Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-05 / 29. szám

jNfrÍRYIDÉK. 1930. február 5. ntani a mai félnapos tanítási rendszer mellett az órák túlzsúfoltsága és a tanulók túlterheltsége miatt. VI. — Feltétlenül kívánatosnak véiem a gyorsírásnak köte/ezó tantárgyként való tanítását. Igaz, hogy tanulóink egyrésze a polgári életben helyezkedik el, ahol talán nincs szüksége a gyorsírásra, bár felfogásom szerint ez az álláspont is kétes, a tanulóifjúságnak nagy része azonban folytatja a tanulást a kereskedeim í iskolában, tehát praktikus szakiskolába megy ahoi lehetetlen nélkülözni ennek a roppant érdekes magyar alkotásnak tudását. Összeverekedtek a répaföld miatt a besztereci cigányok (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Két besztereci 'sármunkás cigány bünügyét tárgyalta a napokban a kir. törvényszék Horváth tanácsa. Lakatos József és öccse Lakatos Ferenc a mult év október 24-én a cukorrépa földön kapával és ásóval felfegyverkezve leütötték Jónás István cigánylegényt, majd a véres és eszméletlen fia segítségére siető Jónás Andrásnét is megsebesítették. A két dühöngő, füstösképü legény a vádlottak padján mint ázott varjuk gubbasztanak és siralmas ábrázattal hallgatják a terjedelmes vádiratot. A személyazonosság megállapításakor Lakatos Józsi »leformátusnak«, míg Ferenc katholikusnak mondja magát. — Hogy lehet maga református és az öccse katolikus —- kérdezte Józsefet az elnök. — Kiváltam kérem a pap előtt — mondja ravaszul hunyorgatva a cigány. — Bűnösnek érzi magát. — Érzem, hogy megütöttem, de bűnösnek nem érzem magam. Jónás elkonfiskált tőlünk néhány lépést a cukorrépa földből. Én viszszacsóváztam, mire Jónás egy disznóölő késsel a szájában és bottal a kezében rohant nekünk. Fért öcsém ügyesebb volt, mint Pista és pofonnyomta az ásóval. Aztán én is -rálöktem az ásót. — Rálökte, talán megütötte? — Igen, kézit csókolom odagomboltam neki vagy kettőt, mert kénytelen muszáj voltam vele. Lakatos Feri ugyanugy mondja el a történteket, mint a bátyja. . -— Hibásnak érzem magam — vágja ki katonás őszinteséggel — Jónás Pistával a répaföldünk egy mesgyés volt. Jónás kiprécézett nyolc lépést a miénkből. Én tiltakoztam, mire Jónás azt mondta ha nem dugóin be a számat, egyenest eltemet a répa közé. — Az erdő is visszhangzik, ha kiáltunk — nagyságos biró ur — hát én is visszaszóltam. Mire Jónás egy félméteres disznóölő késsel szaladt felém. Én csak megforgattam a fejem felett a lapátnyelet és nem tehetek róla, ha Jónás vakon nekiszaladt. — Erre aztán Jónásné, meg a lánya, Erzsó jöttek nekünk vasvillával. Mi csak néztük az aszszonynépet, de amikor már az orrunkhoz igen közel piszkálódtak a vasvillával, egyet-egyet odacsaptunk és a karjuk, mint a törött gally esett le. A tanúvallomásokból kitűnik azonban, hogy a két Lakatos csóvázott ki Jónásék földjéből egy darabot és Jónás csak a maga részét követelte vissza. A kir. törvényszék bűnösnek találta a két vádlottat és fejenként 3—3 havi fogházra Ítélte őket. Az ítélet jogerős. Ujabb statisztikai adatokat gyűjtenek a községekben A lakásépítési tevékenységet akarják megállapítani az összegyűjtött adatokból Az Állami Központi Statisztikai J í Hivatal ! a lakóházépitési statisztikai adatgyűjtést az ország összes községeire kiterjesztette. 1 Az országos adatgyűjtés megbízhatóságának és sikerének érdekében a Statisztikai Hivatal megkereste a vármegyei alispánokat a megyei épitési szabályrendeletek és a vármegyéjükben' szokásos épitési nyilvántartások egyegy példányának megküldése iránt azért, hogy azok ismerete alapján módja legyen egy olyan építkezési nyilván tartást megtervezni mely az ország összes községeiben egyöntetűen vezetendő és a lakóházépitkezési statisztikai adatszolgáltatás megkönnyítésére, s a közigazgatási" célokból szükséges feljegyzések befogadására és nyilvántartására egyaránt alkalmas. Éppen ezért a Statisztikai Hivatal az ország összes községei számára egyaránt használható és melyekből egy-egy példányt meg egyöntetűen vezetendő építkezési nyilvántartásokat tervezett is küldött az alispánoknak, hogy ezeket vegyék mintául s rendszeres vezetésüket minden községben vezessék be. Ezek a nyilvántartások alapul fognak szolgálni a lakóházépitési statisztikai kimutatások kitöltéséhez, melyek abból a iii helységbői, melyek eddig is szolgáltattak már ilyen adatokat, ezután is negyedévenként, a többi községekből pedig félévenként küldendők be a Statisztikai Hivatalhoz. A statisztika elkészítésére tehát meglesz az eszköz, most már csak az a kérdés, hogy a mai viszonyok mellett lesz-e lakásépítés, hogy a nyilvántartások rubrikáit ki 'is tölthessék. Meg kell alakítani a szabolcsi baromfitenyésztők érdekképviseletét A következő levelet kaptuk: Tisztelt Szerkesztó ur! A Nyirvidék 1930. január 31-ikiszámában Sexty-Sextius Lajos, a Bocskay-lcerti Tojástermelő és Értékesítő Szövetkezet ügyv. igazgatójának tollából érdekes cikk jelent meg A baromfitenyésztés címmel. Szerkesztő ur szives engedelmével legyen szabad néhány megjegyzést füztnöm fenti, nemzetgazdasági szempontból óriási jelentőségű kérdéshez. Cikkíró unnak minden mondatát aláírom- Mert való igaz, hogy e csonka ország jelenlegi súlyos gazdiasági helyzetében minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadnunk, hogy az exportlehetőségeket szaporítsuk s ezzel külkereskedelmi mérlegünket javunkra billentve, a belső életlehetőségeket fokozatosan feljavítsuk. Az élet a nagy világégés folytán átalakult. Megváltoztak a viszonyok, de megváltozott maga az ember is. Az igények felfokozódtak, viszont az igényeknek még az u- n. »békebeli« kielégítése is problematikussá vált. Rengeteg azoknak száma, akik kereset nélkül maradtak, mert hiszen sem az ipar, sem a kereskedelem, sem pedig a mezőgazdaság nem képes felszívni azt az emberszaporulatot, amely szaporulat hazánk példátlan megcsonkításának természetes következménye. £lni pedig kell. Az emberek lázasan kutatnak uj kereseti lehetőségek után s e kutató emberek egy hányada rábukkant a — baromfitenyésztésre

t mint egy uj, kenyeret adó foglalkozásra. Igen ám, rábukkant, de a — látszólag — könnyűnek ígérkező uj kereseti forrást (egynéhány tőkeerős nagyüzemet kivéve) nem igen tudják kibuggyasztani- Nem is tudhatják, mert hiszen a legtöbbjének a három főkellék nem áll rendelkezésére, melyek pedig: 1 a hozzáértés, a tőke és a hely. S igy előállott az a helyzet, hogy nagyon sokan éppen az előbb] emiitett hiányok következtében keserű csalódást szerezvén a baromfitenyésztés terén, ellenségévé vált e — egyébként szép és hasznos — foglalkozásnak s veszett hirét kelti, hogy hát igy, meg ugy, nem érdemes vele babjrálmi, — hisz többet esznek meg a fránya tyúkok, mint amennyit — tojnak! Hát némi igazuk van e kesergőkinek. Akik magában a baromfitenyésztésben vélik felfedezni a hibát s nem pedig a tőke, a hely és a hozzáértés hiányában — szóval nem önmagukban —, azoknak valóban nem érdemes az aprójószágokkal »babxálni«, mert mindig csak ujabb és ujabb csalódás érheti őket. £s itt térek rá írásom tulajdonképeni céljára. Aminthogy helyesnek^ találom, hogy a földmivelésügyi kormány szubvenciókkal, kölcsönökkel támogatja a nagyobb, baromfitetnyészdéket, u. n. farmokat, éppen ugy helyesnek vélném, ha a földmivelési kormány a kistenyésztőknek is a hóna alá nyúlna, mert hiszen csak igy lehet a kettős célt: a többtermelést és egy nagy népréteg kenyérhez juttatását elérni. (És hogy e két cél milyen mélyreható fontosságú jelenlegi sivár helyzetünkbeyi, ugy gondolom nem képezheti vita tárgyát-) Mert ugyanaz a helyzet e téren is, mint az ipariján: nem sokat érünk azzal, ha egy pár gyár és nagyüzem prosperál, közben pedig a kisipar tönkremegy. Legfontosabb teendő e térep az volna, ha a földmivelési kormány a mezőgazdasági kamarák, a gazdasági egyesületek és a Baromfitenyésztők Orsz. Egyesülete utján elsősorban is blaromfitenyésztési szaktanfolyamokat rendezne, ahol az érdeklődőket szakszerüleg kioktatnák az okszerű baromfitenyésztés minden csinjára-binjára. Ugyan csak fentnevezett szervek utján Idsebbj, kamatmentes kölcsönökhöz juttatná a tényleges kistenyésztőket (nem az u. n. baromfitartókat), azonkívül pedig gondoskodnék tisztavérü, magas tojás hozamra kitenyésztett apaállatok mérsékelt áron való kiosztásáról. TovábUmenőleg meg kellene honosítani az udvardijazásokat, mely rendkívül serkentőleg hatna a kistenyésztőkre, azonkívül rendszeresíteni kellene a díjazással egybekötött mpgyei baromfikiállitásokat, amely, eltekintve annak erkölcsi hatóerejétől, nagy lépéssel vinné előre a baromfi- és^tojásértékesitést. Meg kellene alakítani a megyei gazdasági egyesület ke;beléb|en a baromfitenyésztő szakosztályt, — hogy igy a tenyésztők érdekképviselethez jussanak. E nagyfontosságú kérdés aprólékos, minden részleteire kitefjedő tárgyalására e helyen nem térhetek ki s igy nagy vonásokban fentiekét vélem első és legfontosabb teendőknek abból a célból, hogy a mai rendszertelen, hanyatló tendenciát mutató baromfi- és tojástenyésztésünkből valóban nemzetgazdasági tényező váljon s külkereskedelmi mérlegünk javítása, továbbá belső népélelmezésünknek könnyítése mellett egy nagy, jobb sorsra érdemes néprétegnek jól jövedelmező, biztos megélhetést nyújtson. Melyek után vagyok szerkesztő unnak tisztelő hive Winternitz Soma. Hövíd hírek — Az egyik román újság a választási atrocitások demonstrálására egész sereg bekötözött fejű és sebesült ember képét közli. — A londoni fegyházban megkorbácsolásra ítéltek egy fegyencet, aki ettől való feltében levetette magát a legfelső emelet folyosójáról és szörnyet halt. Az esettet kapcsolatban az angól emberbarát egyesületek akciót indita. nak a korbáccsal való fenyítés megszüntetésére. — A prágai parlament tegnap kezdte meg a vitát Benes expozéja felett. Kurtyák ruszin és Kalina németpárti képviselő élesen támadták Benest. — Párisban tegnap sorsolták ki a Davis Cup mérkőzéseket. — Magyarország az első fordulóban Japánnal mérkőzik. — A szovjet kivégeztette azokat a tengerészeket, akik nem léptek: szolgálatába. — Bécsben január második felében a segélyben részesülő munkanélküliek száma 97638-ra emelkedett. — Mussolini és Schober Rómában aláírják a vegyes bírósági és barátsági szerződést, amely olyan lesz, mint a magyar-olasz szerződés. — Görögország tegnap ünnepelte függetlenségének 100-ik évfordulóját. Az ország 2188 évig állott idegen uralom alatt. — Az 1929. esztendőben 121,556 sertést exportáltunk Bécsbe, ami négyszerese az 1928. évi kivitelünknek. A magyar sertés kiválósága győzedelmesen kiszorította a bécsi piacról a román és szerb sertéseket. — A genfi vámkonferencián, amely február 17-én kezdődik, 7 állam képviselteti magát külügy vagy kereskedelemügy minisztere által. Magyarországot Bud János fogja képviselni. 5203 Kiss Ernő-utca 31. sz., Konzum bolthelyiség május l ére kiadó. Értekezni Kótaji utea 21. sz. alatt.