Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-06 / 30. szám

február é. Mwíübk. Vidám esetek Az ifjú monologizál: — Most már elhiszem, hogy a kicsike igazán szeret engem. Amikor a vendéglőbe megyek vele, mindig a legolcsóbb ételeket rendeli. A betegápolónő: Milyen szép fia az a filmszínész, akit $gy órával ezelőtt szállítottak be! A főápolónő: Ugy van, de kérem, ne menjen be hozzá lázat mérni. Szegény egy órája van itt és már heten mérték meg. * — Az én megboldogult jó uram az esküvőnk után három nappal halt meg. — Nohát, nem sokat veszített a megboldogult. * Nevelőnő .(kétségbeesetten) : Nagysága kérem, elvesztettem a Lilikét a ligetben! — Elvesztette? Le lesz vonva .a fizetéséből! * — Biztosítva volt a háza? — Bebiztosítottam tüz ellen, sőt az irást is rászögeztem a falra •de sajnos nem használt semmit. Hatalmas római temetőt tártak fel Rnszt mellett Kismartonból irja tudósítónk: f

ét ruszti földbirtokos, ifj. Kraft ároly és ifj. Wapp Gusztáv szántóföldjük rigolirozása közben szenzációs leletre bukkantak. Ugyanis a Rusztról Oka felé vezető ut mentén fekvő szántóföldjük müvelése közben nagyszámú római sirra akadtak. A sírokat még a múlt év folyamán fedte fei nagy elővigyázatossággal Wapp Gusztáv s mint a jelek mutatják, egy nagyterjedel mü római temetőre akadt a két földbirtokos. A temető szakszerű féltárása ez évben vette kezdetét s eredményeképpen felfedezték egy TT5mvasztőhelyet, úgynevezett »mst?ínát«, mély egy körülbelül három négyzetméter körülfalazott területet foglal el. Mint ismeretes, a fealottégetés a Krisztus utáni két évtizedben Sopron környékén divatban volt és uralkodó temetket zési mód volt. A halottégető hely körül sok nagy kőlapból épített kripta fekszik s több kisebb, egy darab kőből faragott gyermekkoporsó, azonkívül nagyszámú sir, •melyek a Krisztus utáni III. IV. évszázadból erednek. Közöttük sok négyszögletű kőurnába helyezett agyaghamvveder található. Az öszszes leleteket a felfedezők tulajdonjogának fenntartása mellett a kismartoni tartományi rhuzeumban helyezték el. Érdeméül lehet felróni a két felfedezőnek a nemrégiben általuk feltárt hallstattkori település maradványainak napvilágra hozatalát is, melyek a becslések szerint a Kr. e. iooo—500 korból származnak. Ez a lelet nem messze fekszik a római temetőtől. Itt egy fából és agyagból épült kunyhó nyomaira akadtak, melynek földjén tisztán hivehetők az épület tetejét tartó oszlopok számára ásott gödrök. Az ásatások ezen a területen sok edénycserepet, holdbálványokat és súlyokat tártak fel, amelyek agyagból készültek és a szövésnél használtatták. Végül Kraft Károly 'Meggyes határában lévő földjén egy gyönyörű szép bronztüt talált, mely a Kr. e. 10. századból származik. A leletek élénk bizonyítékai a Ruszt körüli vidék történelemelőtti és ókori kultúréletének. A budapesti Royal Orfeum vendégjátéka legvidámabb estéi lesznek az idei szezónnak Országunk egyetlen varieté szín ft'áza teljesen egynivóju Berlin, Páris és London hasonló színházaival és el kell ismernünk, hogy a fővárosba kerülve, mindig egy-egykellemes este az, amelyet a Royal Orfeumban töltünk. Á budapesti Royal Orfeum első alkalommal mozdul ki saját épületéből és valóban a legnagyobb előzékenységgel mintegy házhoz szállítja azokat a nagyszerű világattrakciókat, melyeknek megtekintésére tulajdonképen Budapestre kellene utaznunk. A három órás legnagyobb szakértelemmel és gonddal összeállított műsor Zerkovitz Béla igazgató szakértelmét dicséri, ki a vállalkozás fontosságának tudatában személyesen hozza ei hozzánk nagystílű nemzetközi társulatot. A nagy műsor minden egyes száma megérdemelné, hogy zsúfolt színház közönséjje ünnepelje, a nagy együttes viszont a maga változatosságában, felejthetetlen élményt jelent. Valamennyi nemzet legnagyobb szerű artista nevei garantálják az eseménynek számító vendégjáték sikerét, mely vendégjáték müsorá nak összeállításánál a Royal Orfeum igazgatósága különös tekiti tettel volt a családi jellegre. Jegyek kaphatók tekintettel a nagy érdeklődésre elővételben a színház pénztáránál. A magvar föld ősereje, a romantikus tájak, az érett buzakalászok meghódították a belga főváros közönségét Két nyíregyházi fiatalember lelkes levele Braxellesböl (A Nyirvidék tudósítójától.) A messzi Belgium nagy metropolisából, Brüsszelből, két nyíregyházi kalandvágyó fiatalember: Virág Sándor és Grünfeld Jenő érdekes levelet küldtek szerkesztőségünkbe. Az idegen világban, idegen népek rengetegében élő két sóvárgó lelkű magyar fiu lelkes örömmel, boldog büszkeséggel állott meg a bulevárdok forgatagában, ahol a felvillanó, szines transzparensek izzó betűkkel hirdették a »Magyar Rapszódia« cimü filmet. Megdöbbent a szivük a haaai föld illata szállt feléjük s a hatalmas film szépségétől megmámorosodott idegen város hangulatát sietve vetették papirosra. A lelkes levél tartalma a következő : \ Igen tisztelt Szerkesztő ur! Mint egyszerű emberek és nem az irás mesterei, szükségesnek tartjuk Brüsszel legnagyobb szenzációját egyszerű szavakkal lefektetni. A legnagyobh és legfényesebb moziban kb. liárom hét óta a Magyar Rapszódia cimü filmet adják. A hatalmas pozi felett óriási transzparens hirdeti a filmet és a következő felírás látható rajta: Venez voiz entendre (Jöjjön látni és hallani). A magyar föld ősereje, a romantikus tájak, az érő buzakalászok aranyszine annyira meghódították a belga főváros közönségét, hogy e&yegy i

eg>

r megszerzése körül valóságos harc folyik. A mozi előtt emberáradat hömpölyög, óriási plakátok hirdetik a filmet lépten-nyomon és az újságok mind a legszebb kritikát irják róla. Ez a hír annál is inkább örvendetes hazánkra, mert a külföld legalább tiszta és nemes vonatkozásokban látja megvilágítva a magyar nép lelkületét. Megemlítjük még, hogy a zenekíséret. melyet 30 tagú zenekar végez, oly tökéletes, mintha Rácz Marczi bácsitól tanulták volna a szép magyar nótákat. Az utcákon ugy a felnőttek, mint a gyermekek fütyölik a I.iszt-rapszódiát. Beszélgetés a drezdai muzsikusokkal, akik Európa minden zugában játszottak már, s bejártáK Indiát, lávát, Szumatrát A magyar a világ legmussikálisabb népe — Nagy sikerrel Eajlott le a Bessenyei Kör tegnapi hangversenye (A Nyirvidék tudósítójától.) A Korona dísztermében kedden este nagyszámú közönség ünnepelte a világhírű Drezdai Vonósnégyest. A jobbiára zeneértő publikum a mü sor mindhárom számát a legnagyobb áhitattal hallgatta végig, tanúbizonyságot téve arról, hogy városunkban van közönsége a — tiszta művészetinek. A négy fiatal művész nagyon megérdemelte azt a sikert, ami tegnap koronázta bravúros játékukat, azt az odaadó lelkesedést, amellyel őket a közönség megajándékozta. Technikai tudásban megközelítik a világ négy leghíresebb^ vonósnégyesét, szédületes biztossággal oldják meg a legkényesebb, problémákat. A zenedarabok ilyen tökéletes interpretációjával ritkán találkozik az ember. Csupa szemfényvesztő bravúr a játékuk, de csupa becsületesség is. A virtuóz látszat mögött mindig őrt áll a reális, alapos tudás. Pillanatra sem vesztik el maguk alól a komoly, szolid muzikalitás talaját és finom artisztikus izlés kormányozza friss, élénk fantáziájukat. Ezért igaz gyönyörűséggel hallgattuk játékukat. Az ilyen játék lenyűgöz és felszabadit, az ember feloldódik a hangok szines káprázatában, a lira zuhogva áradó bőségében. Haydn Lerchenquartettjében különösen az Allegro moderato és a Finale ragadták el a hallgatót. Schubert »Der Tod und das Mádchen< négyesét olyan precíz összjátékkal adták elő, mintha — egyetlen lélek vezette volna a négy vonót. A legnagyobb sikert Csajkovszkynak a mélységből kiáltó orosz népleiket reveláló D-dur vonósnégyese aratta, melynek Andante, cantalileját megismételtette a minden tételt tapsorkánnal jutalmazó hallgatóság. Végül a közönség kívánságának engedve, ráadásként jeljátszották Haydn Reiterquartettjének Fináléját. A kitűnő rendezés és a nagyszerű együttes Nyíregyházán való arereprltetése Kovách Árpádnak. * Bessenyei Kör zenei szakosztálya titkárának érdeme. A művészszobába 11 előadás előtt és szünet alatt beszélgettünk a négy világhirü muzsikussal, alak nemcsak együtt, de külön-külön is nagyszerű emberek. — Mikor alakult meg az együttes ? — kérdeztük. — Ezelőtt nyolc esztendővel. Négy fiatal muzsikus: Gustav Fritz§che, Fritz Schneider, Hans Riphahn és Alex Kropholler, vagyis mi megalakítottuk kamaraegyüttesünket és bejártuk a világot. Jártunk Jáván, Sumatrán, Indiában. Az európai kontinens minden részét bejártuk Angliától —Oroszországig és Svédországtól — Spanyolországig. Budapesten többször játszottunk és csak a legnagyobb elragadtatással nyilatkozhatunk szépségeiről és műértő, zenekedvelő közönségéről. Nagyon, nagyon szeretjük Magyarországot, és minden évben módját ejtjük, hogy ellátogassunk ide. Budapesten kívül eddig csak Debrecenben és Nyíregyházán jártunk és végtelenül örülünk, hogy ilyen nagy sikert arattunk. — Mi a véleményük a modern magyar muzsikáról, Dohnányi. Bar tók és Kodályról ? — A modem magyar muzsika a .legkényesebb igényeket is kielégíti és a magyar zenészekről világszerte a legnagyoljÍT elismeréssel szólnak. Legutóbb Dohnányi quintetjét játszottuk és Bartók vonósnégyesével Münchenben arattunk nagy sikert. Kizárólag koncerteket adunk, egyikünknek sincs más elfoglaltsága. Nem tanítunk. Állandóan turnézunk, másra nincs is időnk. — A magyarokat nagyon szeretjük már csak azért is, mert kevés ilyen zeneértő, muzsikílis lelkű néppel találkozik az ember, talán az orosz nép 'lelkébefi gyökerezik olyan mélyen még a muzsika mint a magyarokban. — Az erotikus országokban nem volt valami érdekes kalandjuk? Összemosolyognak. — Dehogy nem. Sok érdekes kalandunk volt, de legnagyobb részük nem tűri a nyomdafestéket. Egy- érdekes esetünket azonban szívesen elmondjuk. Sumatrán történt a dolog. Közvetlenül hangverseny előtt az exotikus szállodában lévő lakotályunkból eltűnt két hegedünk. — Azt hittük, hogy közönséges tol•vajlásrói van szó és kölcsönhegedükkel kell lejátszanunk a műsort. Annyira megdöbbentett bennünket az. eset, hogy percekig szóhoz sem jutottunk. Ez volt a szerencsénk, mert egyszercsak a felső emeletről cincogást, éktelen hegedühangokat hallottunk, olyan macskazene félét. ösztönös megérzéssel, anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna felrohantunk és az egyre erősbödő macskazene bestiális virtuózainak mü vészszobájába rontottunk. Három szelídített csimpánz kínozta ott hegedűnket. Képzelheti, mit kaptak tőlünk az emberiség kitagadott ősapáinak szemtelen ivadékai... De megtaláltuk a hegedűket és ez volt a fő. Egy hóbortos venki bogarász családi környezetét képezték ezek a veszedelmes háziállatok. Ezután persze jobban vigyáztunk dolgainkra. Kint már nyugtalan a közönség... Bucsuzunk... — A nyíregyházi közönségnek ez az üzenetünk: a viszontlátásra! — Es a viszonthallásra —- teszszük hozzá á legőszintébb hangon. V. Koppányi Erzsébet. .