Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-22 / 17. szám

1*36. január 22. JhftfRYIDÉK. A Református Nőegylet Leáay esoportjának knltnrdéíntánja (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Nyíregyházi Református Nőegylet Leánycsoportja a jótékonykodás gyakorlása mellett, magasztos kulturmissziót is teljesit, amikor irodalmi estélyek keretében megszólaltatja a Nyirség legjelesebb poétáit, értékes egyéniségeit. Vasárhap délután a református elemi iskola dísztermében volt alkalmunk gyönyörködni a Leányegylet által rendezett kulturdélután szépségein, ahol elsőnek Klajnik-Huszthy Jolán a neves írónő olvasta fei finom, hangulatos novelláját. Huszthy Jolán tollából, mint a friss hegyi patakból kacagva buggyanó habok patakzanak a képek, álmok, gondolatok. Alakjai idealizáltak, szinte légies finomsággal lebegnek, a képzelet világában. Nem keresi a nyers, néha brutális valóságát az életnek, hanem befelé néző szemmei szövi selyemszál finom álmait, melyeken olykor valami kimondhatatlan fájdalom, tépelődő kétségbeesés suhan át. A dolgok keserű szemlélete jellemzi Huszthy Jolán novelláját, amelyet a közönség nagy élvezettel hallgatott végig. Majd Ambrózy Gézáné zongoraszáma következett. Sinding: Friihlingsrauschen-jét és Grieg Solveigdalát játszotta ei kiforrott technfr. kával, művészi átérzéssel Jelentős B55SÍÍ sikert aratva. Dr. Méreyné Juhász Margit lépett ezután a dobogóra, hogy finom költészetének néhány maradandó értékével megismertesse a közönséget. Juhász Margit ámuló gyermekszemekkel nézi az élet örökké változó, de valójában sohasem uj megnyilatkozását és csordulásig megtelt szivének forró érzéseit, szenzibilis álmait, vateszi meglátásait a rímek, gondolatok muzsikás korsójába önti. Költészetének hátterében Ady Endre nagyszerű kontúrjait látjuk a nőiség rejtett, misztikus kincseinek ismeretlen ragyogásától glórifikálva. Ha a költő ezen a területen találja meg idegen hatásoktói megtisztult egyéniségét, tehetségének magva szétrepeszti a nyűgös kérgeket és salaktói mentesült dus, eredeti virágba szökken. A műsor utolsó s egyben legbájosabb száma a kis Csergő Piriké pompás magyar tánca volt. Mozdulatainak ösztönös finomsága, temperamentuma igen nagy gyönyörűséget keltett. A Református Leányegylet agilis vezetőségét a legnagyobb hálát és elismerést érdemelte ki a nivós és jelentőséges kulturdélután rendezéséért. Színház • ••»» Gulyás Menyhért március 1-én a tavalyi társulattal, uj műsorral kezdi meg előadásait Nyiregyházán (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Nyirvidéknek az a híradása, hogy Gulyás Menyhért igazgató társulata március elsején kezdi meg idei színi évadát városunkban, nagy érdeklődést keltet* Nyíregyházán Gulyás társulata és idei programmja iránt. A társulat régi, a műsor uj, amint az alábbi kimutatás igazolja: Operett újdonságok: Mit si^og a fehér akác, Szökik az ass; ^Jiy, Muskátli hercegnő, Bolygó zsidó, Diákszerelem, Katica, Réjpn és most, Tommy és társa, Sisters, Dankó Pista hegedűje, Pesti család: Operett repnzek: Orpheus a pokolban, Stambul rózsája, Bocac. cio, Bucsukeringő, Drótostót. Bőregér, Nebántsvirág. Prózai újdonságok: Két lány az utcán, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Egy kettő három, Hajnalban, délben, este. Égő város, Juliusi éjszaka, Matyika színésznő aKar lenni. Prózai repnzek: Császár és komédiás, Hamlet, Falurossza, Taifun, Sasfiók, Cirano de Bergerac. Eddig a müsortervezet. A társulat tagjainak névsora a következő: Hölgyek: Biczó Margit, Takács Rózsi, Turcsy Jolán, Harmatb Jolán, Irsay Nóra, Horváth Nusi, G. Székely René, Bán Felicia, Hor váth Ica, Rosta Erzsi, L. Dóczy Emma . Urak: Danis Győző, Csillag János, Bojár László, Pattantyús Mihály, Várady László, Polgár Gyula, Mester Tibor, Nóvák István, Marosi Géza, Gulyás Menyhért, V'adnay Andor, Faludi Béla. Kapható mindenütt? fl ledöntött bálvány. — A Nyirvidék eredeti regényt. — Irta: Váth János. 24 A katona testvérként beengedte; de az ötvöst és Kelemenkét hasztalan Kereste, nem találta köztük. Sőt nem is hallott róluk senki, vagy kérdezett az ötvös után, mint Myriám: — Nem találtad-e meg? —• Nem — vigasztalódott az agg. — Bizonyára a vihar árnyas fa lombjai alatt érte és elfogadta a lombok védelmét.-Hisz olyan szelid volt, hogy sehogy sem lehetett itt az ártatlan Kelemenkével. — Ha végig nézted, uram a rabokat s nem találnád köztük őt/jönnél vissza s vigyed üzenetemet a bátyámnak, hogy mentsen ki; nem bánom! Már szánta a pillanatát Myriám, hogy az elfogatáskor anyja temetetlenségére nem hivatkozott: »Akkor pár szesztercius árán haladékot kaphattam volna és megmenekülhettem volna« — gondolta el a lány. Piusz felé a börtönökben sok könyörgő szánom-bánom szállott, de a tetten értekhez csak feddő szava volt : ^ — A szent tanítás és testvéreitek ellen vétettetek, mert gonosz cselekedeteitekkél gyászba boritjátok a hitközséget és ártatlan vérük fejetekre száll... Csak az Ür bocsáthat meg néktek! Benjámin elfeledte huga gorombaságát. ahogy visszautasította mentési és vesztegetési próbáját, mert azt hitte, az ötvössel együvé zárják és szeszterciuszaival sietett a táborba. A tréfáskedvü Máriusz jégi jelenetére gondolt, amikor az egész század szemeláttára lova mellett cipelte. De Máriusz hallani sem akart a szabadon bocsáttatásról: — A templomban ledöntötte Cypria szobrát. Ott akadtak rá. Takarodj koszos zsidó ripakodott rá Be

njaminra. ' A katonák elbeszélték Máriusznak a zsidó vesztegetését is, a százados katonásan Ítélt: — Szurokbamártás és máglyahalál — intett a kicsőditettekre jobbfelé és balfelé: amiből a poroszlók értették, kire. milyen sors vár. — Te pedig — állt Mvriáni elé — amiéri nyelvedet öltögetted Erikára, vacsorámnál szurokbamártva világitasz. A hidegtől eléktelenedett Myriám húsos orra s a haláltól kinverejtékezett kopasz homloka alatt beesett szemei a feloszló hulla emlékét idézték fel. Véres nyakára vetett nagy feje meg-megrángatózott a halál irtózatától. Most már nem kivánt meghalni, mert ha — Piusz megfedhette a. rablókat, hogy ne vetné meg őt az ötvös — hitte — a bálvány ledöntéséért? Azt a faragott képet látta Erikánál is. Az ötvös becézte körül cizelált relifekkel és felírással: »Én vagyok az út, igazság és élet.« És az ötvös nem hal meg, nem veszhet vele, minek pusztíttatná el magát Myriám? Az életberagaszkodás erejével kiáltott Máriuszra: • — Emlékezzél, hány éjtszakádat édesítettem meg csókjaimmal! .. De szeretkezéseik felsorolásának befejezése előtt feléköpött Máriusz és elfordult, mert Erika csókolása óta minden vásárolt szerelme fölémelyedett a , perdita szavától. * Piusz Erikához sietett vissza, hogy vigasztalhassa, ha megébred lázából Este sokat szenved a dornina, de éjjel kinyugossza fáradalmas gyötrelmét s reggel elég üde. Ma nagyon jó hírrel járt itt egyik testvérünk; igen megélénkült. Maga kért fűszeres forralt bort. Élni kíván... A nagy nekiáradásban kifelejtette az ápoló a velejét s azért Piusz öntött értelmet üresen kotyogó garatjára: Mondd már a jó hírt! — Aaa. majd el is feledem: a Kelemenke biztonságban várja a lázadás fejleményeit. Kell is a lelkemet őrizni, mert még Péter utóda is lehet a lelkem, amilyen okos. Piusz bölcsen mosolygott. Ismerte: az egyszerű szívek hűségükben tengerré árad hatnak. Lenn a partszélén máglyát hordtak öszsze a poroszlók korbácsai alatt a lázadók. Szélfordulat volt. A korai jeget déli szél ernyesztette s bontogatta. Piusz Erikát a teljes öntudatánál érte. Kölcsönös volt a nagy öröm egészségének javulásán s Kelemen és a tanító megkerülésén. ' ; ; A szolgáló Piusznak is fölszolgált, mi kor asszonyának a forró fűszeres bort hozta. Piusz megnyugtatta Erikát, hogy nem lesz üldözés, csak okosnak kell lennie: — Az ágyat nem szabad elhagynod leányom. Beteg iránt elnéző a római. — Soha nem éreztem, hogy élnem kell: a fiamért, akit az egyház nagy fiául kívánok nevelni. Anyátlanul a falevél sorsa jut hat neki; fölkapja a szél s elhordja a vihar. Atyám semmi földi vágyam nincs. Csalódtam, amikor az embereket egyenlősíteni kívántam én, a gyenge nő... < — Szegények mindig lesznek közöttetek — idézte Piusz. — De miben kell okosaknak lennünk? ötlött tudatára Erika Piusz szavainak. — Máriusz parancs alatt meghagyta, hogy tömjént kell égetni Cypria szobra előtt. — őh, atyám, az én Jó Pásztorom, csak botot kapott jobb markába s nyakaközé az elveszett bárányt... s egész napon keresztül tömjénfüst burkolja s mécses ég a lábainál... Az én famíliám benne éj a hitben... A szolgáló közbeszólt: — Máriusz nem tud keríteni más szobrot, mert a villákban darabokra zúzták, a templomában pedig a pogány faragott kőbálványt lerántotta Sámuel lánva, hát ez előtt kell tömjént szórni az izzó parázsra. — Az Istenem, áldassék a neved — sóhajtott Piusz. — Szent képed tisztelet tárgya lesz a tudatlanságban szenvedő pogányok előtt és nagy jóságodban megóvod hitközségem gyenge palántáit á vérhullatástól. A megenyhült égen szétküllőzött a napTavaszias idő kapaszkodott a délnyugati szél szárnyaira. »A december játszott már tavaszt a Pelso-tó partján, érezték Erika és Piusz, de /s^oha kárt nem okozott A tavasz tele s a nyár jege elvitte az emberek reményét elégszer.« S a ledöntött bálvány helyett a Jó Pásztort tisztelték körül a Lápisz Rozális alján. S mint az ásatásoknál előkerült Crisztusmonogrammos téglák feliratai tanúsítják, Nagy Konstantinig nem is épült fel Cypria temploma s a Px. uralkodott a lelkeken. (Vége.) ;