a Dán Andrásnak életét irta le. Sajnos, ez is nagyon hiányos volt, mert sem elejét, sem végét nem találta. Most nagyon rosszul esett neki, hogy nincsennek meg hiánytalanul az írások, olyan érzése volt mintha a csonka írásokból elevenen széttépett testek fájdalmai sziszegnének felé. f De ebből mégis megtudta András további sorsát. » . . Felocsuda ájulásából. A méregben nem vala elegendő halált okozó erő, lelke visszatére. De elegendő vala elméjét elhomályosítani. Elborula Anna elméje s nevető izgatottságok vevének rajta erőt. Haját tépé. András komoran nézé arája pusztulását, miként ha enszivében is tőrét vetné vala, ugy fájlald e tragédiát. Megpróbála szólani őhozzá. Anna haját tépé, meg is mc& Tieveté a semmit. Mintha torkát titkos alvilágiak csiklandoznák. Be kelle őtet zárni a betegeknek való kamarába. * András jelenté atyja urának, hogy ítélkeznének felette. Bűnét akará levezekelini. Közbein Anna bátyja jelentkezék, hogy ő viadalt akar, de nem mondá, hogy melj tájon. (Folytatjuk^ V