Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-02 / 27. szám

JhdrÍRYIDElC. Í93t. tebruár Z. k képzelet repülőgépén Zrínyi Hona Tára felett Történettanítás a nyiregjliári pidagógiai szemmánnnfeai Már általánosságban megemlékeztem a decemberi pedagógiai szeminárium munkásságáról, de egyéb elfoglaltságom miatt sokáig nem volt alkalmam részletesebb tájékoztatást nyújtani az ott lefolyt eseményekről. Most azonban ismét megragadom a tollat, hogy folytassam beszámolómat arról az értékes és komoly mumkárot, a mely már hónapok óta tart a szeminárium falai között azzal a nemes célzattal, hogy felszínre kerüljenek az uj tanterv hatalmas tengerében rejtőző drágagyöngyök és a nemzeti vagyon hatványozott mértékben ejpelkedjék a búvároknak lelkes igyekezete által. A szemináriumi elfed ások ez alkalommal a beszéd- és értelemgyakorlatok gazdag anyagának miként való feldolgozásával foglalkoztak. A népiskola alsó tagozatában ugyanis a tanitás gerince gyanánt a beszéd- és értclemgyalatot jelöli meg az uj tanterv,, Wiely a környezet világának megismertetésétől fogva gyűjtő fogalma lett majdhem tpinden tantárgynak (történelem, földrajz, természettan, vegytan stb-) /és csak a felső osztályokban különülnek el élesebb határvonallal az egyes tárgyak, de még ezen a fokon is Lehetőleg arra törekszik a pedagógus, hogy minden egyes tanítási óra keretében koncentrálja az öszsxes ismeretágakat, aminek a leendő honpolgár a gyakorlati életben hasznát veszi s ezzel mintegy áthidaljuk a különféle tantárgyak között — talán sokszor céltalanul — felállított mesgyét. Ez alkalommal is három tanítással demonstrálták az előadók a A történettanítást Vargha Ff renc mutatta be a ref. népiskola tizenöt leánynövendékével. Feladatát ügyesesn oldotta meg. Nem kalandozott el a gyermekek ismeretvilágából, kellemes társalgás volt mindvégig tanítása. A tanítást egyébként röviden itt közlömZrinyi Ilona. Hallottam a tanító nénitől, hogy ti már voltatok a repülőtéren. Mit láttatok ott? A repülőgép felszállt a levegőbe és korban röpködött. - Ugy-e szerettetek volna a gépmadáron ülni ? — öi félnék benne ülni! —mondja egyik kis leány. — Óh én nem félnék, gyermekeim, mert nagyon jó lehet abból széttekinteni! S szeretnék elrepülni egy szép vidékre, ahol selyemfüvü rétek, aranykalászt ringató vetések, zöld hegyek és régi várak váltakoznak egymással Különösen egy olyan várhoz sz»A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet álfa nyújtott gyógytényezőkkel küzdünk a legeredményesebben Levegő Fürdő Napfény Diéta kes«»rftarftz. Az Igmándi keserűvíz kapható minden gyógyszertárban, drogériában és jobb füszerüzletben. 4766-? recnék utazni, amely régi dicsőségről regél. Sok ilyen vár vaa Magyarországon. De én most Munkács várához szeretnék veletek kirándulni. Mutasd meg, Ilona, Munkács várát a térképen! — Itt van Be regvármegyében. —' Hallottatok már valamit Munkácsról? y — Igeji. A tanító'néni beszélte, hogy itt pihentek meg a honalapító magyarok. — Utazzunk el mi is oda! Hogyan menjünk ? — Vonaton, tani tó- bácsi, mert igy biztosabb— Repüljünk el gyerekek ugy,, mint a mesében szoktak!-.. Hopp,, már itt is vagyunk! (Felfüggesztett kép látszik a nagytáblán.) Ez Munkács vára. Erről fogunk most beszélgetni, majd az öreg falak és a vár sáncai regélnek nekünk. A gyermekek nézegetik a képet s egyszer csak megszólal az egyik: — Tanító bácsi, itt háború van. — Igazad van 1 De hol van a csata ? A várban vagy a sáncokban ? \ — A vár sáaicaban mondják. — Ott lőnek. — Itt halottak vannak — A lovasok trombitálnak, — Ez itt Zrínyi Ilona — szólal meg Irénke. — De hát honnét tudod te azt, hegy Zrínyi Ilonát látni itt ? -— Ide irták a nevét. —.Az ám, ni! Ügyetlen volt a tainjtó bácsi, hogy le nem takarta a wevet. — Talán ellenség van a várban r — Igeai. — Miről gondoljátok ezt? — Itt lőnek. Hiszen ezek a várból lőnek azokra,. akik el akarják foglalni! — Igaz. Nincsen ellenség a várban. — Kik támadják és kik védik a várat ? — Nem tudjuk ea& VERSEK HUGOCSKÁM BETEG. 'Én Istenem, beteg a kis húgom ! Az arcocskája nagyon hófehér. Áttetsző karján ká<en ver az ér. Mit vétett néked hugocskám. szegény? Olyan szelíden szőke a haja, S nagy szeme sötét, mint az éjszaka Gyermekcipőcskéit még ki sem nőtte. Most bimbóznak a kertben a virágok. Én Istenem, csak nem hozol dért rájok ? Még Grimm meséket olvasott az este S hogy jött a láz nagy, bíboros batáron, Törpékről suttogott éjjel az ágyon. Én Uram ! el csak nem viheted így ? Hadd hozzon néki uj könyvet az élet SÉs meséljen szép életes meséket. Ö ! látod most is milyen messze néz ? Már ismeretlen fény futott szemébe. Távol világ lappangó hűvös fénye. Vergődve, térdenállva kérlek itt: Könyörgöm ! Hallod ? Fogja két kezem ! Nem ! Ezt a bimbót én nem engedem ! Nem engedem ! Sulpicia. VÁNDOR DIÁK, TAVASZI DALAHa én most Hozzád haza mehetnék. Minden fűszálat megsimogatnék Serkedő füvet künn a nagy kertben ! Ha én ilyenkor otthon lehetnék Alkonyatokkor messze bolyongnék Halványzöld selymű szendergő réten ! Ha én most látnám tavaszi kertünk. Földszagú, áldott, fakadó kertünk Szemben a réttel! Kőházak közé, városi rabnak Eljöttem, de ha vizek fakadnak, Érzem : idegen nékem a város. S együgyű szívvel, szívedre vágyva Küldök áldást a fűre, virágra, Áldom titokban füved, virágod. Columbina. JÓ LENNE MINDENT MEGKÉRDEZNI• / j Munkába fáradt, két öreg kezeddel Anyám, ha megsimi tnád homlokom. .. jyiint múltba hullott tiszta napokon ! Volt-e már néked is ilyen az este ? Fájt-e a csend, otthontalan magány ? Féltél te is magános éjszakán ? Akartad-e tékozló furcsa kedvvel Szétszórni minden titkon gyűjtött kincsed, Hogy valakire boldogan elhintsed ? Jó lenne mindent megkérdezni móst, Kis széken ülve, térdedre borulva, S mindkettőnk könnye hullna Hajamra tennéd jó, szelíd kezed. Ősz fejed szánva fölém hajtanád, S meghallgatnád a lelkem uj szavát. Aztán, talán nevetnénk újra majd Mint régen, mikor eltört egy-egy váza. S vajas kenyeret kapnék uzsonnára Nemo. TÁVOL V/RÁG: HUGOCSKAM. Távol virág : hugocskám, kit rég elvittek gyilkos, piros lázak,. hogy pusztult kertünk fái közt bolyongok, sok tiszta könnyem hullatom utánadEmlékszel még a régi altnafákra ?' Nyári estéken sátoruk alatt meséltem, szőke fejed simogatva, s lágy holdsugárban fénylett a hajad. A kert alatt a nádasok susogtak. Lehet, hogy Pán sípot vágott az éren. Királyfi kóborolt a kertek alján, futó csillag lobbant a barna éjbenMost, hogy a sorsnak meghajtom fejem, tiszta szemed, hajadnak szőkesége, halott virág : hugocskám — úgy hiányzik* És minden mesének örökre vége... Te most talán csillagmezőben jársz, s ha hozzád visz az álom: hófehéren, virágzó égi almafák között látlak, halott apámmal kéz á kézben. Ignottu BÚZAVIRÁG A PESTI UTCÁN. | Otthonról mesélt nékem a virág : — »Ott messze, újra megtárútt a föld és bárányfelhők úsznak a kék égem. - »De régen láttalak, már olyan régen !« — »A kicsi fürj a búza közt most költ!« — »Ugye vidám most otthon a világ ?« — »Fehér fejjel intenek az akácok, zöld táblákban ütközik a kalász, piros pipacs nevet a kék szemembe.« »Kis kék virág, simulj csak a szívemre. . Áldott legyen otthon minden kalász, meghajló, nehéz, szent búzakalászok« Rustica. tantervi elgondolásokat. Az első tétel történeti tárgyú volt a negyedik osztály részére előirt beszédértelemgyakorlati anyag köréből. Természetesen nem szabad valami tudományos történettanításra gondolnunk, mert ezzel nemhogy ipolná a népiskola, inkább kigyomlálná a nemzeti öntudatot növendékeinek lelkéből. Amióta saját kenyeremet eszem, nagyon sok tudományos müvet átolvastam, de azért szivemnek húrjait még ma is legjobban néhai tanítómnak, Pataky Bélának, történeti beszélgetései rezegtetik meg. Ebből jogosan következtetem, hogy a felnőttek lelkében is az első benyomások rögződnek meg maradandóbban,'ha az iskola munkáját a szülői ház szintén támogatni, nem pedig' ellensúlyozni törekszik.