Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-30 / 24. szám

Bethlen itthon Vasárnap éjjel, minden zaj nél­kül, csendben megérkezett a fővá­rosba gróf Bethlen István minisz­terelnök, aki a magyar történe­lem egyik legnagyobb fontosságú külpolitikai kérdését intézte ' el Hágában. Hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy Bethlen sohasem aratja le sikereit azokon a terü­leteken, amelyek a népszerüség­fteresés frontján találhatók. Mint egyszerű magánember robogott a főváros pályaudvarára a "keleti ex­presszel, csupán néhány közelebbi munkatársa várakozott rea* cfe fx<p zeletoen ott volt az egész magyar nemzet. Wó't "Bethlen rstvam min­denkor elzárkózott az egyéni ön­szerepeltetés elől, ezt tette most ís. Ö a munka, nem pedig az ünnep­lések embere. Pedig ebben az eset ben bizonyára szűknek bizonyult vö'ína a "főváros páryaudvarának csarnoka, az ünnepelni óhajtók tö­megeinek befogadására. Alig pi­hente ki a tárgyalások és a hosz­szu ut fáradalmait, első tekintete a • magyar sajtó felé "forduft, hogy informálja a Hágában elért meg­egyezés fontosságáról'és következ­ményeiről. A miniszterelnök meg­érkezése előtt már elhangzottak vélemények az ügy lényegét ille­tőleg, kiváló .szakférfiak, közöttük Hágában is kinntjárt munkatársai' ilTapitofták meg, hogy a jóvátétel Et'rdésében eTert eredménye£ te*­jes mértékben kielégítőek a ma­gyar nemzetre nezve. A megegye­zés sarkpontja a pénzügyi szuverenitás körül forog. — AtOK. aKiK Kezzerrognaxcr ered­ményt vártak, azoknak sem ma­radt üres a kezük, mert bizonyos­ra vehető, hogy rövid idő eltelté­vel érezni fogjuk a zálogjogok fel­oldásának nagy előnyeit. Ehhez kapcsoljuk mindjárt még azt a kiszámíthatatlan horderejű tényt, hogy a magyar közgazdasági élet hitel birtokába fog jutni. Rendkí­vül fontos, s a magyar nemzet presztízsét érintő tény az is, hogy a döntőbírósági elv sérthetetlensé­gét a békeszerződésekben megáUa pitott kereten belül biztosítani 'le­hetett. Ez volt az a pont, amely ellen szomszédaink a legádázabb harcot folytatták, nyilván annak érdekében, hogy a magyar birto­kosok javai ellen tovább folytat­hassák eddig űzött politikájukat. A hágai megegyezés vétót kiált a kisantant felé, s hatalmat ad a magyar kormány kezébe. Bizonyos áldozatokat hozni kellett, de ezek nélkül megegyezésről szó sem le­hetett: Gróf Bethlen István eme kijelentése: meg vagyok elégedve teljes mértékben megnyugtat­hatja még a tájékozatlan s hábor­gó lelkeket is, mert ő tudhatja a legjobban, hogy a két rossz közül a választást hogyan lehetett ugy megoldani, hogy abból jó szár­mazzon. Bizonyos, hogy a magyar kormány által hozott áldozatok nem oly nagyok, hogy lényegesen ne múlnák felül az eredményeket, melyek között első helyen szerepel az a tény, hogy a reparációs kér­dést egyszersmmdenkorra sikerült levenni a színtérről. Az egész nerp zet osztatlan elismerése és hálája nyilvánul meg gróf Bethlen Ist­ván derekas munkája iránt, aki szellemi rugalmasságának, nagy­szerű bölcsességének s bámula­tos debatteri készségének olyan tanújelét adta Hágában, amelyet joggal irigyelhetnek a környező államok sajtóberkeiben. Azt senki • sem várhatta a miniszterelnöktől, hogy olyan megoldást tudjon lét­rehozni, amely áldozatoktól meg­kíméli -a magyarságot. Az elért eredmények biztosítják számunkra a. jövó sikeres munkáját -s ba a magyar nemzet nehéz napjaiban nem fog elcsüggedni s vele lesz az Isten segítsége is, olyan jövő nyílik eléje, amelyben hozzá lehet nyúlni azokhoz a problémákhoz is, amelyek megoldását reméli és só­várogva várja a magyar nemzet. Az árvalánvhajas szabolcsi leventék között A tiszaiagyfalai Lereitt EgjesfiJst bácsúzása volt elnökétől (Tis/anagyfálu. A »Nyírvídék« ki küldött tudósítójától.) Meleg, megható ünnepség szín­helye volt vasárnap Tiszanagyfalu község. »Szabolcsvármegye legfe­gyelmezettcbb, levente-csapatat, az annyi kitüntetést, elismerést szer­zett árvalányhajas tiszanagyfalui le venték búcsúztak volt elnöküktől, Gurbán I.ászló, községi főjegyző­től. Napsugaras téli vasárnap ... Gyönyörű idő... A természet még alszik... De tudjuk, hogy a nap­sugár előbb-utóbb életre kelti... A napsugár igéret, remény... A mai ünnep is az-.. Büszkén nézzük a község minden részéről az iskola felé siető délceg fiukat... Szemük­ben tűz, büszkeség... Érzik, hogy ez a mai nap meg a többi, a jövő, a remény az övék. . . A tiszamgyfalui községházán. A községháza tanácstermében va­gyunk- A falakat több diszoklevél, kedves csoportkép díszíti. Mind­annyi a leventék szereplését dicséri Ünnepi a hangulat.. . Beszélge­tünk-.. Valaki azt kérdi : »Eldől-e Magyarország sorsa Hágában ?« A kérdésre senki sem felel, mert dél­ceg levente jelentkezik katonásan Bartos Pál főjegyző előtt... A na­pos... Baka László főoktató jelen­tését hozza, hogy a levente-szá­zad az iskolaudvaron áll.. Elindulunk hozzájuk... A rövid uton mindenki saját gondolatával foglalkozik. Nem szólunk... A le­ventékről gondolkozunk... A har­sány vezényszó: » Levente-század, vigyázz !« mindannyiunk szivébe markol, s büszkén tekintünk végig a délceg szép csapaton... Az erő, a tűz, a magyar bizakodás minden ifjú arcon. . . Gyönyörű kép. fíucsuzik az ánvlányhajas leventék elnöke. A csapat elé áll Gurbán László, a levente-egyesület volt elnöke s a tőle megszokott ékesszólással bú­csúzik el kedves leventéitől s átad­ja az őrizetében levő nagy ezüst serleget utódjának, Bartos Pál fő­jegyzőnek. Kéri őt arra, hogy őrizze ezeket a kitüntetéseket büsz­ke önérzettel, szeresse ezt a leven­teegyesiiletet magyar szive egész melegével, ápolja ezt a még min­dig kicsiny fát gondosan, hogy örömmel élvezhesse majdan an­nak édes gyümölcsét. A szívből jövő beszédet, mely fel­öleli a tiszanagyfaíui levente egye­sület történetét, a következőkben közöljük : Fiuk ! Leventék ! Amint valamennyien tudjátok, én már nem vagyok Tiszanagyfalu köz ségnek, a ti kedves kis fiútoknak működő főjegyzője. Megszűnt köz­tem és köztetek az a hivatalos kap­csolat, melyre én mindig nagyon büszke voltam. Mert mindig- ugy éreztem s ugy érzem ma is, hogy u minden erőtökkel, ifjú szivetek minden szeretetével és lelkesedé­sével mindig mindent elkövettetek azért, hogy az elsők között is elsők legyetek, hogy mindig példátadó magaviseletetekkel, szorgalmatok­kal és acélos izmaitokkal hozzátar­tozóitoknak örömet, kicsiny ked­ves falutoknak hírt, nevet és bol­dog vezetőiteknek büszkeséget sze­rezzetek. Mindig derék fiuk. mindig ki­váló leventék voltatok 1 Most búcsúzni jöttem hozzátok. Ezt azonban csak ugy tehetem, ha visszatekintek a múltra. ha végig vezetlek benneteket még egyszer azokon az eseményeken, melyek •nektek örömet, községeteknek pe­dig dicsőséget szerezték. A mezítlábas l°mnték kora Kezdem azon, ,hogy a Jeventein­tézmóny egész csecsemő korában lettem exen egyesületnek elnöke. Még akkor, midőn ezen najgy célt szolgáló intézmény csak kevesek előtt volt kedves, csak k'eyesek előtt volt rokonszenves: akkor, midőn -egy-egy versenyen a mezítlábas, fe­gyelmezetlen csapatok voltak túl­súlyban. Ezt erre az egyesületre weni mondhatja senki. Mi már a gyermek születése pillanatában lát­tuk, éreztük nagyráhivatottságát. Ezt gondolkozásotokkal, külső még­jelenésetekkel ti mindig bebizonyí­tottátok, ezt rólatok mindenki min­dig elismerte. A levente-intézmény fejlesztése terén példaadó, irányító testület voltatok. Nem volt olyan hely és alkalom, hol megjelentettek, hogy ott elis­merést és dicsőséget ne szereztetek volna. Engedjétek meg, hogy röviden ismételjem ezekét. A szabolcsi leventeversenyek' Az első levente-versenyt Sza­bolcsváimegye 1924- évben Nyir­agyházám tartotta. Megjelent ezen versenyen a vármegyéből 24 le­vente-egyesület. Nagyobb részt me­zítlábas, fegyelmezetlen csapat. A ti magaviseletetek kitűnt s fegyel­mezettségetekért dicsérő-oklevelet kaptatok. Az 192 5. évi vármegyei levente versenyen már ott volt a várme­gye minden községe. Kitüntetek a sok egyesület között is. A várme­gye által adományozott bikáért küzdve, a vármegye összes közsé­gei között a második helyre jutot­tatok, 10 érmet nyertetek. Minde­nen felülálló kiválóságotokat az a díszoklevél bizonyítja, melyet ezen versenyről mint »Szabolcsvármsgye legfegvelmezettebb levente csapa ta« hoztatok haza. Ez az oklevél örök időkre dicséri kiválóságoto­Continental-szálloda Budapesten mm 8JW *Dohá»y-*te» 42—*4.Jms. Táviratok : ConÜDMtala'*!. A vidéki uriközönség igazi otthona rrf. sT TiMfeti?! - - ©W«ékray»é ( ' UI4M uob&fcaa Wdte-iMÍflg folf&viz. ktoputi ftktts. Eg^ágyo* IrcMk árai: 5, 6. 7, S, 9, 18 pe»fiS. - KMégyis ssafeifc fcsw : S, 9, 10, H, 14. 15, 16 Sz«bák tcMaaMaJ. 3M-K Seebák tSr4ÓM*M»«j; 193Í. január 3«. kat s mindig' díszíteni, fogja ezei? kis község községházának falát. Ebben az esztendőben volt Bu dapesten az országos Széchenyi­emlékünnepély. Szabolcsvármiigye képviseletében és költségén megje­lent ott ezen verseny-csapat és az ország színe előtt tett tanúbizony­ságot rátermettségéről ugy, hogy több fővárosi képes folyóirat csak ezen csapatot méltatta arra a fi­gyelemre, hogy fényképét az or­szág lakosságával megismertesse. Ugyanekkor és itt láttátok maga­tokat filmen megörökítve, midőn a kötélhúzás döntőjében egyik el­lenfeleteket legyőzitek. Győzelmek sorozata. Nagy dicsőséget hozott reátok az 1926. évi vármegyei levemtever­seny is. Ezen a versínyen 3 csapat ­han 100 tagjával vesz jészt ' az egyesület. Mind a három csapat ugy az előirt gyakorlatok pontos és szabályszerű elvégzésével, mint megjelenésével és magatartásával, s az athletikáliajn elért ügyességé­vel annyira megnyerte Nyíregyhá­za város és a vármegye közönségei­nek tetszését és- elismerését, hogy a nyert »Bajnoki első csapat« cím­mel járó nagy. bronz és kis bronz érmek és díszokleveleken kivül a birálóbjízottság egy igen értékesés nagy ezüst serleggel tüntette ki az egyesületet. — Az Országos Test­nevelési Tanács pedig Baka I.ász­ld főoktató urat elismerésben és jutalomban részesítette. A lovas Leventék festői képe A vármegye közönsége s a ver­senyen részt vei t csapatok sohasem fogják elfelejteni azt a gyönyörű látványt, amit nekik a tiszanagy­faíui fiu-, lány- és lovas levente ­csapat nyújtott. Elismerte min­denki.. hogy a vármegye legjobb le­vente-egyesülete vagytok. A ma­gyar feltámadás biztos ígéretét lát­ta bennetek megtestesítve minden­ki és örömkönnyeket hullatott. — Híreteket, neveteket szerte hangoz­ta ezen régi, nemes, dicső vár­megye. S jött Gödöllőm az Országos Le­vente és Cserkész zászlószentelés* országos ünnepély. Ezen országos ünnepélyen minden vármegye le­vente-intézménye csak egy csapat­tal képviseltethette magát. Sza­bolcsvármegye testnevelési bízott sága és annak kiváló elnöke, a minden szépért, nemesért szívből lelkesülő alispán ur őméltósága ezt az egyesületet tartotta érdemesnek! és méltónak, hogy ezen országos ünnepségen Szabolcsvármegyét képv.séfje. A bizalomra érdemeseknek bizo­nyultatok, mert fellépésetekkel az ott jektnlevő igen magas személyi ségekinek, sőt a Kormányzó ur öfő­méltóságának legmagasabb tetszé­sét is kiérdemeltétek. A szabolcsi le\>enték pél­daképei. Ezen szereplésetekért alispán ur őméltósága a vármegye közönségé­hez irt jelentésében büszke öröm­mé] állit benneteket példaképül, a. vármegye leventéi elé, —• törvény­hatósági közgyűlés pedig jegyző könyvi elismerését és köszönetét nyilvánítja. Az 1927. évi vármegyei levente­versenyen ismét »bajnoki első csa pat« az egyesület s kiváló szereplé­seért nagy ezüst érem dijat kap. i; Ebben az évben rendezi meg a. j vármegyei testnevelési bizottság 1000 méteres futóinak versenyét. A berendelt 14 futó között egyesü­letetek .három leventéje van. A. megtartott versenyen mind a há­rom dijat nyer. Dudás István *• második, Jázovics István a hárma­I dik és Mátyás Ferenc a negyedak.

Next

/
Thumbnails
Contents