Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-12 / 59. szám
jröflYIDBIt 1930. március 12. Boltbér leszállítás Irta: Pisszer János. A februári bérnegyedet megelő zötten igen sok oldalról hangzott el a boltbérlök ama kívánsága, hogy a boltbéreket, a nyomasztó gazdasági viszonyok hatása alatt, a háztulajdonosok vagy önként szállítsák le, vagy ha ez nem következnék be, ugy kormányintézkedéseket kértek a boltbéreknek hatalmi szóval leendő leszorítására. Ankéteken, gyűléseken történtek Ilyen irányú felszólalások, sőt még a parlamentben is elhangzott ez a kívánság. Az utóbbi időben, mintha alább hagyott volna a fentiek hangoztatása, mert több közület, a hozzá érkezett ily irányú kérelemnek nem tett eieget és így valószínűleg meddőnek látszott a kísérlet, legutóbb a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara is tárgyalta ezt a kérdést és azt a határozatot hoz ta, hogy ez a kérdés éppen ugy, mint a kereskedelemnek és iparnak más hasonló, a szabadságot feltételező ügye, hatalmi beavatkozást nem tür, igy a közgyűlés sem helyezkedhetett arra az álláspontra, hogy a kényszerrendszabályok alkalmazását a háztulajdonosokkal szemben, a maga részérői helyeselje, vagy támogassa. Itt Nyíregyházán ebben a tárgyban egy háztulajdonos és egy kereskedő nyilatkoztak e lap hasábjain. Felfogásuk, a dolog természeténél fogva, homlokegyenest ellenkezett. Most, amikor már a hullámok mintha elülni látszanának, talán érdemes lesz ezt a kérdést nyugodtabban is megfontolni, mert hiszen az kétségtelen, hogy a gazdasági viszonyoknak ma még mindgi változatlan volta mellett, a probléma meg nem szűnt, az még ott lappang a kényszerű körülmények hátterében. Az kétségtelennek látszik, hogy az üzleti forgalomnak, a vásárló kedvnek, a vásárlás lehetőségének és igy az üzletek forgalmának csökkenése, szoros kapcsolatban van az általános gazdasági helyzet depressziójával. Ez áll ugy az iparra, mint a kereskedelemre egyaránt. Mintha megfogadta volna mindenki a kormányzat amaz intelmét, hogy takarékoskodni kell nTinden vonalon. Ennek és illetve ezeknek hatása jelentkezik mindenütt, ahol a bevételek csökkenése ütötte fel a fejét. Már több izben v®lt szó e íapok hasábjain arról, hogy a takarékosság energikus kigyakorlása nein annyira hasznot, mint inkább kárt okozhat a gazdasági életben. A fogyasztás növekedése teremthet csak végeredményben munkaalkalmakat, ezek keresetet, jövedeirfiet és a jövedelem növekedése, vagy normális keretbe illesztése adhat módot a fogyasztásra. Ezzel az általánosan elismert sarkigazsággal szemben történik nálunk kísérlet — mégpedig ma már láthatjuk, elég szomorú eredménnyel — a takarékosság elvének szigorú keresztülvitelére. Ugy pedig, hogy mindenki igyekszik másnak a keresetét, a jövedelmét \ megtakarítani azzal, hogy a szűk- í ségesnéi is kevesebbet fogyaszt, | mert erre rajta kivül álló tényezők ; egyenesen pressziót gyakorolnak. Mik ezek a tényezők, melyek igy megbénították a gazdasági élet vérkeringését? Mely körülmények hathatnak kényszeritőleg, a fogyasztás és a termelés tönkretételére ? Minő okok azok, melyek az ipar és a kereskedelem forgalmát, ezzei kereseti "lehetőségeit is a tönk szélére juttatják? Mi okozza ezekkei összefüggőleg a "munkanélküliséget ? Mindezek kérdések, amelyekre sok választ olvashattunk már és kis gondolkozás után magunk is megoldhatónak, megfejthetőnek látjuk. Itt alig iehet megállapítani, hogy melyik kérdésfeloldás tehető elsőnek. Az-é, amely a ma még erősen pusztító vámháborut Jelenti? Ez a vámháboru, amely ma bennünket abba a sorba lökött vissza, amelyben a régi Szerbia, a Monarchia idején volt. Tudjuk nagyon jól, hogy akkor az osztrák kamarilla mindenféle egészségügyi kifogásokkai zárta ki Szerbia termékeit a Monarchia területérői. Pontosan ugyanugy, mint ahogyan ezt most teszik velünk szomszédaink és még igen kedvelt volt szövetségesünk, Németország különösképpen. Mert 40 ezer vaggon szabolcsi burgonya maga is nagy értéket és termelőinek nagy fogyasztó lehetőséget nyújtana, ha maga Budapest is, nem az osztrák burgonyát fogyasztaná, hanem a szabolcsit. A ma potom áron elvesztegetett buza és egyéb szemes termény normális ára is juttatna a gazdáknak olyan jöve. delmet, amelyből jutna iparnak és kereskedelemnek is egyaránt. A német egészségügyi vesztegzár is sok jövedelemtől üti el ezt a kis országcsonkot, amely szintén közrehatna a fogyasztás növelésére. A magyar bor ellen felállított irtó vámháboru sem' lényegtelen. Sok más, a magyar agrárterményeket sújtó exportlehetetlenségre lehet gondolnunk. De talán a termelő tőke dolgában különben vagyunk? Hát mondja meg bárki is, hogy elképzelhető ott termelés, racionális és rentábilis termelés, ahol a kamat, láb még ma is 12 százalék felett mozog? Ma, amikor a külföldi nemzeti bankok azon versengenek, hogy melyik szállítsa minél lejebb a hivatalos kamatlábat. Ma, amikor a Magyar Nemzeti Bank kamatlába 6.5 százalékon áll! Ne íérezze magát megbántottnak egyik magyar pénzintézet sem a fentiek eimoncltán, mert hiszen tudja mindenki, hogy a kamatláb leszállítás nem egyedül rajtuk áll. De áh rajtuk is, mert hiszen érthetetlen, hogy a 6.5 százalékos bankráta mellett miért 12 százaié, kos a leszámítolási kamatláb, amikor a két év előtti 6 százalékos bankráta mellett 9 százalékkal történt a leszámítolás. Áll tehát a tétel, a fenti és sok más okból folyólag, hogy ennek az országnak termelő tőkéje, a magas kamatláb miatt nincsen. Ezt határozottan lehet állítani! Itt nincs termelőtőke! Még a betétkamatláb magas volta is kizárja és illetve erre csábítja a magántőkét, a termelő munkába való részvételtől. Kis meggondolás után ez érthető! Ha tehát önkéntelenül és kényszerűen is oda sodródtunk, hogy sem termelni, sem fogyasztani nem tudunk, akkor nincsen üzletforga lom és ezzei összefüggőleg van panasz és boltbérleszállitásra irányuló törekvés. Minthogy pedig igen sokakat megtévesztett a harmincéves adómentesség és ezzei "karöltve elképzelt előny, a még akkor is magas hitelkamatláb idején, amelyre akkor azt hirdették szerte, hogy annál magasabbra a kamatláb nem emelkedhetik, hanem csak csökkenhet, tenmésze tes, hogy a kalkulációjának már is felborult volta mellett igyekszik védekezni a házbirtokos a bérleszállitások ellen, ma, amikor nincsen termelőtőke, nincsen elfogadható, sőt egyáltalában nincs hitel. Nem folynak be az adók, nem tud fizetni a közület, nem tud beruházásokat eszközölni: »spórol!«« Nincs beruházás, nincs munHortobágyi juhturó •in4en«tt kapható! Termei; T«Jsx5vetkezeti Xözpont Budtpeit, I, Horlbjr Mifelös-út 119/111 ka, nincs kereseti lehetőség, nincs fogyasztás, nem keres a termelő, az eladó, a közvetítő kereskedelem, az sem tud fogyasztani, az sem tud adót fizetni. Nem folynak be a "bérek, nem tud adózni a háztulajdonos. Nem tudja terményét értékesíteni a gazda, nem fizethet adót. Olyan körforgás ez, amelynek az üstökét csak egyszer kellene alaposan megfogni, ügyes, hozzáértő kézzel és talán helyrezökkenne ez a nyomorúságos gazdasági élet. Node: nem azért vagyunk magyarok, hogy Pató Pállai fel ne kiáltsunk. Tehát minden vonalon igy is, ugy is, felkiáltunk! És ezzel azután schluss-pass! Szombaton délután 3 órakor ünnepli Nyíregyháza város polgársága a szabadság emlékét (A »Nyírvidék« tudósítójától.) 1 Nyíregyháza város polgársága kegyeletes érzéssel készül a szabadság napjának megünneplésére. Templomainkban a múltért való hálaadás s a szebb magyar jövőért ég felé szálló imádság hangjai fognak megcsendülni március 15-én Minden felekezet templomában reggel 9 órakor istentisztelet lesz, amelyeken a hatóságok hivatalok, egyesületek is képviseltetik magukat. Délelőtt 10 órakor valamennyi iskola ifjúsága mutatja be hódolatát s lelki áldozatát a legszebb magyar tavasz eszménye előtt. Az ünnepélyekre minden iskola bocsát ki meghívót, amelyeket annak idején közzé is teszünk, de már most is felhívjuk reájuk a figyelmet. A város polgárságának közös ünnepélye, amelyen a polgárság minden rétege s az ifjúság is részt vesz, délután 3 órakor lesz, kedvező idő esetén a városháza előtti téren, rossz idő esetén pedig a Ko rona nagytermében. Nyíregyháza megyei város polgármestere az ünnepély megrendezésére vonatkozó határozatot most küldte ki a hatóságok, hivatalok, egyesületek, testületek és iskolák vezetőségének, hogy ezzel is biztosítsa a legszebb magyar ünnep külső fényét s belső sikerét A polgárság március 15-i ünnepélyének részletes műsorát legközelebbi számunkban közölni fog iuk. á gvakorló-elemibe járó növendékek szülői alapítványt létesítettek a tanítóképző iíjnságá nak felsegélyezésére (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi m .kir. állami tanítóképző gyakorló elemi iskolájá nak érdekelt szülői, még a múlt év őszén elhatározták, hogy alapítványt létesítenek a tanítóképző szegénysorsu, jó előmenetelü növendékeinek felsegélyezésére. Az alapító oklevél megszövegezésére Ma, kedden utoljára ÜL RFPŰLÓ VONAT Száguldó bünflgyl dráma 9 felvonásban NEM AKAR NŐSÜLNI? Szenzációs T'gjá ék attrakció 7 felv. — A két filmben : Marj Kid, Elga Brink Harry Hart, Moore Mariott, Alice Hurley szerepeirek. Szerdán csak 1 napig! VWIL?í»M "B'O HY AD L Y visztulahajósa Eredeti doniltozák kóros szinkronizált dalbetétjével. — Ezt megelőzi AZ ISMERETLEN KATONA a világháború apoibeozisa, — a k'H 'i m Ifi felvonásban egvszerre Előadások kezdete: vasarnap 3, 5, 7 és 9, hétköznap 5, 7 és 9 órakor Lukács Béla tanitóképezdei igazgatót kérték fel; akt a most vasárnap délelőtt u órakor megtartott szülői értekezleten mutatta be a nagyszámban megjelent szülők előtt az alapító oklevél tervezetét. Az alapítvány értelmében a gyakorló elemi iskolába járó növendékek szülei minden évben az őszi beiratások alkalrríával tetszésszerinti összeget ajánlanak fel, amely összeg négyötöd része a szegénysorsu és jóelőmeneteiü tanítóképző intézeti 'és gyakorló elemi növendékek beiratási, tandíj és tankönyv segélyezésére fordittatik, egyötöd része pedig tőkésittetik. Az első ilyen önkéntes megajánlás Tóth Bálint miniszteri tanácsos, kir. pénzügyigazgató indítványára a mult év szeptember hó 15-én történt s ennek eredményekép 509 pengő gyűlt össze a nemes célra. A vasárnap délelőtti szülő értekezleten a bemutatott alapítólevél egyes pontjait beszélték meg a szülők és Tóth Bálint, Klekner Károly dr. és Névery János dr. hozzászólása után a tervezetet egyhangú lelkesedéssel elfogadták Az alapítvány létesítésében kettős szempont vezette az érdekelt
