Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-08 / 5. szám

1930. január 8. jwIríRYiDÉie. 7 Karácsonyfa ünnepély Balkányban Kedves és ieledhetetlen karáesonvfatinnepélyt rendezett december 22-én a balkányi ref. elemi iskola. Láttunk egy változatosságban gazdag és tartalmilag értékes műsort, ezt Tinéktek kösiönöm fáradtságot nem ismeró derék tanítói az iskolának. S láttunk Jézusi szeretettől áthatott lelki megnyilatkozást; a karácsonyfa, a 300 gyermek részére cukorka és írószer, a 80 gyereknek alsó rnha beszerzését lehetővé tett adományokat. Az adakozók nevei: mélt özv. Qencsy Bé'áné, mólt. Őzv. Újhelyi Tamásné, Qencsy Ella, Qencsy Béla, Qencsy Ferenc, nagyt. özv. Nagymáté Albertné, Somossv László, Stépán Ferenc, Seszták György és Balkány község. Neveiket nem hallgathattam «l nem pedig azért, mert egvszerü köszönő szó erótelen adományaik viszonzására s lássák meg a lélekben erős, a szeretetben teljes jószivüek nevét mindenfelé. 300 kis magyar gyermek várta a Jézuskát örömtől sugárzó szemmel s önök ebozták nékiek, 80 szegény didergő gyermek állt a karácsonyfa melleit s önök felruházták. Ez az igazi krisztusi szeretet, áldassanak érte az adakozó jószivek. Krónikás. fftt, jó ssenet Nagy Kálmántól vehet Telep : Árpád-utca 4. »x. Telefonszám 40 nm-m lit mondanak a levente emléklapról a hatóságok képviselői ? Megírtuk szombati számunkban, hogy dr Bujdos János dunaföldvári leventeoktató »Levente-emlék« címmel, emléklapot adott ki, amelyet az OTT szakbizottsága is elfogadott s a »Levente« cimü folyóiratban az egyesületeknek többizben ajánlott beszerzésre. Az emléklapról, a melynek ára darabonkint i pengő, megtekinthető a »Nyirvidék« szerkesztőségében s megrendelhető dr Bujdos János szerzőnél Dunaföld váron, az egyes hatóságok képviselői a következőképen nyilatkoznak: Tolna vármegye alispánjának a szerzőhöz intézeti leirata: »Az ön által bemutatott levente emlékltapot igen alkalmasnak tartom arra, hogy a leventeegyesületekből kilépő leventék lelkébe a levente eszmék mélyen bevésődjenek és ott gyökeret verjenek. Ennélfogva elrendelem, hogy vármegyém községeiben a leventekorból kilépő leventéket ilyen emléklapokkal lássák el. Amidőn ezt közlöm, kérem, hogy a leventemozgalom é.rdekében eddig kifejtett hasznos munkásságát a jövőben is ugyanolyan buzgalommal eszközölje. Részlet Veszprém vármegye alispánjának 2617-719 sz. rendeletéből: »...Elrendelem tehát, hogy minden év végén a leventeköteles korból kilépő leventéket hazafias szellemű ünnepélyen búcsúztassák el az egyesületek és részükre ez alkalommal lehetőleg emléklapokat ad janak ki. Ilyen emléklapok dara-. bonkint egy pengős árban megrendelhetők dr Bujdos Jánosnál Dunaföldváron«. »...Minthogy a leventeemléklap ára csekély és a leventeköteles korból kilépők száma sem nagy, nem teszek észrevételt, ha a kiadandó emléklapok árát a községi testnevelési alap viselné, vagy az esetleg társadalmi uton biztosíttatnék, hogy a leventék azzal díjtalanul láttassanak el.« Szemcséd község főjegyzőjének az öreglevmtéket búcsúztató ünnepi beszédének kis töredéke: »...A leventeegyesületben töltött »kedves idők emlékére fogadjátok ezt az emléklapot, melyet foglaljatok diszes keretbe s tegyétek az ágyatok fölé. Erre tekintsetek, ha nyugovóra tértek, erre pillantsatok ha felébredtek! Ez legyen emlékeztetője annak, hogy nagy es nemes feladat vár rátok. Ha pedig majd beköszönt az indulásnak a hajnala és megszólal a kürt szava, lelkesen sorakozzatok a háromszínű magyar lobogó alá s tűzzétek azt mihamarabb a Kárpátok magas bércére, mert amig ezt az emléklapot ,nem a Kárpátokból hozott fenyőgalylyak díszítik, addig megcsúfolt és (nyomorgó magyarok vagyunk. Nem nyugosznak békességben a hazáért vérüket ontott atyáitok, addig nem szűnik az özvegyek, árvák szivettépő jajgatása.« — & Pesti Tőzsde újévi számának vezércikkét Egry Aurél irta. Fenyő Miksa, Zipernovszky Ferenc, Alapy Béla, dr. Schiller Ottó, Geang János, Kozma Ferenc a mások nyilatkozatain kívül szenzációs nyilatkozatokat közöl a lap az Első Magyar Általános Biztositóról, az ófáról, Unger Bertram tói, a hajózási társaságokról, a Vacuum Oilról, a Külkereskedelmi Intézetről, a Magyar-Német Mezőgazdaságiról stb. A Gutbrod cég és a Heyi Behringer festékgyár összeomlásáról eredeti frankfurti tudósítás számol be. Érdekes bécsi és más külföldi tudósításokat közöl a lap, amely érdekes osztalékbecslést közöl az 1930. évre vonatkozólag A Textiltőzsde rovat egész sereg cikken és információn kívül fontos'tudnivalókat köftil a nyomóegyezményről, a posztóegyez ménVrőI, a 8 órás textil munkanapról *stb. Az árupiac rovat a gabonaáresésének okaival foglalkozik és bő információkat Ícözöí'a piaci helyzetről. A biztosítási rovatban a biztosítási melléklet bejelenti a tüzbiztositási dijak részleges emelését. A vas- és gépipar az állami autógyártásról számol be. Az autótőzsde sok minden szenzációs hirt közöl. Ezenkívül* az egészheti árfolyamlapot is közli a lap. Ára 40 fillér . Préselt szalmát legjutányosabb /rban bármilyen roonnyisáehen kaphat Szamecz Károlynál Nyiregyhaza, Kis-H" 8. 7844—10 PICIT Kapható mindenütt?" A ledöntött bálvány. — A Nyírviééh ersénti rvgibjj*.— Irta: Váth János. 12 A legfőbb, amire mindegyre gondolt, de legnehezebbére esett kimonda nia. az új feleséget, megbántanák, hogy a letett uralkodó lányát az igazi feleséget megillető pompával fogadják. A következményét elhallgatták : így még esetleg maradhatnak helyeiken, ellenkező módon bizonyosan felváltják őket az új trón új támaszaival. A megbeszélt részlet szerint történtek az intézkedések. A fövenyen katonaság állt föl. Kijelöl ték a nemesek lovagok helyét. A- kordon mögött a szabadosok és a heloták vegye sen állhattak. Hogy szabad legyen a tér ség s hogy jobban láthasson a nép, körbe álltak a katonák. Szelíd nyáreleji nap sütött, de a vízről le-Iecsapott a hideg fuvallat A Pelsó csuda kéken másolta az eget. A keleti és déli partok lila ködben árválkodtak. Az ácsorgók, bámulok közül némelyik délnyugat felé mutatott: Onnajd jön a. A másik része a Tichun szigete felé intett fejjel, vagy kézzel: — Oda mén a. - Nem mén a, hanem viszik. ( — Akkor nem is gyün, hanem hozzák. Ha akar. ha nem — röhögtek rajt. Nekik nem fájt ez. Ragacsos kenyér, ecetese dett bor, rothadt gyümölcs volt eddig is, az lesz ezután is a sorsuk. A két árbócos gálya fel is tünt, mire a homokóra lefolyhatott volna alsó üregébe,' vagy a' napóra mutatta volna a Xl-es számot. — Nagy, sárga vitorláit tolta a szellő. Az evezőknek segített szárnyával. A vitorlák a napon duzzadoztak s az enyhe fényben az ellenkező oldal partjainak sárgáját adták. Ugyancsak a liláját adták árnyékosságok ban a partok napsütetlen szakadékainak is. A hajó teste barnára volt pörkölve, ' agy tartósabbítsák. A naptalan fele azonban mély kékbe veszett A vitorlák éltek a hajón s az ötven pár evező csillogott a naptói vert vízben, mint hogyha olvadt ezüstbe mártot ták volna meg. Az óriás vitorlák után az árbócok hegyére aggatott lobogók, majd a hattyualakra kifaragott hajó orra tünt fel. Már az alakok is mozogtak. Már az evező söknek szóló dob is bummogott. A keresztény szabadosok és rabszolgák hallották pária-testvéreiknek a lánccsörgését is. Erika a felszabadított háza népére gondolt, s megint az egyenlősítés jutott eszébe. Az ő háznépéből hiányzott az ötvös. Piusz atya se jött el. Nem kívánták látni a keresztények mészárosának lányát bukásá ban se. Erikát a társadalmi rangja kénysze ritette. Gyanú nélkül nem maradhatott volna el. De akarta is látni Diokléciánusz lányát, aki alatt lovaggá lett az apja. A nők kö vetkezetlenségét eredendő bűnül hordta ő is jószívében. A gálya ott libegett a ringó hullámo kon a kikötő előtt. Sötét oldalán tükrösen játszottak" a fehér vetítések Csónakot bo csátottak le s a csónakban benne ült a császárnő. Ahogy leereszkedett s jól meg különböztethették, hatalmas vivát ömlött feléje a torkokból. A parton Máriusz üdvözölte a Lápisz Rozálisz nevében Még kevesen voltak a villák tulajdono saiból jelen. Korai volt a nyaralás megkez dése. Legnagyobb személyiség volt Mogen tiana Eásztruin adiuírixa, Auréliusz, aki nek kísérnie kellett az özvegy császárnét a szigetre. A módot nem írták elő neki. A megbeszélés volt az alap : Valéria áldoz Cypriának s fogadja régi híveinek hódolatát. Valéria az előkelők számára fenntartott üres helyekből láthatta, hogy milyen elpusztultak, gerinctelenek az emberek. Alig merték néhányan tiszteletüket leróni, pedig jórészüket atyja tette naggyá Fövenyszin tunikájának alját arannyal hányta ki a szabó. Bíbor talláját drága ornamensek szegték be s ékkövek csillogtak róla. Arany félhold ragyogott a homlokán. Csak az arc szépsége, hajának ében szine s a szeme parázsa értek többet a pompájánál. Az asszonyok közül Erikát látta meg legelőször s Máriusz kénytelenült hozzávezetni. — Mióta vagy özvegy ? — legyeskedett Valéria — Két tavasz óta. — Sok szépet beszéltek férjedről. Famíliádat emlegette apám. Ipam harcolt vele egy chorszban Dá ciában. Van-e örököse férjednek ? — A fiam hét éves. Értem a gyászt két év után is és szeme jelentősen összekötötte Máriusszal Erikát. Az özvegy révedező szemébe csillámlás szikrázott fel : Mondd fenséges, Szeverusz csak türelmi' rendeletet ád ki ? Valéria lelkét igen hírtelen érte ez a hideg szél. Lelke palláját összerántotta előle, már gőgösen el akart fordúlni, hogy száműzőjének uralkodótársát csak érintik is előtte. De aztán eszébe jutott, hogy a kegy vesztés már nem büntetés tőle s intrikus lelke kerekedett fölül : — ..Szeverusz azt se adja ki, jó asszony. Apámmal szemben a keresztényekre számított, akik sokan vannak a hadseregben, de el lehet nélkülük — mondta és elfordult. (Folyt. köv.J