Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-27 / 95. szám

2 JNtVíRYIDBK. 1930. április 27. Kópés katalógus dljtaian! HÍRNEVÉT %> FOTOLEMEZ ÉS FiLM MINŐSÉGE RÉVÉN SZEREZTE. r Blumbergnél, Nyiregyháza. elmerülő, ezer sebtől vérző, ezer ellenségtől környezett nemzetünket s az azóta eltelt tiz év alatt csüggedést nem ismerve, pillanatig sem pihenve, példaadásával mutatja az utat, amelyen haladnunk kell, ha élni és boldogulni akarunk. E férfiút, nagybányai vitéz Horthy Miklóst a magyar nemzet akkori törvényes képvsieletének osztatlan bizalma ültette ezelőtt tiz évvel a magyar nemzet tisztelete, szeretete, hódolata, reménysége és bizakodása veszi ott körül, a legragyogóbban nyilvánulva meg az ország minden rangú és rendű igaz - polgárának az évfordulón előtte tolmácsolt lelkes és hódoló üdvözletében. Vármegyénk népének igaz és őszinte magyar lelkéből fakadó örömmei és bensőséges lelkesedéssel vettünk mi is részt őfőméltósága üdvözlésében megfelelő, — jelentésem más helyén részletesen ismertetett külsőségekben is kifejezést adva őfőméltósága személye iránt változatlanul érzett ragaszkodásunknak és hódolatunknak. Főispán változás a vármegyében. A vármegye közvéleményének osztatlan és bensőséges öröme fogadta a Kormányzó Ur őfőméltóságának magas elhatározását, amidőn e vármegye kiváló fiát, közel nyolc éven át közszeretetben állott főispánját, dr. Kállay Miklós urat kereskedelemügyi államtitkárrá kinevezni méltóztatott, mert bármily fájdalmasan érintette is a vármegye közönségét, hogy vele nemcsak érzelmileg, de hoszszu és válságos idők között, nehéz munkájában szorosan összeforrott főispánjának bölcs irányítását épen akkor kellett elvesztenie, amikor az ősi vármegye szervezete mélyre ható, talán sorsdöntő átalakulások előtt állott — mégis a vármegye közönsége, lakosságának minden rétege, hivatalos és társadalmi tényezője a tisztelet, nagyrabecsülés és ragaszkodás őszinte megnyilvánitásával, egyben megnyugvással vett bucsut őméltóságától, akinek fényes tehetségeiben, fáratlan munkakészségében, szülővármegyéje iránt mindenkor tanúsított fiúi szeretetében zálogát látta annak, hogy vármegyéjét, annak közhasznú s közérdekű munkáját mint az ország kormányzatának fontos tényezője is, a régi megértéssel s még hathatósabban fogja támogatni. S e megnyugvást csak erősítette a vármegye kiváló fia iránt megnyilvánult kitüntető magas bizalom felett érzett, örömet csak fokozta az a tudat, hogy a vármegye megürült főispáni méltóságára a Kormányzó Ur Őfőméltósága magas elhatározásával kinevezett dr. Erdőhegyi Lajos ur személyében vármegyénk a súlyosan válságos időkben reá váró nehéz munkában s megpróbáltatásokban bölcs élettapasztalatokkal, széleskörű tudással felruházott szülővármegyéje minden baját és törekvéseit jól ismerő, megértő vezért és munkatársat nyert. A jelentés ezután a közigazgatás jelentős eseményeinek ismertetésére tér át. Nyíregyházán egyelőre nem lesz kötelező a ravatalozás A ravatalozó ház felépítése után a tanyákról behozott halottakat a temetőben kell felravatalozni A köztemetőkre vonatkozó városi Szabályrendeletet folytatólagosan az alábbiakban közöljük: II. A sírboltok mérete: i. Egyes sírbolt két tetemre; Hoszszusága 2.5, szélessége 1 m., mélysége 2.5 m. 2. Kettős sírbolt négy tetemre: Hosszúsága 2.5 m., szélessége 2 m., mélysége 2.5 m. Családi sírbolt ÍO tetemre: Hosz szusága 2.5 m., szélessége 3.20 m., mélysége 2.5 m. 10. A sírhelyek méretei: Hosszúságok 2.10 m., szélességük 0.80 m., mélységük 2.2 m. A gyermeksirok hosszúsága: 1.10 m., szélessége 0.60 m., mélysége 1.50 m. A külön sírhelyek méreteit a felekkel való egyezség alapján a temetőigazgatóság esetenkint állapítja meg, mélysége azonban a sírboltok mélységénél kisebb nem lehet. IX. A sírboltok és külön sírhelyek távolsága egymás mellett 1.25 m. A sírhelyek és sorok egymástól való távolsága 0.40 m., gyermeksírokra nézve ugyanez. 12. A temetkezési helyek magánfelek között csere, adásvétel, vagy bárminő jogügylet tárgya nem lehetnek. Az e szabály alól üres temetkezési helyekre nézve a képviselőtestület kivételt tehet. 13. A halottáthelyezés folytán megHORTOBÁGYI JUHTURÓ OKK. nfn- MAOY TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT Badapest, I., Horthy Kikló»-«t llí-121. ürült temetkezési helyek minden kárpótlás és minden dij nélkül a város rendelkezése alá visszaszállnak. 14. Mauzeleumok, kápolnák és hasonló építmények építését az építkezési szabályrendelet határozmányainak megtartása mellett a polgármester engedélyez. A temetkezési helyek emlékeinek felállítását a tervek bemutatása után a mérnöki hivatal javaslatára a temetőigazgatóság engedélyezi. !*<: . I ! i : ! 15A város közönsége a temető főhelyén örök sírhelyek jellegével biró díszsírhelyeket tart fenn, amelyeket örök nyugvóhelyül olyan elhunytak részére adományoz, akik a nemzet, vagy a város ügyei körül kiváló érdemeket szereztek. A díszsírhelyek kettős sírhelyek, amelyekbe az elhunyt közéleti nagyságon kivül a korában elhalt, vagy később özvegyként elhalt házastársát lehet eltemetni. 16. !""! •; I " ! 1 : < ( ' 1 A díszsírhelyeket a polgármester előterjesztésére a köztemető bízott ság adományozza és jelöli ki. 0 17. A díszsírhelyek adományozására nézve a kezdeményezés joga a polgármestert illeti. 18. A 10 éven aluli gyermekeket külön temetőiészletben (parcellában) kell temetni. A felnőttek temetőrészletében (parcellájában) csak a magasabb díj megfizetése mellett temethetők, •ilyenkor azonban a sirboltok a " szomszédos sírokkal egyenlő nagyI ságban és magasságban kell elmmmmmmammma*mmmMmu Lacikának bealkonyul — A »Nytrvidék« «redeti tártája. — Irta: Barna Gábor. Lacika, a »hirtelen híressé vált« festőművész fia volt, akiről azt lehetett olvasni a helyi lapokban, hogy (a gyerek titokban nagyokat bőgött emiatt) »magasba törő fantáziája a mesterségbeli tudás züllesztő felsőbbségének lejtőjére jutott és szinproblémáinak fejlődése stagnálásban hanyatlik.« Szegény Lacika, egy szót sem értett az egészből, de negyedik elemistaságának dacos ' érzékenységét megvérezte a titokzatos mondatok hideg élü tőre. Senki sem tudta, de fekete fűzőt könyörgött bele a cipőjébe, bánatának fájva-jóleső, nagy magányában igy gyászolta' az apját, akinek magasba törő fantáziája (a számtannál is nehezebb lecke volt ezt kívülről megtanulni) a mesterségbeli tudás stb. Most ott állt Lacika az apja készülő vászna előtt. Apuka az öltöző szobába ment a modell nénivel, akinek olyan gyönyörű aranyhaja volt, mire az anyuka azt mondta, hogy a fene egye meg, azt is festi, mire apuka azt ordította, hogy olyan eredeti, — mint a nap, mire az anyuka azt sírta hangosabban, mint a rádió hangszórója, hogy az a szemét (ekkor ji szobalány ijedten befutott a seprűvel, de Lacika tudta...) ájtatosan forgató ártatlanság eredetibben fest, mint a Palija (ez lehet az apukának a becéző neve, ha anyuka haragszik rá, mert rendesen és csendesen ő is Ferinek hívja,) mire apuka nem szólt semmit, mire anyuka nem tudott mit felelni. A tájkép lassankint kialakult. Lacika folytatta az alkony közeledését a Jánoshegyen. Mindenesetre ugy közeledett az alkony, hogy se a Jánoshegy, se az alkony nem ismert volna egymásra. De még magát sem ismerte volna meg egyik sem. Nincs itt helye a kritikai méltatásnak, csak annyit jegyzünk fel a művészettörténet okulására, hogy ezúttal az árnyék a szivárvány minden színében ragyogott, ha ugyan annak lehet nevezni azt a szin szemétdombot, amit Lacika menten a mesterségbeli tudás, stb., felsőbbségétől stb. odamázolt a hegy lejtőjére. Ez a lejtőre került fantázia minden elismerést megérdemelt. De, sajnos, az életben... Majd kiderül minden, ha beborul Lacika ege, melyről most némi sárgával és lilával kent szinálmot a tájkép aljára. Igen, az ég alul maradt, mert az az ügyetlen kép leesett és Lacika véletlenül fordítva tette fel. Tegyük fel, hogy igy volt, de talán ő jobban tudta, őzseniségének igy tetszett . Nemcsak neki. Ami ugy kezdődött, hogy (Lacika idejében kikámfordult a szobából) a papa és a modell-néni bejött a műterembe Erdei Manfréd bácsival együtt (tulajdonképpen Erdei Manó lett volna a neve, de ez Lacika szerint is mese szép iett volna a valóságban azért lett Manfréd inkább.) A valóságban mesésen szerette azért az erdőket, mint apuka mondta nem is Manfréd, Pali (mindenkinek ez a becéző neve?) minden erdőrészletre, részletre és még készpénzben is. A soknevü bácsinak nagyon tetszett a kép. (Lacika a kulcslyuknál rémülten hallgatta.) — Végre valami, ami uj. (Nem juj-t mondott, ezt határozottan hallotta a remegő kis fül.) A színek organikus orgiája (talán orgona ?) káprázatos harmóniája (talán harmónika ?) a diszharmóniának. Szegény Lacika ezt már nem bírta és mikor Manfréd bácsi kiment, borzongva hallotta befogott fülén ! keresztül, .hogy az apuka ezer pengőről beszél, am imost jön. A modell-néni »suttogott« (annál jobban lehetett hallani) valami bundáról, amitől az apuka fázik (nyáron ? — kérdezte magától Lacika és azt felelte, hogy apukának igaza van. Vérfagyasztó hideg van máma.) Lacika beszaladt a műterembe, a vallatásnál vallatás nélkül kiderült és beborult minden. Manfréd bácsi az alkony bíborával szégyenkező arcán kifutott az ezer pengővel és vége volt mindennek. Vagyis csak most kezdődött. Az apuka, amikor a modell-néni azt sírta. hogy nem tud sírni, földhöz vágta a képet és nem egészen szabályos tánclépéseket gyakorolt rajta. Ez volt a kezdet és a folytatás csak egy volt, de az azután csattant. Olyat, hogy Lacika, szegény egy egész uj égre való csillágmindenséget fedezett fel tőle. Meg is irta egy kis barátjának Pestre, hogy »nagyon kikaptam, mert szebben festettem, mint apuka és Manfréd bácsi ezentúl csak tőlem vett volna képet. A modellnéni pedig...« A többi olvashatatlan volt. De lehet, hogy csak felnőtteknek az. Lacika vigyáz az erkölcsökre. — Még ő se?