Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-30 / 73. szám

1930. március 30. J^KiriDÉK. • rencsével lehet ott boldogulni. — Délamefika idegen világában jni lepte meg legjobban ? < — Hát sok dolog van ott. De a legérdekesebb. hojy n<5 alig van. — A néger-indiánok, a kriozsok között is kevés a nő ? 1 — Nem, ott volt elég, de bizony beszélgetni sem tudtunk velük, mert nem tudtuk a nyelvüket. Csak csapatokban érintkeztünk, mert mi is féltünk tőlük, ők is féltek tőlünk, nem bíztunk egymásban. Kést, fegy vert cseréltünk húsért, de össze nem barátkoztunk velük . . . Pedig szép nők voltak köztük. Valami különös szomorúság volt az arcukban, nem voltak vidámak, mint a néger nők. Lehet, hogy minket sajnáltak... és csak ezért voltak szomorúak — teszi hozzá mosolyogva. Nyíregyházán düMeg a takarékosság járványa Egy uj szellemi baktériumot fedeztek fel a politika bakteriologusai közéletünk kísérleti telepén. "Ezt az uj és valóban áldásos coccust takarékosságnak keresztelték el. Először koncentrált sóban tenyésztették a pénztelenségnek nevezett halálos kórság orvoslására és óvatosan adagolták a bürokrácia bogos véredényein keresztül az ország halódó testébe. A nagybeteg őrlő lázát az injekció ideig-óráig csökkentette ugyan, de az adagolás mikéntjét, a dózisok mennyiségét avatatlan orvosokra bizták, akik a fecskendővel nem tudnak csínján bánni és a beteget egy uj láz ejtette rabul : — a takarékosság láza. Igy a pénzszűke mellett a rosszul alkalmazott takarékosság fojtogatja gazdasági életünket. Megbénítja az Vita nélkül fogadta el a város közgyűlése a szakosztályok által előterjesztett javaslatokat (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Nyiregyháza megyei város március 28-án délután 3 órai kezdettel tartotta meg rendes havi képviselőtestületi közgyűlését. A közgyűlést Dr. Bencs Kálmán mkir., kiormányfőtanácsos, polgár mester a »Magyar Hiszekegy« szavaival nyitotta meg. Napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Járossy Sándor dr. és Barzó Pál elhunytáról, akik az Istentől nyert képességeik legjavával állottak mindig a város közügyeinek szolgálatában. A közgyűlés a^ elhunytak hozzátartozóit jegyzőkönyvi kivonaton értesiti igaz részvétéről. . A tárgysorozatra kitűzött 48 pont gyorsan pergett le s a közgjyülés vita nélkül fogadta el a szakosztályok javaslatait, ugy, hogy 4 órára már be is fejeződött a közgyűlés. Az ág. h- ev. egyházközség segélykérvényére Dr. Geduly Henrik ev. püspöknek és Dr. Murányi Lászlónak a szakosztályi javaslát szövegének stiláris módosítására vonatkozó felszólalása után a közgyűlés ugy határozott, hogy a kérelmet a többi egyház hasonló irányú kérelmével együtt a jövő évi költségvetés tárgyalásakor fogja megfontolás alá venni. A kérés jelenlegi teljesítése) elő/ a város pénzügyi helyzete miatt kellett elzárkózni. A temető területének bővítésére vonatkozó javaslattal kapcsolatosan a közgyűlés .azt a határozatot hozta, hogy Király László miskolci lakossal tovább folytatja a tárgyalásokat, mint akivel nem sikerült eddig megegyezésre jutni. élet vérkeringését, agyzavarokat idéz elő a túlhajtott lelkiismeretesség maniatikusai kíözött s amig a vezérigazgatók és igazgató vezérek kiszivattyúzzák horribilis fizetéseiket az állampénztár sovány tarsolyából, addig a7. Alföld elhanyagolt utjain kátyúba ragadnak a szekerek, végzetesen hörög a munkanélküliség, agonizál a kereskedelem, utolsót vonaglik a mezőgazdaság és dúsan burjánzik a bűn. Redukálni kell a felesleges kiadá sokat az egész vonalon — mondották igen helyes intencióval a professzorok a konzultáción. De mi történik ? A tulbuzgó ápolók, az elmélet végrehajtói megvonják a betegtől a táplálékot, elzárják a szabad levegőtől, tagjaira béklyózzák a mozdulatlanságot és dermedt kábulatba kényszeritik az élniakarását. A beteg agyducaiban még megfogamzik az egészséges gondolat, életerős vérsejtjei még energikusan küzdenek a kór szaporodó baktériumaival szemben, de a szive már nem bírja soká : — a beteg felgyógyul a pénztelenség nyavalyájából, de belehal a takarékosságba. Nyíregyházán is felütötte fejét a takarékosság bénitó járványa. A bürokrácia bogos véredényein keresztül hozzánk is eljutott már, hogy ellepje a közhivatalokat, ahol lassan az alkotás vitalitása helyett a fillért) rakosgató zsugoriság meddő céltalansága érvényesül. Nincs vállalkozási szellem, nincs lendítő energia, csak mélységes desperáció sóvárgó csodatétel-várás és radi- | kális keresztülvitele a takarékosság- I ÖN ALSZHC A DOLGOZIK Csokoládét hashajtó. / Eorhe, erort, biztos!—Egy M / probocsomogoUs 14 filtesot [_1 T mcgjySri Oa« erről 1 nak minden téren, akár helyes, akár nem. Ma ott állunk, hogy néhány pengőt kitévő útiköltségen, mint narancshéjon a részeg, elbukik a nyíregyházi polgárok testi és vagyo ni épségének biztonsága is. Nem lehet a bünt megtorolni, mert az költségbe kerül. Ha a tolvajok bűn bánó sziwel jelentkeznek, ha a betörők szállást akarnak a fegyházban — ám legyen, szívesen kezükre kapcsolják a bilincseket, mert az nem terheli meg többlettel az államkincstárt, de üldözni őket vasúton vagy autón, azt már csak a legvégső esetben szabad, az üldözöttnek legalább is a düsseldorfi gyilkosnak kell lennie. A közbiztonság közegeinek stráfszekeren kell követniök a motoron száguldó modern bűnözőt, mert a takarékossági járvány felemészt minden iniciativát, minden fejlődést és minden életrevaló gondolatot. Lehet, hogy az ész-szerüen alkalmazott takarékosság, beteg közgazdasági életünk egyetlen gyógyszere, de a helytelenül adagolt orvosság mérgez és öl. We. Almamoly, pőkhálósmoly, répabogár, szőlőmoly, ilonca. mákfuró ellen Scheríng-féle MERIIOL arzénporzószer a LEGJOBB Megrendelhető : Nemzetközi Borkereskedelmi R.-T.-nél Budapest, VIII., KenyérmezS-ntca 6. sz4m, 1069 Dán Endre házassága — REGÉNY. — 14 Irta: Tartallyné S. Ilona. S már ott tartott ujjai között egy karcsú, finom cigarettát. Felparázslott a gyufától, mint egy kis csillag. Esteledett. A főjegyző csöngetett. Egy hajdú lépett be. Hagyományos, hajdúhoz illő nagy bajusza volt. A száját is ugy tartotta, mint egy harcsa. Ha megmozdította, mozdult a keményre kifent bajusz is. — Add a kabátom, András. Nem mintha fáznék... de harapósak ezek a niájusi esték. Kati nénéd rám adja a kabátot, attól tart, hogy még én is köszvényt kapok. A város felgyúlt, esti fényben égett, mire kiléptek a vármegye hatalmas kapuján. A fények alatt fekete alakok siettek jobbra-balra. Némelyek meg állottak a kirakatok előtt. Mosolyok ébredtek. Szines ruhák a fényben. Ragyogó szemek. Apró cipők. Gesztikuláló kezek. Illatok. Simuló párok. Lám, a vidék is éli Kavargott, forrt az utca. Dzsessz hallatszott egycukrászdábóL — Hova megyünk, bátyám? — A kaszinóba. Ideje, hogy bemutassalak. 1 Dán Endre nem unta magát j Bergengócon. A társaságnak uj volt és érdekes. Egy darab Pestet élveztek benne. A pesti élet és a pesti éjszakák forró hullámait, mely ugy képzelték, átrobogott a vérén s túlfűtötté temperamentumát. Ea ' peysze nem igy volt, dehát ezt képzelték róla. Festett nők ébresztette mámorok nyomát látták a szemé" ben. Pezsgő. Bár. Tánc. Egy kicsit akarta is, hogy ilyennek lássák, mikor észrevette, hogy ilyennek kívánják. Igy azután könnyű volt merésznek lenni. Az elmúlt három hét alatt, amit Bergengócon töltött, hihetetlen sikerei voltak. — Vidék...! — gondolta s qevetett. — Uri lányok. . . s egy kicsit elszomorodott. Nem tudott sehol egy napra sem megállani. Sodródott és forgolódott, mintha egy óriási kaliedoszkop szinei közé keveredett volna s valaki forgatja és hol ide, hol oda hullik. Kezdték fárasztani az impresz,sziók. A könnyű sikereknek már nem is tudott örülni. Egy lelket sem érzett, csak felé nyuíó testek kínálkozó mozdulatait. Ezek sietnek ! Tudják, hogy csak pár hétig lesz itt, talán julius végéig s addig nincs idejük »fokozatosan« hódítani, lélekre hatni. Addig mind ugy tesznek, mintha megragadnák az alkalmat : — Nézz rám, látod, élet-eleven vagyok, ragyogó testű, vágyakat lobogtató! Kívánj meg I Kelljek neked ! Akarom ! Asszonyok és lányok. Szépek és kevésbbé szépek. Szellemesek és unalmasak. Most már mégis mélyebben közéjük néz, mielőtt elmenne innen. Legalább egy igazi emléket vigyen egy kiválasztottat. Ami ne mosódjon el a többi között. Neretstt : — Kezdek Don Jüan hajlamokat felfedezni magamban, — gondolta. Most valami néveste lesz. Az alispánné öccse Péter, Boroskőy Pé ter. Most kiinn laknak a szőlóbeli villájukban. Boroskőy ügyvéd nagyon jó irodája van és szép felesége. Mint hallotta, van egy nagy leánya is s azt azért dugta el az asszony Svájcba egy intézetbe, hogy tul ne ragyogja. Boroskőyné ... ezzel az aszszonnyal csak kétszer találkozott. Nem érdekli. Felőle ugyan ragyoghat, túlragyoghatja a csillagokat is, nemcsak a lányát. Dán Endre nagyon becsületes lélek volt, nem szerette a bonyodalmakat s álmai mindig egy finom, ' karcsú lány felé vitték, akivel egyszer találkoznia kell s amilyennel még eddig nem találkozott. De... talán .. .1 A harctéren... Akinek a nevét sem tudta meg soha Vájjon hová lett... ? Hogy hívták ... ? Szépséges olasz leány volt. ! A következő pillanatban már nem gondolt reá. Öltözködés közben a szobát simogatta tekintetével. — Lesz-e ilyen kedves kis menedéke Nádasfalun ? Kati néni a legkellemesebb vendéglátó, annyi bizonyos. Csupa kényelem itt minden. A legnagyobb tapintatossággal min den elégördül, amit kíván, mintha nesztelen kerekek láthatatlanul a kellő időben elébe guritanák. Most egy kis éhséget érzett s lám, milyen meglepő, az asztalon egy tálcán apró sütemények vannak s mellette egy kis üvegben málnaszörp e ezódaviz. Valószínű, hogy máskor is van igy, de ha j nem éhes, nem veszi észre. ! Kati néni, aranyos jó Kati néni... ! Vájjon tud-e majd elég hálás | lenni ? Hirtelen egy kis keserű futott a torkába. Nem kellett volna-e máris valami figyelmességgel meghálálni Kati néni jóságát ? • Nagyokat harapott a tésztából. — Ez valami nőies bennem. — I Szeretem az édes tésztát. — Goní dolta. | Egy levél ! Most látta meg az j asztalon. Panyó, öreg fiu, drága I fiu — gondolta s hamar felbontotta és falta a betűket. Kedves Bandikám ! Mióta itt 'hagytál, nagyon szomorú az életem, a mai napig. Hogy el nem csüggedtem, egy valakinek köszohhetem, akit szintén — itthagytál. " Bébyke ! Te nem is tudod, hogy milyen áldott jó gyermek ez I Magamban már ezerszer bocsánatot kértem tőle az ezelőtti, hozzá méltatlan gondolataimért. Ez egy boldog, íüséges asszonynak termett valaki. ö tartotta bennem a lelkei máig;... Ma levelet kaptam ErzsikémtdL Az én Erzsikémtől. Üjra igy merem leírni és elgondolni. Ezerszer egy nap. Béby is igy mondja : A maga Erzsikéje... Te, Bandikám, ez a Béby, azaz Irén, utánad hal 1 Minden idegében te "élsz, mintha fölitta volna lényedet. Mondhatnám: babonásan 6zeret ! (Folytatjuk. t v