Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-03 / 2. szám

JHÜMÍTOÉK. N Erős Magyarország és a középeurópai béke Irta: Herczegh Béla országgyűlési képviselő. Nemrégiben szörnyűséges adatok hangzottak el a képviselőházban. Kenéz Béla képviselő, a statisztika jeles professzora a megszállott terűletek magyarságának irtózatos küzdelmeiről beszélt és számadatokkal igazolta, hogy mit jelentett á küzdelem eddig a magyarságra. Valóban, szivet facsaró adatok ezek, mint a miniszterelnök mondotta, Kenéz Béla interpellációjára adott válaszában. De éppen ezért, azután, az adatoknak nem szábad egyszerűen elhangzaniok. Ha csalás és durva hazugság is az utódállamok statisztikája, mellyel a megszállott területek magyarságának számarányát hamisítják, viszont kegyetlen és véres valóság az, hogy a trianoni határokon tuí rendszeres és következetes magyar-irtás folyik. Kiüldözése a magyarságnak, elpusztítása minden magyar értéknek, szelleminek és anyaginak egyaránt. Az utódállamok eddig is ismert célja Kenéz Béla számadataival tisztán állhat a világ előtt. Céljuk az, hogy ne kelljen sokáig hazudozniok valótlan statisztikai adatok kitalálásával. Céljuk az, hogy valóban végét is vessék minden magyar életnek azokon a területeken, amelyeken a nemzetiségek is szabadon élhettek és szabadságharcosokat adtak a magyarságnak, amely területek viszontagságos múltja az egész magyarság , sorsközösségében mindig részes és sokszor irányító is volt. Ijesztő valóság, hogy a felvidéki magyarságnak nincs főiskolája, hogy Erdélyben 357 és a Délvidéken 64 magyar iskolát zártak be, csak 6 év alatt. Megdöbbentő, hogy az erdélyi magyarságnak csupán három középiskolája maradhatott meg, délvidéki magyar testvéreinknek pedig egyetlen középiskofájuk sincs többé. A magyar egyházak és iskolák többszázezer holdra menő kegyes alapitványait kobozták el, amelyek a hitéletnek és kulturának évszázadokon át való virulását tették lehetővé, oly neveket is adva a tudománynak, melyek dicsőségét jelentenék bármely nemzet géniuszának. Bárhogyan is fojtogasson bennünket a gazdasági válság, jórészben, a gyűlölködés békétlen békéje miatt, lelkünknek fel kel! emelkednie az anyagi gondok lehangoló és kinos gyötrődésébői és oda kell fordulnunk magyar szivünk minden melegével sínylődő és vérző szivü magyar testvéreink felé. Millióknak pusztulása a mi pusztulásunk is. Reménykedéseik elapadása az egész magyar élet vizeinek elapadását jelentené. Ne csupán a magyar kormánytól várjuk védelmüket. A kormány, biztatás nélkül is, minden lehetőt megtesz magyar véreink védelmének érdekében. A csonkaország társadalmának is segítenie keh üldözött és szenvedő magyar testvéreinken. Propaganda nélkül, a magyar igazság csak a mi igazságunk, csak a mi fájdalmas és kegyetlen valóságunk marad és csak propagandával lehet az a külföldi közvélemény igazsága is. Ezt a propagandát a magyar társadaíomnák kell kifejteni, mert neki • kell e célra az anyagi eszközöket rendelkezésre bocsátania. Ezeréves európai multunk gondoskodott arról, hogy legyen mire alapitanunk magyar igazságunk propagandáját, hogy csak a realitásokra figyelő nemzeteket is meggyőzhessük; arról, hogy a mai szörnyű magyar élet nemcsak a mi katasztrófánk, de európai szerencsétlenség is lehet. De az ügyeskedés és reklámozás, magukban nem volnának elegendők a magyar igazság győzelmére, bár ezekkel is érhetők el ideiglenes sikerek. Egyéni karrierekben és ujabban a népek boldogulásában is látjuk ezt. Példa erre az a nagyhangú, megtévesztésre szánt és célját el is ért propaganda, aminek az utódállamok köszönhetik mai helyzetüket. De mégis azt kell tartanunk, hogy a"z ilyen propaganda nem hozhat maradandó sikert. Azt keli tartanunk, hogy a magyarság végzetszerű küldetésének öntudatos hite és ennek hirdetése fogja meghozni a magyar igazság diadalát. Az angol Bryce egy nagyszerű tanulmányában rámutatott arra a csodálatos hatásra, melyet az antik Róma impériuma a maga páratlan polgári és katonai szervezetével, jogi intézményeivel és kultúrájával a barbár germán törzsekre gyakorolt. Ezek a barbár törzsek megőrizték őseik szokásait és megvetették az elkorcsosult rómaiakat, de leigázott népeiket mégis mindig azzal a kiváló katonai és polgári rendszerrel igyekeztek kormányozni, amelyet a klasszikus római világ hosszú nemzedékeinek lángesze a római" nagyság legmaradandóbb emlékeként hagyott az utókorra. Ez a barbár germán világ nem elsöpörni, hanem magáévá tenni akarta a római impériumot és Róma dicsőségét, mert valósággal lenyűgözte az antik Róma nagysága. Még Odoaker is, patrictusi címet kért a keleti császártól (bár ó" semmisítette meg, több mint 300 évre, a nyugati császárságot. "És amikor ezt 800-ban Nagy Károly feltámasztotta, újból Róma nimbuszával indult útjára a középkor változatos története. Ehhez" az angol elgondoláshoz hozzátehetjük, hogy mégis volt egy világtörténeti tényező, amelyet érintetlenül hagyott a római impérium, amely nem magáévá teu ni és tovább folytatni, hanem emgdönteni ^karta azt az impériumot. Ez a világtörténeti tényező az izlam volt, a maga uj prófétájával, uj hij^vel és keleti fanatizmusával, amely mikor Bizáncot is megdöntötte, az egész keresztény kultura veszedelmeként jelent meg Európa keletén. És ekkor, végzetszerű küldetésével, a barbárnak tartott magyarság mentette meg Európát, hitéletét, kulturáját, fejlődésének lehetőségét, egy olyan veszedelemtől, amely különben, talán egészen másként alakítja át Európa képét. Grandiózus történeti szerepe lett itt évszázadokon át a magyarságnak, de vérének és könnyének sürü hullásával, a vértanúság szerepe is osztályrésze rett a történeti hivatásának teljesítésében. Igaz, mindez régen volt és elmúlt. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy a nyugat nem törődött velünk, ha nem volt ránk szüksége. Tudjuk azt is, hogy a nemzeteket sokká." inkább irányítják anyagi érdekeik, mint érzelmeik. Ma különösen látjuk ezt. De kérdezhetjük, hogy elmuít-e már minden veszély Európa felett ? Vájjon megszünt-e már annak jelentősége, hogy itt a Kelet kapujában és Nyugat küszöbén egy, a küzdelmekben megacélosodott nép élhessen és boldogulhasson. Befejeződött-e már (az a nj£gy per, amely évszázadok óta tart Európa germán és szláv népei között ? És vége van-e már annak a veszedelemnek, melyet bolsevizmus név alatt ismert meg a mi tragikus éveink szomorú története? Bizonyára nem és ha ez igy vau, akkor Európa saját békéjének és védelmének egyik legnemesebb és legjobb kardját csorbítja ki, ha a magyar nemzeteti mai kegyetlen sorsában bagyja meg. Ezt kell nekünk éreznünk és újra hirdetnünk. Hirdetni meg nem érdemelt kegyetlen sorsunkkat és elszakítva élő, vérző és vergődő testvéreink szenvedéseit. Ha propagandával el lehetett ámítani a Nyugat hatalmas nemzeteit, akkor amikor a nyugodt ítélkezésre és a dömtés következményeinek mérlegelésére nem volt se idő, se meg1930. január 3. felelő higgadt közhangulat: nekünk most, ugyancsak propagandával kell meggyőznünk ezeket a hatalmakat arról, hogy a mi érdekünk az ő érdekük is, és hogy a mi nagy perünkben is csak egyféle igazság lehet és ez az igazság a mi oldalunkon van. Ezt az igazságot több mint 30 magyar nemzedék verekedte ki. Természetesen szükséges az is, hogy a nemzeti gondolathoz hü magyarság összefogjon és összetartson a jobb jövő munkájábían és hogy ennél a munkánál ne tartsa vissza és bontsa szét a mának ezer baja és gondja sem. A háború befejezése után történteknek iszonyú tanulságai intenek erre. A gyűlölködésnek és a közömbösségnek nagy jéghegyei zárnak még el bennünket jobb jövőnknek szebb kilátásaitól. De a jéghegyek is megolvadnak. Lassan bár, de mégis olvadnak. Ha enyhülni fog a gyűlölködés szelleme — és az egész világ érdeke, hogy ez mielőbb bekövetkezzék —, a Nyugatnak be kell látnia szörnyű tévedését, amit nem enyhíthet, csak súlyosbíthat az, hogy jelentéktelen multu, kis népek néhány fanatikus gyülölködője ejthette tévedésbe. És be kell látnia azt is, hogy azok a Iraépek, amelyeknek prédájául dobta oda nemzetünket, nem szolgálhatiák helyettünk a békének, a szabadságnak, a kulturának törekvéseit és nem teljesíthetik a részünkről vállalt kötelességek vértanuságát. Be kell látnia, hogy szüksége van mo*>t is arra a jellemre, mely ezeréves küzdelemben acélosodott magyarrá. A nyíregyházi róm. kath. egyházközség közgyűlése (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi róm. kath. egyházközség képviselőtestülete hétfőn délután 5 órakor közgyűlést tartott, amelyen Énekes János prelátus kanonok elnökölt. A pápa éve Énekes János prelátus elnöki megnyitójában az év utolsó napjaiban erkölcsi mérleget vont az elmúlt esztendő megtörtént és a most beköszöntő uj év várható eseményeiről. Az elmúlt év a pápa jubiláris esztendeje volt. A káthoIikus világ hódolatában részt vett a magyar katholikusság is. A Rómában járt küldöttségben az egri egyházmegyét, tehát Nyíregyháza katholikusságát Fridárcsik Imre egri prelátus kanonok képviselte. Végtelenül felemelő és jóleső, hogy a magyar küldöttség fogadásánál a pápa a magyar sorsról részvéttel emlékezett meg és a magyar nemzet sorsát a küzdő, szenvedő, de végül is diadalmas Városi Színház Mozgó. Ma A halálexpress Ranger, aí emberlelkö kutya hőstette 7 felv. és Versenyfutás a szerelemért dráraí 8 felv. Főszerepben MSry Car és Patsy Rüth Miller. főszerepPéntek j Petrovich Szvetiszlav ás Afíce Terry lésé*" Szombat Vasárnap Három szenvedély dráma 8 felvonásban é; Házasság 24 órára Vérbeli párisi boti' íat 8 felvonásban Előadások : tUtkösaa?: 6, 7. 9, v*«vna» : S. 6, T és 9 órakor Jegy«k elŐTátelbem a Jtócobovite dokánytcwiáéb&fl. A rahatár áijtaian i^í^PHg^ir egyház sorsához hasonlította. Az elmúlt évben ünnepelte a katholikusság a nagy főpásztort, Szmreqsányi Lajos egri érseket is, akit jubiíeuma alkalmából a pápa trónállóvá és római gróffá nevezett ki . A nyíregyházi egyházközség élén Énekes János prelátus feliratban üdvözli és áz újesztendő alkalmából az egyházközség jókivánataivar* keresi fel Szmrecsányi Lajos érseket. Szent Imre éve A jövő esztendő 1930 szintén jubileumi év: Szent Imre éve lesz mi (után a pápa teljesítette a magyar katholikusság ezirányu kérelmét. A világ szeme ebben az évben Magyarországra néz és a kathoIikusok százezrei keresik fel* hazánkat. A pápa biboros követet küld ünnepeinkre, amelyek egész év folyamán tartanak és áthatják, világiasságából magasabb széfrába emelik a budapesti Szent István ünnepet is, amikor a pápa követe hajón viszi a kivilágított Dunán az Oltáriszentséget. A Szent Imre év ünnepségeiben részt vesz Nyíregyháza is, ahol az egri főpásztor felhívására bizottságot alakítanak megfelelő ünnepi küldöttség szervezése és helyi üpnepek rendezése céljából. Konthy Gyufa dr. lemondott az elnökségről Az örvendetes bejelentéseket szomorú akkorddal kell bezárnom, mondotta Énekes János prelátus. Szeretett világi elnökünk, dr. Konthy Gyula lemondó levelet intézett hozzánk. Komjáthy Kázmér dr. ügyész^ felolvassa a levelet, amefyben dr Konthy Gyula korára való hivatkozással lemond az egyházközség világi elnöki tisztségéről.