Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-07 / 55. szám

JNrtfÍRYIDÉK. 1930. március 7. Szunnyadó energiák A hatalmas angoi világbiroda­lom belpolitikai élete megmozdult és nekünk magyaroknak is isme­rős nagy szereplő lépett az angol politikai élet élőterébe: lord Rot­hermere zászlót bontott. Az uj angol part célja fölkelteni az an­goi nép szunnyadó energiáit, meg­szabaditani Angliát a bürokrácia rettenetes terheitől, megvédeni a birodalmat az amerikai versennyel szemben s az anyaország és a do­mtniumok között meglazult kap­csolatokat újra megerősiteni. Az uj párt a szociálisták és a konzervatívok közt középen fog­lal helyet és zászlaját éppen ide­jében bontotta ki, mert ma jelen­tik Indiából, hogy Gandhi nyolc napos ultimátumot küldött Irwm lordnak, az indiai alkirálynak s ha e nyolc napon belül Anglia .nem teljesiti India követeléseit, ugy a világbirodalom kincseskamrájában lángot vet a függetlenségi harc, mélynek jelszava: »E1 Angliától.« Ebben a válságos helyzetben az angoi" közvélemény leszűrte a "leg­utóbbi tíz esztendő politikai ta­pasztalatait, látja azt, hogy sem a konzervatívok makacs és gőgös eL zárkózottsága, sem a szocialisták sokatigérő, de a gyakorlatban be nem vált szájaskodása nem jelent­het biztos kalauzt a fölfordult és megnehezült idők és események között. Az uj párt minden remé­nye, hogy fölkelti az angol népben szunnyadó energiákat s ezzel a természetes fölfrissüléssel, lelkes tömegekkel és a belőlük kiváló friss erőkkel reorganizálja a világ­birodalmat. Ro.thermere lord helyzete ma nem könnyű Angliában, mégis meg kell állapitanunk, hogy bizakodás-1 sai és várakozással Tiéz feléje az angoi közvélemény, mert ahol a bürokrácia a nemzeti jövedelem felét emészti föl évente, ott való­ban elérkezett a cselekvés órája és ott mindenki szabaditóként üd­vözli ezt á pártot, amely egyszerű, de gyakorlati programmjávalnem a távoli jövőbe mutat, hanem 1 a pillanatnyi bajok enyhítését és or­voslását ígéri "és működési alap­jául a dolgozók tömörülését, egy­beolvadását jelöli meg. | Bár ezt a programlmot a csator­nán tuí, a Szigetországban készí­tették, annak egész elgondolása mégis azt mutatja, hogy Anglia is elérkezett az uj idők tapasztala­taihoz, elsősorban ahhoz a bel­politikai követelményhez, hogy eredményes politikát csak nemzeti szellemben lehet folytatni. Anglia a szocialisták kétszeres uralomra­jutásával, ha vér és fölfordulás nélkül is, de végigcsinálta a maga forradalmát. Anglia számára ép­pen olyan forradalmi tény volt a munkáskormány urafomrajutása, mint Németországban a köztársa-, ság, nálunk pedig a szerencsétien emlékezetű pacifista-szocialista-ra­dikáüs-bolsevista államcsíny. Ang­liát megmentette a saját politikai iskolázottsága attól, hogy ezek a változások vérrel és asszignátákkal puskaporral és szovjetbankókkal játszódjanak le. Ma pedig ugyan­csak ez a politikai iskolázottság | teszi lehetővé azt, hogy az ellen­áramlat, mondhatnánk a reakció is a legdemokratikusabb program­mal induljon harcba. Ez a harc minden bizonnyal si­keres lesz, még akkor is, ha az előző rezsimnek mulasztásai kül­politikaiig már jóvá nem tehetők Mert az a politikai párt, amely a népben szunnyadó energiákra épít, mindig biztos alapra épit és , a szocialista-kommunista agitáció ; ellen a nemzeti egységet semmi j sem biztosítja annyira, mint a nem zett alapokon álló demokrácia. — Rothermeret nem hiába nevezte ' a megcsonkított Magyarország uj Kossuthnak, az angol lapvezér e pillanattól 'kezdve Kossuth Lajos tradícióit követi és politikája sikere a Kossuthi eszmék ujabb előnyo­mulását fogja jelenteni. á törvény 1928 Yégéig adott jogot a nyugdíjakból való „szanálási százalék" levonására Több, mint egy év óta késik már a törvényes rendelkezések intencióinak a nyugdíjasok javára való érvényesítése Az állami, városi, vármegyei és államvasuti tisztviselők szörnyű anyagi áldozatáról, melyet az ál­lamháztartás szanálása érdekében — kényszerülten bár —, de mégis meghoztak és amely közei három milliárd 'aranykoronát kitevő ösz­szegre rug, részletesen beszámol­tunk. Azoknak az állami alkalmazói, taknak, akik az állammai szem­ben ezeket a nagy áldozatokat meghozták igen nagy százaléka B­listákon nyugdijba került. Érdemes tehát alapos szemügy­re venni azt, hogy milyen elbánás­ban részesülnek azok, akik életük, fiatais'águk legjavát élték le álla­mi szolgálatban. A törvényhozás 1923-ban a XXXII. törvénycikk 17. szakaszá­val törvénybeiktatta és a közis­mert 6000. számú miniszterelnöki rendelettel*megerősítette, hogy a nyugdijasok nyugdijának megálla­pításánál mindenkor azt a minden­kori fizetést keh alapul vermi, amely az illetőnek járna abban az esetben, ha még tényleges szolgá­latban állana. A következő 1924. évi IV. tör­vénycikk szintén érvényben hagyta ezt a rendelkezést — de csak elv­ben, mert azt a (megszorítást hozta hogy 15 évi szolgálatig 40 száza­lék, 30 évi szolgálatig 15 százalék, 30—35 évi szolgálatig 10 százalék és ezenfelüli szolgálatnál pedig 5 százalék szanálás cimén levonásba hozassék. Ez voft az első csapás, amely a nyugdijasokat érte. Rövidesen jött a következő. Egy ujabb rendelet­ben kimondották, hogy az 1925. évi "juhus i-e előtt nyugdíjazot­taknál 'a. nyugellátást nem a tény­leges szolgálatban állók minden­kori fizetésének figyelembevételé­vel kell megállapítani, hanem a E korábbi lehetetlenül alacsonyabb­ra berendezett fizetések álapján, amelyek átlagosan 15—20 száza­lékkal alacsonyabbak áz 1924-ben egyébként is már alacsonyra érté­kelt fizetéseknél. , Mindezen rendelkezés, amikor kiadták ideiglenes érvényűnek volt deklarálva, amelynek legfelsőbb határa 1928. év vége lehet. H01 vagyunk már 1928-tól? A fizetésekben, illetve nyugdijak folyósításában azonban vátozás alig történt és a nyugdijasoktól ma is csak levonják az ugynevc zett szanálási százalékot. Ezek után a nyugdijasok joggal kérdezhetik, miért csak őket érin­tette a szanálás ugy, hogy annak terheit, szemben az 1923. évi XXXII. törvénycikk és az 1924­évi IV. törvénycikk rendelkezései­vel — nekik továbbra is vlselniök kell. , 1 _ , .! . Minek hozták meg a törvényt, ha azt be nem tartják? A nyugdijasok végigszenvedték a szanálás minden keservét, köz­ben az állam százmilliós fölöslege­ket produkált, nem kellett volna az államnak semmit sem tenni, csak egyszerűen betartani az ön­\maga alkotta törvényt és a nyug­dijasok tízezreit emberibb megél­hetéshez juttatták volna. Dr. Ferenczy Gyula nyng. egyetemi Sanár előadása a Leánykálvinenmban Az illusztris előadót dr. Fe­renczy Károly tanitónőképzőinté­zeti igazgató mutatta be a közön­ségnek. Dr. Ferenczy Gyula az édenkertről beszélt. A kormányzói jubileum alkalmá­ból indult ki. A mi kormányzónk az elveszett paradicsomot akarja visszaszerezni ennek a szegény ma­gyar népnek s az előadó — bibliá­val'a kezében — a boldogságról és ennek ősi lelőhelyéről a para­dicsomról akar egyet-mást mon­dani. — Hogy az ember minden idő­bep boldogságra törekedett, an­nfk történeti nyomait fellelhetjük a pamiri fensikon élő és a boldog­ság bölcsőjéről szóló mondában, az ind népeknek a boldogság szi­getéről szóló regéiben. Plátó az elmerült Atlantis szigetén ke­reste, Ovidius pedig az emberiség aranykorában sejtette a boldog­ságot. A biblia két helyen szól ezekről a boldog helyekről, Lu­kács evangeliuma 15 r. 11. v-ben és Mózes első könyvében. Az uj szövetségi hely az atyai házban feltalálható boldogságról szól, Mó­zes paradicsoma pedig az ő négy folyójával, történettudósok kuta­tásainak megállapítása szerint a Nilus és Ganges között terülhe­tett el. Babilónia körül ma is van egy Kar-Edin nevü hely, ami a z éden-kert nevezetet viseli. Hogy ez az ősi boldog hely tehát reális való­ság, azt bő adatokkal bizonyítot­ta az előadó. Meg volt — de el­veszett. A paradicsom fogalma az uj- és ó-szövetség szerint a csa­lád fogalmával van összefüggés­ben. A romlást a tulfinömodott kultura és a családi élet meg­bomlása okozta. A 120 milliós orosz népet a tudomány nevében tették tönkre és sanyargatják. A tudomány azonban nem ad­hat boldogságot, mert ez égi szár­mazású és az Istennel' való bé­kességben van. — A mi közéletünk ege sötét fellegekkel van tele, XIV. Lajos korát utánozzuk. Romlás, erkölcsi lazaság mindenfelé. De van egy család — a kormányzóé — amely a régi szilárd erkölcsi alapon áll. »Kettőben nem változtam — mon­dotta a kormányzó ur — sem a hitemben, sem a kötelességérze­temben.« Ha hiszünk a boldog­ságban, ei is érjük. A férfi ereje, a nő kitartása és lelkesedése meg­hozza ezt. — Azt kívánta befeje­zésül az előadó, hogy a kor­mányzó álma minéi előbb valósul­jon meg a nagy és boldog Ma­gyarországban. A vallásos és ha­zafias érzések melegségével* átfű­tött lelkes előadás után, a Szózat csendült fel a hallgatóság ajkán, (N. V.) Csütörtökön , J ^ „ „ , Csütörtökön Harry Liedtke, Korda Mária, Verebes Ernő és Székely Ibolya »gjüttas szereplésével A PÁRISI GAVALLÉR kalandor «zcni4ci ój» * SÁRGA HARAMIA Ne mulassza el nyomtatvány rendelése ©lőtt árajánlatot kérni a Jóba -nyomdától Nyíregyháza, Siéchenyi­*t 9. szám. Telefon 130. Péntektől—vasárnapig PT" Nem repriz! Budapestet megelőzve 1 ZOR O—H UHU lejojabb revtizerB komédiája — A Oörlicék hálójába* — Vibaroi kalandok szárazon é» vizeo 10 teWoíásoan. — Meglepetésszerű kisérő nisor. Szombaton délaün H a órakor tftlön olcso gyertnekelőadá n Z iro-Hn a kózremOkadégével. Jegyek 80 f.-tfcl 30 f.-ig Előadások kezdete: vasarnap 5. 7 és 9, hétköznap 5, 7 és 9 orakor Magyar Hiszekegy a Felvidéken Az elszakított Nyitramegye egyik fővárosában történt nem régen. Idegen durvanyelvü, durva­lelkű kertészek tépdesik ott most a mi zsendülő drága virágainkat. Fogynak a magyar iskolák, halkul a régi szó és a légionista tanító »benesi hazugságokkak fojtogatja a feltörő palántákat. Hittanóra. A lelkész szlovák ember, de lé­lekben, meggyőződésben áhítat­tal csüng az elvesztett hazán. Fel­szólítja az egyik gyermeket: »Mond el fiacskám a Miatyán­kot...« A kisfiú bátran elmondja, látszik, hogy gyakran mondogatja otthon is, csak ugy pereg a nyelve az apró magyarnak. A derék pap tovább kérdez: »Hát a Hiszek­egyet tudnád-e Fiacskám ?« egy pillanat, a gyermek áhítattal ösz­szekulcsolja a kicsi kezeit és bát­ran, csengő hangon kezdi: »Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy Isteni

Next

/
Thumbnails
Contents