Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-16 / 39. szám

Nyíregyháza, 1930, február 16. * Vasárnap Iáit évfolyam. 39. sz. IflfMn 9"<6© NogpMMWM 7*66 pongű. i te toaiMm* 3§* «®«*SMéay. Atawitottc ELEK. Fmtatoa caeriaeztő i VEWTftE K.. ANDOR. finmrUmxtiríKt-S, éa ktecfúnWstai: &zách«nyl-6t 8, SMtf-fceutösófl tahtfon: 6—22. A kiadóhivatal telefonta; 1—39. Po9tafc»wwwffl SÖ566 Kéziratokat nem adunk vta A konzílium után Irta: Pillér József. A nagybeteg Európa felett ismét konzílium volt Hágában Tudósok. professzorok állották körül a^ beteget, hogy meggyógyítsák.' Sajnos, azonban műtét helyett ez alkalommal is csak injekciót. kenőcsöt, tapaszt, proskribáltak. Ezután megelégedéssel oszlottak szét^ mint akik jól végezték dolgukat. Itt mindjárt megállapítható, hogy nem a magyar delegáltakon mult, hogy a radikálisabb, nemzetünk sebeit hegesztőbb gyógymód alkalmazása ezuttai is elmaradt, pedig valameny nyi" hatalom erzi és tudja, hogy ennek be kell következni; a mü- tétet végre keli hajtani! Egyelőre tehát tovább nyög, jajgat a beteg Európa. Egyik részét az idegen testből elszívott vérbőség miatt kerülgeti a guta. a másik része pedig vérvesztése következtében agonizál- -tovább • Szóval nincs gyógyulás, mert a nemzetek organizmusában nincs meg a normális vérkeringés. Ezt csak az igazság működése hozhatja meg, amely a kisantant álla- | mainak testérői a daganatokat le- a metszi, hogy ezáltal vérbősége a • vérszegény nemzet ereibe vissza- | ömöljön. Csak igy gyógyulhat ,meg Európa. Injekció, kenőcs, tapasz mitsam használ és ilyeneknek alkalmazása talán nem is méltó eljárás olyan nagy és tiszteletreméltó talentumokhoz, aminők Hágában gyűltek össze. Ezek között még a íegtöbb ér- , zékkel 'bírt a helyzet iránt Snow- j den angoí miniszter, aki találóan aposztrofálta az egyik, vérbőségtői szorongatott páciensét, aki még a tapaszt sem akarta eltűrni; még több vért kívánt volna ereibe. Azért avult Snowden az órához, hogy a Világ szemei előtt pontosan lemérje az illető ütőereinek ábnormis lüktetését. Ez az incidens volt politikailag és erkölcsileg, valamint a jövő kialakulásáriak irányára nézve a hágai' konferenciának a legnagyobb eredménye. Mert álcátlanul .itt- mutatkozott be a ki&aaíant. teijes mivoltában. Ez a kép gondolkozásra készteti a nagyhatalmakat. melyek eddig félre voltak vezetve a kisantant sziporkázó liazudozásai által. Ezen világos látásnak máris mutatkoznak jelenségei az angoi Alsóházban közvetlen a hágai érDr. Vietórlsz József: Ars poetica mea Irta: Szohor Pál. Minha ez a fehér kis könyv nem is formába öntött szavak finom ötvösmunkája, hanem hangjegyek foglalatja lenne. Olvasása közben az a sajátságos érzés vesz rajtam , erőt, hogy a nyítvahagyott ajtón keresftül 'klasszikus zene szűrődik be s ütemei ugy simulnak hozzá a verssorokhoz, mint hermehnpalást királynő vállához. Madárdal és erdőzúgás,, zongoraszó és harangkon dúlás: benne van ebben a természet és az ember minden melódiája. Néhány nappal ezelőtt azt mondotta nekem e verseskönyv szerzője, hogy könnyebben fejezi ki gondolatait a vers kötött tormájában, mint a szabad próza 'úttalan íngoványain. Hihetetlenül hangzik ez nekünk vasárnapi tollforgatóknak. De ha újra és újra elolvassuk az »Ars poetica mea« csodálatos versszakait, bámulva azt az emberfeletti verselési készséget, mely lyel csak kiválasztott költők dicsekedhetnek — igazat kell adnunk. Ez nem a zsonglőr szemkápráztató ügyessége, aki a verslábak, sorok és rimek kifeszített trapézán végez kockázatos mutatványokat hanem igazi költő bátorsága, akinek lelkén nem nyűg a vers kötött formája, mert gondolatainak kifejezésére a szavak játszva engedelmeskedő hadserege várja parancsait. »Amíg Giyseppe-néven irtarn. Még ifjú voltam, lángoló

; Azóta már az ősz is itt van, A szép tavaszról álmodó.« Ez az ősz csak nevében hordja a lombhullatás korszakát. Valójában pedig lángsugara nyár: izzó. gyümölcsöt érlelő valóság. Most bontakozik ki korlátot nem ismerő verselési technikája, mely — véleményem szerint — fellendül Arany János balladáinak elérhetetlen formamühelyébe. Éppen ezért a műfordítás terén várom Vietórisz Józseftől a jövő legnagyszerűbb alkotásait. A világirodalom sok tündöklő müve csak irodalomtörténetek szürke ismertetésen és napszámos-költők centiméterrel kimért macskafej utján jut el hozzánk — érdeklődő közönséghez. A semmitmondó szürkeség pe dig a sárbahuzza a szárnyaló géniuszt. Vergilius fordításához olyan költő kell, aki nem szolgája, de osztályosa Dante vezérének. Felemelkedni szellemóriások elérhetetlen magasságába s félvinni oda hajlékony modern nyelvet, zenekarra hangszerelő nthmust: csak ilyen kivételes tehetségek ajándéka. Önmaga jellemzi igy magát: »Kötött beszédben lesz szabaddá Repülni vágyó sóhajom; Prózába oldva baj szakad rá: A szárnyszegettség porba nyom.« Az »Ars poetica mea«-nak is legszeb része, mikor felemeli a titokzatos műhely függönyét. Gondolat. eszme, torma, taktus, rimott ÍOIT a lombikokban; olyan közei hozzánk, hogy szinte sikerűi efiesm a poézis receptjét. De ezek csak külsőségek, a mesterember szerszámai. Mögöttük van valami. tekezlet után elhangzott interpellációban. Itt ugyanis Mander képviselő január 22-én interpellációt terjesztett a külügyi kormány elé, melyben azt kérde/i: »Nem gondolja-e a kormány, hogy a népszövetségi alapszabályok 19-ik szakaszát az eddiginél jóval nagyobb mértékben kellene a gyakorlatban alkalmazni? A 19-ik szakasz tudvalévően kimondja, hogy az alkalmatlanná vált békeszerződéseket módosítani kell! Henderson külügyminiszter IGENNEL válaszolt az interpelíációra.« Elhangzott tehát az angolok részéről is, a legilletékesebb helyről a kormány köréből a rég óhajtott hang. Ne hagyjuk ezt is pusztában elhangzani, mint ahogy a Briand francia miniszter nyilatkozatainál tettük. Az angolok e kijelentéséhez ha hozzávesszük a Millerand-féle levelet. .továbbá, ha Rviand fraiv'a külügyminiszternek felújít juk 1921 ben junius 7-én* a francia szenátusban elhangzott azon kijelentéseit, hogy »A magyar határ bizonyos fokig önkényesen van megvonva Elég,ha egy térképet megnéami összefogja, kovácsolja, párosítja a költő hangszerén a szavakat s mikor az orgona zug, mikor a fészek dalai muzsikálnak^ mikor Senki Pál életéről dalol: nem a müheiygép ütemes kattogása emei fel "bennünket a hétköznap egyhangúságából,. hanem a lélek szárnyalása. az igazi költő Istenadta tehetségének lenyűgöző varázsa. Ezek a szerszámok nem a ml kezünkbe valók. Hiszen olyan egyszerű szabály az egybehangzó rím átlátszó törvénye,, mégis a szó szárnyalása egyszerre megroppan, ha nem a költő ihlete emeli a magasba. »Párját keresve kész a verseny^ Mig csókra vágy a nő, a him; Párjára lelve szép a versben A csókba csattant tiszta rim. Nem csók, ha nincs az ajk az ajkon Nem rim. ha hajtom s elszalajtom, H01 minden érzés összegyűl; Mig párja várja özvegyül. Most csengve-bongva összecsendül S a fülbezsongó szép zenén A dai hatalmát érzem én.« Vietórisz József, fogalmazásában olyan egyszerűek és átlátszóak a költészettan szabályai. A témakör se nagyon változatosba hit, haza, család, szerelem. Azáltal emelkedik a költő embertársai felé, hogy benne ráismerünk saját Tergődéseinkre. a hitélet áhítatában, jajkiáltásunkra a magyar bánat sziv^zorongásaiban, örömteljes aggódásainkra a családi élet boldogságában és a szerelem magasra csapongó lángjaiban. Ezek az érzések itt szunnyadnak mindenkiben. Azután jön a költő — az emberi indulatok gyöngyhalásza ziink és azon követjük a határ vonalát, amely egyébként nem teftStlenül végleges s amely — tudjuk meg mindjárt — nem teltétlenül szentesíti az igazságot. A határ bizonyos érdekeket sért és ezért bizonyos igazításokra lesz szükség.«« Ime

v leszögezhetjük, liogy az angolok és franciák egyformán szükségesnek tartják a határoknak a magyar nemzet javára történő kiigazítását vagyis a revíziót. Ugyanezt akarja a nemes olasz nemzet is, amelynek megbecsülhetetlen barátságát és jóindulatát a hágai értekezleten is tapasztalhattuk. , Végűi erős reményt helyezhetünk Amerika támogatásához. Hiszen Amerika ismerte fei legelőször a trianoni szerződés igazságtalanságát, tarthatatlanságát, épp ezért nem is ratifikálta. De nincs okunk kételkedni az ázsiai delegátusok, mint rokonnépek küldöttjeinek jóakaratában sem. Ezeknek sem lehet érdekük, hogy fajtestvérük, a magyar guzsbakötözve vergődjék. íme. egész sorozata áll rendelkezésünkre a legilletékesebb nyilatkozatoknak és reményt nyújtó kilátásoknak a revízió sikerét illetőleg; rajtunk tehát a sor, hogy a — s felszínre hozza fáradt képzeletünk által szavaMia nem önthető érzéseinket. A költő velem és helyettem érez s *amire én nem találok szavakat — egyszerre rá vei titi az értelem reflektorát. Akkor emelkedik ki az emberi lelkek egyformaságából, ha himnuszában nem elzárkózott, hideg lélek mesterkélt hevülete csap fel az égre. de a tömegek rejtett érzésének lesz lángoló szavú dalnoka. Valami különös embert gyarlóság is ragad magával a könyv titkai felé. Nekem már a tanári ka tedrán is ő volt a tekintély osztatlan egésze, később gáncsnélküí csodáltam költői erejét. Most meg lophatom a műhely titkait, mintha szép asszony öltözőjébe pillanthatnék be. ahol minden sejtelmes titkokat suttogni látszik. Pedig nincs ebben a műhelyben titok; a szerelem lángolásához nem használ pirositót: a szive lobog; a családi boldogság nem a nagyapa házsártos szigorán —- inkább az unoka kacagó gügyögésén épül fel; az elvesztett haza fájdalmán nem színpadi könnyet hullat s imádsága alázatosan száll az ég felé. Olyan egyszerű, olyan világos[ olyan költői minden ebben a műhelyben. Horatius költői epistoláit közel 2000 esztendővel "ezelőtt Lucius Calpumius Piso konzulhoz és fiaihoz küldözte. Ez a könyv nekünk szól nyíregyháziaknak. Az akác illata tanította harmóniára, a szántás váltakozó barázdája taktusérzékre, madárdal az ölelkező rímre. Boldog az a város, melynek ilyen kincsei vannak. Egye$ tzáto Ara 16 fillér