Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-15 / 38. szám

* jMlfÍRYIDBK 1930. február 15. Aki még a véréből is pénzt esinál Egy négyszázholdas bővérű deb­receni cívisről szói az alábbi jó­izü történet. Ugy esett a dolog, hogy cívis urammal egyszer csak elkezdett a világ forogni. Szédült, nenez­kesebb lett a járása, hát azon­mód elment a doktorhoz, mivel­hogy nem jó a bajjal sokat te­ketóriázni. Az orvos megvizsgálta, nyolc­szor-tizszer meglélegeztette, elő­vette a vérnyomásmérőt s aztán emigyen sz entenciáz ott: — Nincs baj, de nagyon köny­nyen lehet baj. Kissé magas a vérnyomás. írok majd fel egy kis jódot. Aztán diétát tartunk. Ke­vesebb pipa, semmi bor semmi hus, csak tejet és gyümölcsöt. Ebbe még csak belenyugodott volna az Óreg, csak akkor esett le az álla, amikor mondókájához azt is hozzátette a doktor: — Most pedig, hogy elejét ve­gyük minden meglepetésnek, egy kis vért veszek majd. — Már minthogy éntőlem, — körkent fel az öreg. — Igen, igen, még pedig most mindjárt. — Hát az nem lehet, kérem, épenséggei nem lehet. — Már pedig én, mint doktor ezt határozottan szükségesnek tartom. S nem tudom elgondolni, hogy miért ne lehetne, mikor ne­kem megvan hozzá minden szük­séges műszerem. — S mennyi pénzbe kerül? — Arról most ne beszéljünk, különben is husz pengőből kiáll. — Hát akkor már mégis ha­lasszuk máskorra, megbeszélem az asszonnyal is a dolgot. Az orvos útjára bocsájtotta pá­ciensét, aki hazaérve szép taka­rosan mindennel beszámolt élete­párjának. Végül arra döntött, hogy csakugyan kötélnek áll és eret vágat magán. Indul is visz­sza mindjárt a doktorhoz, elébb azonban kiolvassa az újságot, mi­velhogy a hágai egyezmény na­gyon is a mellén fekszik. Hát ahogy forgatja az újságot, egyszerre egy felhívás böki meg a szemét. Azt mondja, hogy azt mondja: Felhívás a vértadókhoz. Hogy akik vért adnak a klinika céljaira vérátömlesztéshez, jelent­kezzenek vizsgálatra. És hogy min­den vérvételért negyven pengőt adnak. Cívis uram nem sokat gondol­kodik, markába kaparintja gör­bebotját és villamoson kidöcög a nagyerdei klinikáig. Kevés vártat­va ott áll már a tanár előtt: — Olvastam tanár ur, hogy vért vennének itt, hát csak azért jöttem. Az a negyven pengő raj­tam is jól fog, a véremből meg telik és segíthetek véle szenvedő felebarátaimon is. Rövidesen megállapítják, hogy cívis uramnak alkalmas a vére a vérátömlesztéshez és mert épen erre a mentő eljárásra van szük­ség egy súlyos betegnél, ott is marasztalják. Megcsapolják jó ki­adósan. És amig csapolják, magá­ban nem győzi eléggé dicsérni az orvost, aki neki érvágást aján­lott, mert lámcsak: percről-perc­re könnyebben érzi magát, nem zug már a feje s nem forog vele a világ. Diadallal vonult haza az öreg a portájára. S amikor az anyjuk­kal együtt bementek a belső szo­bába, történetünk hőse kitesz az asztalra négy darab tizest és büszkén jelenti: — Kerestem hatvan pengőt. Ezt a negyvenet, meg azt a hú­szat amit nem kellett kifizetni érvágásért a doktornak. Hit raboltak el Magyarországtól ? 32 billió a magyar nemzeti fagyon A Societé Belge d'Etudes et d'Expension folyóiratának leg­újabb számában Fellner Frigyes dr. b.-pesti egyetemi tanár igen ér­dekes tanulmányt közöl Magyar­ország nemzeti vagyonáról. Különböző kimutatások össze­kezése után Fellner pro­fesszor a magyar nemzeti va­gyont 34.714,537.919 pengőben ál­lapítja meg. Magyarország külföl­di adósságai ezzel szemben 2.633,089.541 pengőt tesznek ki, igy a nemzeti vagyon nettó érté­ke 32.080,548.378 pengő. Számí­tásaihoz Fellner professzor a kö­vetkező megjegyzést teszi: A Magyar Szent Korona orszá­gaiban a háború előtt, 1912-ben a nemzeti vagyon értéke 48.103 milliárd pengőre lehet értékelni. Ebből a nemzeti vagyonból a jelenlegi Magyarország területére a kvóta arányában 18.161 milliárd pengő esne, ami annyit jelent, hogy számszerűen a nemzeti va­gyon mintegy 14 milliárddal, azaz 76.5 százalékkal növekedett. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy ez a — számsze­rinti növekedés nem jelenti a vagyon tényleges anyagi növeke­dését is. Ebből az értéknöveke­désből — 8.352 milliárd pengőt kell az árak növekedésének ter­hére írni, mivel a pénz értékcsök­kenése következtében az I9i3.évi árakhoz viszonyítva, 35 százalé­kos drágulás állott be . Egy további óka a nemzeti va­gyon számszerinti növekedésének az, hogy a korona értékcsökke­nésé következtében Magyarország külföldi adóssága 3.175 milliárd pengővei csökkent. Mindezt tekin­tetbe véve, — a vagyon tényle­ges értékemelkedése mindössze 2,391,142488 pengő. Ez az értéknövekedés elenyé­szően csekély ahhoz a veszteség­hez képest, amelyet Magyarország a trianoni békeszerződés következ­tében veszített. Magyarország ugyanis minden ellenszolgáltatás nélkül 29.205 milliárd aranykoro­nát, illetve 33.835 milliárd pengőt adott át nemzeti vagyonban az utódállamoknak, — Romániának, Csehországnak, Jugoszláviának, Olaszországnak és Ausztriának, amelyek az átcsatolt területekkel együtt, mind a nemzeti vagyonban is részesedtek. Véres szerelmi dráma a londoni állatkerti majomtanyán Szalónerkölcsök a majomketrecben. - á majom-feleség, a majom férj és majom-házibarát véres drámája Londonból jelentik: Az emberi és állati ösztönök csodákkal teli szövevényébe világit bele az a megdöbbentő történet, amelynek színhelye a londoni állatkert, a majomketrec örökké nyüzsgő vi­lága. Heteken át figyelték az őrök a szerelmi dráma fordulatait, min­dennap jelentést tettek íz igazga­tóságnak az ujabb és ujabb ese­ményekről, de nem volt mód rá. hogy a tragikus befejezést meg­gátolják. Az elmúlt esztendő fekete be­tűkkel íródott be a londoni Mon­key Hill, majomország történeté­be. Furcsa betegségek támadtak a fiatal generáció között, az ápo­lók, állatorvosok tehetetlenül néz­ték' mint hull rakásra a sok sze­gény majomapróság. Aztán jött a szokatlanul kemény tél, a tüze­sen forró, párás nyár — és az egész hatalmas ketrecben egyetlen egy kismajom maradt. Ugy látszik, itt kezdődött a nagy harc. Az egyetlen meglmla­radt apróság ugyanis mindenké­pen anyjának köszönhette életét.: az anyja olyan féltő gonddal őrizte, védte, tisztogatta, sőt mosdatta különben is erőteljes, szépen fejlett kicsinyét, hogy egy­szerre magára irányította az összes nimek figyelmét. Szakértők szerint fel kell tételezni, hogy valameny­nyiben saját fajtájának vad szere­tete dolgozott, amikor ezt a nőstényt akarta gyermekei anyjának. A nőstény idáig csöndes, szép házasságban élt férjével. Soha­sem civakodtak s az őrök állítása -szerint a him egyszer sem tépte meg az asszonyba bundáját, pe­dig a majomketrecben ez a fe­gyelmezés elismert és hatásos módja. Aztán jött a nagy felfordulás A hímnek nem volt nyugodt pilla nata: éjjel-nappal harci készen­létben kellett állania, hogy párját megvédje a többi himek ellen, akik minden órában ismételt ro­| Tiamokkal próbálták a nőstényt elrabolni és saját barlangjukba vinni. Egy hétig egyedül állta a nagy küzdel­met, de végül kénytelen volt se­gítség után nézni. Senki sem tudja, hogy a tár­gyalások hogyan folytak: le, de tény, hogy megalakult a háromszög: a férj, az asszonyka és »a barát« aki mint teljesjogu társ helyezke­dett el a családi körben, élvezve az ezzel járó összes előnyöket. De még igy is megtörtént a kikerülhetetlen: hajnalban, amikor a »barát« őrködött volna, egy ha­talmas majom elrabolta a kapá­lózó nőstényt és saját barlangjába cipelte. A férj nem nyugodott bele ? veszteségbe: dühösen rohant * rabló után, szörnyű harc után megölte es visszaszerezte a párját. Ez a küzdelem azután szinte naponta megismétlődött. A »ba­rát« éberségét mindig sikerült ki­játszani, a férj mindig visszahur­colta asszonyát, de közben egyre jobban gyengült. Félszemét valamelyik párbaj­ban kiverték, egyik hátsó lába eltörött, tes­tét alvadt vércsomók borították. Szánalom volt ránézni. £s ekkor jött az áruló »barát« aki eddig csöndesen élvezte a férj hősi harcainak gyümölcseit. Egy éjszaka ő rabolta ei a sebei tői elgyengült alv óhim mellől a nőstényt és egy üres barlangocs­kában ő maga rendezkedett be vele. Reggelre a véresre vert, meg­kínzott és megcsalt him felfedezte hogy mi történt. Az őrök állítása szerint órákig ült mozdulatlanul, maga elé meredve. Délben, ugy látszik döntő elhatározásra jutott. Felkelt, odabicegett az áruló ba­rát barlangjához és mire az ész­bekapott volna megfojtotta a nőstényt, annyi baj akaratlan okozóját. Az­után rávetette magát utolsó el­lenfelére és hősiesen verekedett vele, amig annak töretlen ereje le nem gyűrte és maga is holtan nem rogyott a földre megölt asszonya mellé. Az állatkert igazgatóságának most !,r*igy gpndot okoz az anya nélkül maradt egyetlen kismajom sorsa. Rövid hirek — Az egységespárt tegnapi ér­tekezletén Csontos Imre szóvátette hogy bizonyos nehézségek mutat­koznak a honosítás terén és or­voslást kér erre. Vass miniszter válaszát az értekezlet egyhangúlag tudomásul vette. — Vanyarc községben Bálint Lászlóné konyhakéssel agyonszúr­ta. szomszédasszonyát és annak 18 \ éves leányát, mert huga udvarló­ját elhódították. Bálintnét a csend­őrök alig tudták megvédeni a fel­dühödött tömeg haragja elől. — Az egységespárt tegnapi vi­taestjén vitéz Kozma Miklós, a MTI elnökigazgatója, a modern hírszolgálatról tartott igen érdekes előadást. — A Nemzeti Szabadelvű Párt tegnapi értekezletén Rassay Károly hangoztatta, hogy a párt senki el­len sem irányul. — Halász Bélát, a pécsi tárhá­zak sikkasztással gyanúsított igaz­gatóját szabadlábra helyezték. Az általa elsikkasztott összeg 380.000 pengőt tesz ki. — A vizsgálat megállapította, hogy Tibacu volt rendőrfőnök tény leg kémkedett a szovjet javára, de bűntársai nincsenek. — A bolgár távirati iroda meg­cáfolja azt a hirt, mintha a kö­zeli napokban megtörténne Boris király eljegyzése. — Mussolini 100 ezer líra juta­lomdijat tűzött ki a trieszti bomba­merénylet tetteseinejc nyomraveze­tője részére. — Madridban tegnap délután munkanélküli tüntetések voltak, a melynek során összetűzés támadt a tüntetők és a rendőrök között. A tömeg a királyi palota elé akart vonulni, de megakadályozták. Vi­déken több helyen megrohamozták az üzleteket. — Hendersontól az angol alsó­házban megkérdezték, hajlandó-e közbelépni a Népszövetségnél a szovjet vallásüldözése miatt. A kül­ügyminiszter kijelentette, hogy ezt inem tartja célravezetőnek, de — minden befolyását latbaveti a val­lásszabadság biztosítására. — A februári fizetések revideálá­sánál nagyarányú visszaélések nyo j mára jöttek Romániában. A csalás különösen szembeszökő az állam­vasutaknál, ahol olyan emberek ne­vét vették fel a fizetéslistára, akik sohasem voltak a vasútnál alkalma­zásban. — A keleti jóvátételi egyezmény szövegező, bizottságának munkála­tai nehezen haladnak előre. Azt hi­szi, hogy a jövő hét végére sike­rül mégis a végleges szövegben, megállapodni.

Next

/
Thumbnails
Contents