Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-13 / 60. szám

1930. Március 11 m jp^Hryidek:. M o Orvos és egy szép asszony szerelmi regénye Az Apolló holnap, csütörtöktől vasárnapig bezárólag mutatja be rejxdes helyárak mellett, az idei évad egyik legnagyobb s legra­gyogóbb újdonságát: Az orvos és az asszony-t. A legnépszerűbb műfaj: társa­dalmi dráma napjainkból. Borotva­élen járó jelenetek, fordulatos cse­lekmény, mindvégig fokozódó izga­lommal. — Az orvos, aki szeret, | az asszony, aki feláldozza magát, f ez a film kiinduló ja. Amikor ilyen filmet látunk, az \ az érzésünk, hogy nem találunk már jelzőket a film láttán támadt elragadtatásunk ecsetelésére és ar­ra, hogy az olvasóval érzékeltes­sük benyomásainkat és elragadta- § tásunlcat. A filmnek csupán három | oszlopos főszereplője van, Marcella * Albani, Hans Schlettov és Stuart í Romé, de a többi szereplő is meg- | állná helyét bármelyik nagy sze­repekben is. A fiitm értékét emelik a gyönyörű téli tájak, s a ragyogóan szép fotográfia. Ezt a filmet min­denkinek látnia kell. A „Vad Orchideák" sikerei a Diadalban A Diadal már két este játszotta e pompás filmet, mindig zsúfolá­sig megtelt nézőtér előtt. A Jává­ban készült eredeti felvételek, a bűbájos kelet pazar pompája, misz­tikus élete, a buja vidék mind — vonzzák, hivják a közönséget. Nem lehet szabadulni e remek film le­nyűgöző hatása alól és egyszeri látásán nem is lehet annak min­den értékét megismerni. A film zenekisérete minden te­kintetben a legkiválóbbat nyújtot­ta. A helybeli honvédzenekar mu­zsikája a képek minden mozzana­val, még árnyalataiban is oly cso­dásan összevág, hogy a legnagyobb elismerés hangián lehet megemlé­kezni róla. Külön-külön élmény a film és a muzsika is. Pphllipp Zsigmond, az Apolló Mozgó igazgatója, nyilatkozik a mozik megadóztatása egyében A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy a Nyirvidék keddi számában közölt cikkre, mely »a mozi és rádió megadózta­tásával akarnak segíteni a szín­házi váisSgon« egy kis felvilágo­sítást s tájékoztatást nyújtsak ar­ra vonatkozóan, hogy a mozik, a" melyek épp ugy szolgálják a kul­turális célokat, mint akár a szín­házak, sokkai rosszabb helyzetben vannak ,mint a szinházdirelctor urak. A rádió megadóztatásához nem szólhatok ,hisz az éppen olyan te­temes károkat okoz s vesz el kö­zönséget tőlünk mozisoktól, mint a színházaktól, azonban a 25 éves szakmai tevékenykedésem alatt nem tapasztaltam olyan harcot, mint most dul a színigazgatók és mozisok között. Lássuk s hasonlítsuk össze a mozi és a színigazgatók helyzetét. Városunkban három mozi van, ab­ból két moziengedélyt egy hadiöz­vegy és egy táblabíró özvegye ka­pott. A harmadik engedélyt a vá­ros birja, minden szubvenció és támogatás nélkül. Ugyanekkor a színigazgató ur havi 1600 pengő szubvenciót kap a várostól. Ház­bért, illetve szinházbért nem fi­zet — ugyanakkor az Apolló helyi­ségéért havi 500 pengőt fizetünk. A s'zinház vigalmi- és forgalmi adót nem fizet, ugyanakkor a mozi 12 százalékot fizet vigalmit és forgalmit. Szinház rendőri ügye­leti dijat csak a negyedét fizeti annak ,amit a mozi fizet. — Szin­háiz a villanyt s tüzelőanyagot a szubvencióból fizeti ,mig az Apolló havi villanyszámlája 350, pengőt is kitesz, azonkívül ho(i a tüzelőanyag? — Nem beszél­ve a filmek kölcsöndijáról — egy megfelelő műsor három-négy napi lejátszási dija 1500—2000 pengőig rug, ami mindenesetre többet tesz ki havonta, mint bármelyik szín­háznak az egész személyzeti gá­zsija, — nem beszélve a mozik egyéb rezsijéről, mint pld. reklá­mozás, személyzet ,stb . Tehát mint méltóztatik látni, igen tisztelt Szerkesztő ur, a mo­zisok helyzete is kétségbeejtő, (mert a napi átlagos 250—300 pen­gő rezsivel szemben napi 60—70 pengős bevételeket csinálunk, ugy, hogy maholnap ott áll a magyar moziszakma, hogy nemcsak hogy nem bírjuk támogatni a magyar színészetet, hanem mi magunk is alamizsnáért fogunk fordulni, ha ugyan lesz hova, mert a moziszak. ma maholnap teljesen tönkre megy, támogatás hiányában. Ezért mondom Szerkesztő ur, ne bántsuk egymást, mert a vi­déki mozis ma sokkal keservesebb helyzetben van, mint a színigaz­gató urak s még szubvenciót sem várhatunk. Maradtam kiváló tisztelettel Phöipp Zsigmond, az Apolló Mozgó ügyve­zetője. 150 q fajtiszta Ella vető- és étkezési burgonya eladó Vitéz-tanyán, Kemecse. IJM-I Nyíregyháza megyei város polgármesteri hivatalától. K: 5596 — 1930 sz. Hirdetmény. Nyíregyháza megyei város helyhatósága közhírré teszi, hogy a folyó évi március hó 15. napjára, szombatra eső hetivásár az e napra eső nemzeti ünnep következtében előtte való napon, folyó évi március hó 14. napján ? pén­teken lesz megtartva. Nyíregyháza, 1930. évi március hó 10. napján. Szentpétery Endre s. k. városi tanácsnok. 1336-2 — Diósgyőri levélpapír mappá­ban és dobozban magyar, finom, elegáns, ofcsó. Kapható az Uj­ságboltban. Dán Endre házassága — REGÉNY. — k*a: TartaJByné S. Itoaa. III. — Tudom. Irigyellek. Fene ve­szett szerencséd van a nőknél. Dán nevetett, öblösen bugy­borgott belőle a sok ha-ha-ha. A másikat verte vele. A másikban pedig szétgyürü­zött a keserűség, kezdett feléme­lyedni a torkába. Ingerelte vala­mi belső kényszer, hogy köpjön. Undorral. Unalommal. Erre a bi­tang világra, ha lehetne. A kínló­dása mérgét, mindent, ami bánt­ja­Végre Dán is megelégelte a má­siknak elébe hömpölygő keserű­ségét. — Tudod mi volt...? Te is ve­lünk lehettél volna. Az angyalok is. Nem szégyelhették volna ma­gukat. Nnnnal , — Asszony...? — Lány... — Szép...? — Nagyon ostoba, vagy nagyon raffinált. Annyi festék van a szá­ján, mint a Váci-utcai korzón együttvéve. De ezzel szemben félt ve őrzi a ruhája ráncait, hogy többet ne mutassanak a kelleté­nél. Fut utánam és fut előlem. — Akkor... szeret — mondta Panyó csendesen. — Beíegyult az a kimondhatatlan nyavalya. Sze­gény. — Bemutatom neked. Akarod? — Miért ne akarjam...? Nekem nem árt. Nem is használ. Vacsorát rendeltek. Dán közben elbeszélte az egész »buta« histó riát. — Naivnak gondol, vagy mi a fene. Vagy nincsen fogalma az életr&. Nem ismeri a férfi-álla­tot. A férfi-állat természetrajzát. Angol regényeket olvas s olyano­kat benne, hogy az árván maradt Lady minden további nélkül kap egy gazdag fiatalembertől egy pár cipőt. Végül elveszi feleségül. — Talán művésznőnek készül a kicsike ? — Erről nem tudok... — Ugy értem, hogy... férjfogó művésznőnek... Az a legnagyobb asszonymüvészet. Ezt nem örököl­hették a nők Évától. Könnyű volt Évának! Nem volt vetélytársnője. — Lehet, hogy igazad van. De akkor még nagyon is kezdő a ki­csike. Nem elég titokzatos és nem elég érdekes. — A szinház és a mozi felfokoz­ta az igényeidet. A mai darabok egy asszony lelkébe összesüritik tíz asszony, dinamikai erejét, a naivákba meg tiz gyermek ártat­lanságát, érzékenységét. De vedd azt, hogy a vászon asszonylelke a férfiak ezrei előtt vajúdik. Ott nő és diadalmaskodik, vagy ott törik össze. És csak... játszik! — Megéli, amit ott átél a játék tar­tama alatt, azonkívül ő is egy­szerű küzködő kis .macska, tele gyöngeséggel, aki megbánja hol­nap, amit ma elkövetett. —' Én nem is várom a nőtől, hogy szédítően tartalmas legyen. Fárasztana. — Akkor... mit vársz? Nem elég érdekes volt, ahogy otthagyott ? — Én érdekesebb voltam. Várta, hogy utána megyek, én meg... — Hiszen utána mentél, csak nem érted utói. — Ez igaz. S ha utolértem vol­na... cneg akartam neki mondani a magamét... — Ejnye! Hol itt a logika? Az előbb azt mondtad, hogy bemu­tatói néki s most... — Mert bizonyos vagyok ben­ne, hogy ez a nőcske talál alkal­mat a kibékülésre. Pityeregni fog... — Tehát... számitol rá... — Eh, hagyjuk! — indulatosko­dott Dán — jön minden a maga utján. Éjfélig ültek a kávéházi asz­talnál, előjött a kifogyhatatlan gyötrelmes téma, a tisztviselői nyomor, a középosztály nyomorult élete. A középosztály agya, izma, husa, vére kell téglának, malter­nek, -zsindelynek az újraépítés po­litikájához. Mit marnak még ki belőlünk, ha a vérünk is elfogy? Mit kezdenek majd a szikkadt agyvelőkkei és az összetépett ide­gekkel? Elfogynak azok a hires ember-erő-esszenciák. A dicséret­tel nem lakunk jól. Micsoda utó­dokat fog maga után hagyni ez a nemzedék? Panyó újra elkeseregte az egész panamás világot, felhasította a lelkét s mint egy szörnyű fekély mocskát mutogatta Dánnak. — Még egyet megpróbálok. — Mit? — kérdezte Dán érdek­lődve. — Sorsjegyet veszek... — mond­ta gúnyosan, akasztófa humorral. Halkan he-herészet hozzá. Csinos kis ötlet, mi? Dán nem szólt. Oda intette a ruhatárost s előhozatta a kabát­ját. Egy kis csömört érzett. Talán csak ebben a nagy bo­lond városban, ebben az áldott­átkozott Bábelben fuldokolnak az emberek...?! Igy érett meg benne, hogy csakugyan el kellene menni. A nagybátyja megyei főjegyző Ber­gengóc megyében. Mikor elvégez­te a jogot, még akkor mondta neki az öreg : — Gyere öcskös hozzánk szol­gabírónak. Tudta, hogy az öregnek kitűnő összeköttetései vannak. A megye...! A megye nagy urasága minden vad bonyodalmon keresztül is megma­radt annak a korlátlan hataloml­nak, ami volt. , Az alispán szikrázó jellem. Kis­király. Tűzokádó nagyúr. Irt Dán Bertalannak, Bergen­góc vármegye főjegyzőjének. Jól esett neki a levél, amit elküldött. Mintha a más vállaira lökte volna ezáltal az élet terhét s olyan lesz — ami lesz hangulat simogatta az idegeit. Másnap levelet hozott a posta. A minisztériumba volt címezve. Ez csak Béby lehet — gondolta, mikor a borítékot feltépte. Hiá­ba akart közönyös lenni, valami könnyű izgalom futott szét benne. Megcsiklandozta az idegeit, duru­zsolt a szivében, mint egy dörgö­lődző macska. A levél hosszú volt. Kedves Dán! Beismerem, én voltam a hibás. Azt hiszem, hogy »ezek« után nem szabad többé találkoznunk s talán legjobb lett volna, ha nem is írok magának. De nincs nyugal­mam. Ez az én édes jó anyáin kétségbe van esve, hogy valami bajom van, hogy beteg vagyok... Persze, Maga azt hiszi (s miért is ne hinné?) hogy taktika volt az egész; pirulok, ha arra gondolok, hogy miket hitt rólam, mert a lát­szat ellenem szól... Elfogadtam egy uzsonnát... s az az autó... talán, amig csak élek, szégyelni fogom. De ugy elfogott a vágy, hogy egy­szer én is legyek valakije egy fér­finak, aki velem udvariaskodjon, védelmezzen, ha kell, jó legye* hozzám.. . íkAytaejtuJM

Next

/
Thumbnails
Contents