Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-22 / 44. szám

150 JNftÍRYIDÉK. 1930. február 21. Gazdasági impotenc ia Irta: Pisszer János. Ha végigpillantunk a napi- és szaklapok cikkein, hirein és árve. íési hirdetményein, ha a hivatalos lap hirdetési oldalainak nagy szá. mát csak futólag is átlapozzuk, szinte kétségbeesetten kell meg­állapítanunk azt a fájdalmas való­ságot, hogy olyan tespedtség, sőt visszafejlődés üli meg a csonka­magyar gazdasági életet, amely hovatovább az általános letargiát kell, hogy eredményezze. Vala­mi olyan állapot bekövetkeztét kell, hogy jelentse ez, mintha ma már minden teremtő erő kihalásá­ra kellene gondolnunk, a teljes im potencia képét látnunk. Ha a munkaalkalmak csökke­nését, az ezzel kapcsolatosan sza­porodó munkanélküliek szá,mát fi­gyeljük, akkor is látnunk kell, hogy itt a fogyó életerő tehetet­lensége felé rohanunk, sőt már száguldunk is. Ha a közületek költségvetési előirányzatainak jövedelem, vagy bevételi oldalainak számadatait, a valóságban befolyó bevételekkel hasonlitjuk össze, akkor az adó­alanyok teherviselő képességének olyan csökkenését kell látnunk, amely az aggkori gyengeség jeleit mutatja, azét a gyengeségét, mely már produkálni nem tud, amely csak tengeti életét, amíg be nem következik a mindent megszün­tető halál. Amikor azután ezeket a fájdal­mas jelenségeket rendre összesze­di valaki, csokorba köti és ugy •tárja a ma tmár látni nem tudók, vagy nem akarók elé, akkor ké­szen a vád, hogy ime, ismét csak az elégedetlenkedés szitása fo­lyik. Lámpásvasra az elégedetlen­kedővel! Pedig gróf Széchenyi István »Hitel«-e óta tudjuk jobban, hogy van olyan kritika is, amely meg­egyezik a javitani akarással. Nem szabad tehát minden kritikát egy­szerűen az ellenzékieskedés vád­jával illetni. Ha igaz a »Stylisztí­ka« ama tanítása, hogy a kritika sokszor iavit a művön, ezt ki is egészítheti, akkor a gazdasági életben előforduló jelenségek fel­tárása, szemlélete és kifejezése, leggyakrabban az állapotok javí­tását célozza anélkül, hogy a lel­kek megmételyezésével kivánna célt érni, vagy a lelkeket meg­rontani. Ezeknek kellő megérté­séhez jó lélek, jó szív és némi jó­akarat is sz'ükséges. Ma már azt látjuk, hogy a vi­lághíres Chikágótól egészen le a legjelentéktelenebb Mucsáig is, számtalan közület van, amely kö­telezettségeinek nem tud más­ként eleget tenni, mint csak ugy, hogy adósságainak, folyó kiadásai nak kifizethetése végett, kölcsönt vesz igénybe. Kölcsönnel, tehát további teherrel megterhelve igyekszik életét folytatni. Hogy ez azután a csőd felé vezet jobb gazdasági élet bevezetése hijján, az kétségtelennejt látszik és alig tagadható. Mert ha valamely kö­zület a már keletkezett kiadáso­kat nem tudja saját bevételeiből fedezni, az ujabb kölcsön kamat­és törlesztési terheinek súlyával sem birkózhatik meg. Ami ilyenképpen jelentkezni kezd a kisebb közületi egységek­nél, a községek, városok és köz­igazgatásoknál, az fet kell, hogy üsse a tejét az államháztartás­nál is ha talán időrendben kissé későbben is. De a bajnak ki kell ütköznie, hacsak megfelelő gyógy­kezelésérői é's kellő időben nem történik gondoskodás. Ezt a Faust-ot ismerjük minden részében, "Chikágótól Mucsáig, hiszen mindannyiail porcikái va­gyunk. De hol van az a Mefisztó, hol van az a »berlini orvospro­fesszor^ aki megtalálja azt a mű­tétet, amellyel a »modern Faust« újra megfiatalítható? Talán Há­gában dolgoztak ezek, vagy mos­tan Párisban? Hiszen ezek inkább Madách ördögei, akik már tiz esztendő óta dolgoznak a közép­európai »Ember tragédiáján!« —• Ezek a professzorok a saját ná­ciójuk gazdasági impotenciáját a mi további gazdasági kiuzsorázá­sunkkal kívánják rekonstruálni! Avagy talán Londonban törik a fejüket a lehetetlenen, azza.1, hogy a tengeri haderők leszerelésével bíbelődnek ? Ettől remélnek gaz­dasági újjászületést? Hiu ábránd! A gazdasági impotencia jelei megvannak az amerikai nagy ál­lamokban éppen ugy mint az európaiakban is, nem véve ki ezek sorából a brit világbirodal­mat sem, hol pedig most a La­bour Partié soraiból kikerült gaz­dasági és szociális quintessenciák kormányozzák és irányítják az ál­lami és a, gazdasági életet. Fokmé rője pedig ennek az impotenciá­nak a munkanélküliség és a mun­kanélküliek számaránya. A javitani akarás? Sehol sem jelentkezik ott, ahol bennünket legyőzötteknek tekintenek. A le­győzött mindig rabszolga volt az ókortól kezdve^ napjainkig is. — Csak a rabszolgaság formái vál­toztak^ eszközei modernizálódtak. A lényeg maradt ugyanaz. Adóz­ni a győzőknek, akár testi mun­kával. akár pénzzel, hívják ezt ha­disarcnak, vagy jóvátételnek, avagy akár a régi tartozások »ren* dezésének« is. A ma igazdasági berendezke­dés mellett, a helyzet javításának kulcsa a tőke kezében van. Ez most Amerikába vándorolt át. A tengeri haderők leszerelésének fel­vetett kérdése és annak tárgya­lása azonban olyan ujabb bizony­talanságot teremtett, amely még a Franciaországba részben vissza­szivárgott tőkének sem biztosit nvugodt bázist, hogy termelő munkájára megindulhasson, a le­győzött államok felé. Teljesen bi­zonytalan a leszerelési konferen­cia eredménye és egyáltalában nem lehetetlen és kizárt olyan ösz­szecsapása a tárgyaló feleknek, amely esetleg egy nagy tengeri háborút eredményezhet éppen a tengert uraló nagyhatalmak közt. Mindegyik a másikat óhajtaná le­szerelni! Ha tehát a gazdasági impoten­cia megszüntetését kívánjuk, ak­kor nincs rrlás látható kiút, mint az egységeken belül, tehát a nem­zetek mai országhatárain belül történő cselekvés utja. Amiként minden földbirtokos­nak a saját földje hozamából kell életlehetőségeit megteremtenie és ezek között a lehetőségek között megszabott igényekkel élnie, akép pen Csonkahazánknak is, egyelő­re csak a maga termelőtényezői­nek kihasználásával lehet és az ezek adta körülményekhez szabott igények mellett szabad gazdasági életét berendeznie. "Ha ezek az igények tágabb kereteket meg nem engednek, jjgy le kell monda­ni mindarról, aimi ezt a szűkebb keretet túlhaladja. Egy feltétel lehet csak, a lakosság életfelté­teleinek biztosítása, amely mel L lett mindenki emberileg élhessen, nyomort n<^ szenvedjen. Evégből több adósságot csi­nálni a meglévőnél, nem szabad. A nálunk f orgalomban levő fizető, eszközt kell Olyan körforgásba hozni, ugy fluktuáltatni, hogy az minden lakóshoz eljutva, termelő életet keltsen fel. A lakosság szük ségletét meghaladó produktumo­dat pedig, ha kell;, még dumping áron is ki keli bocsájtani a ha­tárokon, de azokon be csakis oly árut szabad bocsátanunk, amely a mi termelésünk céljaira okvet­lenül szükséges, de azt semmi esetre sem múlja felül. A világgazdaság impotenciája talán ez uton lehetne nálunk lo­kálisaan megszüntethető addig is. amíg az világszerte Tjiegjavul. Klebelsberg knitnszminiszter és Sállay állam­titkár is résztvesznek a városok békéscsabai kongresszusán Száznál több vendég jelentette be részvétét Békéscsabáról jelentik: A Vidéki Városok Kulturális Szövetségének szombaton meg­dődő kongresszusára eddig már száznál több vendég jelentette be érkezését. Ezeknek elszállásolási tervezete már elkészült és telje­sen bizonyos, hogy a vendégek az itteni fogadtatással és elszál­lásolással meg lesznek elégedve. A vendégek névsorát az aláb­biakban közöljük. A névsort Kle­belsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter nyitja meg, aki megtiszteli a városokat azzal, hogy maga is résztvesz a kongresszuson. Bud János kereskedelmi minisztert a jelenleg Genfben folyó vámszüne- __ ti tárgyalások akadályozzák az el­jövetelben; őt államtitkárja, Kál­lay Miklós fogja képviselni. El­jön még Kertész K. Róbert kul­tuszállamtitkár is, valamint még Budapestről a következő vendé, gek: Meszlényi Róbert miniszte­ri tanácsos, a Zeneművészeti Fő­iskola igazgatója és Jeszenszky Február 21., 22.. péateken, szombaton 5, 7 és 9, 23., vasárnap 3, 5, 7 és 9, 24., Hétfőn 5, 7 és 9 órakor ZORO-HURU DON QUIJOTE Vígjáték 7 felvonásban IL HÁROM AWÍWM. Egy kis család szomorú története 6 felvonásban Főszerepben: Muzsnay Bella, Mihó Uszló, Kompóthy Gyula* Híradó. Gáth Vima, Szécsi Ferkó, Játzkó Cia. Híradó. Sándor, Weidinger Gyula és Den­hoff Antal dr. min. tanácsosok. Békésvármegye részéről Fei­litsch Berthold báró főispán, Daimei Sándor dr. alispán és Márky Barna dr. főjegyző vesz­nek részt a kongresszuson. A városok kiküldöttei a követ­kezők: Budafok; Matskássy Sándor fő­jegyző és Czermann Antal dr. min. osztálytanácsos. Cegléd: Sárkány Gyula dr. pol­gármester és Kolofont József fő­jegyző. Debrecen: Ady Lajos tanker. főigazgató, Vásáry István dr. polgármester, Zöld István dr. h. polgármester, Csűrös Ferenc ta­nácsos, Baczony János dr. titkár, P. Nagy Zoltán és Kuthy Sándor zenedeigazgatók, Hankíss János, Verzár Frigyes dr., Tóth Lajos dr. és Csánky Dénes dr. egyete­mi tanárok, G. Szabó Kálmán és Höchti Margit művészek. Esztergom: Antoni Béla polgár­mester és Buchner Antal városi zenedeigazgató. Győr: Valkó István dr. tb. ta­nácsos. Gyula: Vargha Gyula dr. pol­gármester és Heiünger Károly fő­jegyző. Kalocsa: Antalffy Sándor pol­gármester. Komárom: Alapi Gáspár polgár mester és "Csukás István dr. fő­jegyző. Kaposvár Vétek György dr. polgármester és Hortobágyi Ágost irodalmi köri elnök. Kiskunfélegyháza: Tóth József dr. polgármester és Szalay Gyula I muzeumi őr. | Kecskemét: Joó Gyula dr. jog­| akadémiai dékán, Szabó Jenő tb. { tanácsos és Szabó Ambrus dr. lapszerkesztő. tekintse meg a vidék legnagyobb kárpitos és butoráru csarnokát, hol Magyarország összes legszebb és legjobb márkájú bútorárúi rendkívül o3csÓ árban kerülnek eladásra, u, m hálók, ebédlők, ^ uriszobák, szalon garnitúrák és mindennemű kárpitos áruk. — i 1-töl 15 hónapig terjedő részletre is l Vas- és rézbutorok. s Gyermekkocsi újdonságok nagy raktára. 01 SUHANES£Jkárpltos és bútorcsarnoka Nyíregyháza, Kallal­u. 4. Telefon: 319.

Next

/
Thumbnails
Contents