Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-08 / 56. szám

Jhföímmm ledve sors és emberélet A télidón a medve áJima Olyan kába, mint mostanába A magunkfajta emberé. Fejét lenyomják medve-gondok, Álma: kutatni málnabokrot — S csalódik ugy, hogy reng belé, De megküzd a szűkös napokkal, S ha éhezik, hát taipot nyal. A medvét nem, de azt az embert Kit az élet kihajtott, megvert, Szánó szemmel nézem én, Kinek kenyere, vagy rangja nincsen S nem örül a meglévő "kincsen, De ugy javít az életén, Hogy eldob munkát, elvet, eszmét S u; \ozza az é^-es medvét. ifj. Dienes István á gyermekért A magyar haza elborult egének fényessége csak akkor fog ujbói felragyogni, ha minden magyar szivét szent buzgalomként fogja áthatni a szebb és boldogabb jövő biztosítása. A jövő a gyermek, a magyar jövő, a magyar gyermek! Gyenge, beteges és erkölgpiieg romlott gyermekekre nem építhetjük a jövőt. Részeire tépett, megcsonkított hazánknak soha nem volt annyira szüksége testben, lélekben egyaránt ép és erős generációra, mint ma. Amelyen nemzedéket nevelünk, olyanná iesz a megkezdett munka folytatása és betetőzése is. Mivel pedig a gyermek a magyar haza alapköve; a gyermek testi- és lelki egészsége is társadalmi érdek. A 'székesfőváros tanácsa már a fentvázolt cél érdekében hozzáfogott a tervszerű munkálatokhoz s igy a többek közt létesítette a gyermeknyaraltatási akcióját is, mely hivatva van a pusztuló, csenevészedő és nyomortól élsatnyult gyermekek arcára a rózsapirt, az egészség szinét visszavarázsolni és testükben, lelkükben egyaránt megerősíteni. Az elmúlt évi 18.000 nyaraló közül mintegy 9000 gyermek nyaralt vidéken. Ha ismerjük a fővárost, tudjuk, hogy a főváros az ő miazmás és poros levegőjével nem biztosithatja kellőképen a nyaraló gyermekeknek az egészséges élet virágát, a boldogságot és örömet. Azért szükséges lenne, hogy mind több és több gyermeknek biztosithatnánk a vidéken az üdülést Azért a vidék tehetősei támogassák a főváros eme, a jövő nemzedék érdekében kifejtendő munkásságát azzai, hogy vagy maguk, vagy többen összeállva tegyék lehetővé a szegény, testileg leromlott fővárosi gyermekek részére a csoportos nyaraitatást. Áldozatkész támogatásukkai megerősíthetik ezen pusztulásra itélt gyermekeket téstben és lélekben. Az örömteli lélek nem felejtkezik meg soha a neki nyújtott jóról és sohase feledjük azt, amit a legnagyobb isteni Mester mondott: »Aki egyet is magához vesz közülük, az engem fogad szivébe.« A főváros tanácsa a vidék áldozatkészségét áldozatkészséggel viszonozza. Már az 1929-ik év nyarán több város és község 2005 tanulóját látta vendégül a főváros ta nácsa budapesten, ahol * ingyenes ellátásban részesítette a fővárosba üdülés és tanulmány céljából feljövő gyermekeket. Az oly község, mely "fővárosi gyermekeket nyaralásra elvállal, ugyanolyan, számú gyermekcsoportot küldhet a fővárosba, ahol a gyermekek díjtalan ellátásban részesülnek s a főváros nevezetességeit fővárosi" tanerők "kalauzolása mellett tekintik A LEGJOBB GYERttEKÁPOldSZEREKKEL GONDOZZAK. yytrnuűdiiAitópjor f^mekszafifim LSSZARITJA A KIÜTÉSEKET,MF.aíZÜNTETI A BŐR VŐRÖJJÉ6ÉT. PATIKABAH

LOROC>ÉRUFEAN

LIU.ATFZCFM(itaAN KAPHATÓ. meg. Jelentkezők a következő cimre küldjék szives értesítésüket) Budapest Székesfőváros Tanácsa Gyermeknyaraltatási Akciója, Budapest, IV., Cukor-utca 6. sz. Vasárnap délután lesz a Kossatl-reálgimnázinm nagy irodalmi finnepe, amelyet Kisfaludy Károly és Katona József emlékeinek szentelnek (A »Nylrvidék« tudósítójától.) 1930 — újra a nagy irodalmi centennáríumok éve. Most százesztendeje halt meg az irodalmi megújhodás vezére, Kisfaludy Károly, halálos ágyán azt hagyta irótársainak végrendeletül, hogy álljanak Széchenyi István lobogója alá, legyen az irótoll "fegyverük a modern magyar nemzeti államért való harcban. Ép most százesztendeje, hogy Katona József a tragikus sorsú, nagy magyar drámaíró, mint Kecskemét város tisztviselője, a városháza kapujában öszszeesett, meghalt, mielőtt hatal mas szavú Petur-ja megszólalt volna a nemzet színpadán. Százéves évfordulója van a »Hitel« megjelenésének, a »Csongor és Tünde« megírásának is. A két nagy centennáriumnak megünneplése máris kezdetét vette országszerte. A Kisfaludy Társaság díszközgyűlésen áldozott Kisfafudy emlékének, a Vidéki Városok Kulturális Kongresszusa Békéscsabán Katona-ünnepet rendezett. Nyíregyházán a Kossuth reálgimnázium vasárnap, március 9-én délután 5 órai kezdettel, élénk érdekes, változatos műsor keretéI ben áldoz Kisfaludy és Katona emS lékének. Az ünnepélyen nem lesz V belépődíj. A barakklalól tiltakoznék az Jrdigsziget" elnevezés ellen A város rendbea tartja a barakképületeket. — & nyomortanya objektív megvilágításban (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi barakklákók a naturalista újságírás modelljei. Az újságíró megjelenik a »nyomortanyán«, lakásról lakásra megy, orjacsaró szagot érez és a tüdővész 'sípolását hallja a rajkók melle fuvásából. Élményeiből kiválogatja a sötét sziveket és döbbenetes képet fest a nyomorról. Egy Írótól azt kérdezték egyszer, mi a naturalizmus és a realizmus közötti különbség. Az író igy felelt: Gondoljunk egy festőre, aki a falusi udvart akarja megfesteni. A realista festő kiválaszt egy falusi udvart, megfest róla mindent, a szemétdombot is megfesti ugy, ahogy van. A naturalista festő oda megy a szemétdombhoz, felkavarja, a szenynek, a borzalmat keltőnek fel tárásával és ezt az önkényesen átformált dombot festi meg. Igy tesz sokszor a nyomort tisztelő riporter is. Nyilvánvaló, hogy a naturalizmusnak is helye van, (mint agitatív eszköznek. Zola naturalizmusa ha rész szerint túlzás is, egészben igaz és erős színeire felfigyelt a szociális válsággal szemben közömbös társadalom. Az újságírás terén is szükség van néha a hiberbolilfus hangra, mert a színtelen, óvatos írás sokszor süket fülekre talál. Persze, ha a riadó szavaira észbekap a derűs nyugalomban élő társadalom és ráeszmél, hogy mégis csak cselekedni kellene, mert a nyomor valóban nagy és veszélyes, nem fogja megköszönni 'az újságírónak, hogy felriasztotta jóleső álmából, hanem megharagszik rá. Ezért hálátlan mesterség a bátor újságíró munkája. Nyíregyházán a napokban —azóta megszűnt laptársunk egyik vasárnapi számában — erős naturalizmussal 'irt, úgynevezett színes riport jelent meg a barakklakók nyomoráról, általában a telep elhanyagolt állapotáról. A cikk nemcsak a barakkot kezelő várost érintette kellemetlenül, de túlzott szinei miatt — amelyek között néhány fantáziával odavetett rikitó színfolt is van maguk a napfényre hozott nyomorgók tiltakoznak. Tegnap délután beállított a »Nyirvidék« szerkesztőségébe egy barakklakó. Hozta a naturalista riportot és kért bennünket, hogy cáfoljuk meg ezt az irást, mert a barakkokban közelről sem olyan a nyomor, mint amilyennek az a cikk feltüntette. Hát ha nem olyan nagy a nyomor, akkor ez örvendetes — mondottuk a barakklakónak. Erről szívesen írunk. Halljuk, mi a kifogása a cikk ellen. — Kérem szépen, tessék rám nézni, én is szegény vagyok, de szeretem a munkát, dolgozom, nem henyélek és évenként két dísznócskát vágok. — Igy van ez a cikkben érintett családoknál is. Igaz, hogy a barakk szűk lakásaiban sokan laknak. De nem igaz, amit egy-egy zsúfolt tanya a látogatónak mutat. A barakklakó maga is lakót tart, kiadja otthonát szalmán háló szegényeknek, akiktől egy kis pénzkeresethez jut. Az a csalid, ahol öt gyermek van, éppen nem él nyomorban. A családapa kőműves, aki egész nyáron át dolgozott. A cikkíró, nem nézte meg az ólat, nem látta, hogy két szép sertés hizik benne. Igaz, hogy tisztátlan az otthona, de hát ennek nem a nyomor az oka. A másik család feje cipész. Nem akar dolgozni, pedig lenne sokszor napszámos munkája. Az ablak törött, szalmával van betömve. Ez valóban vigasztalan kép. %De ők törték be, a város pedig lt3l. március 8, nem csináltatja meg ilyen esetbe az ablakot. — Azt is tessék megírni — mondja az öreg sértődött helyreigazító, hogy nem hívják a mi barakktelepünket »Ördogsziget«-nek. Az újságíró ur keresztelte igy ei. amiért haragszunk is. A Friedmann-telep az »Ördőgsziget«,' ott pedig éppen nincs olyan sötét nyomor, amilyenről %iz újság irt. —-Abarakkokat a háztulajdonos, a város, minden évben javíttatja, gondozza. Az ősszel is tatarozták a barakkokat. A lakók, ha csak tehetik, nem fizetnek lákbért. De nem mind ilyen. Vannak tisztes szegények, akik rendesen fizetik a bért. — A barakknak felügyelője van, aki mindent jelent a városnak. — Nem élünk mi elhagyottan, gondolnak reánk. 1 Ezekben foglalta össze helyreigazító kifogásait a barakkok követe, aki megelégedéssel vetté. tudomásul, hogy helyt adunk kifog risamáK. O X l * ip O * Várkon^i Mihály és Dorothy Bevier a Diadalban Ma kezdi vetíteni a Diadal Mozgó a Columbia Pictures egyik legszenzációsabb superattrakcióját: Az álarcos görl c. filmujdonságot. A darab fordulatokban gazdag meséje Mary Fracy fiatal tanárnőről szól, aki, hogy a férje által környnyelmüen elhagyott húgát és kisgyermekét eltarthassa, beáll Brodway egyik mulatójába táncosnőnek. Természetesen a kis tanárnőnek, aki mint »álarcos görl« valósággal lázba ejti az arainyifjuságot, kettős életéből sok bonyodalom támad, a melyeket mesteri kezekkel old meg John G. a film kiváló rendezője. Hasonlóan lenyűgöző erővel hat a műsor másik nagy filmje: Az álszent is. E két szenzációs filmben, amelyet 3 napig tart műsoron a Diadal, Várkonyi Mihály, Dorothy Revier és Patsy Ruth játsszák a főszerepet. ZoroHnrn a jó gyermekeknek is játszik holnap deistán Már tudjuk, hogy Zoro és Huru barátaink legújabb attrakciós filmjei a legjobb az eddig megjelent filmeik kőzött. Ezt a mókás ZoroHuru újdonságot az Apolló igazgatósága holnap, szombaton délután egynegyed négy órakor bemutatja a jó gyermekeknek is, még pedig olcsó helyárak mellett. Ha az első gyermekelőadás sikerülni fog,, ugy az Apolló minden héten szombaton rendezni fog olcsó helyáru gyermek- és mesedélutánokat. Ezek az olcsó előadások nagy népszerűségnek fognak örvendeni,, mert a jó gyermekeknek alkalmuk lesz egy nívós, tarrulmányos, vagy egy humoros műsort megnézni, mert hiszen a helyárak 30 fillértől 80 fillérig mennek s amellett egy és fél órás szórakozást nyújt minden gyermeknek. Tehát gyerekek, holnap délután Zoro és Huru nektek mókázik. ELEGÁNS LEVÉLPAPÍR AZ u JSÁGBOLTBm