Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-23 / 68. szám

i930. március 23. jrtflWIDéK. kek tantervi anyaga még hatványo­zottabb mértékben felölel minden­féle tárgyat, amelynek ismerete nél kül az életben boldogulni nem le­het. Megismerik a sok kedves do­log mellett a létért való nehéz küz­delmet s hogy az emberek e ke­mény harcban egymásra vannak utalva, ezért, de meg az Isten pa­rancsolata .szerint is, egymást be­csülniök és tisztelniük kell és eb­ben a nagy társadalomban megve­tés a bére a naplopónak, meg az elbizakodottnak is. A »Mintatanitások« cimü könyv tükröt mutat arra nézve, hogy mi­lyennek kell lennie egy tökéletes állampolgárnak. Ott kdlene lennie e könyvnek nem csupán a tanítás­sal foglalkozó egyének íróasztalán, hanem kívánatos volna, hogy meg­szerezze azt mindenki, aki az is­kolával valamilyen nexusban van. Pl. aki a felügyelőhatóságban he­lyet foglal, ne abból vonja le a kö­vetkeztetést jövőben a tanitó mun­kásságára vonatkozólag, hogyan re­citálják el a tanulók a tankönyvnek kinnal bemagolt szövegét. Ehelyett sokkal fontosabb a tanítás, azért a jövőben még a vizsga is tanítási lesz és csak abban fog különbözni a többitől, hogy nagyobb nyilvá­nosság előtt folyik le ünnepélyes keretek között. Az előszó irója megállapítja, hogy a tanítási tervezetek szerzői »mindenütt a legtermészetesebb hangon szólnak a gyermekekhez, s mint a leirt feleletekből kitűnik a gyermekek is a legtermészetesebb hangon beszélnek. Mindenütt szem­léletre, tapasztalatokra, élmények­re támaszkodnak. Ezek megbeszé lésével világítanak meg a gyermek érteimi fokának megfelelő formá­ban és könnyedén, sokszor nehéz­nek látszó jelenségeket s oldatnak meg problémákat.« Ugyanezeket mondhatom én is ,és ajánlom szü­lőtársaimnak, hogy ennek a dia­Dán Endre házassága — REGÉNY. — 10 Irta: Tartallyné S. Ilona. Mintha a szavak a szivéből ham pölyögtek volna. Széles gesztusok kíséretében küldte hallgatói felé Isten igéit. Néha megrázta öklét, mintha a lelkek ajtaján zörgetne vele. Tragikus lénye százféle póz­ban lendült. A lelkiismeretek mély­ségeit szántotta. Erő volt benne és alázat. Felmagasodott és összegyű­rődött vékony alakja. Háborgás volt és elsimulás. Mintha viharral küzdene és azután úszna a napsü­tötte vizeken. Uj volt ez a két férfi szemében. Még sohasem voltak ilyen fogéko­nyak Isten igéi iránt. A tikkadtak szomjuságával nyel­ték a szétzengő szavak orkánját s az elhalkuló, mosolygásig fokozott finom mondatok röppenését. Mikor vége volt a beszédnek, Dán sietve ment ki a templomból — Én nem akarom — mondta künn Panyolaynak, —< hogy Béby meglásson. Mert én magamért és csakis ma­gamnak voltam itt... — De ne tagadd. Egy kicsit meghatott Béby ... Az anyjával egy leány mindig más. És különösen egy ilyen anyá­val. A megtestesült konzervativiz­mus. De ... én nem hiszem, hogy ez a Béby igazi énje. Az élet régi tempója kötelező ilyenkor. Hiszen ... te is milyen nagyon illedelmes voltál. Ki hinné, hogy az éjjel lum­poltunk, aki a templomban látott bennünket ? ök is ... a jelen elvág­tat mellettük. Az egyik nem akarja észrevenni, a másiknak nem sza­bad. Annál nagyobb az iram, ha dalutjára bocsátott könyvnek la­pozgatásával igyekezzenek megis­merni közelebbről a tanitói mun­kát és támogassák az iskolát leg­nemesebb céljainak elérésében 1 Egy apa. Alaknlóban van a Magyar Cobden Szövetség szabolcsi osztálya fehérnemű és harfc^, ápolás, varrás és ^ Figyelemreméltó, értékes moz­galom indult meg egy néhány lel­kes és a kultura iránt fogékony fiatal kereskedő részéről, kik azt a nemes célt tűzték maguk elé, hogy szakszerű és általános kultu­rális továbbképzésre egyesületbe tömörülnék. Az egyesület keretét a Budapesten székelő kulturtevé­kenységérői közismet Magyar Cob den Szövetségben vélik feltalálni, melynek mint szabolcsi osztálya működnék és tagjaiul szívesen lát nemcsak kereskedelmileg képzett önálló, vagy vezető állásban levő kereskedőket, de mindazokat, ki­ket a komolyabb közgazdasági kérdések és nagynevű s nagykép­zettségü előadók által tartandó nyilvános előadások érdekelnek. A Szövetség célja: kapcsolatot teremteni a gazdasági és kulturá­lis élet között, ébrentartani az ér­deklődést a gazdasági életben a kulturális problémák, a kulturális életben a gazdasági kérdések iránt A Cobden Szövetség tehát gazda­sági 'feladatot végez a több tudás terjesztésével és ezért keli, hogy rokonszenvvei fogadja társadalmi osztály- és felekezeti különbség nélkül "mindenki, kinek gazdasági megerősödésünk a lelkén fekszik. A fentvázolt cél érdekében aj Szövetség általános érdeklődésre számító nyilvános üléseket tart, vitaestélyeket rendez, folyóiratot ad ki, könyvtárat, állit fel, tanul­mányi kirándulásokat rendez stb. És ép a célkitűzések praktikus volta, valamint a változatos és hasznos programm adják magya­rázatát annak, hogy a szervezés 'sikerrel halad és a megalakulás előfeltételei máris megvannak. A Codben Szövetség alakuló ér tekezlete március 20-án volt a Kereskedők és Gazdák Körében, ahol a kereskedők nagy számban jelenték meg. Gál Lajos bankigaz­gató, az értekezlet összehívója üd­vözölte a megjelenteket és öröm­mel állapította meg, hogy a kul­turális szervezkedés iránt mély és széleskörű édeklődés nyilvánult meg kereskedőink körében. Az értekezleten felszólalt Szo­hor Pál "főjegyző is) aki a város kereskedő ifjúságának kulturális organizálása szempontjából nagy­jelentőségűnek mondotta a Cob­den Szövetség szabolcsi osztályá­nak megalakulását. A Cobden Szövetség szabolcsi csoportjának végleges megalaku­lása április elején lesz, amikor a Cobden Szövetség részéről töb­ben jönnek Nyíregyházára és Ha­lasi Fischer ödön, a Cobden Szö­vetség elnöke fogja a nyíregyházi alakulógyülést vezetni. 1038—15 Állami ellenőrzési Rhode Izland Bed Tértiszta fajbaro mfitele£. Előjegyeehetők napos csibék éi faj tojások M. kir. Hadiarvaintézet, Tokaj. Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 2. xSÍMxBFt >Í\KRŐGÉPEK •sara A LBCM0BBAK f » egyedül van. Utánpótlás. — Szegény Bébyke... Most te ugy beszéltél, mintha az én énem szólna belőled. Cinizmussal. — Kezdem észrevenni, hogy sze­repet cserélünk Bébynél. — Nem. Azonban én veszem jészre, hogy te ki akarod pusztítani magadból Bébyt. Nyers előítéle­teket hajszolsz eE, hogy frissen lá­tó szemmel, minden zavaró mo­mentum nélkül törj bele a vidéki életbe. Egy egész Dán Endrét akarsz Bergengócnak ajándékozni. — Igazad van. Azt akarok ... — Csak... azt nem vihetem, ami a frontokon letöredezett belőlem. Lassan ballagtak a körút felé. Azután villamoson mentek a Du­napartra. Zuhogott a tavaszi nap­fény, mintha aranyeső ömlene. A vizén lángolt, hintázott a nap, a hullámok aranykarikákat formál­tak a fényből. A sirályok fehér villanással buk­tat a vízre. Dánnak egy kicsit megfájult a szive. — Tudod ... azért ezt sajnálom itthagyni... —1 s. a vizre mutatott. Meg... téged .. Panyó... Bergen ­gócban csak pocsolyák vannak ... vadvizek ... s jó barát... ? Ki tudja ... ? Tehát öt óra és még mindig ott ül az íróasztalnál. Béby várja s ha nagyon siet is, tíz perc múlva lesz ott. Illedenség... Búcsúzni fognak. Panyó nem lesz ott. Panyó akar­ta igy. Tegnap éjfél után egy óráig beszélgettek. Nem ittak. Fe­kete mellett ültek. A jövő ködös képeit rajzolgatták a koffein gő­zébe. Nagyra nyitott szemük egy­más arcában a lehetőségek felcsil­lanó titkát kereste. Dán megmutatta Panyolaynak nagybátyja levelét, melyben a töb­bele között ilyesmi is volt : ... érdekes feladat vár rád. — Rendbe hozod a szekeresi Dán csa­lád levéltárát. Érdekes adatokat ta­lálsz, kedves, meseszerű története­ket, babonákat, vitézi tetteket s hogy mikép vívtak párbajokat bá­tor elődeid. Hiszen a te Signum Laudisod is valami s nemcsak azért íbizom Rád e fnunkát, mert Te vagy a család szemefénye, mondhatnám : egyeden ifjú-erőben lévő férfitagja, hanem azért is, mert vitéz elődeid­nek semmiben sem maradsz mö­götte. Ezzel nem akarlak dicsérni, csak ambíciódat és kedvedet felfokozni... Nőkről nem írok Neked. Ber­gengóc szépei felsorakoznak előt­ted, holmi névesték, meg bálok keretében. Vannak közöttük ké­nyes kis madonnák és villogósze­mü amazonok egyaránt... — Ravaszkodik az öreg — Je­gyezte meg Dán — számtalanszor rajtacsíptem, hogy a nők után felejtkezik. A pesti nő meg kü­lönösen izgatja a fantáziáját... Panyó csipős megjegyzést tett— Jóízűt nevettek. — Olyanok ezek, mondta ne­kem az öreg, mikor a Barossban borozgattunk: — mint valami cifra madarak. Mielőtt lecsapna /ájük az ember, csak egy merész tekintettel is, felrepülnek... — Csalogassa őket bátyám ara­nyak kukoricájával. Az kell a pá­vák begyébe. Arany — mondtam neki. Igy beszélgettek előző estén, hosszan és mindenről a jóbarát­tal, most meg ment a kávéházba, hogy elbúcsúzzon BébytőL Több­Kapfeató mindenütt? armu, ,Í.IÍP.I i'iWM ször újra, meg uj'ra elmondta ma­gának, hogy már az idegein is végigborzolt a belső hang fitymáló zörgése... hogy Béby egy jelenték­telen kis macska s hogy nincs eb­ben a barátságban semmi érde­kes... Más lerázta volna ezt a kis lányt. Béby majdnem megta­lálta benne az angol regények gentleman-jét, aki cipőt vesz a rongyos cipőjű, máskülönben illa­tos selymekbe öltözött árva Lady­nek. De a Lady 'győzedelmesebb volt. Ugy látszik a Lord megbó­dult szőke hajának illatától... és magyarul szólva: bedőlt a Lord... " Ahogy belépett a kávéházba, meglátta Bébyt. Kalap sem volt a fején s egyszerű, teljesen disz nélküli kék ruha simult hozzá és vékony alakja kigyószerüen ösz­szegörbült. Tinta, papír volt előtte s írt. Sietve, ideges mozdulatokkai rót J ta a betűket s észre sem vette, hogy Dán mellette áll. — Bébyke... — szólította meg. — Jaj, maga az? És sietve rá­tette az Írásra mind'a két kezét. — Titok? — Titok... — Bébyke... reám vár és most hódoi titkainak? — mondotta Dán s ugy tett, mintha neheztelne. — Tudja... akinek irom... ezt a levelet... — Én nem firtatom, Bébyke. Hiszen engem holnap elseper in­nen egy tavaszi szélroham. Ta­lon... örökre... Most látta, hogy Béby ugy jött ide, mint ahogyan a templomban volt. Szép vonalú, húsos száján nem volt iesték, sem arcán, sem szemén, sem szemöldökén. Termé­szetadta gyüretlen tisztaság éít az arcán. (Folyertjtífc^

Next

/
Thumbnails
Contents