Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-11 / 8. szám

január 11. JN^ÍRYIOáK. Mezőgazdaság •••••• Mezőgazdaság- Méhészet irta: Körbssy Lajos. II. Ezen méhészetek közül fölemlitésre méltók: gr. Széchenyi Gyula földbirt., az esztergomi káptalan, Cicatricius Géza öfldbirt., dr. Mike Lajos főügyész. Nemes Emit Máv. főfelügyelő, Gerő János bányafőmérnök, Boconádi Szabó Lajos nagyméhész, Ignácz Sándor isfe. ig. stb. méhgazdasága. Hogy a nagy űrméretű, modern kaptárak egy-egy hatalmassá fejlett méhcsaládja mire képes egy jó nyárt legelőn, erre nézve az alábbi eredmények elég bizonyítékot szolgáltatnak . Igy Cicatricis Géza 1927. évben kísérleti családjával a tavaszi és nyári méhlegelőn összesen 220 kilogrammot, dr. Mike Lajos 200 kg-ot, míg Ignácz Sándor csupán csak'akácból 80 kg-ot, Boconádi pedig .csupán csak tisztesfüről 118 kg-ot termeltek. Előbbiek méhészetük vándoroltatásával érték el e kimagasló eredményeket. Pld. Cicatricis Géza előbb Turkevérőí balopusztai repcére, annak kihasználása után turkevei akácra, majd onnan a későbben virágzó máriabesenyői akácra végül j)eaíg a Turkeve határában dúsan virágzó tisztesfüre vándoroltatta állományát. Érdekes azonban, hogy a Turkevétől nem is oíyan messze Tekvő, ugyanazon éghajlati viszonyok alatt tenyésző máriabesenyői ugyanolyan akácfai, ^Robina Psendvaoracia) csaj.' a turkevei akác virágzásának utolsó stádiumában kezdett diszleni, minek eredményeként a kísérleti kaptár még 38 kg. súlygyarapodást mutatott. A fentiekből kitűnik, hogy a méheknek jobb legelőkre való szállítása, illetve vándoroltatása révén hathatósan emelhető a méhészet jövedelmezősége, mert a vándorlás által módunkban van állományunknak az egymást fefváltva virágzó növényzetek révén folytatólagos gyűjtési lehetőséget nyújtani. Nem áll azonban, hogy csak a kizárólagos vándorlás vezetné sikerre a méhészet boldogulását és pedig azért nem, mert vannak évek, amikor vándorlás nélkül, helyhez kötött méhészettel' is oly kiváló eredményeket fehet elérni, hogy a netalán bekövetkező gyengébb mézelő évek eredményeit is kiegészítik. Hogy .teljesen eredménynélküli, hordástalan év fenyegetné a modern méhészeteket, attól a tegkevésbbé sem tarthatunk, mivel a modern kaptáros nagy családok eS>' 3—4 napos akácvirágzást, vagy bármilyen rövid ideig tartó méhiegelőt teljes erejükkel kihasználva, a legnagyobb mértékl^en képesek lemézelni. Tekintve, hogy a kora tavasztól, Jjésö őszig tartó méhiegelőt az egymást felváltva virágzó igen sokféle növényzet képezi, enélfogva a méheknek alkalmat nyújt a természet arra, hogy gyengébb években is begyüjthessék nemcsak teli készletüket,' de fölösleget is adhassanak. Mivel pedig Szabolcsvármegye akáca és napraforgója miket itt különösen felkaroltak, oly magas mézelő képességgel bír, hogy mis mézelő növényektől függetlenül ís a jobb mézelő-flórák önállóságának színvonalán áll, miért is, ezen előnyénéi fogva e vidéken a méhészet létjogosultsága kellően biztosítva van. Több éven át tartó megfigyelésem során mégis arra a szomorú megállapításra jutottam, hogy a mezőgazdaság körében igen méltatlan szerepet juttattak a méhészetnek. Ezen körülmény abban talál magyarázatot, hogy a régi rendszerű kaptárak és a méhcsalád természeti törvvényeivel hom lokegyenest ellenkező, helytefen üzemi szabályok következtében a méhészet nem térítette meg a befektetett tőke kamatát s miver a méhek termékenyítő munkájának értékét sem ismerték, ennélfogva, mint nem eléggé életképes gazdasági-ágat, kellő felkarolásban nem részesítették. Ma azonban már más kaptárrendszerek, üzemi szabályok képezik alapját a méhészet sikerének, s ha annak jövedelmezőségét még jobban fokozni kívánjuk, mi sem gátof bennünket ennek megvalósításában. mert az erre vonatkozó feltételek már a legelfogadhatóbb formában állanak rendelkezésünkre. Igy: olyan természetű talajokon hot az akác és napraforgón kivül más hordást nyújtó mézelő növények nem igen találhatók, igen célravezető volna a következő fanemeknek ezen vidékeken való minél tömegesebb meghonosítása. A különböző mézelőfák telepítésé re nézve már állami intézkedések is vannak folyamatban, s remélhet tőleg, rövid időn belül már foganatosítva is lesz e nféhészeti szempontból ofy 'fontos rendelkezés. Azonban magán egyéneknek is kívánatos volna ezen állami intézkedésekben részt venni és az alább ismertetett fanemeket minél szélesebb körben bevezetni: 1. Enyves akácot (Robina Viskosa.j 2. Apró levelű hárs (Tillia pervifofia), 3. Nagylevelü hársat (Tillia Grandifolia), 4. Ezüst hársat (Tillia argentea), 3. Serétfát (Coelreutéria paniculata), 6 Japán akácot. (Sophoragaponika.) gyiragytiáza aggjai yáretadóbltttalM 26,305-1929. Ad. sz. Hirdetmény az 1920. évi XXX. t.-c. (földreform, törvény) illetőleg az 1924. évi. Víl. t. c. alapján az F. H. O. 18. %-ának 2. pontjához fűzött utasítás {43.) bekezdése értelmében részben hitele sitteilen mérnöki munkálatok nyomán készült kataszteri telekkönyvének függeléke, kiosztási vázlatrajza, egyéni birtokivei és ezek összesítésének közszemlére kitétele tárgyában. Az 1923—1925. évben törtónt földbirtokreodezés alapján készült uj földmunkálatokat 1930. január hó 7-től február hó 5-ig bezárólag közszemlére teszi ki alulírott várost adóhivatal azzal, hogy a fent emiitett munkálatokat az érdekeltek a városi adóhivatal 41. számú szobájában a hivatalos órák alatt (d. e. 8-tól d. a. 2 óráig) megtekinthetik és az esetleges téves birtokbajegyzés ellen, továbbá a földrészletek mireiési ág és osztálybasorozás ellen a közszemléretétel időtartama aiatt a városi Adóhivatal 41. száma szobájában szóval, vagy Írásban felszólalhatnak. Nyíregyháza, 1930. január 4. 139-3 Városi adóhivatal. Passepartoukat ixléses kivitelben készít a Jóba-nyomda könyvkötészete Nyíregyházán, Széchenyi út 9. sz R ledöntött bálvány. • A Nyirvidék eredeti regénye. Irta: Váth Jánas. 5 5 Érdeklődött hogylétéről. Pár vigasztaló szót ejtett el. Akaratlanul volt ilyen. Fáradt is lehetett, mert hajnal óta talpon volt. Meg Erika jóságát engedte kiömleni s békés irós vajjá szétterülni. Erikának féltékeny szívébe a rossz bizalmaskodó viselkedése ütött tört s táplálta vérző sebét, hogy olyan részvétlennek látszott tanítója a beteghez. Az ötvös semerre se volt elfogult. A lány felkinálkózását nem vette észre s az italnak tulajdonította. Igy akarta Erika érzékenységét is kímélni s a feltűnést elkerülni. V isszahúzódásával az ellenkezőt érhette volna el; ha Erikát meg is nyugtatja, elvesztheti a két lelket hitközsége számára Myriám azonban rájózanodott az ötvös langyosságára. A gyümölcs, méz, bor most is várta az inyeskedőt. de a síróra álló szájú lány nem hivta meg vendégeit, hanem engedte terített asztala mellett elhaladni őket. Erika úgy indult ki a betegtől, hogy számonkéri az ötvös délutánjait De Myriám lefakult és a boros teltségből lefaragott arca, uborkányira dagadt orra megnyugtatta, hogy nem ö veszített csatát. Azért jó és elbájoló volt az ötvöshöz az egész uton Virágairól mesélt neki és téli terveiről, amikorra bizonyosan egymáséi lehetnek az egyenlőség hajnalhasadásán. „ Az ötvös engedte örvészkedni. Érezte, hogy igy okos Még az egyenlősítési álmába se kötött kereket, ahogy szárnyat oldani képzelete alá, bűnnek tartotta volna. Erikát az álom ragadta, az ötvöst a bibliai kígyó okossága fogta. Erika látta ezt Hisz ő elve szerint élt. A rabszolgáit fölszabadította s magához emelte. Maga pedig leszállt közéjük Valéria fogadásakor és előtte ült gyaloghintón; hogy szolgáit terhelnie ne kelljen s emberi méltóságukat fölemelje az övéhez. Római nők rabszolga szeretőjükkel a Fia nélkül ritkán ment útra az ötvössel gyaloghintó függönyei mögött édeskedtek. Erika. Tisztább volt hitközsége bármelyik lelké j nél s nagyobb Piusz egyházközségeinek ösz- í szes nagylelkűinél. A két vezető se bírt vele szárnyalni. A szegények pedig rajongtak érte. 3 * A nyár erősen telt s a villák nem kö- i szönthették tulajdonosaikat teljes számban. ; Sabaria, Aquincum s a kosztrumok előkelői j a hűvös nyarat eltűrhették otthon is. Itá j liai bőrüknek elkelt a fűtés is. A villák nagy 1 része szellős loggiákkal volt körülépítve s : hiányzott padozatukból a fűtőcsatornák, te j 1 lepiikből az óriás fűtőkemence. I Erikának ez volt a legszebb nyara. — ! : Gyakran tartózkodott a fövenyes parton fiá- j j val és az ötvössel. Egyszerűen járhatott, ked j ve szerint. Nem kellett a fényűzés őrülete j miatt villájában nyaralnia. Könyörületes szíve behajtotta betegjei- i hez, kik közé jutott Myriám is. S hogy az | ötvös fiilét el ne kerülje állapota, meghir ; lelte Erikánál. Akkoriban erősen lefogta a katekistát a konfirmációs készülődés. Egész délutánokat töltött a megkereszteltek között, akiket a helyeiken keresett fel. A katonákat delelő pihenéskor, a halászokat tanyavetés után, amit úgy kellett kilesnie, a téglavetőket ét kezésnél, a szőlőmíveseket s földtúrókat i megint máskor. Fáradt volt s mert a hegy 1 túlsó oldalán, vagy a környéken esett több ] dolga, csak bepillantott egy-egy percre a beteg Sámuelnéhez. Myriám pompában várta. Fehér köntö I sét Szines pántlikák rikították körül s ahogy , összebújtak, emelték a gyapjútakaró fehérségét. Mi bajod Myriám ? Beteg vagyok. Mid fáj? Hát az ötvös ? — kerülte ki szembe tünően Erika kérdésére az egyenes választ. Erikába tört ütött, hogy még a látsza tot se akarja megőrizni a hetéra. Alig birta elnyomni kifakadását. »Azért betegedtél meg. csakhogy ingereltesd magadra !« Myriám is észretért s átlátszó szitájára fedőül dobta : - A kis Kelement mért nem hoztad el? — Konfirmációra készülnek A katekéta vezeti őket. Ügy szeretem azt a kis férfipalántát. Erika megütközött a nyílt perverzitáson. Nem birta elnyomni bosszúságát: — Csak türtőztethetnéd beteg hajlamo dat, hogy gyerekek ártatlanságára gondoln od is vétek ! Erika látta, hogy Myriámnál az ő rész vétére egyáltalán semmi szükség. A nád széken megfordult s haragjának, megbotrán kozásának feltörését elnyomta irgalmasságá nak kiöntésével a beteg iránt : Jobban telt-e éjjeled, Sántuelné ? — Enyhült-e a szaggatás fájós tagjaidban ? — Mivel lehetnék segítségedre ? — Nem jó volna-e hévvizet forraltatni fürdőházamban ? Rabszolgáimat érted küldeném gyaloghintóval. Az én istenem, Izrael istene áldjon meg jóságodért, — áradozott a nyomorék. Nékem már csak legjobb volna Ábrahám atyánk kebelén. Minden kirurgussal megvizsgáltattam magam és nem lel gyógyírt az én fájdalmamra földi halandó. És nem merte megtudakozni az ötvöst, hogy mért nem jött el vigasztaló igéivel. (Folyt, köv.) 1