Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-20 / 90. szám

6 JSílffRYIDÉK. 1930. április 20. Húsvéti beszéd Irta: Dr. Keéky István. Uram, Megváltóm Terólad gon­dolkozom. Átfogja lelkem a Te is­teni küldetettséged. A betlehemi csillag kiragyogásától a nagypén­teki keresztfáig... s a Golgotától a húsvéti örömökig... és mindé nektől az örökkévalóságig ... Bsn­ne van ezekben minden ... Böl­csességeknek magassága, históriák óriássága, gondolatoknak szépsége. Igazságok bástyázottsága. Szinek csodái. Hitnek mélysége. Minden szeretet sugárzása és minden bé­kesség tisztasága. Kőszálak ke­ménysége és dallamok édessége. Legszentebb földi öröm és az Is­tentől jövőség bizonyossága ... Itt vagy én velem, lelkem magá­nyosságának drága otthonosa ... én' hozzám sokszor eljövő, megváltó Krisztusom. Alig harmadnapja titkosan oda­hullott homlokomra a Te golgotai vércsepped. Nagypénteken gyászá­ban ott vergődött a lelkem a Ge­csemáné kertjében. Éreztem a Te bánatodból, amely nagyobb volt, mint a világ minden özvegyeinek szomorúsága és minden árváinak apátlansága. Éreztem, hogy elvesz­tettelek. Elvesztettem a fényt, a me leget, a dallamot és az akaratot... Itt maradtak az én megostorozott lelkem, céljához nem jutó életem, horgonytalan gondolataim és az én meg nem látottságom! Itt marad­tam az örök, legázolt Senki ! Uram, most visszajöttél hoz­zám ... Besugárzott uton, a halha­tatlanság pázsitján lépkedtél. Kö­zelegtél felém, mint tarajos hullá­mok felé a megbonthatatlan égi Harmónia. Hoztak a megeleveni­tés erejét, az élet. igenjét. Hoz|­tad a feltámadás gondolatát, mely kibeszélhetetlenül nagyszerű, minf az első homálybontó őssugarak fe­lett volt az Isten-szem gyönyörű­sége. Uram, még várj az én méggyó­gyitásommal és az én felemelésem­mel ... Még nem tördeltem végig az én golgotai jajjaimat. Én to­vább siratom a Messiásokat, mint a többi emberek. Hagyj meg enge­met a csillagtalan borulatban. Hallgass meg Uram a te Meg­váltói szelidségeddel, amely fehé­rebb, mintha a világ minden fehér galambjai az égnek boltozata alátt egyszerre összesereglenének. A Te neved ma szivlüktetést ad a bugó harangok ércének és dalla­mos lelket a zengő orgonáknak. Érzést, életet visz a gondolattalan anyagba. Óh de mondd meg énnekem édes Megváltóm, mi van az ember szivében a Te szivedből s hány lel­ket szépit meg a Te Lelkednek szépsége és hány gondolat tud fel­szárnyalni a Te felhőtlen magas­ságodba ? Meg tudja érteni az el­bukott ember a diadalmas Krisz­tust ? 3r Tud-e beszélni az uton kavar­gó por a Himalája homlokán levő örök hóhoz ? A temető fej fái a ma­gasság rejtelmeiben világító csil­lagokhoz ? Az öldöklő tőr a mo­solygó kisdedek bölcsőihez ? A sár a napsugárhoz ? A vérfolt a szivár­ványhoz ? A börtönhomály a gon­dolatos fényességhez ? Az ököl a vértanusághoz ? Uram én elmentem az emberek közé. Néztem az arcokat és bele­tekintettem a szempárokba. Keres­tem a feltámadási derű szépségét, vártam a szárnyak emelkedését, az ujjáváltozást, a beteljesedést, a húsvéti diadalom igazságá't. Megtudtam, hogy az emberek sokaságának csak irott imádságaik előirt szertartásaik vannak a Te szá módra. De hol van az összehan­goltság a Te nevednek drága zen­gésével, a Te szivedhez való édes hozzájutás, a Te keresztfádra való mélységesen őszinte feltekintés és a Szombaton Húsvét vasárnap At; elrabolt meoFissionf (Sevilla rózsái) Egy vakmerő rablóbanda garázdalkod isai 8 felv. IRIS ARLAN a „Mária nővér' női főszereplőjével Strand kapitány nyári szerelmi kaland 8 felvonásban. Húsvét hétfőn Kedden RICHÁRD BARTHELMESS szenzációsan ragyogó újdonsága melódiája (WEARY RIVER) Egy börtönviselt ember drámája 10 felvonásban GRETA NISSEN-JACK MULHALL ML ssKiniga^gaté úr vig életkép a kulisszák világából 8 felvonásban Előadások kezdete hétköznap 5, 7 és 9,;ünnepnap 3, 5, 7 és 9 órakor Hint annyi mHlió magyar i hordjon ön is KapM szürke, feltér és fekete cipőt Gyermekeknek 22—27 nagyság P 3-25! Lányoknak 28—34 nagyság P 8-451 Kőknek 35—41 nagyság P 4-— Férfiaknak 42—46 nagyság P 4-551 Ezek az olcsó á rak , a csinos külső, a szolid kivitel, a tartós anyag teszik olyan népsze- -r "v ninftf amely házi, kerti, ttccai és sportvtseletnek r6*é a UJotcŐ'bfJJUlj egyformán kényelmes és egészséges. Csak védjeggyel a talpán valódi! Te érzéseiddel való összeolvadás földöntulisága ? Dogmák falaival zárják körül a Te örök, eleven életességed. Van hivő sokaságod, de hol van a Téged megértő gon­dolkodás ? A kihunyástól rettegő életmécsek nem tudnak magukhoz vonni erősítő szikrákat a Te Lelked megszámlálhatatlan fényoszlopá­ból. . t; Pedig hatalmassá tetted az em­beri. lelket, mithoszok ködéstől, ba­bonák penészétől megtisztítottad. Bevilágítunk a világegyetem legrej­telmesebb pontjaiba. Járunk föld alatt és föld felett, megismerjük vi­zeknek mélységeit és fagyos pólu­sok titokzatait. Zengéseket adunk némaságoknak, erőképességet régi mozdulatlanságoknak. Betöltünk riasztó űröket és kettétárjuk a szik­lák kebleit. Az emberi élet végte­lensége lett a haladásnak és a fel­emelkedésnek. Járunk úttalan uta­kon, mint Dante képzelete a po­kol folyosóin. De nem tudunk el­jutni ahoz a szent, mágneses pont­hoz, ahonnan közel volnánk a Te lelkedhez, ahonnan szivünktől szi­vedig ívelne a vértanuk által álmo­dott harmónia 1 Termőföldekké tudunk varázsol­ni borzadályos sivatagokat és nem tudunk kibimbóztatni egy hófehér virágot... a szeretetet ! Mert csak törvényeink vannak, de nincsenek igéink! Agyunk a tudás szer­számjává változott. Elsülyedt, re­gés gályákat emelünk ki a hullám­sírokból, de nem birnak el kezeink egy szelíd olajágat. Históriák ösz­szeomlása nem tudja megreszket­tetni a füleinket, de idegen hang lett számukra a betlehemi jászolnál elsuttogott Madonna-imádság ! Né­rók lettünk, aki gyönyörködött az örök város lángjainál és rettegett egy titokzatos csillagocska fényé­től. Emberi sorsunk az Istentől­valóság kegyetlen forditottsága ! Az elveszett gyémántot megtalálhatat'­lanul belepi a szürke homokhul­lám es az útszéli szalmaszálat to­ronytetőkre röpítik a tréfálkozó szelek ... Nagy lelkek, akikre Is­tenkéz szitálta rá az égi gondolatok aranyporát — elvéreznek az emberi töprengések aknáin ! B Bocsásd meg Uram, hogy a Te feltámadásod ünnepét megzavarta az én mélybugásu siralmam és az én lelkem nagypénteki fátyolát nem tépte szét húsvétod öröme Óh érts meg engemet Uram ! Én itt vergődöm egy nagy vérára­dás után megmaradt kicsi szigeten, ahol fárasztó a Messiás-várás, ahol kandallók lángjaira, oltárok fé­nyére rásötétlik a Te bus keresz­tednek árnyéka ! Uram, az én föl­demnek vize ki nem apasztható könnytenger, az én apáimnak és ivadékaimnak a vére az el nem állitható hiába való vérhullás 1 Óh Uram, innen sirok a lélekkoldu­sitó senkik Kánaánjából, a nagy szárnyú álmodozókat gyötrés föld­jéről, a meg nem látott Valakik ugaráról... A húsvéti örömök közt is a Te kereszted alatt maradí­tam. Várom a szózat hangozásáf, amely innen elhívjon. Várlak Té­gedet, hogy innen elvezess. Vá­rom a Te szabadító Gondolatodat, mely valamikor fehér orgonaesővef hullatja tele a komor hadaknak út­jait. Várom a meleget, amely édes és boldogító lesz, mint a bus nyo­mortanyákra a szeretet által kül­dött fáknak a tüzei. Üditő, mint ólombányák mélysége után a mo­solygó napsugár. A Te kereszted mellől nézem a tavaszos mezőket. Látom a hatal­mas rögöt, az életet szült 'bará? dát, amely zöld remévfy-bársonyba rejti az Ígéretes aratás aranyát. Látom a vetéseket: a ki nem fára­dó anyaföld életét és a virágokban a természet lírájának szépségeit... És Uram, milyen igazságos az anyaföld ! Itt fűszálnak marad a fűszál. Csalán hajt ki a csalánmagok ból és óriásfává növekszik a cser­vessző. Talán egyszer ebben a nagy fellendülésekben szárnyaló és nagy bukásokban tusázó magyar életben is diadalmas lesz a rög hatalmának igazsága ?... »Most perc-emberkék dáridója tart. De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk, Nagyott és Szépet, emberit s magyart !« —i l.• '< ' BÚTOR Alapitva: 1903. Csodaszép hálók, ebédlők, ruiszobák bámulatos olcsón GLUCK JENŐNÉL Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 8. sz. szerezhető be. 6-12-18-24 havi részletre. o o Yelour és bőrgarnitúrák nagy választékban. Telefon: 234.

Next

/
Thumbnails
Contents