Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-05 / 4. szám

J/VfRYIDEK. 1930. január 5. SBVMB S»5» Könyvismertetés Megjelent Kiss Lajos múzeumigazgató új könyve, amely feltárja a Rétköz mnltját és jelenét. Amikor a gazdag embernek is alig volt betevő falatja a Rétközön (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Tisza István Tudományos Tár saság honismertető kiadványainak sorozatában most jelent meg Kiss Lajosnak, a Szabolcsvármegyei Jó­sa András muzeumtudós igazgató­jának, a csendben búvárkodó és a magánosság, az elmélyedés ihlető békéjében a látó szemmel és vég­teien szorgalommal gyűjtött be­szédes adatokat, megfigyeléseket feldolgozó írónak a Rétközről ké­szfiit tudományos szempontból fel­becsülhetetlen értékű könyve. Ez a könyv a Nyírség-kutató Bizottság dolgozatai során a harmadik és cí­me: Föfdmüvelés a Rétközön. Ebben a munkában az író Sza­bolcsvármegyének egyik tájtörté­neti szempontból rendkívül érdekes vidékét, a Rétközt mutatja be. Re­konstruálja ennek a vidéknek éégi arculatát, egykon embereinek fog­lalkozását, életküzdelmeit, de meg­idézi a gyűjtött és felhasznált velős szólásformákban, szokásokban egy let'ünt miíiő egész lelkét is. Ebből az értékes könyvből látjuk, mily nagy jelentősége van. a magyar föld részletes felkutatásának, an­nak a munkának, amelyet a Nyir­ség-kutató Bizottság vármegyénk­ben végez és amefy munkát vár­megyénknek a kufturális tenniva­lók iránt fogékony afispánja is ösztönző mértékben figyelemmel kisér és támogat. Es amikor Kiss Lajos könyvét elolvassuk, akkor látjuk, mennyire délibábos szólamozás mindaz, amit vármegyénk népéről, őskulturájá­ról, egyes vidékeinek képződéséről mondhatunk, földrajzi' 'fankönyvbe írhatunk és taníthatunk a hangya­szorgalommal összegyűjtött és tu­dással, rekonstruáló erővel élet­re keltett monografikus müvek nél­kül. Vármegyénknek egy terület­egysége immár Kiss Lajos könyvé­vel 'refléktoszerüen éles megvilágí­tást nyej-t. Mennyire más lesz most ezután a könyv után az egyes községek monográfiájának megírá­sa még olyan szűkebb keretben is, amtJyet a tanítóktól vár a modern földrajztanítás. Kiss Lajos könyvét ez alkalommal is a feltétlen meg­bízhatóság, a lelkiismeretes tudós gondossága, a stílus kifejező ere­dében és zamatában a magyar vér ^ meleg árama és ritmusa jellemez. Kiss Lajosnak a Rétközről irt tanulmánya részben ismert Nyír­egyházán. Néhány érdekes megál­lapítását Kiss Lajos Turáni Kör­ben olvasta fef. A tanulmány rezü­málásait az iró a Tisza István Tár­saságban, mint székfoglafóját ad­ta elő. Most könyvalakban teljes egészében jefent meg az értékes tanulmány. Kiss Lajos könyvének első részé­ből, amelyben a Rétköz vizeinek levezetése előtti primitív, nagy sze­génységgel küzködő életet rajzolja meg, mutatjuk be a következő részt: A Rétköz lakosságának termé­szetesen nem a földmüvelés volt a foglalkozása. Bizonysága ennek, hogy a Rétköz 30 községből csak S-nak van a régi pecsétjén ekevas, mint legjellemzőbb foglalkozási szerszám, de ebből 4 öfyan község melynek határa felerészben átnyú­lik a Nyírségre. A többi község pecsétjén haí, híd, tiádvágó ember, vízimadár stb. van feltüntetve, mint ann a község területére leg­beszédesebb jel. Az állandó szűkös életről előre fűt! f,/í ronp r Petrolgáz géppel, amelv a legolcsóbb kőolajjal néhány fillérért minden helyiséget otthonos melegoé varázsol. Számos tökéle­tességével csodája a fűtési tecknikának, elegáns, hordozható, ttlst- és szaementes, veszélytelen, korom- és hamumentes, ideális jó lakásnak, irodának, műhelynek, egy darabban főz, süt és melegít, az egész világon legjobban elterjedve. Nincs jobb! Tekintse meg lerakataimat, ahol minden csütörtökön 3 órakor d. u. éspedig Budapest, II!.. And^s»f>nt 3t. próbafőzést tartunk, vagy kérjen ár- és referencia-katalógust. Kronprinz-Werke P. H. Kimpink cégtől, Gutram&dorf b./Wien. A „Iironprinz"petrólgázgép legyőzi a telet. Ör.nek is örömet fog okozni. Szállítás mindenhová vám- és fuvarmentesen házhoz szállítva. 8063—10 tájékoztatnak bennünket a nép szCj íemrtermékei, melyek szerint még a harangok is a nép nyomorúságát hirdetik. A legkisebb rétközi köz­ségnek, Rádnak a harangja kezd­te a panaszkodást: Nincsen kenyér Rádon, a legnagyobb községé, Halászé búgva hirdette tovább: Már Halászban sincs kenyér, a me­gyeri kisharang is szaporán fecseg­te: Megyeren sincs, Megyeren sincá. Erre a kétségbeejtő panasz­ra a Nyírség szélén fekvő Kemecse harangja sajnálkozva kézdezte: Boldog Isten, honnan élnek őke­mek? Mire csúfolódva felelt a jó­létben élő Bogdány község harang­ja: Innen élnek a szegények! S ha a nyomorúság szülte hu­mor a legnagyobb községet is igy jellemezte: éhenvári Nagy-Halász, ugy a legkisebb községre is találó a mondás: Nincsen kenyér Rádon, majd vesznek a nádon. De az öröm kitörései se biztatnak sok jóval, mint a kéki táncszólás mutatja: happáré, ha nincs kenyér, van má­lé! Az újesztendei köszöntő vers­ben is csak máléért eseng a rétközt gyerek: Ujesztendőbe Bujj a kemencébe. Szedd ki a málét Rongyos lepedőbe: Adj egyet belőle! Méltán sóhajtott fei a rádi kál­vinista pap, mikor csolnakon vil­itek a nádak közötti" vízi uton eklé­zsiájára: Kék, Demecser, Megyer. Rád, Nem terem itt egyéb, csak góré,, meg nád, Uram, éhen hal itt a te szolgád! Nem mese, vagy ráfogás, mai öregek bizonyítják, hogy Besztercen nem ismerték a búza­kenyeret. Gabonakenyér is csak a fi ledöntött bálvány. A Nyírvidék erest ti r»»énye. — Irta: Váth Ján«s. 11 Esdrás, Esdrás — nyöszörgött My­riám. .— Takarodj innen ! Strázsahelyen sen­kinek semmi keresete. Ha nem távozol, lánd­zsával keresztül szúrlak ! , Myriám elszégyenkezett. * Piusz egyházközségi útjáról betért Eri­kához. Alig várta, hogy együtt legyen bi­zalmasan Erikával és a katekistával, újsá­golásba fogott: Még szállongó hír. Mogentiana erő­dítéséből hallotta egyik katonatestvérünk fél füllel, hogy Diokléciánusz megbukott. Vele esett Galériusz is, a veje. Utódjuk Szeverusz aki türelmi rendeletet ád ki a keresztények mellett. Az ütközések után ? — tudakozta Eri­ka. S az egyenlősítés ? ! — vetette utána, hogy szemei beszéljenek, kérdezzenek szúk szavai helyett. Piusz nem értette meg. A katekísta szégyenlősen lehajtotta fejét s az előreomló haj arcába hullott. Az asszony cserbenhagyást értett ki a férfiak viselkedéséből. Lehet-e így viselked­nie, akiért visszavonult társadalmi körétől ? íme az ötvös elrejti arcát, ahelyett, hogy nyiltan szint vallana, mikor ő ma az egész gyülekezet előtt fogott bele mellette' a val­lomásba. Ez az ősz aggastyán gyerekesen tiszta szemét függeszti rá. Kérdez-e ? Fe­lel-e ? őrjítő bizonytalanság! Ahogy ült a pamlagon, csak lecsúszott térdre Piusz lá­baihoz, hogy az önként, tiltakozó és meg­szégyenített mozdulattal fölállt s intett. A szót azonban beléforrasztotta a nő : ,— Bizonyítsd meg atyám, mikor állha tunk már a világ elé nyiltan, férj és feleség­ként ! ? s minden tiltakozó mozdulat ellenére átkarolta poros saruja fölött az agg lába­szárát. Ügy nézett föl rá. Végtelen fönség­ben látta maga fölött s akár Krisztus lett volna, gyermeki bizalma olyan határtalan volt hozzája. A pap pedig letörpült s végtelen kicsi­nek érezte magát a nagy kérdés előtt : »Ó hogy tniért csak ember vagyok, mikor 'ez az asszony csodákat áhit ? A Mesternek an­gyal hozott vigasztalást a Getsemáni-kertbe. Hát én az ő szavaiból merítek. lÁmde sze­relmes asszonyt kielégít-e gyönge szavam ? töprengett s az írás erejére bízta töré­keny hajóját. Asszonyom, a nyolc főboldogságban értelmét adta a Mester a te esetednek : Bol­dogok a tiszta szívűek ... — De atyám — vágott közbe szenve­déllyel az asszony — itt a földön is hozd el nékem az üdvösség kelyhét. Évek óta tű­rünk egymásért... — Ne feledjétek, ezren és ezren nemcsak tűrtek, de kínt szenvedtek ... De az asszonnyal ma nem lehetett ko­molyan beszélni. Vére lobogott a lefogott és visszaerőszakolt csók és ölelés böjtjétől. Domina, vesd meg a világ hiúságait s az Úr áldásával éljetek együtt. Erika szeme a sarokba bámult. Arcából minden csepp vér a szívére áradt, olyan fe­hér volt. Szájaszélei remegtek. Végtelen csöndjét a teremnek, még a lélegzet elaka­dása is fokozta. Az ültében elhanyatlott asz­szony dadogva tagadta feje ingásával. — Nem, nem\lehet... Csak az egyenlő­ség nagy napján. A hited adjon néked erőt a jó mun­kálására ! — tartotta áldóan föléje két tenye­rét a pap. Az asszony hírtelen jegyese felé fordult: — Segíts, segíts ! A szavad ne révedez­zen, hanem gyújtson ! Lobogjon benned a hit, hogy élesztő kovász a lelked ! Addig emlésszen a száraz égés nászi nyoszolyánk után 1 Őh, hogy én miért vagyok csak nő s mért római ? De minden proletárkunyhó üstöke alá lassan gyulasztó, üszkös taplót dugok. S nem újul meg a föld még egy­szer hogy az emberek is új tavaszt ne énekelhetnének ! Az egyensúlyozott lélek izgalmaktól el­szokott hüvelye összeesett. Lankadtan hall­gatta a két férfi szóváltását. Visszahulltak lelke faláról a szavak. Alig tapadta meg több, mint víz a tnolóköveít locsogó hullám­záskor : — Ga.lériusz meghalt s özvegyét Pan­noniába száműzte Szeverusz a Peíso-tó szi­getére. Elzen át hozza a gálya minden ingó­ságával. Mogentiana feje ád rendelkezésére minden kényelmet, mert neki köszönheti ösz­szes előléptetéseit. Beletelik abba másfél hónap is. — A fáma mindig ezer stádiummal meg előzi a valóságot. A tárgyat kimerítették s Erika egészen váratlanul közbeszólt: — Valéria kegyes volt boldogult fér­jemhez is. Ismerte famíliámat.. v Annál in­kább lehetetlen egyenlőség nélkül ! A két férfi összenézett s a szemük azt mondta : mánia. % * A föveny jókorra készült el a Lápisz Rozálisz öblében. Sok fejtörésre adott alkalmat a pan­nóniai katonáknak és polgári vezetőknek, hogy korábbra tegyék-e Valéria kedvéért a pelsói játékórát ? Mégis csak abban egyez­tek meg, hogy a számkivetett császárnét pro primo nem illene játékkal fogadni, prose­cundo, hogy az, itáliai léghez szokott bőr még megfázna. (Folyt. köv.)j

Next

/
Thumbnails
Contents