Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-27 / 70. szám

1930. március 22. JSÍ1rfRYIDÍK. 7 üzeni a pók Brazíliából jött és Nyíregyházán a Vay Ádám-utcában feszitette ki a hálóját. Csúnya, szőrös nagy pók teste volt, nyolc lába volt, de a feje szép formás női fej volt eton-frizurávai és ruzszsai az ajka körül. Legalább is igy beszélték, akik látták, mert én nem láttam. Én nem néztem meg pók őnagyságát, mert nem szereíem.' a misztikus dolgokat. Van én nekeím bajom, gondom elég. Holnapután egy váltóm jár le, elég gondot okoz nekem ennek a rendezése, nemhogy azon törjem a fejemet, hogy hogyan lehet egy ilyen rusnya féregnek olyan szép baba-arca, vagy azon, hogy hogyan lehet egy ilyen csinos nőnek oiyan gusztustalan, csúnya teste. Meg hogy jósol. Nekem ne jósoljon senki. A múltkor is megjósolták, hogy visszakerülök a városhoz és lám nem teljesedett be. Az igaz, hogy neon pók jósolta meg, hanem a pókhasú KreskaA lelke rajta. Egyébként sem szeretem a misztikus dolgokat. Be akartak már avatni a spiritizmus rejtelmeibe is, de nem álltam kötélnek. Már csak inkább élőkkel barátkozom, mint holtakkal. Élőnek legyen élő, holtnak holt a barátja. Ez a pók sem lehetett tiszta dolog. Vagy pók az ember, vagy nő az ember, de pók is, nő is egyszerre, nem fehet az ember. Még hogy pók! Nem mondom, ha valami szimpatikusabb állatformát választott volna őnagysága, akkor még megnéztem volna. Például, ami kéznél fekszik, ha nőről van szó: lett volSajtó alatt van a „Szabolcsvármegye és lyíregyfeáza Címtára" megkezdődött a hirdetések gyűjtése A Vertse K. Andor szerkeszté' j sében megjelenő »SzaboIcsvárme- j gye és Nyíregyháza Címtára« sajtó ] alatt van. A hatalmas, albumalakú ' kötet legfrissebb keresztmetszetét adja a Vármegye és Nyíregyháza város közigazgatási, kulturális és közgazdasági életének. Miután a vaskos kötet megjelenése csak néhány hét kérdése, a hirdetések gyűjtése is erőteljes lendületet vett. A hirdetések a szövegoldalak között elhelyezett színes, erős kartonlapokon nyemek elhelyezést. Egy oldal 17X30 centiméteres nagyságú hirdetés ára 100 pengő, fél oldal 17X14V2 <r

m ^o pengő, negyed oldal 61/2X14 és fél cm 32 pengő, nyolcad oldal 61/2X7 cm 18 pengő, 16-od oldal ára 10 pengő. A szöveg között szövegbetüvel és szövegpapiroson elhelyezett hirdetések ára: egész oldal 60, féloldal 32, negyed 18, nyolcad 10, tizemhatod 6 pengő. na tyúk és nem pók! Viszont abban igaza van, hogy a tyúk nem tudós ii llat, mint a pók, vagy a bagoly. A tyúknak csak tyukesze van. De lehetett volna például galamb. Gálambtestü nő. Ez szépen hangzik. Vagy lett volna hattyú. Hattyúnyakú nő már van, most lett volna nőfejü hattyúMég oroszlán is lehetett volna, imint a Szfinszk az Opera előtt, vagy szirén halfarokkal, mint Odysseus idejében. Vagy lett volna tigris, macska, vagy kigyo, nem bánom, mindegyik közelebb lett volna a nőhöz, mint pont a pók. / Szóval nem néztem meg. De megnézte az anyósom, a feleségem, a cselédem. Az anyósom és a feleségem vésztjósló szemekkel jöttek haza, a cselédem feltűnő szelíden és legnagyobb ámulatomra kezet csókolt nekem. Az anyósomnak azt jósolta a pók, hogy a veje valami Múzsa nevű rosszhírű nővel csókolózik, — a cselédemnek pedig azt jósolta, hogy elsején felemelem a fizetését. Ezért voltak a vésztjósló szemek az anyósom és a feleségem részérői és ezért volt a feltűnő szelid tekintet és alázatos kézcsók a cselédem részérői. Különösen az bosszantott, amit a cselédemnek jósolt. Mindent el fogok követni, hogy ez a jóslat ne teljesüljön. A Heti Krónikában pedig megbontáztam egy kicsit pók őnagyságát. Erre üzent a pók. Azt üzente, miért szerkesztettem ki őt az újságban? Hát ez a hála az Erdőbényén együtt töltött, szép napokért? Farkas bácsira is haragszik, amiért egész idő alatt feléje se nézett, pedig Erdőbényén ugyancsak csapta a szelet neki. Elhűlt bennem a vér. Rohantam Farkashoz, mutattam neki, mit üzent a pók. Farkas elordította magát, nyakoncsipett és futott velem apókhoz. Egyszeribe kiállt a fájás a lábából. Elkéstünk. A pók már eltűnt. Tudta, hogy jövünk és levelet hagyott hátra a számunkra. A levélben egy szó irás: Erdőbénye és a pók fényképe. Azonnal ráismertünk. Igen, ez ő! A három erdőbényei tündér között a legkisebb és a legszebb. A tündérek között -mindig a legkisebb a legszebb. Ki hitte volna? Ki hitte volna, hogy a ini bájos kis barátnőnk megpókosodott. Ki hitte volnál? Bonta. FISK Rugged de Luxe Nyíregyháza, Széchenyi-út 9. Kapható mindenütt! Dán Endre házassága — REGÉNY. — • Irta: Tartallyné S. Ilona. 11 — Most már mindegy — legyintett könnyedén, egy Bébyhez illő gráciával, beszéljünk másról, ne vigye magával a szomorú arcom emlékét, hanem a mosolygósat. Azután elmondta Dánnak, hogy az anyja is Bergengóc megyébe való, Nagyhegyes faluból. Szép erdők vannak arra. Haramiák is laktak benne %*alaha. Ott bujkáltak az erdőkben, mezőkön. — Most nem bujkálnak — mondta Dán nevetve — most öt szobás lakásban laknak, illatos fürdőben fürdenek, szép nőkkel mulatnak ... De ez bizony nem olyan éjrdekes, mint azok a derék, szép szemű emberek lehettek. Ezek csenevész, puha állatok amazokhoz hasonlítva. Azokat az erdő nevelte: sziklát a húsúkba és fa sudár növését a csontjaikba. Ezek veszélyesebbek, mert orvul támadnak áldozataikra. Puha tenyerükre csúszik a pénz. Beszéltek ínég az eljövő nyárról is. Azután Irén megköszönte Daninak, hogy segített a trafikot kieszközölni. Most már bizonyos, hogy megkapják. Rá is komoly munka vár. Hiszen neki kell majd ott dolgozni. Az anyja nagyon gyönge. — Majd vénkisasszony leszek a trafikban. — Mondta nevetve. —- Az még nagyon messze van. De meghódítja a környéket. Magam is odajárnék. . . — Ha Pestre jön, odajöjjön-... jó ? ígérje meg... — ígérem ... — Adjon kezet. Dán megérintette a Dán ujjait. A jövőben mégis csak felcsillant valami. Irén látta kitárulni az ajtót... Dáni jön be ... többen is vannak . .. s ő gyorsan adja a szivart, gyufát, cigarettát amazoknak ... Dán eljött Bergengócból... Bemutatja az anyjának... meghívják vacsorára... Elhintáztak előtte a ködös képek. Dán szólt hozzá. És még beszélgettek egy kevés ideig. Azután elmentek. Nagyon Lassan haladtak a Mária utcában, de végre mégis odaértek. Bucsuztaic. Dán hosszan a lány arcába nézett ... Most újra azt a meleg asszonyos puhaságot látta a lányon. A száján és arca ellágyult vonalaiban. A szája ott izzott előtte. Érezte, hogy asszonyos vágyak bujkálnak benne Érett csókok, el nem csókolt lázas csókok perzselik ... Vágyott, hogy megcsókolja ... Egyszer kóstolt ize ennek a friss húsos szájnak végig csurrant a vérében ... Most is, mint akkor, a kocsiban, magához rántaná... A lány halk, bágyadt hangja rálehelt. — Isten vele, Dán... Endre, Isten vele... A férfi előre lendült. Egész égő maga-magát a lány most ébredt asszonyos lényébe akarta felgyújtani ... És jól e9ett neld, hogy bilincsek maradnak a lány kezén. S hogy fáj a szive ... Lehajolt és megcsókolta a lány kezét. A csókkal beszívta a "kéz mámorositó illatát... És elbotorkált a ház elől. Mintha ... mintha ő is érezné a ... szivét... Talán... fáj...?! II. Olvasni sem akart, a tájat is unta már, maga sem tudta, hogy mit tegyen. A cipője orrát figyelte. Épen három órája, hogy Panyót otthagyta a pesti pályaudvaron. A pályaudvar fekete, barátságtalan képe, füst-szag, gőz ottmaradtak s belőle Panyó arca mosolygott, meg a nyakkendője, meg a szürke felöltője ... Ott állott a lelkében Panyó s mögötte Pest mozgó, iramló, zengő-zugó áradatával. Egy nagy tarka film rohant át az emlékezetén. A Sziget... Buda... Mária utca ... Templom... Béby ... azaz . .. Irén . . I — írjál ! — kiáltotta Panyó, mikor már elindult a vonat. — Írjál te is ! Erzsikédről, magadról. .. — jutott eszébe hirtelen a Panyó nagy »bibi«-je. Smost egyedül van, nézi a cipője orrát, a vonalát, a felfelé kunkorodó hajlását, a tűzését. Apró, lyukacsos cifra van rajta. A lakk megtört helyenként... Feljebb a harisnya. Sötét. Lila és barna csikók futnak benne. Selyemből van, hozzá simul a vékony csontos férfibokához. Rágyújtott. A halvány füst után nézett. Mintha apró kigyók árnyék-testei vonaglanának, ugy kúszott, csavarodott a füst. Lassú mozgással betöltötte az egész fülkét. Egy idősebb hölgy ült kivüle a fülkében, aki nem régen szállt fel. Kis szikár kezeivel cseresznyét csipdesett egy újságpapír zacskóból. Néha Dánra nézett. Olyan barátságos volt a tekintete, mintha szeretné megkínálni, beszélgetni vele s elmondani valamit az életéből. Az öregek általában, nagyon szeretnek a gyermekeikről beszélni, vagy eldicsekedni unokáikkal, akik rendszerint valamennyien csoda-gyerekek. Dámnak először, mikor beült a fülkébe, jól esett a csend. Most émelyitette. Utálta már. Talán a tárgyak mondanának valamit ... Az ablakra szögletes, otromba betűkkel odavéste valaki : K. A. Egyáltalában nem mutatós ez a két betű ... Pedig annak, aki bevéste, nagyon kedves lehetett... De lehet az is, hogy a saját mevét firkálta oda, mert vannak, akik még igy is csak önmagnkat tudják ismételni. Talán áz életük is egy betanult forma szerint rajzolódik bele az Időbe ... Ellágyult... Talán el is álmosodott. Homályosan elgondolta, hogy ő milyen nagyon szubjektív lény... a gyermek-kora... a törtetése ... vagy mindenki igy képzeli önmagáról... ? A vonat rohant. Az útitársnője elszunnyadt, keskeny feje a mellére kókkadt... Az ősz szálak szabályosan sorakoztak a fején. Minden szá zadik szál fekete volt. Vékony fekete vonalkák a fehér szálak között. Újra csak előtolakodott a vágyakozása : bár mondana valamit ez a kis öregasszony. Érdekesek a mások életéből hozzánk sodródó foszlányok. Talán hasonlítgatjuk a magúnk sorsával: kihez volt kegyepebb a Hatalmas ... ? (Folytatjuk.)