Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-28 / 71. szám

1930. március 22. JSÍ1rfRYIDÍK. 7 Szabolcsi magyar táncmester sikerei i trianoni határon tnlfekvő országrészeken Kemény hangú, egyenes nyíltsággal írott újságszámok feküszneíc előttünk. Cseh és oláh megszállott területről valók. Kiemelünk egy pár kemény foglalatú címet belőlük. — Forgácsok. — Lezajlott a magyar bál. — Gazdasági válság. — Tanitóegyesületi közgyűlés. — Magyar győzelem Hágában. — Benes kudarca Hágában. — A kormányban duló ellentétek elgáncsolják a mezőgazdasági válság megoldását. — Roham a felekezeti iskolák ellen. — Nyitt levél Szlávik belügyminiszter úrhoz az állampolgári törvény tárgyában. — Szólaljon ímeg a Rákóczi népe. Nem sorolunk fei több cirriet. Ennyibői is látjuk azt, hogy á kisgazda, földmives, kisiparospárt hetilapja, a »Ruszinszkói Magyar Gazda« derékül betölti hivatását. Olvasótáborának lelki szükségletét ősnemzeti vonatkozásokban igyekszik kielégíteni. A »Lezajlott a imagyar bál« c. cikk szerzője nagy dicsérettel szót Frted Izidor táncmester érdemeiről, aki geszterédi születésű és Nyíregyházán lakó édesanyjának és rokonainak látogatására gyakran hazatér. Szép missziót tölt be. A Felső-Tiszavidék egyes nagyobb községei, városai fiatal nemzedéke tőle tanulja a magyar táncot, neki köszönhető, hogy más elvesztett kincsekkei együtt nem merül örvénybe. Rahó, Huszt, Beregszász magyar családainak kedvelt táncmestere Fried Izidor. A beregszászi bál nagy jelentőségű volt, mert az egész ruszinszkói magyarság Técsőtől Huszton, Nagyszőüősön, Ungváron át ott adott egymásnak találkát. A társadalom vezetői, a Beregszászon állomásozó lovasezred • parancsnoka, segéd- és három al- jj tisztjével vettek részt. A magyar szóló, körmagyar óriási lelkesedést tüntető tetszésnyilvánítást váltott ki. Nemcsak a magyar ruhás táncoló pároknak, hanem a betanító táncmesternek is bőven kijutott a gratulációból. Minden szem ott függött a tem pós, de ropogós, a büszke de mégis lágy mozdulatokon, melyek a magyarok . táncának minden szépségét elénk tárták — úgymond a tudósító. • Tul a trianoni határon történt még más szép dolog is. Fekésházy Zoltán, a Berégszász-járás ' választmányának és járási bizottságinak ütésén, tiltakozó felszólalásában elitélte a ruszinszkói magyar nyeivü kormánylapokban, — Magyarország.kormányzója és miniszterelnöke ellen tett Ízléstelen és durva kifejezéseket. A járási főnök, arra való tekintettel, hogy az amit Fekésházy mondott, már politikum, nem engedte határozathozatal alá. (Azóta illetékes helyről adtak le csitító rendelkezéseket.) Magyar László orvos a nagyszőllősi tanítóegyesület gyűlésén rámutatott az iskola egészségügyi kérdéseire és arra, hova emelkedhetnék a jövő nemzedék testi és szellemi nevelése, ha a hadügyi (kisántántbeli) tárca nem nyelné ei a kulturális kiadásokra szükségelt költséget. Szemleutunkat egyelőre ennyivei lezártuk. (bd.) k Szabolcsvármegyében felszínre került leoüth-korabeü leietek egy német nyelven megjeleni archeológiai műben (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Az archeológiai irodai óimban világszerte nagy feltűnést keltő könyv jelent ,meg az »Archeologia Hungarica« c. sorozatban, amely könyvsorozat a Magyar Nemzeti Muzeum régészeti osztályának kiadványait adja a tudós körök és az archeológiai tudomány iránt érdeklődő nagyközönség kezébe. Az uj mű címe »A szalagdiszes agyagművesség kulturája Magyarországon.« írója Tompa Ferenc dr. a Nemzeti Muzeum Régészeti osztályának igazgató őre, aki könyvét német nyelven bocsátja a tudósok Pendelkezésére. A számos szebbnél-szebb képpel, táblázatos kimutatással, térképpel élénkített könyv, amelyhez maga dr. Hóman Bálint irt előszót, bennünket szabolcsiakat közelről érdekel. — A könyv ugyanis, amelyről Hóman megállapítja, hogy első rendszeres feldolgozása a csiszolt kőkorra vonatkozó legújabb ismereteinknek, a szalagdiszes, karcolt és i festett agyagedények bükki és ti- j szai kultúrájának beható ismertetése közben legtöbbször a Szabolcsban, Kenézlő, Rakamaz, Gáva, Buj, Polgár, Paszab Tiszadada stb. községek határában talált agyagedényleletekre hivatkozik. Szép urnái között a legszebb képek szabolcsi tárgyakról vett felvételek és Szabolcsvármegye szerepei Miskolc környéke mellett a leggyakrabban felsorakoztatott, döntő elméleti bizonyítást meg- < alapozó példák között. A németnyelvű munka, amejvet világszerte nagy érdeklődéssel olvasnak majd az archeológiába avatottak, köszönetet mond dr Sza- , lay Géza kenézlői birtokosnak és í Kiss Lajos muzeumigazgatónak, akik kutató munkájában hathatósan támogatták. Szabolcsvármegye hire messze terjed a könyv szárnyain és uj igazolást nyer a halhatatlan Jósa András elmélete, amely szerint az ősi kultura keletről terjedt nyugat felé és vármegyénkben gazdag telepe volt mindenkor ennek a kultúrának. — Jósa András fáradhatatlan, intuitív kutató élete a modern tudomány számára is kincseket érő bizonyítékokat halmozott össze. Az ő szellemének és aktivitásának, majd a Jósa Muzeum kutatására továbbra is a legnagyobb megértéssel áldozó Mikecz István alispánnak, továbbá Kiss Lajos buzgó muzeumi munkásságának köszönhetjük hogy messze földről jönnek Nyíregyházára a muzeális értékek tanulmányozására és olyan világszerte feltűnést keltő tudományos könyvek hivatkozhatnak vármegyénkre, mint most Tompa Ferenc dr. könyve. Elfogtak egj notórins nyíregyházi tyaktolvajt (A Nyirvidék tudósítójától.) Butykó Sándor Gólya-utca 15. szám alatt lakó rovottmultu napszámost a rendőrség tegnap délelőtt Márton Dezső feljelentésére tyúklopás gyanúja miatt előállította. — Butykó a kihallgatása során bevallotta, hogy a közelmúltban tiz esetben követett el hasonló bűncselekményt és a tyúklopást szinte raesterségszerüen űzte. A notórius tyuktolvajt letartóztatása után a kir. ügyészség fogházába kisérték. N ői kalapnjdonságok megérkeztek és a 1 'golcxSbb árakon ároiitutnak WALTERNÉ kalapszalonjiban Lntber-ntca, 20. íSJ Dán Endre házassága — REGÉNY. — Irta: Tartallyné S. Ilona. 12 Nagyobb állomás következett, a vonat megállott. A kis öregasszony felrettent. — Hogy elaludtam — mondta mentegetőzve. Viharos zajjal tört be a fülkébe egy társaság. Elől egy fiatal lány jött, táncos kedv szilajzott rajta és nagy virágcsokor volt a kezében. Köszönt a kis öregasszonynak. — Kézcsókom, Máli néni — kiáltotta szokatlan szeleburdisággal s a gondtalanok ragyogó élet-árama zengett belőle. Olyan volt az egész alak, mintha vékony testével harajngozna a világba, hogy ráfigyeljenek : — Nézzétek 1 Itt a sistergő életcsóva ! Lássátok meg, tanulj átok el, ha tudjátok 1 Nem volt szép, igaz, csúnya sem. A Bzája nagyobb volt a kelleténél. Nagy, őszinte száj. Bugyborog a jókedv belőle és ömlik a szó. Utálna két fiu jött, fiatalok, mondhatni : gyerekek. Ezekben is hadonászott a jókedv. Végül a lány édesanyja jött, a hordárt dirigálta, s vigyázott a fekete selyem ruhájára. — ő, Málikám, csakhogy látlak már egyszer I Hova mégy ? — Bergengócra. Haza.. . — Ja ugy I Visszajössz Imréhez 1 — Kénytelen vagyok. A gyerekek nagyon vágynak utánam. Pedig Macíkáék is azt szeretnék, ha örökké tnáluk ülnék ... — Jó asszony vagy. Jó anyós — mtondta elismeréssel a selyem mama — vagy nagyon jó menyed éa vőd vae. Mert az is határoz. A lány a fiukkal fecsegett. — Micsoda »fájin« kis dzsessz »jött« Brünnből 1 De mégis jobb volt a cigány, mint a rádió. Látta Laci ... ? Látták ... ? Ainna szomorú volt. őszintén szomorú. Én nem szeretem a szomorú menyasszonyokat. Az csak akkor illett, mikor hiég a papák-mamák választottak a lányuknak vőlegényt s viszont. A szülők zsarnoki önkényuralma idején. Most választhatunk ! Nem igaz, Zoli ? Mondja Zoli,' elvenne egy olyan lányt, aki sír az esküvőn? — Azt nem lehet előre tudni. Ez a medve sem tudta, hogy Anna sírni fog. — Tudta. Láthatta. Egész meny- . asszony korában olyan volt, mint egy szárnya-nyesett madár. A nagyságos fekete selyem mama meghallotta. Tekintélyes tokája volt és brílliáns függői. — Ugyan, Éva 1 Anna jó pártit csinált. Akármelyik szegény lány megnyalhatná mind a tiz ujját... — De mama I Anna nagyon szép, [nagyon fiatal, nem kellett volna sietnie ... Várhatott volna, mig megérkezik az övé.. . — A princ, ugy-e? — gunyoskodott a fekete selyem mama — a princ, akit várt. Nem ? ... Arra ugyan várhat 1 Egy erdész lányát elveszi egy erdész. Mit kivári egyebet ? — Az életet a vadonban tölteni — méltatlankodott a lány — Bergengócon ... Istenem... mégis ; csak jobb 1 Ugy-e fiuk ? — Ezek bergengóciak és lám, jó ! véleményük van Bergengócról. No, j majd meglátjuk — gondolta Dán. < •Most a lány észrevette az ablakba vésett betűket. — Nézzék fiuk I Ez az Anna nevé 1 Valami myolcadiata véshette be. i A diákok mind Anna után »buktak« Bergengócon ! Ez nem is lehet más : Kaszás Anna ... K. A. Mikor Anna a perzsaszőnyeg tanfolyamra járt s nálunk lakott, hát anyám már haragudott a sok virágra, amit kapott. — Sokan mondták — jegyezte meg a Zoltánnak nevezett ifjú — hogy ő a legszebb Bergengócon. — Tudom, tudom, — csintalankodott a lány sjiunyorgatva nézett a fiu szemébe —- ha Bergengócon nem is mondták volna, maga mégis ugy látta volna. A Lacinak nevezett ifjú nevetett. — Maga meg ne nevessen — legyintett felé a lány, biggyesztette a száját s ugy inézett rá, mint akiről »elvégeztetett« — maga meg egészen holdkóros volt. Igen. Anna miatt. Ezt nem is tagadhatja. Most a Zoltánnak nevezett ifjú nevetett. t— Az egész kis udvar ott volt — ; íolytatta a lány — láttam magukat, ; hindannyiukat, hogy meresztették a szemüket Annára. A vőlegény meg szerette volna felfalni az egész násznépet. Azt mondta : gyűlöli az effé- j le cirkuszt. Szép kis vőlegény ! Aki jj nek az esküvői pompa, a leggyö- : iiyörübb ünnep : cirkusz. — Hiszen jól mondta — ezel- j lemeskedett Zoltán — ő volt a cirkuszi medve. Nevettek. Mozgolódtak. Gesztikuláltak. Az elmúlt éjszaka zenéje, tánca, jókedve-duzzadt bennük, keringett a vérükkel és kiömlött a beszédjükből, mint a telt pohár nedve. — Éva ! — szólt a lánynak a 6elyem mama. Látszott, hogy állandóan figyelemmel kiséri s aggódó életet él a szertelen, túlfűtött temperamentumu Éva miatt. De j Évát ee narn Kavarta. 0 áradt. hömpölygött és untalan kifutott a szabályok medréből. Neki tér kellett és közönség. Szerepelt. Élt. Dánt most nagyon mulattatta. Milyen egészen más, mint Béby. .. Béby asszonyos, ábrándos, simuló lelkű... Ez ... ez itt a huszadik század jellegzetes »terméke«. A »pajtáskodó« lány. Felszínes, szellemes, lelket nem éreztető... Megmosolyogta magát. Lám, Bé by mégis csak értékes emberré vált előtte. Régebben nagyon is könnyűnek találta. S most, emellett az Éva mellett egészen eszményi asszony-léleknek látja. Ez a lány annyit jelenthet a férfi életében, mint egy cigaretta (nem »a« cigaretta I) egy csésze fekete, egy tánc, vagy egy dal... idegzsongitó és időtöltés ... A vonatból most már Bergengóc megye buckás tájai látszottak. Köves ut vezetett el a sínek mellett, szekerek kecmeregtek rajta, de elég gyakran egy-egy autó suhant el a szekerek mellett. Mint a szélvész, kavarta fel a port, mely hosszú uszályban gomolygott utána. A letóaradt szekerek lomhán kullogtak, mint a szomorú szegénység... De lám, közöttük egy kocsi trappolt, hetykén s magas bakjáról a kocsis lenézte a világot. Urakat vitt. Nem vigéceket. A mellette elsuhan óautók mintha fürge szolgái volnának az életnek, a kocsiban ülők pedig urai, akik ráérnek. Ott trappol a Megye méltóságos kimértséggel s a huszadik század kulturája köszönti gépeivel. Megy ő is... Ennek a gőgös, zárt hatalomnak része akar lenni. Szeretne benne egy eret megnyitni, melyen át uj élet rohanna át a megye tagjain, megborzolná, felráz

1tná s az ujraszületés'vajudását élné. (Folytatjuk.)