Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-06 / 54. szám

JsftÍRYIDBK. 1930. március 6. Szirénhangok Balkán felől Álljunk csak egy kissé míg a Balkán szónál! Valaha földrajzi fogalom volt, egy félsziget neve. Valaha határa a Dunánál végződött. Ma 1 elnyúlik a Kárpátokig és a Szudétákig. A félsziget maga nem, de a balkánizmus. A balkánizmus, mely nyugati éthikára, politikai morálra, magánemberi tisztességtudásra, erkölcsre, felebaráti szeretetre, civilizált megnyilatkozásokra, hűségre, adott szótartásra és egyéb ily »elavult nyugati lomokra« fütyül és ténykedéseit, megnyilatkozásait a speciális balkán morál pillérein épit'i fel. A világtörténelem folyása alatt egyszer, egy — "Isten kegyelméből — igen rövid Ideig tartó időszakon, a két Forradalmon belül a vörösre mázolt Magyarország ís Balkánhoz tartozott, de már több, mult tiz eszteucfo óta lemosta arculatjáról az oda nem illő balkáni kendŐzést és ugyanugy, mint a múltban, Nyugatnak, a boldogabb Nyugatnak ismét legbiztosabb védőbástyája, a hidfő legszilárdabb pillérje lett. Ellenben az úgynevezett utódállamok továbbra is meg maradtak Balkánnak, minden politikai és ethikaí konszolidációra fittyet hánytak és minden igyekezetük arra irányult, hogy a guzsbakötött trianoni Magyarországot valami meggondolatlanságba ugrassák bele, amely után a világ a kegyelemdöfést ugyanugy megadja neki, mint annak 'idején Lengyelországnak az első felosztása után, a második és a harmadik felosztásánál. De az északi, keleti és déli balkáni urak rosszul csinálták számvetésüket: Magyarország katonailag meg jobban leszerelt, mint amennyire a békeparancs kötelezte, terhes anyagi 'kötelezettségeinek a legpontosabban tett eleget az antánthatalmakkal szemben, a romokon életet (ha egyelőre ugyan még igen terhes életet is) teremtett, hitelét anyagilag és erkölcsileg a legfényesebben helyreállította, kultúrájának hirtelen lendületével az egész világ csodálatát kivívta és igy barátokat, igaz, megértő, sorsát szivükön viselő barátokat szerzett az egész nagyvilágon. Mussolini Itáliája teljes fegyverzetével mögötte áh. Anglia a teljes semlegesség hideg szemléletévei megfigyeli és elismeréséből nem csinál titkot, Franciaország is felhagy azzal, hogy e darabokratört országot a maga sorsára bízván, létezésérői tudomást ne vegyen, Németország a »nagy idők«-et emlegeti, amikor a mi országunk volt legmegbízhatóbb, legkipróbáltabb szövetségese, a világháború semleges államai pedig rokonszenvüket minden alkalommal kinyilvánítják előttünk. Mindez érlelte meg Hágát, igy jött és csak igy jöhetett létre a hágai egyezmény mely immár sem győztest, sem legyőzöttet nem ismer. Igy garantálta már előre Franciaországgal az élén az egész világ a felveendő magyar kölcsönnek sikerét. Ily körülmények között Balkán is elérkezettnek látta az idői; hogy más hangon kezdjen beszélni Magyarországgal. Vezető lapjainkban úgyszólván naprólnapra megnyilatkoznak az utódállamok "politikusai, a miniszterelnökökön kezdve és a külügyminisztereken folytatva egészen a publicistákig és valamennyien azt hirdetik, mennyire szívesen látnák azt, ha Magyarország gazdaságilag szövetkeznék velük és velük egy táborban vívná meg az Európát Amerikával szemben eisepréssei fenyegető gazdasági harcot. Szirénhangokon búgnak Magyarország megbecsüléséről, de amint a revízió kérdését hallják, már visszazökkennek a régi, ismert balkáni hangnembe és világgá bömbölik, hogy erről szó sem lehet, mert különben visszajön az emberiség közös réme: a háború! Ily körülmények között még azt se tesszük, amit annak idejében a ravasz és bölcs Odiszszeus tett, hogy t. í. 'füleinket bekössük, hogy a veszedelembe csáBitó szirénhangok meg ne tántorítsanak, hanem csak iemosolyogjuk őket jókedvűen: »De már ebből nem kérünk! Ti Balkánon vagytok, ott is maradtok, de mi már az ég segedelmével régesrég tulvagyunk rajta.« Csak egyszer kötöttek a bárányok a tarkasokkai Ezópus meséje szerint szövet- | séget, akkor is rajtavesztettek. Kötünk mi is Szívesen gazdasági szövetséget, de csak a — Nyugattal. Szirének, odaigyekezzetek! Ott talán majd egyszer még a barátság jegyében is találkozhatunk. De csak a revízió után! Az aradiak nem kérnek az együttműködésből. Románia, Erdélyt beleértve községi képviselőtestületi választások előtt áll. Maniuék nem követik sem Bratianuékat, sem Avarescuékat a politikai szemérmetlen és teljesen nyilt brutahzáció terén, az a kulturmáz, melyet Maniu magyar diákkorában felszedett, a parasztpárt vezéréről, Románia miniszterelnökéről sem kopott még le, igy a szavazások alkalmával az oláh terror sem fog ugy dühöngeni, { mint ahogyan II év óta megszoktuk. Erdélyben egyes helyeken megtörtént, hogy a magyar és az oláh parasztpárt közös listában egyezett meg, amelyben oláhok ós magyarok számarányuk "szerint foglaltak hefyet. De nem ugy Arad, a vértanuk városa. Az öreg, de még mindig tüzeslelkü Barabás Béla vezérlete alatt Arad külon magyar listát nyújt be a közelgő választásokra és paktumról, 50 százalékban való megegyezésről hallani sem akar, mert Arad magyar város volt és az idők végezetéig az is akar maradni. A lista szenzációja, hogy abba három, a közügyekért lelkesen buzgólkodó hölgyet is .felvettek. Csak ne az legyen a vége: Barabás tervez és Maniu véjgez. A háború kezdetétől kétezernyolcszáz millió aranykoronát takarított meg az állam a köztisztvisőkön Mennyit kapott egy tisztviselő békében a& inflációs időkben és mennyit kap most ? Érdekes számok a tisztviselők helyzetéről Az elmúlt évek »B«« listázásai után, amikor az állami, városi é» vármegyei alkalmazottak ezrei kerültek az utcára s kilátástalan életükkel csak a munkanélküliek «zámát szaporították, kormány-férfiak nyilatkozatai alapján mindenki joggal hihette, hogy a létszám. apasztások ideje lejárt, jobb fizetésről, emberibb életről álmodoztak akkor a hivatalban maradottak s mindenki azt remélte, hogy a tiszt viselő társadalom, amely mindenkor számottevő fogyasztó volt. jobb jövedelmével ismét belekapcsolódhat a gazdasági élet vérkeringésébe. Ez azonban nem történt meg. Sőt ujabb »B« lisztát találtak ki az illetékesek, ennek azonban »fokozatos Ieépités« nevet adtak ami azt jelenti, hogy ezentúl az elhalt, vagy nyugdíjazott közalkalmazottak helyét nem töltik be s az előhaiadásra váró tisztviselő előtt talán évtizedekre becsapták az ajtót. Hogy ez az intézkedés milyen hatást váltott ki a köztisztviselők között, azt csak ugy lehet megérteni, ha ennek a társadalmi osztálynak kálváriajárását, mindéi? stációjában végigkövetjük. A háború hosszú tartama az ezt követő összeomlás s a pénz vásárló erejének ezekkel kapcsolatos leromlása ugyanis ugy a tényleges, mint a nyugdíjas közalkalmazottakat kétségbeejtő viszonyok közé juttatta és csak ugy érthetjük meg a köztisztviselők igényeinek jogosságát, hogy látjuk és tudjuk azt, mit vesztett ez a társadalmi osztály, mit kellett ennek hangtalanul elszenvednie. Milyen volt a békebeli fizetés? Hogy a köztisztviselők mai súlyos válságát megérthessük, legelsősorban tudnunk kell, milyen fizetést húztak — már akkor is szük reszabottan — a tisztviselők. 1914-ben a VII. 3-ban a havi fizetés volt az állami fizetési rendszerben: aranykoronában 400.— a VIII. 3-ban 300.— a IX. 3-ban | 216.66 a X. 3-ban 166.66 a XI. 3-ban 116.66 dijnoki állásban 79.08 altiszti állásban 66.66 Az államvasuti reszdszerben az V. 3-ban, 450.— a VI. 3-ban 35°-— a VII. 3-ban 266.66 a VIII. 3-ban 191.66 a IX. 3-ban 133-32 I. oszt. segédtiszt 183.33 II. oszt. segédtiszt 100.— altiszt 116.66 Ez a pénz akkor még pénz volt. Az aranykoronának volt vásárló ereje s még a legkisebb fizetésű tisztviselő is, akármilyen szük keretek között is, de^be tudta rendezni a maga életét. Mit jelentett a kistisztviselőnek a pénzromlás A pénzromlás idején soha nem látott jólétben tobzódtak egyes társadalmi osztályok. A könnyen Március 5 én és 6-án, szerdán és csütörtökön 5, 7 és 9 órakor Szigorúan felnőttek

nek 1 S müssrt 16 éven aluliak nem nézhetik me?, — de 20 éveseknek sem ajánlatos, hogy megnézzék. LE&ÜNTLEANYOE 9 felv. a mai fiatalság életéből. — Főszereplők: Legényleányok: Joan Crawforel, Anita Page, Dorothy Sebattian. Fmk: Nils Asther, Eddie Nugend, John Mack Brown. Kísérő műsor : S TA H íl A és PAfINA szenaáciés vígjáték. jött pénz könnyen ment. A divat őrült iramban fejlődött. A senkikbői valamik lettek márói-homapra szédületes karriercket futottak be az élelmesek. A papírpénzekből paloták, bútorok lettek. Földbirtokok 'csúsztak ki a régi tulajdonosok alól és uj birtokos osztályok keletkeztek. A tisztviselő ezalatt^ ezekben az Időkben tönkrement. A zálogházak megteltek. A vagyonmentő vásárok - anyaga megszázszorozódott. A kis családi házak elpusztultak, egy egész életen át összeku. porgatotl kis tisztviselői vagyonok máról-holnapra semmivé lettek, egy életen át fizetett biztosításokhoz fűzött álmok, mint színes szappanbuborékok szétpukkantak. Az állami tisztviselő pedig kapott 1920. 1921. 1922. a VII. 3-ban 44.03 48.50 41.88 a VIII. 3-ban 40.27 44.07 39.01 a IX. 3-ban 36.51 42.05 38.57 a X. 3-ban 34 25 40.84 36.81 a XI. 3-ban 31.99 39.64 36.54 a dijn. állásban 30.67 36.68 33.67 altiszti állásban 28.98 33.19 31.04 aranykoronát. Az államvasuti rendszer szerint pedig 1920. 1921. 1922. az V. 3-ban 56.91 47.43 50.91 a VI. 3-ban 53.41 44.74 48.15 a VII. 3-ban 49.90 42.86 47.73 a VIII. 3-ban 46.64 41.11 45.86 a IX. 3-ban 43.88 39.64 45.53 I. o. s.-tiszt 46.14 39.24 45.80 II. o. s.-tiszt 42.13 37.09 44.39 altiszt 43-13 36.81 42.49 aranykoronát. E táblázatokba tekintve, önként felmerül a kérdés, vájjon miből is éltek a közszolgálati alkalmazottak az 1920—22. években, amikor a magasabb rangú tisztviselők fizetése sem érte el a napi 2 aranykoronát sem, a legkisebb fizetésüek pedig alig napi 1 koronát kapA mai helyzet. Tizenhat keserves esztendő válsága után ha megnézzük, hová jutottak a tisztviselők, méltányolta-e az állam heroikus küzdelmüket, meg fogjuk látni, hogy minden fizetésjavítás dacára a tisztviselők még ma is ott állanak, hogy ha aranykoronákban egyes fizetési osztályokban meg is ütik a békebeli nivót, a mérhetetlen drár j I