Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-18 / 63. szám

1930. március 18. JSfVíRYIDÉK. Szabolcsvármegye mult havi állategészségügyi helyzete Fekete Jenő m. kir. törvényhatósági állatorvos Szabolcsvármegye február havi állategészségügyi helyzetérői a következő jelentést terjesztette elő a közigazgatási bizottság ülésén: Lépfenével fertőzve volt 9 község. Megbetegedett 8 darab .marha és egy darab sertés, mind elhullott. Veszettséggel fertőzve volt 19 község. Megbetegedett 44 darab ^b, mind kiirtatott, ezenkívül még 42 darab kóbor eb irtatott ki. Ragadós száj- és körömfájással fertőzve volt 5 község. Megbetegedett 91 darab szarvasmarha, valamennyi kigyógyult. Rühkórrai fertőzve volt 21 község Megbetegedett 26 darab ló, gyógyult 4, a többi gyógykezelés alatt van. Sertésorbánccal fertőzve volt 4 község. Megbetegedett 4 darab sertés, meggyógyult egy darab, a többi élhullott. * Sertéspestissel fertőzve volt 12 község. Megbetegedett 136 darab sertés, gyógyult 83 darab, leszuraatott 2 darab és elhullott 51 darab, g Jelentem, hogy a haszon álla- 1 tok tavaszi vizsgálata folyamat- * ban van és a legnagyobb rendben I folyik, amiről több községbe való kiszállásommal magam is meggyőződtem. Vonatot kérnek a vidéki színházlátogatók Hölgyeim! Bécsből hozott legújabb, szenzációsan szép kalapmodeljeimet 10 P-töl kezdve árusítom. ; Walterné kabpszalon, Luther-utca 20 szám. A következő levelet kaptuk : Igen Tisztelt Szerkesztő Ur 1 Többek nevében nagyon kérem méltóztassék ezt a néhány sort lapjának legközelebbi számában közre adni. Mindannyiunkat, akik itt a vidéken támogatni igyekezünk a magyar kulturát szolgáló színészetet, megdöbbentett az a két cikk, mely a Nyírvidék folyó évi március 12-iki számában napvilágot látott. Ez a kis cikk az előbbi kettőnek a Jiatásaként, nemcsak az én szerény nézetemet, hanerrr jó egynéhányunk lelki affektusát igyekszik visszatükröztetni. Megdöbbent az a tény, hogy Nyíregyháza város polgársága milyen bűnös nemtörődömséggel idézi elő a magyar színészet pusztulását és nem igyekszik pártolni a magyar kulturának ezeket a nomád harcosait, akik a bizonyta,lan mindennapi kenyérért minden erejüket, minden képességüket latba vetve igyekeznek bennünket szórakoztatni és művészi játékkal gyönyörködtetni. 1 Valóban elkeserítő, hogy a közönség, különösen a drámai darabokat milyen közönnyel kiséri. — Azok a sorok, amelyek a színházi kritikus tollából kicsendültek, valósággal belevágtak sziveinkbe, leikeinkbe és felkavartak minden olyan érzést, amelyet a magyar Színészet támogatásának sorába állithatunk. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Ezt az ügyet nem lehet a kulturbotrány szóval elintézni ! Itt cselekedni kell ! Mi itt á vidéken még a rádió világában is elkívánkoznánk olykor-olykor a városba egy-egy színdarabot — drámát ! — végigélvezni, sokszor talán nem is magáért a gyönyörűségért, hanem azért, hogy áldozhassunk Thália oltárán, a magyar színészet támogatásárajlNemitemetni akarunk, ha nem feltámasztani 1 E fölött a szomorú ügy felett nem akarjuk néma közönybe sülyedni hagyni a közvéleményt, hanem fel akarjuk rázni azon kevesek lelkét, akik magyar lelkiismeretükben még némi felelőséget éreznek a magyar színészet pusztulása tekintetében I Igen tisztelt Korányi Aladár ur cikkében azokra appellál, akiknek módjukban áll a magyar színészete^ segíteni. Mi eddig is eljártunk vrcrekről a délutáni színházi előadásokra, de este nem mehettünk azért, mert nincs vonatközlekedésünk. Három éve annak, hogy a szinház igazgatóságával együtt akcióba léptünk a Kisvasutak igazgatóságánál az esti előadás után egy külön vonatnak, illetőleg csak egy motoros kocsinak hetenként kétszeri indíttatása iránt, de eredmény telenül ! Most is azt hangoztatjuk hogy segíteni akarunk a magyar színészeten, de előbb segítsen a Kisvasút. Indítson egy külön motort minden kedden és pénteken este szinház után Bujig, Ibrányig, Nagyhalászig, vagy a 210 száínu kisvonatot ne 20.26 órakor, hanem pl. 23.15 órakor indítsa a Bessenyei-térről. Hozzon a Kisvasút is, mint jól prosperáló vállalat, áldozatot a magyar színészetért. Amennyiben előbbi indítványunkat tennék az illetékesek komoly megfontolás tárgyává, ugy arra kérjük, hogy a Kisvasutak elégedjenek meg féláru menetjegy fizetésével és a menetrendbe beállítandó motorkocsi pedig minden feltételes megállónál is álljon meg, hogy a magyar színészet pártolása versenyében a tanyák kultur emberei is kivehessék részüket. Az igen tisztelt színházi Direktor urat pedig arra kérjük, hogy esetleg kedden és pénteken . este forgalomba beállítandó motor > mm Dán Endre házassága — REGÉNY. — 5 Irta: Tartallyné S. Ilona. Panyolay egyre mosolygott Bébyre, az meg rá, kerek szemeit mereven ráfüggesztve, kételkedve — Talán szerelmes? — kérdezte végül, halkan s a szavai oly finoman lengtek, mintha lepkeszárnyak suhognának közöttük. — Az... az...! — sietett Panyolay bevallani, közben komolyra vált arccal. — S azért akart a Dunának menni ? — Nem vallok Bébyke. Nagyon korán volna, hiszen csak ma ismerkedtünk meg. Majd máskor elmondom... — Máskor...? Hiszen ;már megmondtam, hogy nenx jövök többé. — Jöjjön, Bébyke, jöjjön... — kérlelték mind a ketten. Végre Bégy mégis csak' megígérte, hogy találkozik velük. Nem holnap, hanem holnapután. Elköszöntek. Béby pirult arccal indult föl a lépcsőn, a fiuk pedig megindultak a Körút felé. A tavasz kezdett barátságos lenni, nyárias. Valahonnan, talán a budai hegyekből idehajlott a szikrázó illatokat lendített útnak, mely az emberi tüdőkbe és idegek be borzoigatta a jónak érzését. — Mit szólsz hozzá, Panyó? — Rosszul nevelt kislány. De nem eléggé rosszul nevelt. — Hallod, hogy egy anyja van. — Másnak is egy van. — Botra beszélsz! Özvegy, öreg, kis gyámoltalan. — A lánya mindenesetre kedves kis macska. Csak még a karmai hiányoznak. De remélhetőr .Ieg majd kinőnek idővel. Hagyjuk. Beszéljünk arról, amiből élünk. — Az adósságról, mi? Tudtam. — Megfogadtam a tanácsodat. Btond Aurélt kilöktem... Ki-löktem! Érted? Erzsikének pedig egy hosszú levelet irtam. Négy hétig nem írtam neki... Mit gondolsz... azt hiszem, nagyon haragszik rám... — Én, ha neki volnék, utálnálak 'már és visszaküldeném azt a levelet. De Karácsonyi Erzsikének idehallom a szivedobogását. TSzégyelhetnéd magad! 'Inogsz, mint a nád a szélben. — Ha olyan istentelen nagy sze lek járnak! Mit gondolsz: a legközelebbi minisztertanács a fizetésjavitást tárgyalja. Lehetetlen, hogy bennünket megfulladni engedjenek. — Nem merlek biztatni. Figyelemmel kisértem az eddigieket : mikor a drágulás eléri a husz százalékot, emelik a fizetést tizenöt százalékkal. S erre föl! — Hajrá! Emel a szabó, a rövidárus, a suszter, a vendéglős s ők is löknek az árakon ujabb husz százalékot. Nem adok én már erre semmit, Ha a nyersanyagnak lemegy az ára, kegyesen meghagyják a drágább árakat, mondva, hogy még akkor szerezték be, 1 mikor drága volt. Ha újra felemelkedik a régire, felemelik. — j Azonnal. Nem akarják az olcsó ' készlethez igazítani az árakat, te- • kintve, hogy az uj beszerzési árat ! kell nekik irányadóknak venni. ' Én... nem is maradok itt... —• S mit gondolsz, másutt, azaz ! vidéken jobbak a viszonyok? — Ott is ugyanugy dühöng a i konjunktura, de valamivel ol- • csóbb az élet. Bekerülök valami jó kis helyre szolgabírónak., ott nincsen kávéház, szinház, nőház, nő... — Végül is belegabalyodol ott valakibe, beadod a derekadat és ott maradsz a tekintetes-nagysáságos vármegyében... — Hiszen... nem is számitok visszajönni! — Lásd... én meg nem tudok »Ettől« megválni. És megállott. A Nemzeti előtt voltak. Gyönyörködve nézte, hogy forog az utca. Vad gyönyörűség áramlott szét tagjaiban. Beszívta az idegek gócába, bőrének min" den tapintó felülete itta az utca képét, iramát, zaját. Ugy érezte, hogy muzsikább-muzsikát nem is élhetne ennél, ami nagyobb gyönyörűséget adna.- A város öle ringatta / szerelmesen, v forrón átlüktetett rajta. — Talán ezeket a köveket imá. dod, amelyeket a hegyek ontottak s itt rendszerbe nyomorították őket. Vagy ezeket a szív nélkül futkozó gépembereket. Ezek a roppant város .mechanizmusának robotosai. Mit élnek ezek belül? Van individuum hajszolt lényükben? Bizzar vására a húsnak, a vérnek, az erőnek! — Látod, hiába mutatnám meg neked, nem látnád az én szememmel... Én... nagyon- szeretem ezt a várost.... Szeretem kiábrándithaf tatlanui, halálig. Husábói való húsnak érzem magam, keserű száj 'jal, "tépetten, mint a gyermek is anyja öléhez tapad, ha megbántja valaki. Erdély... oda nem mehetek vissza. Itt maradok. Te... menj, ha akarsz... Egyszer majd én is kieszelek járatok esetén lehetőleg ne egy és ugyanazon darab hozassék színre. Minden esetre nagyon szívesen meg nézzük a komoly drámai tárgyú darabokat, mert mi nem ahhoz a színjátszáshoz adjuk pártolásunkat, lamely a legtöbb »malacságokat« tar talmazza. Biztosítjuk Szerkesztő urat, hogy a Kisvasutak ilyenszerü támogatása esetén a nyíregyházi színházban hetenként 40—60 vidéki színházlátogató foglalná el a nézőteret, ami szerényen számítva havi 500 pengő bevételt jelent a színháznak. Igen Tisztelt Szerkesztő Ur ! E néhány sorban megmutattuk a magyar színészet támogatásánakutját. Mindig is ugy volt, hogy ha baj volt a várossal, mindig a falu, a magyar létezés alapja, húzta ki a sárból a nemzeti ügyek különböző szekereit ! Arra kérjük Igen Tisztelt Szerkesztő Urat, méltóztassék illetékes helyen mielőbb kopogtatni a kért motorjárat megindítása iránt, mert ez is egy mód arra, hogy megmentsük a magyar színművészet sülyedő hajóját 1 Csak gyorsan cselekedjünk, mert itt is bis dat, qui cito dat 1 Hisszük és reméljük, hogy 18-án este már megvigasztalhatjuk jelenlétünkkel a különben színpadon igen kedélyes és tréfás Direktor urat és társulatát. Most pedig hálásan köszönjük, hogy a Szerkesztő Ur módot adott nekünk arra, hogy kívánságainkat a színművészet támogatása tekintetében kifejthettük és ismételten kérjük, hogy közérdekű kérésünk teljesítését a legszorgosabban szorgalmazni méltóztassék. Kótaj és Nyírszőllős, 1930. március hó. Kiváló tisztelettel : Több vidéki színházlátogató. valamit. Nekem is sikerülhet még szerencsésnek lenni. Ha volna mivel kezdeni, a tőzsdére vetném magam. Milyen engedelmes szolgája a szerencse egy-egy konjunktura lovagnak! Csak fogja a gyeplőt, cserdít az ostorral s hajija maga előtt. Dül hozzá a pénz, mintha titkos malom őrlené az aranyat s szórná termékét: a pénzt. — Nem arany az, öregem. —Papir! — Mégis cseng, zsibong tőle a város pompája! Én közéjük akarok furakodni, meglesni egy. szer az ördögi játszma titkos jegyeit, fülön csipm s hajrá! — Sok szerencsét hozzá! Én megyek. Bergengóc megye szolgája leszek. Megtaszítom korhadt küllőit. Hátha én is kiélek ott valamit. Nem csak magamnak. A megyének. — Ugy-gyan!... nevetett gúnyosan Panyolay — ne akarj önzetlen lenni. Ne játszd ki a lelkedet másnak. Hiszen te belül élsz! Mélyebben magadban, mint én, Te romantikát hajszolsz, álmokat. Azért mégy, valld be. A középkor vére s a mai élet irama verekszik benned. ' Bergengóc megye! A levegőjét kivánod s benne megkeresni az Assszonyt! Titkos ajtókon szívdobogva surranni, dus, finom parfőmillat után futni, lugasban találkozni... rem^ő asszony-test... asszony-száj... Igazam van? A Nu sík, a Bébyk, a Lollyk nem érdekelnek. Ruzsos szájukon látod az aranyéhséget. Ugy érzed, hogy a szerelem itt fekszik az utcán s halott testén száguldoz a Város! (Folytatjuk.)