Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-09 / 6. szám

jftfirriBÉK. 1930. januar 9. Egészséges közgazdasági szellemet! Irta: Marschan Ferenc dr. országgyűlési képviselő. ' A csodatevések ideje már régen elmúlt... Erről azonban ugylátszik, sokan nem akarnak tudomást venni. Legalább is erre mutat, hogy gazdasági életünk már megint tele van egy csomó fantasztikummal, amelytől, mint valami csodaszertől, bizonyos körök a gazdasági válság azonnali gyógyulását várják. Árdik taturáról, kényszergazdálkodásról, uj monopóliumokról, gazdaságikon föderációról, vámunióról hallunk és olvasunk többé-kevésbé érdekes fejtegetéseket, amelyek rendszerint azzal végződnek, hogy hát a kormáfvy terjesszen »egy-szakaszos«« törvényéket a törvényhozás elé és az áldás rögtön, mint valami májusi eső, fog közgazdasági életünk mezejére hullani. Hát hiszen, ha csak ilyen egyszerűen lehetne a gazdasági pangásokon segíteni, valóban bűnös mulasztás terhelné nemcsak a mi kormányunkat, hanem Középeurópa összes kormányait, hogy az ajánlott egy-két törvényszakasszal nem lép ki a porondra.... Azonban a helyzet ezzel szemben az, hogy a realitások terét nem szabad elhagynia annak, aki ma közgazdasági életünk fájó sebeink gyógyításához akar fogni, amint hogy a gazdasági 'élet szabadságát nem lehet veszedelmes következmények nélkül tángálni, mert még elegen vailnak, akik nek élénk emlékezetében van a kényszergazdálkodás minden szörnyű következménye. Künn pl. a perifériákon sok minden borzalmat elfelejtett a falusi ember az utolsó másfél évtizedből. Nem felejtette ei "azonban a rekvirálásokat, az ármaximálást, amikkel a mezőgazdaság olyan vérveszteséget szenvedett, hogy a nehéz idők bekövetkeztekor ellenállóképességében erő sen megtépázva volt kénytelen a küzdelmet felvenni a válság reászakadt hullámaival. Ezért az igazság azok oldalán van, akik nem a közgazdasági szalto-mortáléktól, 'hanem a mindenképpen átgondolt detailmunkától várják a gazdasági helyzet enyhülését. A különböző intézkedések ugyanis, amiket ma közgazdasági életünk a kormánytól vár, nem egyenkint, hanem csak a maguk összességében éreztethetik hatásukat. Éppen ezért —vs ez a legfontosabb — a tüneti kezelés helyett, ami nálunk erősen divatba jött és amely a vele járó, kapcsolatban jelentkező igen szerény, sok szor meg kétes eredmények mellett is a fegtöbbször igen sok pénz be kerül, "ft kell térnünk közgazdasági életünk lépésről-lépésre való klinikai kezelésére, minden műtétnél, intézkedésnél, beavatkozásnál pontosan megfigyelve, hogy a beteg közgazdasági organizmus hogyan reagál 'és a részfetkurák miképpen befolyásolják az egész gyógyfolyamatot. Mindenek előtt azonban szükség van egy bizonyos szelekciós munkára, amely két részre osztja a gazdasági válság homlokterében álló problémákat, illetve e probté.mák azon részét, amely nemzetközi okokkal függ össze, amikre . tehát nagyon kevés a befolyásunk, ei kell választani azoktól a kérdésektől, amikre a magyar kormánynak megvan az impériuma, intézkedési jogköre és lehetősége, hogy úrrá legyen felettünk. Mert árra az álláspontra nem lehet helyezkedni, hogy nemzetközi »vis-ma," jor«-rai állván szemben, meg kelt várni, mig másutt megjavulnak a viszonyok.... Egy világepidémia ese tén sem nyugodnának bele az egyes államok a megváltozhatatlanba, hanem minden ország, amennyiben ez hatalmukban állana igyekeznék határán barrikádokat emelni a fenyegető epidémia ellen. Ugyanez áll a gazdasági epidémiákra is, amelyek a háború és' békeszerződések utáni Európát megszállták és amelyekkel, amint ezt napról-napra látjuk, minden ország több, kevesebb sikerrel igyekszik szembeszállani. A »quieta non movere« politikája a biztos elvérzésnek és pusztulásnak útjára vezetne'. Bud János kereskedelemügyi miniszter nem rég ugy formulázta követelését, hogy nem programmokra van szükség, hanem a programm kivitelére. Ez mindenképpen helyes álláspont, mert a programmoktól már megcsömörlött a pub- í likum. Aminthogy már azon is tui • vagyunk, hogy egyesek napról- \ napra nagyszerű diagnózisokat tá- j íaínák a publikum elé, hiszen na- •' gyon jói tudja a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, nogy hot fáj ,mi a baja, hol folyik el a vére. Egyebet se teszünk, mint diagnosztikáiul^ és közben a beteg közgazdaság napról-napra elgyengül, ugy, hogy amire az operációra kerülne a sor, az, az általános elgyengülés folytán egyszerűen le* hetetlen lesz. Még egy dolog van, amit nem szabad szem elől tévesztenem. Ha azt akarjuk, hogy a kormány segítsen a sulvos helyzeten, amire a jószándékot, sőt a komoly elhatározást sincs okunk kétségbe vonni, nem szabad a publikumnál a kétségtelenül fennálló fizikai válságot lelki válsággal tetézni. A politikai defetizmusnáJ. is katasztrófálisabb a gazdasági defetizmus, melyet tartósan nem bir ei'semmiféle közgazdasági szervedet. A közönség idegzetének folytonos keresztrefeszitése, minden egészséges gazdasági kezdeményezést, minden építőmunkát, a hivatottaknak és -a tehetségeseknek minden megmozdulását eleve megöli, bátortalanná teszi a kormányzatot és túlzott óvatosságot diktál épp azoknak á tényezőknek, amelyeknek lendítő energiájára szüksége lenne az országnak. A lelkierejében ép nemzetet meg lehet menteni még akkor is, ha fizikai és gazdasági szervezete itt-ott ,suíyos amputációk nyomát viseli is Közgazdasági életünk sorsdöntő órák előtt áll. Nagy kérdések: aminők az állami takarékosság, a vámrevízió, a buzaprobléma, a mezőgazdasági és ^>ari termelés átszervezése, az értékesítés és hitelkérdése stb. mégoldása előtt állunk.... A kormány, ha előrelátóan jár el, csak a közgazdasági élet faktoraival együttesen nyúlhat a nagy kérdéshez, arriinek előfeltétele a nyugalom és a betegnek az a hite, hogy nemcsak akarnak rajta segíteni, hanem lehet is rajta segítem. Közgazdasági'életünk nagy tekintélyeire vár a szerep, hogy yazt a hitet megadják a nemzetnek. Ennek nincs semmi köze a pártpolitikához és a hétköznapok pártharcaihoz, mert az országot a poliitka dacára is meg kell menteni!! Benkó Ferenc államtitkár üdvözli a gazdasági főtanácsossá kinevezett Eszenyi Jenőt, a Dohánytermelék Országos Egyesfiletének alelnökét (A, »Nyirvidék<: tudósítójától.) Eszenyi Jenő tornyospálcai nagy birtokost kinevezése alkalmávaj, amelyről a Nyirvidék is megemlékezett, számosan keresik fel üdvözletükkel a magyar gazdasági élet kiválóságai sorából. Eszenyi Jenőt, mint kiváló gazdát érte a gazdasági főtanácsossá történt kinevezése, amely őszinte örömmeí keltett a dohánytermeléssel foglalkozó szakkörökben is, ahol legközvetlenebbül ismerik Eszenyi Je nőnek a dohánytermelés terén kifejtett munkásságát. Vármegyénk ben ez a ^ munkásság annál nagyobb jelentőségű, mert Szabolcsvármegye ma az ország dohánytermelésének negyven százalékát szol gáltatja, Eszenyi Jenőhöz, aki a Dohánytermelők Országos Egyesületének alelnöke és a pénzügyminiszter által" a dohánytermelés fejlesztésére létesitett Állandó DoIamtitkár, a m .kir. dohányjövedék központi igazgatója a következő levelet intézte kitüntetése alkalmából: Méltóságos Uram! Kedves barátom! Nagyon megérdemelt, szép kitüntetésed híre a vezetésem alatt álló dohányjövédék egész tisztikarát velem együtt a • legnagyobb örömmeí töltötte el. Mi, akik a Te sokoldalú és nagyért ékii működésed egyik legfontosabb ágának, a dohányjövedék ügykörét érintő területen kifejtett értékes működésednek közvetlen ismerői vagyunk, jól tudjuk, hogy mily érdemes férfiút ért a legfelsőbb elismerés. Ezért közéleti pályádnak eme jelentős fordulójánál őszinte tisztelettel és ragaszkodással "köszöntünk abban a reményben, hogy a magyar dohánykultura fejlesztése érdekében Vehánytermelésí Szakbizottság kine- í vezett tagja. Benkó Ferenc dr. ál-1 Városi Színház Mozgó n.'tniaaK'dn>(>iki»»«naiiicHi«ttv .'cwssaaiiii

uw

ii

iin i Hxoeafrfímt

t

ám

/

wnK: í Dougias Fairbanks és Lupa Veliez S erda ' főszereplésére! csütörtökjü GAUCHO Romantikus történet 10 felvonásban. Előaáasolc : hétköanap: 6, 7, 9, vasárnap: 3, S, 7 és » órakor. Jegyek elővételben a Jakoboritn-doháhytíwdében. A ruhatár díjtalan M'mm led együtt munkálkodva, még sok Tontos kérdést fogunk közmegelégedésre megoldani, életedre és munkásságodra Isten áldását kérve, mindannyiunk nevében melegen üdvözöl, őszinte nagyrabecsit léssei, készséggel hived. Budapest 1929. december 24-én Benkó h. államtitkár m. kir." dohányjövedéki központi igazgató. Begnyilt a nyíregyházi szegények melegedeszobája (A Nyirvidék tudósítójától.) Még Kardos István kulturtanácsnok elgondolása volt, hogy nyisson a város melegedőszobát a fagyoskodó szegények részére. A melegedőszoba a városháza üregen álló üzlethelyiségében meg is nyiít és tavaly, amikor szokatlanul nagy hideg kínozta az utcán álldogáló munkanélkülieket, szorongásig meg telt a melegedőszoba a tél számüzöttjeivef. Többször meleg teát és élelmet is kaptak a keresetnélkül éhező vendégek és nagy hálávai gondolták a melegedőszobát felajánló városra. A város kulturtanácstioki hivatala az idén is megnyitotta a melegedőszobát, amely most a Papp-Ragány-féle épületben nyert elhelyezést. Itt két kisebb szoba áll a melegedők rendelkezésére. A melegedőszobát ma adta át rendeltetésének dr. Pilinszky Pál kulturtanácsnok. Holdanként 400 pengő adósságterhet visel a magyar kisbirtok Ujabb adatszolgáltatás a földbirtok eladósodásáról A Magyar Statisztikai Hivatai a problénja úgyszólván mindenre kiterjedő súlyának megfelelően fog lalkozík azzal a kérdéssel, hogy mennyire van eladósodva a magyar, földbirtok. Ezúttal dr. KonkoIy-Thege Gyula, a hivatal elnöke irt hosszabb tanulmányt erről á" kérdésről. Adatszolgáltatásában kiterjeszkedik nemcsak az egész megelőző évekre, hanem feldolgozza az 1929 június 30-ig rendelkezésre álló adatokat is. Az az ujabb adóssághullám tehát, amely az év második felében következett be, egy ujabb statisztikai publikációra vár. De enélkül is rendkívül érdekesek és tanulságosak a most feldolgozásra került adatok, úgyszintén az azokhoz fűzött kommentárok is. Konkoly-Thege Gyula tanulmányából az tűnik ki, hogy Lili'!''' a magyar földbirtoknak számszerínt mintegy negyedrésze, terület szerint pedig körülbelül egyharmadrésze van meg-w terhelve. A bekebelezések végösszege az 1928-ik év végén 1,160.500.000 P-t tett ki. A bekebelezett terhek legnagyobb hányada (63.2 százaléka> a kisbirtokokra és ezek közül is elsősorban az 50 hold nát kisebb birtokokra esett. Ez a teher mintegy 30 százalékkal nagyobb a kisbirtokok területének az ország területéhez viszonyított arányszámánál. Általában áz adatok azt mutatják, hogy minél nagyobb a földbirtok, annál kevesebb az átlagos teher és hogy az 50 katasztrális holdnál ki-