Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-29 / 72. szám

1930. március 22. JSÍ1rfRYIDÍK. 7 Mezőgazdaság Kedvezményes ára vető­magvak A tavaszi illami vetőmagakció keretében homoki borsó, csillag­fürt és nemesitett F. tengeri ve­tőmagvak kerülnek kiosztásra fo­lyó év tavaszán. A homoki borsó vetőmag piaci árából 40, a csil­lagfürt vetőmag árából 30 százalé­kot visel a toldmivelésügyi tár­ca, a nemesitett F. tengerinél pe­dig a nemesitői felárat és a fu­vardijat. A Tiszántúli Mezőgazdasági Ka •mara felhivja a gazdaközönség fi­gyelmét ezen akciókra s egyben különösen a szőlősgazdáknak, — akiknek szőlője mult év telén le­fagyott — ajánlja figyelmébe, hogy kifagyott szőlőjüket zöldtrá­gyázás céljából csillagfürttel, vagy szálastakarmány nyerés céljából homoki borsóval vessék be. (Ez is javitja a talajt, mert az igy javí­tott talajokon az újratelepítés sok kai sikeresebben lesz eszközölhe­tő.) Ezen kedvezményes áru vető­magvak iránti kérelmek a Tiszán­túli Mezőgazdasági Kamarához in­tézendők (Debrecen, Hunyadi-u­5. szám.) ló tanácsok a kifagyott szőlőtőkék pót­lásával foglalkozóknak Szabolcsvármegyében tudvale­vőleg 4200 kat. hold szőlő fagyott ki, a mult évben, amelynek újon­nan való betelepítése már kezde­tét vette. Amennyiben a vincel­lérek között különféle téves eljá­rások vannak elterjedve, szerkesz­tőségünk a Magy. kir. Szőlő és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomáshoz fordult (Budapest, II. Debrői-u. 13—15.) és kérte, hogy megfelelő szakkönyvvel, — vagy útmutatásokkal lásson el bennünket annál is inkább, mert a helybeli borászati felügyelőnek hat vármegye tartozik a keze alá és nem mindenkor tartózkodik itt­hol, amikor vitás kérdések merül­nek fel. A kísérleti állomástól vet­tük a következő levelet: 468—30. szám. Hivatkozással folyó hó 6-án kelt soraikra, van szerencsém kö­zölni, hogy a magy. kir. földmive­lésügyi minisztérium kiadásában nem jelent meg olyan szakkönyv, amely a homoki szőlőgazdálkodás­ról szólna. E tárgyról a Tátna Irodalmi Vállalat (Bp. Köztelek) kiadásában Rácz Sándor irt köny­vet »Homoki szőlőmivelés« cím­mel. E napokban hagyta ei a saj­tót ugyancsak a Pátria kiadásá­ban Pettenkoffer Sándornak 400 oldalas »A szőlőmivelés kéziköny­ve* c. munkája. Bolti ára 16 P. Sajnos, régen érezzük hiányát egy olyan magyar nyelvű szőlészeti szakmunkának, melyben a sző­lősgazda a szőlészeti kérdések egész anyagára nézve kielégítő választ találhatna. A vitás kérdésekre nézve a kö­vetkezőket közlöm: a) A gyökeres vesszőket akkor kell elültetni, amikor azok még ki nem hajtottak. b) Lapos, sikfekvésü talajon füg gőiegesen, erős lejtéssel biró hegyoldalon ferdén helyezzük el az ültető gödrökben a vesszőket, még pedig oly módon, hogy a vessző a lejtő irányára kb. 45 szöget képezzen. c) Az öntözéssel való ültetés elősegíti a gyökerezést, tehát hasznos munka. d) A gyökérzet kiirtása közvet­lenül a kiültetést megelőzően al­kalmazandó. A rövidre metszett gyökércsonkok dus felszívó gyö­kérövet fejlesztenek. e) A vessző felső rügye felett 3—4 cm- beszáradási csonkot cél­szerű hagyni. f) A fiatal ültetvény felé dom­bocskát huzunk, — felcsirkázzuk az ültetést. g) A dombocskát a nyár dere­kán eltávolítjuk, közben időszakon kint a vessző felső harmadából nőtt u .n. harmatgyökereket el­metszük,, azoktól a vesszőt meg­tisztítjuk. h) A szőlősorok között más me­zőgazdasági veteményt megtűrni nem szabad, mert a szőlő ezál­tal a különböző kárositóktól alig védhető meg. Budapest, 1930. márc. 19. Tisztelettel: f Aláírás, igazgató.) Ha valakinek egyéb felvilágo­sításra volna szüksége olvasóink közül, bizalommal fordulhat — Debszky Béla szőlészeti felügye­lőhöz (Nyíregyháza, Szinház-u.), aki készséggel ad tanácsot ugy a gyökeres, mint a sima vesszők ül­tetésére vonatkozólag. Sps. Gazdaságok részére mindenféle nyomtatványt jutányós áron készit a JÓBA-nyomda Nyíregyházán, Széchenyi út 9. Telefon 139. Automobil Benoválják a motoros Grand Priz útvonalát A mult héten egy bizottság szállt ki az 1930-as évi motorkerékpáros Nagy-dij utvonalának megvizsgá­lására. A rendező egyesület ver­senyvezetősége és a motorkerék­pársport szakértőiből alakult bizott­ság, melybe Király Kálmán müsz. főtanácsos, valamint Scheuer Ró­bert és Nagy Ferenc tv. biz. ta­gok által a főváros is képviseltette magát, végigjárta a Stefánia-ut és a Városligeti-körutból álló utvona­lat és miután megállapította, hogy az jelenlegi állapotában verseny­zésre* nem alkalmas, elrendelte a pálya sürgős rendbehozatalát. Hét­főn reggel a versenyvezetőség in­tézkedésére hozzá is kezdtek a ja­vítási munkálatokhoz és informá­cióink szerint ápriis 9-re, amikor az első teljes pályatréninget fog­ják megtartani, az útvonal már tel­jesen rendben lesz. Itt említjük meg, hogy a verse­nyen való részvételre már megkez­dődtek a nevezések. Nevezni lehet szóban vagy írásban a BSE titkári hivatalánál, Millenáris Sporttelep, Budapest VII., Szabó József-utca 3. szám. Nevezési dij szóló gépek­nek 330, oldalkocsis motorkerék­pároknak 40 pengő. Nevezési zár­lat március hó 29-én este 20 óra­kor, utónevezési határidő kétsze­res nevezési díjjal április hó 25-én este 20 óra. A nevezési és szava­tossági biztosítási dijak előre fize­tendők. Az eddig beérkezett nevezések közül érdemes megemlíteni Erich Stegmann és Carl Gall (BMW) bajor, valamint Gaussorgeus (Mo­net Goyon) világhírű francia se­bességi versenyzők neveit. — Dán Endre házassága — REGÉNY. — 13 Irta: Tartaüyné S. Hona. Szép lenne, ha valamit cseleked­ni tudna... De vájjon... egy kis szolgabi­rócska ... ? Bergengócra érkeztek. A vonat nagyokat döccent a váltókon. Az ablakhoz lépett s ott szorongott a többi utassal együtt a folyosón. Mindenki elsőnek akart leszállani. Éva is megindult és magával so­tíorta a többieket. Az egyik fiu hor­dárért kiáltott, a selyem mama aggodalmaskodott. — Csak itt ne hagyjunk valamit­A boldog arcú kis öregasszony akinek száján, mint egy állandó friss virág, ott fénylett unokáit be­céző mosolya, legelsőnek szállott le. Végre Dán is lejutott. — Isten hozott, 'öcsém ! — S már ölelte is Berci bácsi. — Gye­rünk fiam. Kocsivai vagyok. Ka­talin nénéd a kocsiban vár. — Mintha az lenne a legerősebb gravitációs törvény, ugy vonz ben­neteket Pest. Pedig az nem is élet! Kilép az ember önmagából és azt kell csinálnia, amit a nagyváros szelleme diktál. Gyújts rá, Bandikám 1 Nem cigarettát, szivart vegyél! Tovább tart. Nekünk ez való. Van időnk végig szivni, ízlelget­ni zamatját, illatát. Belegondol­kozni a füstjébe. A cigaretta a sietőké.-j Kettőt-hármat szippanta­nak és rohannak tovább a többi ro­hanókkal. A főjegyző hivatali szobájában •oltak Most már mind a ketten sziva­roztak. Dán Bertalan aktákat simo­gatott ki maga előtt. — Látod.../a fene egye meg... a város mindig nekünk ront vala­mivel. Nem fogadtuk el az aján­latát Nádasfaluban... Téglát akart szállítani a város a saját üzemé­ből, meg betont a hidakhoz. Kal­márok ezek. Üzletet akarnak, hasz­not a megyétől is. Nem elég ne­kik, hogy a polgárok bőrét nyúz­zák.. . — Az a kérdés bátyám, hogy mi­lyen az árajánlat. Nem olcsóbb-e, mint más vállalaté ... — Vannak a megyének fiam megbízható cégei. Ne tolakodjon a város. A Város! Uralkodni akar! A megye nyakára ülni ! Ebből ugyan semmi sem lesz. Indulatoskodott. Rekedten neve­tett. — Meglátod, fiam, hogy Ki az a Megye ! j Nádasfalu villanyvilágítást akar, uj kanálisokat. Valami erdész van ott és az bujtogatja őket... Pi­maszkodik. Nem nyugszik a bőré­ben. Pedig ne kezdjen ki senki a megyével Eddig meg volt a falu a maga valóságában, mit okvetet­lenkednek ? A kövezés, az igen I Az kell. A múltkor voltam Endeházy Laci barátomnál s olyan kátyúba jutott a két pej, alig tudtunk kilá­bolni. Hát a kövezés, az meg lesz. Legelőször is Bérce felé. Ott la­kik Endeházy. Ha esős idő van, lemaradunk a — névestékről. Pe­dig ott lehet még igazán mulatni ! — Hát... bátyám, a villanyvilá­gítás kell, a csatornázás meg hasz­nosítja a földeket... — mondta komolyan Dán Endre. — Hagyd el ! Ma-holnap nem lesz hol kacsázni. Meglásd egyszer­re ötven kacsát is hozunk a nádas­falui vadvizekből... Különben... azt hiszem, hogy az alispán ocfo fog küldeni téged .. . Kutassy Ferenc főszolgabíró, Balló János a tiszte­letbeli főbíró s valami jött-ment Unger a szolgabíró. Annak a he­lyére mégy. Az Pestre megy. Oda vágyik. Egy Unger. .. természe­tesen. - Balló .. . János . .. ? — Igen, Balló. Talán ismered ? — Nem, csak a neve .. . — Nagyszerű fiu. Jól kezeli a puskát. A boros üveget. .. heheré­szett hoaá az óreg. Atbujkáltak pillantásai a szivar­füst kacskaringós pászmái között, mintha ott keresték volna az asz­szony-arcokat. Nem csoda, ha álmodik az öreg — gondolta Din — Kati néni el­fáradt, elgyöngült köszvényes lábu öregasszony. Sovány, petyhüdt tes­tű. Berci bácsinak meg nagyon jó járású szemei vannak. Pesten is falta velük a nők formáit, mozdu­latait. Hallgattak egy kicsit. Dán Endre letette a szivart, félig sem szívta el s az ablakhoz lépett. — Bátyám !... — No, mi az ? — Jobban szerettem volna itt maradni Bergengócon ... — Nerfl lehet. A megye feje már odarendelt. Félsz a falutól? — Nem tudom ... Valami ide­genkedést érzek magamban... Ha megtudnám magyarázni... magam­nak is ... — Az semmi. Mindenki ugy van vele. Ugy látszik, te is az a röghöz ragaszkodó emberfajta vagy, megsinyled az átültetést, mint a kényes virág. De azután, ha meg­fogansz egy helyen, annál dusabb­ra nősz! Új nemes energiák gya­rapodnak benned, meglásd... — Hiszen én nem bánom... Mondja bátyám... Ki az az er­dész ... az a kemény legény ? ' — Gonda János. — Ellenfél...? — Dehogy, dehogy ! Félre ér­tettél. Jóban van az ott minden­kivel. Nem szamár ember az. Csak nagyfejű. Nyakas. Nyers. Egy egészséges nagy ököl az egész em­ber. Oda vág, ahova akar. Vadász cimbora, kártyapartner. — Öreg ? — Lehet az ilyen öreg? Fiatal, izmos, mint egy pogány félisten. •És még hozzá fiatal házas ! A na­pokban vett el valami Kaszás An­na nevezetű szépséges leányzót, mint mondják, szőke és ábrándos szemű,, virág-testű asszony. Gyer­mek. Még husz éves sincsen. Dán Endrének feltörő izgalom futott szét a testében. — Ez az ! Akiről a vonatban be­széltek !. . . akinek az esküvőjéről jöttek. Azóta akarva-nem akarva so"kat gondolt arra a menyasszony­ra, aki sírt s akiről egy Éva ne­vezetű hölgyike olyan sokat beszélt. Felrémlett előtte képzeletében egy keskeny arc, remegő szájjal, ned­ves szemekkel s elhintázott előtte hajlékony árnyék-alakja, amint el­képzelte ... Ez a virágasszony ott fénylik jövő életének ködszürke képei kö­zött. Megfogja ismerni. S azután másokat is. Érdekes, uj embereket. Típusokat és egyéniségeket. Sze­mérmes, hosszuszoknyás falusi asz­szonyokat, félénk, erkölcsösen ne­velt lányokat. Vájjon akad-e, aki érdekelni fogja ? — Na, fiam, a szivarod mégkese­redett. — Nem szeretem, Berci bátyám, de lehet, hogy később én is meg­szokom. Most még csak ez való ne­kem ... (f+yfltpk.)

Next

/
Thumbnails
Contents