Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-21 / 66. szám

1930. március 22. JSÍ1rfRYIDÍK. 7 Harsányi Pál békési refor mátas esperes előadást a Leánykálvineimban Március 19-én délután vallásos és hazafias ünnepélynek is beillő szerda délutánja volt a Leánykálvineumnak. A tanitónőképzőintézet énekkara énekelte el — bevezetésként — Petőfi Sándor megzenésített Honfidalát érzéstkeltő finom árnyalással, pontos és érthető szövegkiejtéssel Dobai Sára énektanlrnő vezénylete alatt. A szépen előadott karének után Dobai Sándorné igazgatónő műsorváltozást jelentett. A kiszemelt kis szavaló elmaradását Dobai Sára »beugrásszerü« szavalata pótolta; Aprily Lajosnak: A halálmadár cimü balladáját szavalta ei művészies átérzéssel és megindító drámai erővel. Ezután Tóth Sáríés SzomoInokiíMária pdlg. iskj Géczi Gizella és Bakó Erzsi tanitóképzóintézeti növendékek énekeitek egy szép hazafias dalt Dobai' "Márta tömör harmónium kísérete mellett. Most Harsányi Pái békési esperes előadása következett. A tavaszvárás és a magyar március idusának feszült és emelt hangulatából indult ki a szivek húrjain mesterien játszó szónok. Mikor mindnyájunk szeme révedezve néz a bizonytalan jövő felé, feltör ajkunkról a segítségért esdeklő szózat: Uram kihez mennénk és mi Szegény magyarok kihez mehetnénk, iminl hozzád Istenünk, mert nálad a feltámadás! A szónokilag biztos kéz zei felépített előadás a mi vallási ünnepeink jelentőségét alkalmazta nemzetünk ezeréves történetére és bizonnyal elkövetkezendő jobb jövendőjére. A színes szavak és találó gondolatok meglepő harmóniája és ereje, a vallásos és hazafias lélek prófétai látomásai ' meggyőző erővel éreztették meg | a hallgatósággal, "hogy a történelem Istene bölcsen intézte nemzetünk ezeréves küzdelmét és a sok és szinte sorozatos nemzeti nagypéntekjeink után bizton eljövend a magyar húsvét, amikor a Judások és rabló hordák eltakarodása után boldogan tehetjük fel a húsvéti kérdést »Trianoni halál, hoi vagyon a te hatalmad és hol a te diadafmad?«« És áldozócsütörtöki látásokat látunk mi is a rm nemzett megdicsőülésünk hegyén és szélvészek zúgásával és lángnyelvekkel hirdetjük mi is a világnak az eltiport magyar igazság diadalát a nagy pünkösdi Hal leiuját 1 Ez az érzés hassa át egész valónkat és a bizakodás meleg sugárzását lássa mindenki rajtunk! A nagyhatású beszéd után a Himnusz eléneklésével ért véget a vallásos délután. (N. V.) Felhívás Nyíregyháza város kereskedőihez és iparosaihoz! A mai súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel elhatároztuk, hogy a tavaszi és nyári szezon cikkeinek olcsó áron való reklamirozását lehetővé tesszük a helybeli kereskedőknek és iparosok nak. E célt ugy óhajtjuk megvalósítani, hogy a Nyírvidék ben Nyíregyházi utmutafó címen egy uj reklámrovatot nyitunk, melyben egy 15 szavas reklámszöveget naponta a tarifáIis 2.25 pengős ár helyett 1.50 P-ös árban közlünk. E rendkívül "kedvezményes ár lehetővé teszi a legkisebb forgalmú üzlet vagy műhely tulajdonosának is, hogy cégének áruira, illetve termékeire állandóan figyelmeztesse a vásárló közönséget. Felesleges külön hangsúlyoznunk ajánlatunk rendkivül kedvező voltát, csupán csak azon tényt említjük meg, hogy naponta több mint 3000 példányban megjelenő lapban való ilyen rendkívül oicsó áru hirdetést, illetve reklámeszközt sehol és semmi körülmények között sem íéhet megszerezni. Szives tájékozásul megjegyezzük, hogy a Nyíregyházi utmutafó cmii rovatban 15 szónál nagyobb terjedelmű közleményt semmi körülmények között nem veszünk fet. A Nyiregyházi utmutafó cimü reklámsorozatunk — hacsak valamilyen rendkívüli körülmény nem akadályozza — állandóan lapunk 4-ik oldalának balszélső hasábján fog megjelenni, tehát minden körülmények között a lehető legjobb szövegoldali elhelyezésben ami előre is biztosítja annak a legnagyobhmérvü olvasottságát. A szöveg összeállítását ugy oldjuk meg, hogy annak fősora az első pillanatra feltűnjék az olvasónak és minden keresés nélkül, az első pillanatban megtalálja azt a szakmát, melyben szükségletét beszerezni akarja. Amikor lapunk ezen áldozatkészségévei lehetővé akarja tenni hirdető közönségünknek az olcsó rek lamirozást, ezt abban a reményben teszi, hogy teljes megértésre és támogatásra talál Nyíregyháza város kereskedő és iparos társadalmában. Tisztelettel A Nyirvidék Kiadóhivatala NYILT-TÉR. Gombolay István ur a Balsa és Kenézló közti hídépítésnél levő kantin vezetését átvette és figyelmeztetek mindenkit, hogy csakis az • aláírásával ellátott rendelésekért szavatol. Szávitb János 1520—S ny. m, kir. honv.-szárados. •) E rovat alatt közöltekért sem a sierkesztőség, sem a kJadóhiratal feleősséget nem vállal. Egészséges és garantáltan fajazonos homokon telepitett gyümölcsfát - — ' — -THM- — '^JUHENa jutányosán vásárolhat a Sóstóhegyi Faiskolában Vasút, posta Sóstóhegy. Telefon Nyíregyháza 276 szám. 1417—10 1UJ4Alimat eHenóraésl Rhode Izland Bed TH

X1 iiW " jyJMLiBLIü ^taansmtmsnetts vértiszta falbaromfitelep. Előjegyethetők napos csibék é« fajtojások f M. kir. Hadiarvaintézet, Tokaj. N ói kaiapnjdonságok megérkextek é« a l<fo!e«óhb Arakon araattutn&k WALTERNÉ kal»p«z*lonj«b»n Lathsr-atci, 30 ~mm Dés Endre iázassága — REGÉNY. — 8 Irta: Tartallyné S. Ilona. — Irénke... Milyen érdekes — mondta Panyolay — mintha az arcát is másnak látnám. Béby... A flörtök pikáns vonalait szuggerálja az arcára. Mintha más áet kezdődnék most magán: a száján, az orrán, a szemében. A homlok szép tisztasága domborodik előtérbe. Irén... Irénke.., — Nos, Irénke, mondja tovább.... — Tudja, azt gondoltam, hogy ha Béby vagyok, szivesebben marad velem... S azután majd megmagyarázom neki... hogy... de csak akkor, ha már ő is — örül nekem, szeret velem lenni. De... nem sikerült. Neki oly mindegy: vagyok,nem vagyok, Béby, vagy nem Béby... Igy aztán én még most is Béby vagyok. Itt semmiféle bébység nem használt. Hazárdiroztam magammal. Nem nyertem. Igaz, nem is vesztettem, mert tapasztalatokkai gazdagodtam. Nevetséges volna most már... ugy érzem... visszajátszani a Béby nevet a Béby-lelkemet. Mert higyje el, én is ugy éreztem, mintha másforma lelket mutatnék Bébysé gemben. Panyolay komolyan hallgatta. Nagy emberi küzdelmet érzett a lány szavaiból. Milyen ötletes, milyen találékony a szerelem. Egészen meghatotta a lány vallomása. Lám, lám, a szivét nem gyúrta elég kérgesre az élet-küzdelem, a gond, az adósságok... Vannak sebezhető pontjai. Erzsike... és ez a kis Béby.., Mintha üvegcserepek zajlanának benne. a szivében. ' A pincé.r jött. Telefonhoz hivta Panyolayt. Bébyre bizalmasan hunyorított. — Azt hiszem, ő! — súgta. Csakugyan Dán volt. — Te vagy, Panyókám? — Én. Honnan beszélsz ? — A Barossból. — Miért nem jöttél? Nem vagy kíváncsi ? — Nem lehetett. Berci bátyám van itt Bergengócból, vele vagyok. Minden rendben van. Egy-két hét és talán már megyek is. — Nagyszerül Szerencsés vagy. Eléred, amit akarsz. — Ez a kezdet. Mit sem lehet tudni, hogy fog-e nekem tetszeni... Es te... ?! Mi vain Erzsikéddel? — Sajnos, nem találtam őket a Palace-ban. Nem is voltak ott. Biztosan elutaztak, az állomáshoz j vihette őket az autó. Nagyon szo- j moru vagyok, szerencse, hogy itt van Bébyke... együtt szomorkodunk. — Igaz... látod.., el is felejtettem! — Szegényke... — Kérlek, mondd mag' neki, hogy ugyancsak két nap múlva... ugyan, ott, ahol most vártatok. Unom már egy kicsit ezt az esetet. — No^no-nol — Igen. És... te meg ne busulj. Én tudom, hogy Erzsikéd megbocsát. Addig is, mig találkozunk, Bergengóc megye őnagyságával ka. c'érkodom. Berci bátyám beavat 'a kulisszatitkok egy-egy részletébe, amire szükségem van. Hogy mi az j alispán gyöngéje, a megyegyülések I vesszőparipája, hogy én tudjak rajta nyargalászni... satöbbi. — Hát csak mulass jól! A viszontlátásra holnapután! Érdekes közölnivalóim vannak, ötre gyere. Bébyt félhatra hivom. Csak gyúrjad Bergengócot! Szervusz! — Csak bízd rám! A viszontlátásra! Pajnyolay visszament Bébyhez. A lány nézett rá, szeméből kihajlott a 'türelmetlen kérdés. — Sajnos, Bébyke, barátunk csak holnapután jöhet. A nagybátyja van itt Bergengóc megyéből... — Bergengóc megyéből? — mondta Béby, mintha villamos ütésekre gyúlnának ki belőle a szavak -— az én anyám is odavaló! Az én kicsi öregem! Egy földből nőtt a szivünk Dánnal! — Ne legyen ugy elragadtatva, Bébyke. Azt hiszem, hogy Dán nem odavaló, hanem a nagybátyja főjegyző ott a megyénél. — Odavaló! Bizonyosan odavaló! Nem tudja azt, hogy a Megye egy nagy f örzsbe gyökerezik ?! Az anyám sokat beszélt a vidéki életről. Nagyon szereti Bergengócot. Most is élnek ott rokonaink. A szava csupa muzsika a kis öregnek, ha a hazájáról beszél. A szűkebb hazájáról. Bébyn most már meg sem látszott az előbbi remény vesztette szomorúság. Felgyúlt és lobogott minden mozdulata. Apró tüzek villantak ki a szeméből és izgalom hullámzott a felröppenő gesztusaiból. Panyolay gyönyörködött benne. Van-e valami más is a világon, amiért élünk, mint a szerelem? Milyen eleven szilajsággal hömpölyög ebben a lányban... ugy látszik, minden egyéb játék, egymás ámítása, szükséges hézagkitöltés... Béby menni készült. — Még megharagszik az én kis öregem — mondta már hét óra... Panyolay is szedelőzködött. Elnyújtott lomha mozdulatokkal adj ^ta föl Bébyre a kabátot. Éjszaka volt, három óra. Dán intett egy arra rohanó szabad autónak, de az nem vette észre. Gyalog ténferegtek. Könnyű mámor ingatta őket, mint két nagy fekete és exotikus virág ringtak az éjszaka kék folyójában. Dán fütyörészett. — Szeretném, ha jönnél... kék pettyes ruhádban... Te.., I PanyóI Bájos volt ma az a Béby. Olyan, mint valami magáról megfeledkezett apáca. Félénk és mégis bátor. Szemérmes és mégis kacér... Ha egész este velünk lehetett volna I Égett abban a vörös selyem ruhában, mint egy nagy pipacs s a szemében hamvas fájdalmak homályosodtak. Most kezdem sajnálni, hogy itt kell hagynom... — Eleped érted. — Vigasztald meg... — Hagyj békét! Ma újra irtam az apámnak... ha nem küld pénzt.., ha nem küld... Karácsonyi Erzsikét már úgyis elvesztettem... Megölelte Dánt. — Apus!... Vigyél magaddal.., talán ma már én Is jóllaktam a pesti korcsmák szagával... Csendesen zokogni kezdett. Dán felkacagott. A furcsa kontraszt hangjai belebugyborogtak az éjszakába. Két-három ember loholt el mellettük. Egy vigyorgó, részeg nő megrántotta Panyolay karját. Abbahagyta a zokogást és nyers, undok szavakat hajított utána. A nő a nyelvét öltötte. (folytatjak.5