Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-18 / 89. szám

1930. április 18. J^VfiKriDB®:. 7 100 nyírcsaholyi műkedvelő Passio-játéka Nyircsaholyrói írják: Vasárnap este volt a második előadása annak a nagyszabású Passió-játéinak, melyre.már hetek óta készült a község földmives fiatalsága, a lelkészek és tanitók vezetése alatt. A próbákról kiszivárgó hirek sejteni engedték ugyan, hogy ezúttal nem egy falusi műkedvelői előadást fogunk csupán látni, de amit láttunk, mégis minden várakozásunkat messze felülmulta. Ezzel az előadással el kell menni még távolabbi helyekre is, hogy nagyon sokan lássák, mit lehet elérni lelkesedéssel, szorgalommal és mire képes a mi fiatalságunk megfelelő vezetés és irányítás mellett. Hallottuk, hogy hetek óta készülnek a ruhák és díszletek; de hogy ilyen korhű jelmezeket, — ilyen nagyszerű díszleteket fogunk a szinpadon látni, arra gondolni sem mertünk. És mindezek minden idegen segítség, minden külső irányítás n&kül, itthon készültek. De nemcsak az előadás külsőségei leptek meg bennünket kellemesen; még váratlanabb volt az a készség, az az otthonosság, — amellyel ezek a szereplők a »világot jelentő deszkák«-on mozogtak. Mintha nem is ez lett volna az első szereplésük a szinpadon. Pedig sokan vannak köztük, akik városi színházat és »igazi« színielőadást nem is láttak. Ne vegyék tőlünk rossz néven a szereplők, hogy nem emlékezünk meg mindegyikük alakításáról külön-külön, de ehez kevés a helyünk. Seszták Miklós gk. tanító Jézus szerepében olyan alakítást nyújtott, melyre sokáig vissza fogunk gondolni. Egész megjelenése, kellemes behízelgő hangja, mély havmmmmmmmmmmmmsarn Dán Endre házassága — REGÉNY. — 30 Irta: Tartallyné S. Ikma. Tarka volt a sziget s olyan, mint - egy nagy eleven test, a rajta mozgó embe r -rajoktól. A fák és virágok dus illatokat leheltek szét, a Duna friss szagot árasztott, zene szólt és kacagások repültek szerte. Dán Endre megállott egy nagy fa árnyékában és nézte az elhullámzó tömeget. Figyelte a karcsú lábak egymást keresztező mozgását, a testek szines ringását, a fejek mosolyt röpítő intéseit. Béby még nem jött. Rajta csipte magát, hogy most Bébyt várja, nem a kis komoly dolgozó Irént, hanem a titkos, édes-izü Bébyt, aki előröppen, mint egy nyárnak örvendező madár és csicsereg és apró bolondságokat enged meg magának. A könnyű Bé byt várta, akivel autón fognak haza menni... Előbb ugy beszélték meg, hogy érte megy, de azután egy levelet küldött neki Dán, hogy jöjjön ide ötre. Már félhat és nem jön... Talán nem engedte az anyja ... ? Bizonyos, hogy nem engedte. Most már bánta, hogy nem ment el érte.' De ... mégis, mintha ő jönne.. Jön ! Olyan magányos, olyan gyámoltalannak látszó most... Irén ...! — gondolta akaratlanul. A tömegtől egészen különvált. Az ut oldalán sietett. Aggódó, kedves rajz vonalozta az arcát. — Szines volt. Könnyű s oícsó halványkék selyemruhájában s nagy lehér kalapjában ugy ringott végig aa uton, mint egy álom-leány ... tást tett. Soltész János rk. tanító mint Lucifer ugy külső megjelenésében, mint előadásában nagyszerűen fejezte ki az örök tagadás, az Istenséggel örök ellentétben álló lélek harcát. Kovács Antal gk. tanítanak két szerepe is volt; mint Péter apostol, de különösen mint Pilátus nagyszerűen adta szerepét; maga volt a meg, testesült gőg és lenézés a csőcselékkel szemben. Elsőrendű alakítást nyújtott Paszternák Andor tanítójelölt Kaifás főpap szerepében; ugy maszkja és ruhája, mint játéka kifogástalan volt. Nagyon jó volt vitéz Madarasi György mint Nikodémus, Paszternák L. mint római százados, Kosztyu Mihály mint hamis tanu. A nők közül a legnagyobb dicséret hangján keli megemlékeznünk Hornyák Miklósné (Mária), Sváb Rózsika (Mária Magdolna), Marinyák Margit (Gábriel angyal), Stefán Erzsébet (Veronika) sikerült alakításáról. De jók voltak mindnyájan kivétel nélkül és nehéz szavakat találni, hogy kifejezzük elismerésünket azért a munkáért, melynek eredményében gyönyörködhettünk. A zsúfolt nézőtér közönsége egy hasznosan eltöltött est után, lélekben gazdagodva és azzal az óhajjal távozott, bár gyakrabban volna alkalmunk ilyen szellemes élvezetben részesülni. « És az egész előadás lelke Szuchy Elek gk. lelkész. A szerepek betanítása, a jelmezek összeállítása, a díszletek tervezése és nagyobb részben megfestése, az ő munkája. Szinte hihetetlen, hogy volt képes ezt a nagy munkát egyedül elvégezni. A Passiót 18-án Nagy. ecseden adják elő mig húsvét másod és harmadnapján Nyircsaholyban ismétlik meg. Most meglátta Dánt, aki elébe sietett. Dán köszöntötte. — De jó, hogy megvárt ! Ugy-e elkéstem 1 Pá ... — tette hozzá halkan, bizalmasan s hangján átrez dült lobogó öröme. — Már hogyne vártam volna 1 Még tovább is, hiszen nincs más dolgom ... — Persze ... nincs más dolga — mondta utána a lány s látszott rajta, hogy ez a gondolat egy kicsit lehangolta. Csak azért vártamért nincs más dolga ... unaloműzőnek ... Dán észrevette és sietett megnyugtatni ! — Ugy rendeztem, hogy ne legyen más dolgom. Egész nap vártam erre a kedves találkozásra. A parfőmje illatára, 'Bébyke. S a hangját hallani. Olyan jó emlék volt nekem maga Bergengócon... Ha rózsaillatot éreztem, behunytam a szemem és ... mintha maga állott volna előttem ... — Gondolt rám ? Én pedig .. nagyon szerettem volna magát elfelejteni^. .. Panyolayval sokszor beszélgettünk magáról, a magauj környezetéről, ahol majd mindent kilopnak lassan a maga lelkéből, ami Pestből benne maradt.., — Mondja ... hogyan él ott... ? Panyolay mesélt valamit régi írásokról, azután ... hogy Nádasfaluba megy szolgabírónak. — Igen ... Nádasfaluba megyek. Először idegenkedtem ettől a gondolattól, de most már örülök neki. Érdekes, uj élet vár rám... erdők, mezők, vadvizek, nádasok .... vadászni fogunk ... — És közben találkozik egy tündérrel valahol, mint a mesékben van... Talán egy modem Szép Ilonkával. - Brazília az exotibnmok országa A kivándorlók által gyakran érintett tengerentúli hatalmas föld rész, mely egymagában nagyobb, mint egész Európa területe, sok szépséget és rejtelmet zár magába. Fővárosa Rio de Janeiro, — csaknem trópusi éghajlattal, a fény és pompa városa, élénk kereskedelemmel, kevés industriávai. Kikötője legszebb az egész világon, lankás hegykoszoru veszi körül a szük kikötő bejáratot, mely a cukorsüveg heggyel, félelmetes, egysiersnjind lenyűgöző hatást gyakorol a hajón érkezőkre. Braziliai négerek motorosaikon, vagy fürge csolnakjaikon közelitik meg az érkező hajót. Heves temperamentumuk mozgékonyságával hívják fel a figyelmet magukra, hogy az érkezőket podgyászukkai a parthoz szállítsák. A negrók közül sokan banán, rizs és kávé nagytermelők," akad közöttük gyémántbánya tulajdonos is. Főként a közlekedés és rendőri szolgálatot látják el, igen megbízhatóan. Általában rendk#ül mozgékonyak, ügyesek és értelmesek, verekedésben holt biztosan hajítják a borotvát egymáshoz. Brazília lakosainak több mint a fele szines és itt ellentétben a világ minden más helyén élő feketékkel, teljesen egyenjogú polgárként vannak kezelve. Jói gondozott parkjai és utcái közül kiválik a díszes Avenida Rio-Branko, szines mozaikkal kikövezve. Rendkívül gazdag kirakataiban a drágakövek halmazai láthatók, melyek között a mogyoró nagyságánál nagyobbak sem keltenek feltűnést. Utcáikat esténkint a világítás minden raffinériájával árasztják el és februárban, farsang idején, — minden képzeletet felülmúló látványossággal üli tomboló mámorát a nép. A' tulajdonképeni élet a levegő lehűlésével az esti órákban veszi kezdetét. A gazdag estanserók, lehelet karcsú feleségeik, leányaik ilyenkor vonulnak fel drága autójukkal a Botafogo-ra. Az autó-ut a tengerpart sziklás oldalán voi;ui ei harminc kilométer hoszzuságban. 0 Jellemző a brazilérokra, hogy bár forró égöv alatt laknak, soha egyetlen ruhadarabjukat egy Jardinban, vagy étkező helyen I« nem vetik. Ellenben reggelenkint, mielőtt munkájukba, vagy hivatalukba mennének, főleg a fiatalok motocarjukon, vagy villamoson, — fürdőruhában, köpenyegben a tenger hüs hullámaiban frissítik fel magukat. Sok i lyen és hasonló ellentmondó tüneteket látunk életmódjukban és talán ezért is »makáko«nak, majmoknak nevezik őket az idegenek és a többi latin állambeliek. P. J. Az első ibolya Az első ibolyát éppen ma találtam. Édes kis angyalom azt is neked szántam, i Ott nyillott szerényen az erdő rejtekén, Hirdette a tavaszt, — amit ugy vártam én. És e szál virággal milyen boldog lettem, Annyi tövis között mily nagy kincset leltem. Ritkán terem nékem virágot az élet, S e ritka kincset is odaadom Néked. Ekker Mihály. nriimíiiíWM WIBÍIi wm iiiiwi yjsm — Lehet. Szeretnék tündérekkel j megismerkedni, vagy valami elva- j rázsolt királykisasszonnyal... ha j volnának ilyenek. i — Vannak. A lelkükben és álmaikban királykisasszonyok va gyünk ... mégis valami titkos hatalom ... az egyszerű élet felé vonz bennünket... Sokszor arra gondolok, hogy viszont vannak talán olyan királykisasszonyok, akik lelkükben ... napszámosleányok.. — Ilyenek talán nincsennek, Bébyke. Az ember mindig fölfelé álmodik ... — Vannak... •— makacskodott a lány — csak a nevelés nyomja el bennük a közönséges lélek megnyilvánulását. De néha előbbukkan hat egy-egy mondatban, gesztusban ... cselekedetben... — Nem akarok vitatkozni ezen, Bébyke. Nem érdekelnek a királykisassszonyok, most maga érdekel, meg a magam percei... Menjünk uzsonnázni ... A kioszkban gyönyörű cigányzene szólt, oda mentek. A lány arcán büszke, gazdag érzés fénylett. Milyen csodálatos boldogság-fény derül a lelkében, hogy együtt lehet Dánnal. Most ugy érzi, hogy öszszetartoznak. Egyszerre lépnek, egymás szemébe néznek, egymás szavait figyelik. Összefonódik lényük a muló percekben. Hogy illik mellé ez a férfi... Ugy érezte, hogy irigy pillantások döbbennek rájuk. Az ő halvány és lenge alakja, s a rózsa-illat fűszere, e mellett a gazdag egyéniségű, elegáns férfi mellett... Leültek közel egymáshoz... Védelmet érzett maga mellett,-"* forró hálát a titkos ismeretlen Akarat iránt) aki megajándékozta ezzel az ismerettséggeí... ezektel a boldog percekkel... Ki tudja... ? Talán nem is ad többet az élet ... Belevész és elhervad a kis bolt pultja mellett, a szagos szivarok közé .. . — Fagylaltot parancsol, Bébyke ? — Igen, fagylatot. Málnát és citromot. — Jó, én vaníliát és epret — mondta Dán a pincérnek s ahogy elhullottak a könnyű szavak, egymásra néztek. Mosolyogtak. Már halványult a nappali fény, kék fátyol terjengett a budai hegyek fölött. Az este elindult valahonnan. Forróbban és zengőbben szárnyalt a muzsijca s a párok egymás felé lendültek ... A kis ezüst kanál villant a szemük előtt s a hüs gyümölcs-iz szétolvadt forró szájukban. Összesúgó pillantások égtek a szemükben ... Béby ruhájának könnyű fodra a férfi térdéhez ért... Izgató, bűbájos zengés futott át a testén, mintha vére a ruha fodrában is élne s ráömlene a férfi acélizmos térdére... Vájjon Dán érzi-e a térdén a kis, élettelen lengeség eleveniilését ... ? Érzi-e rajta átlüktető izzó életet... ? Égett az arca s szemeiből tüzek lobbantak a férfi arcára. Már kigyúltak a kioszk szines lámpái... — Nekem már haza kellene menni.. . — mondta Béby bizonytalanul. — Még nem, még nem megyünk, Bébyke ... Most lesz szép a séta... Egy 6 éta magával... hiszen mikor leszünk igy együtt megint., Ki tudja ?... — Ki tudja... ? — Lehelte a lány, mintha elfojtott, forró zene élne a hangjában Í6