Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-30 / 73. szám

1930. március 30. J^KiriDÉK. • rencsével lehet ott boldogulni. — Délamefika idegen világában jni lepte meg legjobban ? < — Hát sok dolog van ott. De a legérdekesebb. hojy n<5 alig van. — A néger-indiánok, a kriozsok között is kevés a nő ? 1 — Nem, ott volt elég, de bizony beszélgetni sem tudtunk velük, mert nem tudtuk a nyelvüket. Csak csapatokban érintkeztünk, mert mi is féltünk tőlük, ők is féltek tőlünk, nem bíztunk egymásban. Kést, fegy vert cseréltünk húsért, de össze nem barátkoztunk velük . . . Pedig szép nők voltak köztük. Valami különös szomorúság volt az arcukban, nem voltak vidámak, mint a néger nők. Lehet, hogy minket sajnáltak... és csak ezért voltak szomorúak — teszi hozzá mosolyogva. Nyíregyházán düMeg a takarékosság járványa Egy uj szellemi baktériumot fe­deztek fel a politika bakteriologu­sai közéletünk kísérleti telepén. "Ezt az uj és valóban áldásos coccust ta­karékosságnak keresztelték el. Elő­ször koncentrált sóban tenyésztet­ték a pénztelenségnek nevezett ha­lálos kórság orvoslására és óvato­san adagolták a bürokrácia bogos véredényein keresztül az ország ha­lódó testébe. A nagybeteg őrlő lá­zát az injekció ideig-óráig csökken­tette ugyan, de az adagolás mi­kéntjét, a dózisok mennyiségét avatatlan orvosokra bizták, akik a fecskendővel nem tudnak csínján bánni és a beteget egy uj láz ejtet­te rabul : — a takarékosság láza. Igy a pénzszűke mellett a rosszul alkalmazott takarékosság fojtogatja gazdasági életünket. Megbénítja az Vita nélkül fogadta el a város közgyűlése a szakosztályok által előterjesztett javaslatokat (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Nyiregyháza megyei város már­cius 28-án délután 3 órai kez­dettel tartotta meg rendes havi képviselőtestületi közgyűlését. A közgyűlést Dr. Bencs Kálmán m­kir., kiormányfőtanácsos, polgár mester a »Magyar Hiszekegy« sza­vaival nyitotta meg. Napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Járossy Sándor dr. és Barzó Pál elhunytáról, akik az Istentől nyert képességeik legjavával állot­tak mindig a város közügyeinek szolgálatában. A közgyűlés a^ el­hunytak hozzátartozóit jegyzőköny­vi kivonaton értesiti igaz részvé­téről. . A tárgysorozatra kitűzött 48 pont gyorsan pergett le s a közgjyülés vita nélkül fogadta el a szakosztá­lyok javaslatait, ugy, hogy 4 órára már be is fejeződött a közgyűlés. Az ág. h- ev. egyházközség se­gélykérvényére Dr. Geduly Henrik ev. püspöknek és Dr. Murányi Lászlónak a szakosztályi javaslát szövegének stiláris módosítására vonatkozó felszólalása után a köz­gyűlés ugy határozott, hogy a ké­relmet a többi egyház hasonló irá­nyú kérelmével együtt a jövő évi költségvetés tárgyalásakor fogja megfontolás alá venni. A kérés je­lenlegi teljesítése) elő/ a város pénzügyi helyzete miatt kellett el­zárkózni. A temető területének bővítésére vonatkozó javaslattal kapcsolato­san a közgyűlés .azt a határozatot hozta, hogy Király László miskol­ci lakossal tovább folytatja a tár­gyalásokat, mint akivel nem sike­rült eddig megegyezésre jutni. élet vérkeringését, agyzavarokat idéz elő a túlhajtott lelkiismeretes­ség maniatikusai kíözött s amig a vezérigazgatók és igazgató ve­zérek kiszivattyúzzák horribilis fize­téseiket az állampénztár sovány tarsolyából, addig a7. Alföld elha­nyagolt utjain kátyúba ragadnak a szekerek, végzetesen hörög a munkanélküliség, agonizál a ke­reskedelem, utolsót vonaglik a me­zőgazdaság és dúsan burjánzik a bűn. Redukálni kell a felesleges kiadá sokat az egész vonalon — mondot­ták igen helyes intencióval a pro­fesszorok a konzultáción. De mi történik ? A tulbuzgó ápolók, az el­mélet végrehajtói megvonják a be­tegtől a táplálékot, elzárják a sza­bad levegőtől, tagjaira béklyózzák a mozdulatlanságot és dermedt ká­bulatba kényszeritik az élniakará­sát. A beteg agyducaiban még megfogamzik az egészséges gondo­lat, életerős vérsejtjei még energi­kusan küzdenek a kór szaporodó baktériumaival szemben, de a szi­ve már nem bírja soká : — a beteg felgyógyul a pénztelenség nyava­lyájából, de belehal a takarékos­ságba. Nyíregyházán is felütötte fejét a takarékosság bénitó járványa. A bürokrácia bogos véredényein ke­resztül hozzánk is eljutott már, hogy ellepje a közhivatalokat, ahol lassan az alkotás vitalitása helyett a fillért) rakosgató zsugoriság med­dő céltalansága érvényesül. Nincs vállalkozási szellem, nincs lendítő energia, csak mélységes desperáció sóvárgó csodatétel-várás és radi- | kális keresztülvitele a takarékosság- I ÖN ALSZHC A DOLGOZIK Csokoládét hashajtó. / Eorhe, erort, biztos!—Egy M / probocsomogoUs 14 filtesot [_1 T mcgjySri Oa« erről 1 nak minden téren, akár helyes, akár nem. Ma ott állunk, hogy néhány pen­gőt kitévő útiköltségen, mint na­rancshéjon a részeg, elbukik a nyíregyházi polgárok testi és vagyo ni épségének biztonsága is. Nem lehet a bünt megtorolni, mert az költségbe kerül. Ha a tolvajok bűn bánó sziwel jelentkeznek, ha a be­törők szállást akarnak a fegyház­ban — ám legyen, szívesen kezük­re kapcsolják a bilincseket, mert az nem terheli meg többlettel az államkincstárt, de üldözni őket vasúton vagy autón, azt már csak a legvégső esetben szabad, az ül­dözöttnek legalább is a düssel­dorfi gyilkosnak kell lennie. A köz­biztonság közegeinek stráfszekeren kell követniök a motoron száguldó modern bűnözőt, mert a takarékos­sági járvány felemészt minden ini­ciativát, minden fejlődést és min­den életrevaló gondolatot. Lehet, hogy az ész-szerüen alkal­mazott takarékosság, beteg közgaz­dasági életünk egyetlen gyógy­szere, de a helytelenül adagolt or­vosság mérgez és öl. We. Almamoly, pőkhálósmoly, répabogár, szőlőmoly, ilonca. mákfuró ellen Scheríng-féle MERIIOL arzénporzószer a LEGJOBB Megrendelhető : Nemzetközi Borkereskedelmi R.-T.-nél Budapest, VIII., KenyérmezS-ntca 6. sz4m, 1069 Dán Endre házassága — REGÉNY. — 14 Irta: Tartallyné S. Ilona. S már ott tartott ujjai között egy karcsú, finom cigarettát. Fel­parázslott a gyufától, mint egy kis csillag. Esteledett. A főjegyző csöngetett. Egy hajdú lépett be. Hagyomá­nyos, hajdúhoz illő nagy bajusza volt. A száját is ugy tartotta, mint egy harcsa. Ha megmozdította, mozdult a keményre kifent ba­jusz is. — Add a kabátom, András. Nem mintha fáznék... de hara­pósak ezek a niájusi esték. Kati nénéd rám adja a kabátot, attól tart, hogy még én is köszvényt ka­pok. A város felgyúlt, esti fényben égett, mire kiléptek a vármegye hatalmas kapuján. A fények alatt fekete alakok siettek jobbra-balra. Némelyek meg állottak a kirakatok előtt. Moso­lyok ébredtek. Szines ruhák a fény­ben. Ragyogó szemek. Apró ci­pők. Gesztikuláló kezek. Illatok. Simuló párok. Lám, a vidék is éli Kavargott, forrt az utca. Dzsessz hallatszott egycukrász­dábóL — Hova megyünk, bátyám? — A kaszinóba. Ideje, hogy be­mutassalak. 1 Dán Endre nem unta magát j Bergengócon. A társaságnak uj volt és érdekes. Egy darab Pestet élveztek benne. A pesti élet és a pesti éjszakák forró hullámait, mely ugy képzelték, átrobogott a vérén s túlfűtötté temperamentumát. Ea ' peysze nem igy volt, dehát ezt kép­zelték róla. Festett nők ébresztette mámorok nyomát látták a szemé" ben. Pezsgő. Bár. Tánc. Egy kicsit akarta is, hogy ilyen­nek lássák, mikor észrevette, hogy ilyennek kívánják. Igy azután könnyű volt merész­nek lenni. Az elmúlt három hét alatt, amit Bergengócon töltött, hihetetlen si­kerei voltak. — Vidék...! — gondolta s qe­vetett. — Uri lányok. . . s egy ki­csit elszomorodott. Nem tudott sehol egy napra sem megállani. Sodródott és forgoló­dott, mintha egy óriási kaliedosz­kop szinei közé keveredett volna s valaki forgatja és hol ide, hol oda hullik. Kezdték fárasztani az impresz,­sziók. A könnyű sikereknek már nem is tudott örülni. Egy lelket sem érzett, csak felé nyuíó testek kínálkozó mozdulatait. Ezek sietnek ! Tudják, hogy csak pár hétig lesz itt, talán julius végéig s ad­dig nincs idejük »fokozatosan« hó­dítani, lélekre hatni. Addig mind ugy tesznek, mintha meg­ragadnák az alkalmat : — Nézz rám, látod, élet-eleven vagyok, ragyogó testű, vágyakat lo­bogtató! Kívánj meg I Kelljek ne­ked ! Akarom ! Asszonyok és lányok. Szépek és kevésbbé szépek. Szellemesek és unalmasak. Most már mégis mélyebben kö­zéjük néz, mielőtt elmenne innen. Legalább egy igazi emléket vigyen egy kiválasztottat. Ami ne mosód­jon el a többi között. Neretstt : — Kezdek Don Jüan hajlamokat felfedezni magamban, — gon­dolta. Most valami néveste lesz. Az alispánné öccse Péter, Boroskőy Pé ter. Most kiinn laknak a szőló­beli villájukban. Boroskőy ügyvéd nagyon jó irodája van és szép fe­lesége. Mint hallotta, van egy nagy leánya is s azt azért dugta el az asszony Svájcba egy intézetbe, hogy tul ne ragyogja. Boroskőyné ... ezzel az asz­szonnyal csak kétszer találkozott. Nem érdekli. Felőle ugyan ra­gyoghat, túlragyoghatja a csilla­gokat is, nemcsak a lányát. Dán Endre nagyon becsületes lé­lek volt, nem szerette a bonyodal­makat s álmai mindig egy finom, ' karcsú lány felé vitték, akivel egy­szer találkoznia kell s amilyennel még eddig nem találkozott. De... talán .. .1 A harctéren... Akinek a nevét sem tudta meg soha Vájjon hová lett... ? Hogy hív­ták ... ? Szépséges olasz leány volt. ! A következő pillanatban már nem gondolt reá. Öltözködés közben a szobát simogatta tekintetével. — Lesz-e ilyen kedves kis menedéke Nádasfalun ? Kati néni a legkel­lemesebb vendéglátó, annyi bizo­nyos. Csupa kényelem itt minden. A legnagyobb tapintatossággal min den elégördül, amit kíván, mintha nesztelen kerekek láthatatlanul a kellő időben elébe guritanák. Most egy kis éhséget érzett s lám, milyen meglepő, az asztalon egy tálcán apró sütemények van­nak s mellette egy kis üvegben málnaszörp e ezódaviz. Valószínű, hogy máskor is van igy, de ha j nem éhes, nem veszi észre. ! Kati néni, aranyos jó Kati néni... ! Vájjon tud-e majd elég hálás | lenni ? Hirtelen egy kis keserű futott a torkába. Nem kellett volna-e máris valami figyelmességgel meghálálni Kati néni jóságát ? • Nagyokat harapott a tésztából. — Ez valami nőies bennem. — I Szeretem az édes tésztát. — Gon­í dolta. | Egy levél ! Most látta meg az j asztalon. Panyó, öreg fiu, drága I fiu — gondolta s hamar felbon­totta és falta a betűket. Kedves Bandikám ! Mióta itt 'hagytál, nagyon szo­morú az életem, a mai napig. Hogy el nem csüggedtem, egy va­lakinek köszohhetem, akit szintén — itthagytál. " Bébyke ! Te nem is tudod, hogy milyen áldott jó gyermek ez I Magamban már ezerszer bocsánatot kértem tőle az ezelőtti, hozzá méltatlan gondolataimért. Ez egy boldog, íüséges asszonynak termett valaki. ö tartotta bennem a lelkei máig;... Ma levelet kaptam ErzsikémtdL Az én Erzsikémtől. Üjra igy merem leírni és elgon­dolni. Ezerszer egy nap. Béby is igy mondja : A maga Erzsikéje... Te, Bandikám, ez a Béby, azaz Irén, utánad hal 1 Minden idegében te "élsz, mint­ha fölitta volna lényedet. Mond­hatnám: babonásan 6zeret ! (Folytatjuk. t v

Next

/
Thumbnails
Contents