Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-02 / 51. szám

1930. március 2. jrtÍRYIDÉK. /U6H4TÁS0SÍBB 6TMTVUE ^ * VsAVOlDÓ. VÍZ EUTfl AJTÓ Nagybani árusító Nlrfeyháttés vidéke tittéte Alt ír Bernát, Nyíregyháza. „Kontra" címmel az alábbi sorokat kaptuk Jakab Kálmán ácsmester legutóbbi cikkére : Tekintetes Szerkesztő Ur ! Azzal a kérelemmel fordulunk a Tekintetes Szerkesztőséghez, szíveskedjék sorainknak helyet adni. Tisztelt Cikkiró Ur ! Megvalljuk őszintén, mi a magunk részéről jobbnak látnók ügyes bajos dolgainkat az Ipartestület helyiségében elintézni. Mert az On lépése, amellyel bennünket olyan váratlanul és minden ok nélkül érintett, nagyon is kihivó módon törtónt és éppen azért nem hagyhatjuk válasz nélkül. Az Ön cikke kétségtelen azt mutatja, hogy Ön nem gondolta meg cikkének következményeit, nem gondolta meg, hogy nevetségessé tesz bennünket, sőt nemcsak kinevetik az ácsiparosok szakosztályát, hanem egyenesen ej is ítélik. Kérjük mindenek előtt Önt, hogy ezzel az erélyes támadással hagyjon fel és ha baja van az ácsiparosokkal, akkor mint címekkel felruházott szakosztályi elnök, tessék az illetékeseket az Ipartestület helyiségében összehívni és a kérdést ott megvitatni szépen, annak rendje és módja szerint. Nem pedig lenézően kiutasítani bennünket, mint ez 1928 augusztus havában történt. Mert tessék t udomásul venni, hogy mi érezzük olyan becsületes iparos polgároknak magunkat, hogy az Ipartestületben részt vehetünk egy szakosztályi ülésen. Most pedig arra válaszolok, hogy a különböző sikidomu és hajlatu fedeleknek elkészítéséhez, vagyis kivitelezéséhez nem ért valaki, az nem is lehet ácsmester. Rendben van. Ennek helyet adunk, mert bizony, az igaz, hogy a mi mesterségünk olyan, hogy azt rézfokossal, vagy vadászfegyverrel elintézni lehetetlenség. Ellenben mit szól ahhoz a cikkiró ur, hogy azoknak a kisiparosoknak egy része, akiket ma már mint kontárokat bélyegez, valamikor többféle hajlatu és idomú fedeleket kivitelezett, mint ahány félét a cikkiró ur manapság elképzel, akkor, amikor még a ' hirét sem hallottuk városunkban, azt sem tudtuk, létezik-e vagy sem Rá kell térnünk azokra a sorokra is, amelyek szerint mi a közterhek alól kibuvunk. Ebben nagyon téves a cikkiró Ur, mert a mai munkaviszonyok meljett adódó lényegtelenül csekély munkánk után is igenis fizetjük a járulékot, viseljük a közterheket, mert azok alói nem is lehet kibújni. Hanem ha ebben az ügyben hivatalos vizsgálatot indítanánk, alighanem ellenkezőleg értelmeződne a cikkiró ur kijelentése ebben a dologban a cikkiró urnái. Ezt azonban-kár is fejtegetni. Rátérek ellenben arra a vádra, mintha mi jogtalan iparűzést követnénk el, vagyis bikkfanyelven szólva, hogy mi kontárkodunk. Felhívom a cikkiró ur figyelmét, arra, hogy mi igenis ragaszkodunk ahhoz a kis könyvecskéhez, amely a munkaminőséget és árnyalatokat tartalmazza, ez a ragaszko dásurnk azonban, sajnos, meghiúsult és ..pedig azért, mert akik a szabályzat szerzői voltak, ugyanazok voltak a megszegői is. így mi kénytelenek voltunk és vagyunk kisebb polgári lakás függesztőmüves fedelét is megcsinálni, amelyhez szabály szerint jogunk nincs. Ha !majd az a munka, amelyhez nekünk jogunk van, teljesen sértetlen marad önöktől, akkor mi sem leszünk hajlandók olyan munkába belemenni, amely nékünk tiltott gyümölcs. Mi kisiparosok nem ismerünk olyan törvényt, amely aláásná létérdekünket és megtiltaná nekünk, családapáknak a kenyérkereset módjait is. Itt a legtalálóbb közmondás az, hogy »£lni és élni hagyni«, amelyet a cikkiró urnák különösen ma kell szeme előtt tartani. De mi is van az olajjal kent agyszerkezetü kantárokkal ?.. . Tehát tisztelt zsírral kent agyszerkezetü cikkiró ur ! Ha ezek a2 úgynevezett olajjal kent agyszerkezetü kontárok léteznének, illetve létezhettek volna, az ipartestület kebelében, akkor ez talán az utóbbi idők iparosainak volna szégyene és volna a mostani kisiparosság, vagyis a kisebb ácsiparosok, cikkiró ur ! Tegyünk csak egy kis összehasonlítást a mult és a jelen idő között. A múltban egy jó ácsmester nem tartott több tanulót, mint kettőt, avagy hármat és ezekből nevelt fel jó ácssegédeket és később mestereket, ami nem volt a múltban szégyen és nem jár a múltra szégyennel ma sem. Ellenben ma ez megfordítva van. A mai időben képes egy mester képes évente öt-hat, sőt több kontárt, illetőleg tanulót tartani, ami bizony szégyen azokra, akik ezt teszik, akik ezeket szélnek eresztik és mesterségesen képezik a kontá" rokat. Hát szóval a cikkiró szerint azok a valódi kontárok, akik a multakFigyelem! Figyelem! Van szerencsém a n. é. uri és hölgykOzönsé? b. tudomására hozni, hogy a mai kornak megfelelően modernQl berendezett uri ós hdlgyfodrász termemet Kiss Ernő utca 2. 8z. alatt e hó 27 tői a következő árszabály mellett megnyitom. Hajmosas 80 f., ondolálas 60 f„ man kür 50 f., nöi és férli hajvágás 50 f., borotválás 30 f. AboDtns vendégeknek kDlön csésze és fiók áll rendelkezésére. Szivei pártfogást kér, kiváló tisztelettel Fische

r József. 1021-4 ban jóhirnevü mestereknél tanultak, és igy azok a kontárok, akik az építőmesterek drága anyagát öszszedarabolják és a maguk padlására felhordatják ? Oh, az ácsiparosok vezére és egyszersmint a kontároknak csúfolt kisiparosok ellensége, hát nem vétkezett ön, amikor ezeket a tollába gondolta ? Ezekért a kijelentésekért és gyanúsításokért a leghatározottabban elégtételt kérünk. Halljuk, ki az, mikor és hol történt. Mert ha valóban megtörtént, akkor sem az úgynevezett kontárok között lesz feltalálható a tettes. Meg fogjuk tudni a valóságot az illetékes helyen. Végül még egyet kedves cikkíró ur I Ha valamit nem mer kiírni magyarul, idegen nyelven ne írjon, mert, sajnos, mi csak magyarul tudunk és az ön által használt magas politikus szavakat nem ismerjük. Mondja kedves cikkiró ur, hol hallotta ezeket a szép »gyiák« szavakat ? Maradtunk jogainkat tovább is erélyesen megvédve, tisztelettel a nyíregyházi ácsiparosok nevében : Egy nyíregyházi ácsiparos. VERSEK JÚNIUSI ÜZENET A VÁROSBÓL. Június jött és rámparancsolt: írjakHozzád mé£ közelebb száll a szénaillat

: S nem é(rezted, hogy hívlak? A nyár engem is kicsalt itt a r^tre. Körül fogott a mezők ölelése És szállt a lelkem értedCseresznye érett, pirúlt már a málna, 'Én arccal borultam a szénaágyra ÍÉs öleltem a földet. Ö, bomlott, bomlott nyár járt akkor erre És úgy beszélt hozzám a rétek lelke, Hogy mindent jól megértsek. Azóta — érzem — nem vétek, ha várlak A tiszta földből ott is kelnek vágyak. Ha június van arra tifelétekBudapest. Nemo. EMLÉKEZÉS A VIDÁM BÁNATOKRA Emléked szép, mint régi, drága csipke. Ha rátalálok, újra megcsodálom. A sok-sok színes motívum szövődik, S reám száll édes, tiszta gyermekálmom. ó, áldott, ki az álmot teremtette. A semmit be nem teljesítő: áldott. Bölcs, ki a kérdést válasz nélkül hagyja, S százszor boldog, ki mindenre csak vágyott. Emléked messze lengő fehér fátyol, Fátyla az első, vidám bánatoknak. — ó évek, csúnya, gonddalrakott évek! JA bánatok is m ly szürkére kopnak. Emléked súlyos, kincset érő ékszer Gyermeklányságom drágaköves éke. Szivembe zártam, szent titokban hordtam, Opálja könny, rubinja szivem vére. Emléked most gyümölcsfák hulló szirma, Tavasz bánata, öröme az ősznek Egyetlen, drága királyi ajándék. Vigyázzunk rá, mert nemsokára ősz lesz. Budapest. Nemo. PLANCTUS 1930-BAN. Vigyázzatok 1 Vigyázzatok szegény, szomorú, virrasztó anyák : nagyon komorak most az éjszakák; valami lappang erreAz ablakot még jól zárva tartsátok és serdülő, nagy fiatok fejét sokszor simogassátok. Hamvas arcát és tiszta két szemét, miket nem illettek még véres árnyak, csókoljátok meg minden este még, mikor becsukódnak az éjszakának. Nagyon komorak most az éjszakák. Szörnyű kohókban izzó vas vöröslik. Holnap a vasból — én jó Istenem — ki tudja mit formálnak ! Figyelő, sejtő kis fiúk szemét csukjátok be még, az éjszakának. Könyv fölé hajló szőke, kis diák, s a füttyös ajkú vig inasgyerek, serdült suhanc a szántóföldeken, tiszta szemek és tiszta gyermekszájak, este imára kulcsolt jó kezek, — én Istenem — ti mind, mind valahányan miért szükséges, hogy majd öljetek ? És mozdulatlan, szörnyű némaságban sáros, vértócsás, feldúlt földeken, vagy ámuló, virágos fák között; földből földdé legyen szőke és barna gyermekfejetek ? Vigyázzatok ! Vigyázzatok szegény szomorú virrasztó anyák ! Nagyon komorak már az éjszakák. És lehet, hogy örökre messze megy a könyvet búvó, szorgos kis diák, paraszt suhanc, pacsirtás, víg, mezők dalos legénye. Ö ! fojtsatok még minden szörnyű jelt vidám mesébe és csukjatok be minden ablakot az éjszakának, hogy hátha, hátha mégis valahogy itthon maradnának. ! M. Juhász Margit. TÜKÖR ELŐTT. Mért nem szólhatok hozzád? Hisz annyira élsz, mozdulsz és egyre nézel, s lényedben minden titkaimnak titka. Miért szomorú mindig a szemed ? ...Most felém nyújtod a kezed, gyámoltalan kezed, eres, fehér kezed: mindjárt elérlek 1 Én félek a szemedtől, félek! Kérdezni akarsz te is valamit? Ö, ha csak egyszer felelnél nekem testetlen élő ismeretlen társam! Hová megyünk? Hová megyünk? Nézdd, tágúlt szemmel, kéztördelve kérdem : titokteljes, visszhangtalan magányban hová megyünk mi ketten ? Ignota.