Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-04 / 77. szám

1930. áprfSs 4 Mezőgazdasag Megdöbbentő statisztikai adatok a mezőgazdaság „jövedelmezőségéről" 1913 ban 25.34 pengő kataszteri tiszta jövedelemre 5—5'70 pengő feözteher, 1927-ben pedig 14.60 pengő isfedelemre 12 28 pengő feozteber esett Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület most adta ki vaskos kötetben a magyar mezőgazdaság válságstatisztikáját. A statisztika a mezőgazdasági üzemek 1927­ben felvett szá.mtartási eredmé­nyei alapján készült, de még ma is aktuális. Talán szoihorubban ak tuális, mint akkor, mert hiszen 1927 óta a magyar mezőgazdaság helyzete nem javult, hanem in­kább jelentékenyen rosszabbodott. Az OMGE statisztikája, amely több mint száz mezőgazdasági üzem jövedelmezőségének szám­adatait tömöríti, elsősorban is azt bizonyítja be, hogy a gazdálkodás ma a legrosszabb tőkebefektetés. Országosan mérlegelt átlagban ugyanis az' összes befektetett tőke a megvizsgált üzemekben a for­galmi telekérték szerint mindössze 1.24 százalékkal, a kataszteri ho­zadéki telekérték szerint pedig 1.56 százalékkal kamatozott. Mig 1913-ban tíz dunántuli gazdaság átlagjövedelme 25.34 pengő volt, addig 1927-ben ugyanezek a gaz­daságok már csak 14.05 pengővel jövedelmeztek. Ha újból a befektetett tőke ka­matozását nézzük, kiderül, hogy 1913-ban ez a tiz dunántuli gaz­daság még 3,24 százalékkal kama­tozott, 1927-ben pedig már csak 1.63 százalékkal. Még jobban rá keü döbbennünk ezeknek az ada­toknak a súlyosságára, ha a föld­be fektetett tőkének ennél a ka­matozásánál figyelembe vesszük, hogy mit hozna ez a pénz, hanem ingatlanba fektették volna, ha­nem, mondjuk, valamelyik bank­nál kamatozna. Nem is szólva arról, hogy a megvizsgált mezőgazdasági üze­mek 35 százaléka egyáltalán nem hozott »nyereséget«. hanem vesz­teséggel zárta le mérlegét. Jellem­ző adat még a mezőgazdaság helyzetére az is, hogy 1927-ben or­szágos átlagban az összes bevéte­leknek 90 százalékát tette az ösz­szes kiadás. A háború után tehát 90 százalék volt a gazdaságok re­zsije és csupán 10 százalék ma­radt meg a gazdának az összes bevételeibői, mnit tiszta jövede­lem. Ezt a 10 százalékot fordít­hatta csak a gazda családjának és saját magának megélhetésére, va­gyonának csorbítása nélkül. Az OMGE statisztikája termé­szetesen magyarázatát igyekszik adni annak, mi okozza ezt a sú­lyos helyzetet. A statisztika alap­ján a figyelem elsősorban a köz­temekre esik. Ebből a szempont­ból 142 gazdaság adatait vizsgál­ták felül és megállapították, hogy egy katasztrális holdra 12.28 pen­gő közteher, a katasztrális tiszta­jövedelem egy aranykoronájára pe dig 1.26 pengő közteher esett. Ha Dán £odre házassága — REGÉNY. — 18 Irta: Tartallyné S. Ilona. S a pergamentek... A lúd­toll reszketős karcolásai... Én ugy képzelem fiam, hogy van olyan, amelyiket ábrándos-szerelmes diák vetett papirra, aki titokban meg­csókolta a várasszony, vagy a vár­kisasszony lábanyomát... Bön­gésztem én is bennük. Ugy érez­tem, mintha a húsom és a vérem ezekben az Írásokban kezdődnék. Élnek ezek, fiam...! Látod, nekem nincs gyermekem... eddig én őriztem ezeket de, ha megha­lok ... te őrizd tovább. És bennük a szellemet... A Dánok, a szekeresi Dánok becsületes szellemét. Mert becstelen egy sem volt közöttük... A krónika igazi fér­fiakról szól. Szent asszony-anyák­ról. Ezek mind éltek és áldoztak. Királyért, hazáért, családért. Erős gyökér ez, erős törzs .., Legyünk méltó ágai, levelei... -őrizzük meg életét... Endre lehajtott fejjel hallgatta. Eleinte ugy tünt neki, mintha tréfás íz volna az öreg ur hangjá­ban, azután, hogy egy kis nagy­képűség ... mit szónokol az öreg nekem — gondolta - De azután őszinte meghatottsággal hallgatta. Igaza van az öregnek. Szent irása ez a családnak. Sokan azt mondják, hogy az ilyen emlékek belenyúlnak a demokrata szellembe, mint a ki­sértetek. Miért... ? A tradíciók né­pek életében is számítanak! Büsz­kék rá a köztársaságok is! Miért ne őrizhetnék saját belső életük­ben a családok .. . ? Dán Endre átvette a kulcsokat. És belépett vele elmúlt századok birodalmába ... Mohón futott át a pillantása egy­' egy íráson. Már is pagyon gyönyörködtette. Nagy melegek jöttek. ; Megérkezett a nyár. Most tikkadtan húzták az igát az emberek... i Ingujjra vetkőzótten dolgozott ti­• tokban még a nagyon elegáns főis­; páni titkár is. Sietve vette fel a ! kabátját, ha vendég érkezett. | Dán egész napokon át ki sem • mozdult, csak este ment sétálni Ka­' ti nénivel és ismerőseivel. A me­gyeház parkja illatos volt a sok f ütői-fától, virágtól. A lányok ne­vettek, hancúrozó kedv bomlott be­lőlük. Néhány nap óta Nóra is benn volt a nagynénjénél, fürdő­toaletteket varratott, mert a Bala­tonra készültek. Kati néni is. Csak az öreg marad itthon. Endre ígérte, hogy ő is lemegy vagy tiz napra, de csak később, Most dolga van. Igaz, jobb és nyu­galmasabb volna ezzel télen foglal­kozni, de akkor már nem lesz itt és másforma elfoglaltság köri le. Meg aztán nagyon érdekli... Ahogy belenézett az írásokba, pár fellob­bant mondat gyújtogatja a fantá­ziáját. Most is, hogy délután a nagy melegben aludt, esteli séta után nem volt álmos, hanem az íráso­kat nézegette. Kezdte rendszerbe foglalni, jegyzeteket készített. Egy írás legjobban lekötötte fi­gyelmét. A kezdete hiányzott, egy lap ta­lán, melyet elrejtettek a hosszú­pedig az üzemi eredményt hozzuk vonatkozásba a közteherrel, ak­kor ezt a megállapítást kapjuk: 1913-ban 25.34 pengő jövede­lemre 5.04—5.70 pengő közteher, ugyanekkor 1927-ben katasztrális holdanként 14.60 pengő tiszta jö­vedelemre 12.28 pengő közteher esett. Van a megvizsgált gazdaságok között nyofc olyan, amely 21-25 pengő közterhet viselt katasztrá­lis holdanként. Ebből 82.02 szá­zalék esik állami adókra, 13.51 százalék helyhatósági adókra és 4.42 százalék egyéb közterhekre. — A tavaszi szezon divatlapjai Star, Smart, Elité, Stella stb. már megérkeztek és kaphatók az Uj­ságboltban. • : hosszú évek, vagy talán a penész, ; az enyészet rontotta el régi kezek í munkáját.. . j Az irás igy kezdődött : »... ez a Karászay Anna vivé a menny-asszonyi fátylakat és őrzé magának ereklyéül. Mi szándéka volna vele, ki tudná ?... Talán babonaságok, melyeket valamely vén dajka önte bele az értelmé­be, elvoná őket a valóságos élet egyenességéből. Én valék tanuja ennek, szekeresi Dán András, vitéz és nemes had­j (nagya e várnak. Szerethetem-e én őtet, ki bátyám | esküvőjét igy megrablá... ? Elbor ! zadám tőle és mégis újra érzem szi­vem indulatját feléje hajladozni. Át ütődék mindenen ez érzemény. Szeretett anyám ágyasházában kis oltár van. Mária kegyelmét kérém ott letérdelve, mint egy asszony, vagy gyermek. Térítené szivemet. Fijának vallám magamat. Kinzám magam böjtökkel. Azt cselekednék, mit ő sugallana. Az ágyas-házban térdelék akkor is, mikor jöve Anna és édes szó­kat csöpögtete háborgásaim kö­zepébe. Megfojtani vágyám őtet. Rávetém magamat... Asszonyi turbékolással hajlék ölemre és csókra kinálá piros szá­ját. — Mit tevéi a fátyolokkal — li­hegém oljan hangon, hegy ben­ne megfagyna vala a vér. De nem­ö mosolyog és öleié nyakamat. Má­gusi erőt sugároza belém. Első csókját nyomá számra. E pillanatokban neki nem vála boldogabb nálamnál.. . Minutumok alatt leküzde bennem mindent, ami ellene szegülne ... I — Szivem —- mondá ő — eljegye | zének engem szüleim Balázsfay Káz í mérral. Én elveszejtem magam. — Azért lopám el a fátyolokat, hogy vélek szivedet hajlítsam, őtet meg elidegenitsem. "Hogy küzdenél ér­Jem, mint sárkányok hét fejeivel... Emekkor igérém neki, hogy kesz­tyűmet a Balázsfay arcába hajítom megforralom vérét s éles kardok­kal rohanunk egymásnak. Annám gyöngy ékességeit lesze­dé magáról, hogy semmi fel vidám i­tó diszek ne legyenek patjolat tes­tén, midőn én életveszedelembe ké­szülék ő miatta. Karjaimba ölelém őtet még egy­szer és elbocsátám... menjen nyu­govóra salját lakában ... Én még egyszer a szűz elejébe omlék. Könnyem csordula. Szé­gyen, de mit tehetnék ellene. Fija­tal életem viszem kard elejébe... De azért örvendezék is. Régolta vágyám iljen diadal után... 1 780. aug. 2. d. Még sötétség vala. Apró madár­kák szólának, felséges énekek szál­Iának belőlük az egek felé. A fák törzsi feketén meredének elébünk. Ketten válánk. Megdühödt állatokhoz hasonli­tánk. Én erősen tartám nehéz kardom­nak markolatját. Én nyugodtabb is valék. Néki orrcimpái reszkettek, szemei fo­rogtak. Szerentsére enmagamat nem is láthatám, mely véres golyók forognak vala az én szemgödreim­ben. ; (Fefytatjtfe^

Next

/
Thumbnails
Contents