Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-30 / 97. szám

1930. április 30. HÜwrtifeL A szegények részére a város ingyen sírhelyet ad a köztemetőben A virosi köztemető általános érdeklődésre számottartó szabályzatát folytatólagosan itt közöljük: A kigyomlált gazt és az elszáradt koszorúkat nem szabad az utakra szétszórni, e hulladékokat külön e oélra szánt a temető-igazgatóság által kijelölt helyre kell vinni. Ezt a helyet a sírásók mindenkinek megjelölni és megmutatni kötelesek. 36. A temetkezési helyek tisztogatását, növényzetük gondozását a hozaátartozók megbízására a temetőgondnokság végezteti. 37A felek a temetkezési hely területét csak virággal ültethetik be. Sírboltok és külön sírhelyekhez virágon kivül csak olyan növényeket szabad ültetni, melynek lombozata a szomszéd temetkezési helyet el nem fedi s amely az egyes temetkezési helyekhez a hozzáférhetést nem akadályozza. 38. A temető alkalmazottai a felektői nem vállalhatnak sirgondozást és a felektől díjazást, jutalmat nem kérhetnek. 39A felek részéről elhanyagolt síremlékek és sírok fenntartására a »Temető alap« szolgál. Az alap a sírboltok és külön sírhelyek dija után szedett 5 százalékos járulékból s a községi temető nyilvános árverésen eladott tárgyainak/ feleslegéből .(L. 8. szakaszt) és a temetőkertek bejáratánál felállított urnákban összegyűlt önkén tes adományokból tevődik össze. « 40. A temető fenntartó alapot külön számadási testként a házipénztárban kell kezelni. Dijak. 41A sírboltok, sírhelyek, külön sírhelyek diját és az ásatási dijat a képviselőtestület időnkint állapítja meg. 1 A szegények részére a város ingyen sírhelyet ad, ezen sírhelyekre az utalványt a köztemető gondnoka állítja ki. Ezen sirok ásatását díjmentesen kell végezni. A sírbolt helye, külön sírhelyek, sírhelyek használatáért járó dijat, "úgyszintén az ásatási dijat előzetesen és egy összegben kell fizetni. 42. A Nyíregyházán elhalt más községben illetőséggel bírók temetési költségeit (sírhely dij, ásatási dij) abban az esetben, ha az elhaltnak a költségek viselésére kötelezhető hozzátartozója nincs, vagy vagyontalan, a felmerült költség azt a községet terheli, amelyben az elhalt illetőséggel birt. A temetési költségek közadók módjára hajtandók be. Kezelés, személyzet, felügyelő hatóságok. 43A temető felett a főfelügyelet jogát a közgyűlés részére fenntareső-, szexmyvír éc trágyáié levezetésére, szellőztetésre és csatornázásra, stb. Cli ne«i razsdteodik, könnyű, rixet neai ereszti Át, olcsó ETERNIT MüflH HATSCHEK LAJOS, Bwbpwt, Andr4«yút33 tott ügyek nem számításával a pol gármester gyakorolja. E hatáskörön belül a temető kezelését, a személyzet kötelességét, a temetés rendjét, a temető nyilvántartás rendjét a temetőgondnokság látja el. 44A temető személyzete: A temetőgondnok, egy napidíjas, 4 temetőőr és az esetenkínt felfogadott napszámosok. A temetőgondnokot a polgármester életfogytiglan nevezi ki és a kinevezést a képviselőtestületnek jóváhagyás végett bejelenti. A temető őröket a köztemető bizottság szegődteti. A temetőgondnok jogviszonyát és javadalmazását a szervezeti szabályrendelet szabályozza. A temető őrök díjazását jóváhagyott szerződésük határozza meg. Kötelességüket a temetőgondnok állapítja meg. Dán Endre házassága — REGÉNY — 36 Irta: Tartailyné S. Ilona. — Végre egy ember — mondta pirulva az erdészné — aki... Látszott rajta, hogy folytatni sze retné, talán elmondani, hogy végre itt van egy ember, akinek az •ő számára is van ideje... Mert a többiek igazán csak isznak és kártyáznak... az ura is... Dán megérezte, hogy mit akar mondani és meglátta, hogy belepirult, mikor elgondolta. Hiányzott a bizalma és nem volt olyan határozott föllépése, hogy zavar nélkül közölje, amit elgondolt. Nagyon fiatal még... Bűbájosán fia tal. Még talán évei számánál is fiatalabb... Újra csak Dán beszélt, hogy az asszony elhallgatott. — És... mit csinál ilyenkor, ha «ezek kártyáznak...? — Olvasok, kézimunkálok... gon dolkozom... A kézimunka mellett nagyon jó, az öltések közé ezer gondolat elfér... — Talán... gondolatban éli az életét? Mondja, mit él meg bennük legszívesebben...? — Nem is tudom... azt hiszem, mindig mást... — Tájakat... embereket, lehetőségeket idéz...? ( — Valamit a múltból is — mond ta komolyan. A férfi nevetett. — A nyíltból...? Hiszen talán husz éves sincs...! — Nem vagyok rríég... csakugyan nem vagyok husz éves... Eláradt Dán lelkében a nő hang fának zizzenő muzsikája. Felgyúlt és kimondhatatlan csodálattal várta, hogy mi törUénik még benne ,mit kell még elpalástolnia. Újra az a szédületes vágyhalmozódás lobbant bele, mint mikor először találkoztak. Az illat, a hang s a virág-asszony mozdulatainak varázsa megdöbbentette. Mi ez...? Talán... meneküljön...? Vagy a sorsa teljesül itt s valami... uj áraünába került az életnek...? Ki ez az asszony... hogy mellette mindenki más élettelen tárggyá fakult a lelkében... betölti lényét, mintha minden mozdulata az ő vérével keringene tovább... Nem tud uralkodni...? Tudnia kellene... kell! Nem jön ide többé... nem akarja... minek engedne magában' elpusztulni mindent, amit eddig tervezett... Beszélnie kellett. Az asszony várta, hogy miért is jegyezte meg az éveit... — Mondja... nagyságos asszonyom... hogy került ide...? Ez a kérdés váratlan volt, maga sem tudta, hogy bukott ki a száján. Nyers volt a hangja, mintha nem is ő mondta volna s az értélmén is akkor csodálkozott, — mikor már kimondta. Az asszony furcsán, csodálkozva mosolygott: — Gondolhatja: egyszerűen... férjhez mentem... férjhez adtak — tette hozzá csöndesen. — És... épen ide...? Újra csak kimondta, amit pedig csak gondolni akart. — Ide... hiszen olyan szép itt... Száz lépés az erdő... szeretem az erdőt... nagyon szeretem... Talán magának nem tetszik ez az erdész ház...? — Tetszik. Olyan, mint egy elátkozott kastély... — Elátkozott...? — lehelte az aszony. — Igen.... ahol fogva van maga... Ilyen selymes hajakkal... ilyen finom kezekkel... a szőkeségnek ilyen dicsekedni való ragyogásával... Ugy-e, ugy-e, nagyságos asszonyom... nem látta eddig... önmagát...? Már kimondta. Kiáradt belőle az impressziók-érlelte lázongása. Hogy miért van itt ez az asiszony...? Miért nem várt ő reá valahol... Az életben vannak magnetikus erők, melyek felé vitték volna... { Az asszony megriadt. A hang suttogó forrósága is megijesztette, mert kiáltóbb volt minden kiáltásnál... Felrobbant valami akeb lében, a szive hallható-erősen dobogott s nyugtalan testéből minden vér a fejébe szökött. Várt, mig elcsittul benne a szavak ébresztő, sürgető kíváncsisága s csak azután felelt: — Talán jobb...ha az ember nem látja meg önmagát... Minek...? — Mert egyszer... mégis csak meglátja. Ne tagadja, most Js integet magának a tükörből ez a szőkeség... Az ilyen szőkeség nem enyészhet el... ebben a nagy magányosságban... — Nekem semmit sem mond a szőkeségem — sietett az asszony a felelettel. Mintha félt volna tovább gondolni, amit a férfi mondott. Én csak a lelkemet látom magamban... —- Én azt hiszem.... még nem láttam asszonyi lelket... vájjon van-e olyan eleven asszonyi lélek... — Mert még nem volt... méltó arra, hogy asszonyi lelket lásson — sietett az erdészné a felelettel, örült ennek az ötletnek, hogy igy felelt. Hűvösebb és érdesebb lett — A motorkerékpár. Mihály Dénesnek, a Telehor világhírű föltalálójának két kitűnő szakköny ve forog kézen évek óta Magyarországon. Az egyik könyv az automobilról szól, a másik a motorkerékpárról és mindkét mű nagy tudással, rendkívül népszerű módon ismerteti a technika két nagyszerű alkotását. Mihály Dénesnek »A motorkeiékpár« c. könyve most uj, második kiadásban jelent meg és alapos részletességgel tárgyalja a motorkerékpár kezelését, javítását, a motorosság minden ismeretét. — Mihály Dénes könyve valósággal nélkülözhetetlen mindazoknak akiknek már van motorkerékpárjuk, épugy, mint azoknak, akik most szándékoznak motorkerékpárt venni vagy motorosságból vizsgázni. A »Motorkerékpár a c. könyv az Ujságboltban kapható, ára fűzve 4 P 60 fillér, egész vászonkötésben pedig 6 pengő 20 fillér . a hangja is. — A nő sohasem azért mutatja énjét, mert méltók vagyunk rá... — Hanem...? — Néha épen azért, mert nagyon is méltatlanok vagyunk... — Én gyűlölöm azt, aki méltatlanul... keresné a lelkemet. Nem mutatom az érzéseimet, csak annak, akiről bizonyos vagyok, hogy megérdemli... — Engedjen meg asszonyomtévéd! Az érzések világa nem lélek, hanem a szív és idegek játéka,, Az okosság sem lélek, hanem az agy és az idegek munkája... A lélek egészen más! A lélek különváló ezektől, a lélek megfoghatatlan, testetlen csodája lényegünknek, az érzékek magasztos csodája. Benne van abban a hatalomban, melyet .tömegekkel épen ugy érzékeltethetünk, mint személyekkel; távolról majdnem ugy, mint közelről... Van olyan ember, akiben alig van lélek s nem puszta szó a »nagylelküség!« Vannak emberek, akikben több lélek van, három más emberben nincs annyi... Az asszony erősen figyelt. Arca fehér világosságot tükrözött, melyet valami hirtelen nagy örömérzés váltott ki belőle. Szavait rajongással mondta: — Akkor — — ez az, amit én érzek! Én érzem, csodálatosan érzem, hogy bennem él valami, ami minden indulattól és érzéstől különváló... ez az, ami miatt azt hiszem néha, hogy kettő vagyok egymagam s beszélgetünk, harcolunk magamban... Ez az, akivel eltöltőm magányos óráimat... (Folytatjuk.) . .