Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-13 / 85. szám

1930. április 13. JNílrfRYIDEK. 11 Márciusban több mint háromezer vagon burgonyát vittek ki Szabolcsból Kausay Tibor m. kir. gazdasági főfelügyelő a közigazgatási bizott­ság tegnap délelőtti ülésén a kö­vetkező jelentést terjesztette elő: Tekintetes Közigazgatási Bi­zottság! Az őszi vetések állása kielégítő, bár a legutóbbi hűvös napok fejlődésükben megakasztot­ták. A tavasz* munkálatok seré­nyen folynak és az elvetett tavaszi növények elég jól keltek. A burgonya ülte­tés is folyamatban van s a nehéz értékesítési viszonyok és az ala­csony árak miatt számítani lehet arra, hogy a burgonyával bevetett terület, ha nem is lényegesen, de csökkenni fog. A m. kir. kereskedefemügyi mi­niszter, tekintettet a burgonya ne­héz értékesítésére, a vasúti szállí­tási dij tételét mérsékelte, ennek megfelelően a főispán közbenjárá­sára a Nyiregyházavidéki Kisvas­utak igazgatósága is mérsékelte, a melynek hatása már most mutatko zik, mert Dunántulra takarmányo­zási célra a burgonyakereslet megindult. A Mezőgazdasági Termelők Szö vetkezete nyiregyházi kirendeltsé­ge igazgatóságától' nyert értesülés szerint mult hóban mintegy 3200 waggon burgonya szállíttatott el •és a jelenlegi keresletből követ­keztetni lehet, hogy ez a mennyi­ség a folyó hóban 4000 waggont is el fog érni. Igaz, hogy az ár alacsony, mázsán ként 1.20—1.50 P között van. Az aratási és cséplési szerződé­sek legnagyobb részben mult évi feltételek mellett megköttettek, a legkisebb napszámbérek pedig az egész vármegye területére meg­állapittattak. Miután azonban a jelenleg folyó gazdasági munkála­tok még nem sok gazdasági mun­kást kötnek le, a gazdasági mun­kások között még sok a mhunkanéfkül' és: a fal­vakban igen nagy a szegény­ig, 1 mi a mult évi fagykárnak és a burgonya, tengeri alacsony árának tudható be elsősorban. A Tiszántúli Mezőgazdasági Ka­marával együttesen a hússertés tenyésztés felkarolása ügyében f. hó 6-án tartott értekezlet a na­gyobb sertéstenyésztők és kisgaz­dák élénk részvétele mellett folyt le és az értekezletből a szérumok árának mérséklése végett a föld­mivelésügyi miniszterhez előter­jesztésem megtettem. A megkezdett legelőjavitási ak­ciót folyó évben is folytatjuk és a fümagvak vetése kiküldött szak­közegem ellenőrzése mellett kez­detét vette. Az eddig eszközölt gyepesítések általában sikerrel biz tatnak. A vármegyei gazdasági és a szarvasmarhatenyésztő egyesü­letek meghívására az Orsz. Gaz­dasági Egyesület állattenyészté­si szakosztálya folyó évi vándorgyűlését szép tember hóban vármegyénkben fogja megtartani. Egy nap magántenyészetek, köz­tenyészetek és a legelők tanulmá­nyozására fog fordíttatni, a pro­gram összeállítása folyamatban van s már jelen alkalommal felkérem a t. bizottság tagjait ezen tanul­mányi kiránduláson és gyűlésen való részvételre. A vármegyei Gazdasági Egye­sülettel közösen március 16-án tartott tenyészbikavásáron a forgalom a mult évit nem érte el. Eladatott 14 db magyar bika át­lag 821 P 43 f, 18 db pirostarka bika átlag 783 P 75 f ós 8 db'kan 176 P 25 f áron. Magántenyésztő 3 bikát, idegen vármegyei közsé­gek 6 bikát, mig hivatalom közsé­gek, birtokosságok részére 23 bi­kát és 8 kant Vásárolt. ;Örömmel jelentem, hogy a Buda­pesten tartott Országos Tenyész­állatkiállitáson vármegyénkből Jár mi Menyhért kótaji és Mándy kékesei magyar marhatenyészete lettek díjazva. A kiállításon Kis­várda és Ibrány községeknek 6 db pirostarka bikát szereztem be. FISR Ruggad de Luxe Járay Ervin Nyíregyháza, Széchenyi-út 9. Üzletszerzőket felvesz magas jutalékkal, esetleg fix fizetéssel előkelő magyar biztosító társaság nyíregyházi főügynöksége. Kezdők kioktatást nyernek. Nyugalmazott csendőrök és vas­utasok előnyben részesülnek. Cim a kiadóban. 1747-? iM^WiniwiiMMHMTiriBiwnF 1 Tnwiff ™nrnmm«nnrw wiMflr ii M ii * . im mu uhii 11 m i 11 « un imi n i> mi ím 'Tiiiiiffmiiiwr • at^-.-v ^aXó&x atu£o\^e\iévxiemü ™éte\ uu* ^x*™ ^Wévw S^ar acjó ü^ieuwu •••••i—MiMi—iwinniií 11 n m 1 1 l i "wiaw m mn nwwm rrrii ii> fi n ii iiii i mi wh iu nn ai ih éi nmmmni im mw— Dán Endre házassága REGÉNY. 26 Irta: Tartallyné S. Ilona. — Még eddig nem tudtam el­mondani semmit, Nórika, hiszen nem enged szóhoz jutni. Meg azután kifújom magam, egy nagyon hosszút úsztam, örülök, hogy ma­guk is kijöttek már, mert elnyelt volna a Balaton. — Látja, igaza van — s csengett a nevetése messze a viz fölött, — én csak beszélek és nem várom meg a feleletet. Csakugyan : ott volt Anna ? — Ki az az Anna...? — kér­dezte Dán, talán csak azért, hogy időt nyerjen s lenyelje azt a torkáig •felbukó izgalmat, ami összetépte minden akarattal elrendezett érzését és gondolatát. De már szégyelte is, hogy hazudta ezt a kérdést. De merhetne-e őszinte lenni ... ? Mit is kellene mondania akkor...? Ta­lán igy : Láttam és megbűvölt en­gem ... ezt ? E helyett szépen, si­mán és minden zavar nélkül mondta : — Igen, jött az urával. Csinos asszony A leány kerek szemekkel fi­gyelte. — Csak ennyi... ? — s biggyesz tett a szájával. — Nagyon szép nő — tette még hozzá Dán erőltetve s mosoly­gott. — Ugy látom, hogy maga fa­ember, nem tud lelkesedni. Csúnya faember... — Ne kivánja Nórika, hiszen nem is volna illő, hogy a maga társaságában lelkesedjem egy olyan valakiért, akit egyazer lát­tam. Egy aaesony... aki non fi 8r­mmmm dekelhet Kimondta. Súlyosan, ropogva ej­tette a szavakat, parancsolt benne annak az engedetlen közlegény­nek, aki a másik énje volt s aki lázongott a poszton ez előtt a komoly kapitány előtt, aki olyan jól tudott parancsolni. A leány ártatlan-őszinte tekinte­te még mindig az arcán csüngött. Ez a lány még nem ért el odáig hogy minden esetben riválist lás­5 son a másik nőben. Szerette a ba­rátnőjét és gyönyörködni tudott si­kereiben, szépségében. Csak hal­ványan fogta meg valami balsejte­lem a szivét... Ezt meglátta benne Dán s kü­lön érdemnek tudta be, jó tulajdon­ságnak, ezt az önzetlenséggé foko­zott őszinte barátságot. Észrevehe tőén őszinte volt gondolatában is, nemcsak szavaiban. Egy okkal több, hogy... hogy tiszteljem... Talán másképen akarta, de igy érett meg a mondat a szivében, mire elgondolta. Most versenyt kezdek úszni. Dán messze elhagyta Nórát. Kati néni a part mellől kiabált és integetett: . ! 4 — Ne menjetek messze! De ők nem hallották. Átbuktak a viz fodrain, lenyűgözték és ma-, guk alá gyűrték a hullámokat. Dán a viz alá bukott s ugy úszott vissza Nórához. Nóra egy kicsit megijedt. Hátha nem tréfa ... ? Azután örült, mikor Dán fel­bukkant mellette. — Könnyű magának ! Maga hosszabb 6 annyival mindig előbbre dobja magát... — Igaza van Nórika: Nekam magának egérutat kellene adni... Most már meglátták, hogy Ka­ti néni hevesen integet. Visszar úsztak. Kimentek mind a partra s a homokba feküdtek. Boroskőyné is ott ült törökös pózban s a fürdő­köpeny egészen eltakarta. Cigaret­tázott. Mellette elnyultan a homok­ban egy fiatalember, Hombay Laci törvényszék ititkár. Olyan volt ez a fiu, mint egy nagy hal. Két ke­zén ugy könyökölt, mintha két ko­poltyu volna. Meztelen tagjai fény­lettek a napban. Nóra odasúgta Dánnak : — Látja, az a mami ideája, hogy ezt kell nékem férjül meghódítani. Egészen előrehaladt volna az ügy, csak azt hiszem... hogy inkább a mami szőkesége bűvölte meg. És az én hozzájárulásom is hiányzik. Pe­dig, ha tudná, hogy az a drága jó hidrogén... Istenem, megint őszinteségi rohamom van... mami igy szokta mondani. Tudja, api­kám szokta a szememre lobbantani, hogy nem^dltam eléggé zsarnok, nem neveltem egy igazi komoly mamát ebből az édes asszonyból. Mert... apikám hiába beszél, ő is igy szereti, játszónak, fiatalnak és könnyednek. Apikám imádja őt! Csak talán szégyenli egy " kicsit, hogy ugy elöregedett mellőle. — Sokan azt hiszik, hogy a lánya... De én ugy gondolom, hogy a mami ősz hajjal is fiatal volna, ha az a kis teltség nem öregitené, talán huszonöt évesnek hinnék. És akkor is szesetné mindenki. Én imádom a mamit s most már nagyon sok jó tanácsot adok neki, mikor vala­mit hirtelen, szelesen akar elintéz­ni... De .. már újra csak én beszé­lek s maga még mindig nem me­sélte el, hogy mit csináltak Ná- j dasfalubftn. Leheveredtek ők «• a homokba • i I Dán elmondta az ünnepélyről, amit érdemesnek gondolt. Valamit a viccekből s a főbiróné húgáról. Nóra nagyon jól ismerte 1 VilmáJ rokonságban voltak s annál inkább mulatott a figuráján. Tipikusan el­férfiasodó vén leánynak indul, pe­dig még ráérne. Hiszen férjhez is mehetne s ha akarna, tetszeni is tudna még, mert nemcsak a szép­ség hódit... — Ámbár a szépség nagy kincs — mondta Nóra fontoskodva — kü lönösen, aki ki tudja »dolgozni<í a szépségét, aláhúzni, észrevétetni. A dekoráció, a tekintet, a mosoly, a járás... mind, mind csupa bűvös esz köze annak, hogy a szépség első­nek verekedje ki magát. Én nem értek hozzá, pedig tudom, hogy ho­gyan kellene. De... valami ko­moly büszkeség, vagy magam >saro tudom, hogy mi az, ami visszatart... Olyan, az élettel való komédiáz ás­nak érzem... Mert, — sajnos, — én egészen komoly dolognak tartom az életet, ezt a kis elröppenő vala­mit, amig átsuhanunk a térben... — Hagyja édes kicsi Nóra a fi­lozófiát! Csakugyan jó lesz, ha el­szokik valamit abból a gyönyörű művészetből, amihez anyukája olyan nagyon ért. Nőnek lenni I Igazi nő­nek, Nórika ! Égészen, egy pillanát kételyt sem ébresztve a férfiban, hogy aki előtte 411, az a legnőie­sebb nő! Benne puha asszonyiság, édes, apró szeszélyek, frisseség és lustaság csodálatos elkeveredése.„ Nóra a homokba nézett. Dán látta, hogy elpirult s hojfy valami remeg a belsejében, amit nem akar kimondani. Az őszinteség-roham most elpihent. Kati néni odajött és melléjük telepedett. Faggatni kezdte Endrét, (MyHaqplÉl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents