Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-11 / 283. szám

1929. december 11. XHryibeic 7 Homokszemek Hutalási segély kiutalásáról olvastam a napokban egyik fővárosi napilapban. A tudósítás nagy örömet keltett bennem, mert nem lévén benne szó, hogy kik, vagy miknek hizlalására utaítatik a segély, abba a tévedésbe kezdtem magam ringatni, hogy a keresetnélkülmaradt, lesoványodott, avagy valamely természeti okok miatt meg nem hízhatott pol gártársaim részére utaltatik ki egy feljavitási segítség. Amikor kezdtem utánajárni a dolognak, hogy miként és hogyan lehetne ebből a hizlalási segítségből megkapaiintani egy jókora adagot, akkor világosítottak fel jóakaratú hivatalnok polgártársaim, hogy egyelőre még nem rólunk van szó, hanem csak a yorkskirei, angol meg jóféle mangalica malacokról. Egyelőre csak Ok kapnak hizlalási segélyt megint. Helyesebben mondva a gazdáik. Mi még várjunk, mi még nem vagyunk elég soványak. Meg aztán mi köztünk akad még egy néhány olyan jó egymázsányi sulyu szenvedő lény is. Hát nem sürgős a dolog. Mert hogy mindig csak azt látják meg odafönt is, aki nagyobb csomó. Minket, az apróbbakat, a szunyogderekuakat, a hizlalásra szorulókat nem vesznek észre, mert elfogják a kövérek, a súlyosak szemlélőink elől a kilátást. Hát rendben van kérem, várunk nyugodtan és Bontával meg Kontrabontával kárörvendően vizsgálgatjuk egymást, hogy melyikünk tartja a rekordot, — a soványsági rekordot kérem, hogy tévedés ne essék a dologban. Myl-ről nem is beszélek, mert ő versenyen kivül áli. Hát csak várunk, könyörgöm, várunk és soványodunk a hizlalási segély reményében. ' * Olcsósági hullám van, mondja mindenki, aki elad valamit. Legyen az gazda, iparos, vagy kereskedő. Ha tehát ínindenki azt mondja, akkor meg is kellene annak lenni- Hanem ezzel az oicsósági hullámmal egy kis baj van. Azok, akik kényszerülve vannak a piacon, a műhelyben, az üz. létben beszerezni szükségleteiket, mind azt mondják, hogy nem tudnak a fizetésükből megélni nem kapnak a pénzükért megfelelő ellenszolgáltatást. Nem tudja az ember most már, hogy kinek higyjen és kinek adjon igazat! És hogy egyáltalán igaz-e az olcsósági hullámról terjesztett hir, avagy pedig az egész csak hirhuílámok hátán uszó kacsa ?! Igen 1 Talán valahogy ilyenformán állunk legközelebb a valósághoz. Mindenesetre, ha ez a jelenlegi állapot az olcsósági hullám, akkor sóhajtva fohászkodhatunk fel, — mondván: Drágasági hullám, jöjjön el a te országod! Egy- választási röplapot nyomott a kezembe valaki az esti szürkületben. Nem szoktam eldobni semmiféle nyomtatott papirost, — gondolván, nem tudja az ember sohasem, hogy minek veheti hasznát és miből okulhat. Odahaza aztán aninak rendje és módja szerint tanulmány tárgyává tettem azt a kis nyomtatott cédulát. És amint olvasgatom, a szemem lassanként elhomályosul, mintha valami köd ereszkedett volna elébe. Ez a ködszerű valami olyan nyomasztó volt, ami kezdte fojtogatni a torkomat is és olyan furcsa, szomorú gondolatokat ébresztett bennem. Nem az, ami ottan a. kis röplapocskáhan benne volt, hanem az, ami nem volt benne. Tudniillik felhívás van abban a kis röplapban a józanul, a hazafiasan gondolkozó lateinerekhez, kereskedőkhöz, tisztviselőkhöz és a gazdákhoz. Valaki hiányzik ebből a szavazásra érett galériából. Engedjenek meg, jó Uraim, én szintén nem mondom ki azt a nevet, amit önök elfelejtettek kimondajni. — Gondolkozzanak felette egy kicsit és rá fognak jönni, hogy kik azok. És ha gondolkoznak és ha rájönnek, hát ne vegyék zokon, ha azt merem mondani, hogy ha a mostoha gyermek mindig csak száraz kenyeret, meg rúgást kap amikor kér, az nem fogja magát sohasem a családhoz tartozandónak tartani, még akkor sem, ha a családnak szüksége volna rá! Gondolkozzanak csak jó Uraim! Talán érdemes egy pár pillanatig elmélkedni felette. És ha már röplapokról beszélünk, álljunk meg egy pillanatra egy másik röplap mellett is. Szintén választási. Nem akarok beszélni e röplap politikai ígéreteiről. Nem politizálok'. Ez luxus. Nem nekem való. De kénytelen vagyok néhány szóval felhívni az igen tisztelt pártvezérek figyelmét arra, hogy ne hagyják figyelmen kivüi azt az egyszerű kis tényt, ha már röplapoznak, — hogy magyar embereknek a kezébe szánták röplapjukat. És ha már magyar embernek a kezébe szánnak egy magyar nyelvű felhívást, hát legalább a magyar helyesírásra egy kicsit több gondot fordítsanak. Mert ha pártvezéreink nem tudnak jó példával elől jámi, legalább a magyar helyesírás legelemibb szabályaiban, akkor mit várnak tőlünk, szegény, i egyszerü szavazóktól? Kedves Uraim! Magyart a magyarnak ! De az aztán legyein is ám magyar! — A Beyers Album karácsonyi száma megjelent és kapható az Ujságboltban. rm mcigiö ö_ [Ggjoboők! K4.PHATŐ : SiNGER VARRÓGEF RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG Hyiregybáza, Vay Ádám-utca 2.' Kapható mindenütt! Semmibe ívelő hidak REGÉNY Ívta: Fehér Gáfcor. 41 — Gondolkozzál. Egy viruló fiatal lányt könnyű szeretni. De majd jönnek a hűvös napok. Majd rájössz, hogy akit elvettél, csak közönséges jó ember, senki több. Őszintén felelj, így fogsz érezni akkor is? — Szeretem és szeretni fogom — ismételte a katona szilárdul. A szolgabíró nagy meglepetéssel bámult rá, aztán türelmetlen, ideges mozdulattal rándult vissza. — Erősebb benned az ördög, mint az én szavam! Hát jó, próbáljuk más oldalról. Mióta szereted te a lányt? — Szerettem az első pillanattól fogva, de akkor még nem láttam ezt tisztán. — Na hallod, ez már furcsa! Olyanforma, mintha valaki azt mondaná, hogy lecsapott mellé az istennyila, de csak három nap múlva vette észre. Mindegy. Elfogadom alapnak. Hát nézzük egy kicsit, hogy nyilatkozott meg nálad ez a szerdem? Legelső volt a vonat jelenet. Kérlek ne szólj közbe. Jóvátetted, tudom. Azután átváltoztál védőlovagnak. De csak már akkor, amikor biztos volt, hogy a másik uton nem jutsz előre, így volt? v - Igen, így volt. De amit ki akarsz hozni belőle, az nem volt ugy. Tiszti becsületszavamra mondom, igazán és őszintén megbántam mindent. Amikor segítettem, az a legtisztább szándékkal történt. Ugy örültem, mint egy kis gyermek, hogy jóvátehettem a? előbbi hibámat. — Tudom, tudom fiam. Minden igazi született pózőrnek közös tulajdonsága, hogy amig komédiázik, meg van győződve a saját őszinteségéről. Hiszen ezen alapszik az egész színművészet. Meg vagyok győződve, hogy őszintén beszéltél. Sőt a szavaidból kiveszem azt is, mennyire meg voltál akkor Itatva a saját lovagiasságodtól. Mellesleg szólva mindig gyanús, ha valaki a saját nagylelkűségétől meghatódik. De menjünk tovább. Másnap — újra közelébe jutottál, még pedig elég erőszakos módon. Ekkor közbeszaladt Zilka, a lány elment. Te azonban nem hagytad annyiban a dolgot: utánajöttél. Most azt mondd meg: miért jöttél utána? A hadnagy ingerült lett. — Azért, hogy megismerjem a családot. Ez csak nem volt bün?! — Látod — válaszolt a kis ember atyáskodó hangon — mindjárt ideges vagy, mihefyt érzed hogy nem vagy jóhiszemű. Egy társadalmi konvencióval akarod eltakarni a lényeget. A lényeg pedig ez: Utánajöttél cél nélkül, hogy kellemesen elüss egy rossz, haszontalan napot],, mert tudtad, hogy károd úgyse lehet a mulatságból. Kis szünet után folytatta. — Még egyet, ez fontos. Ma délután, mielőtt a kertbe mentetek volna, tett valamit a lány, vagy mondott valamit, amivel téged — bátorított? — Erre nem felelek — vágta ki a katona daccal. A szolgabíró végignézett a fiun. — Arra figyelmeztetlek — szólott nyomatékkal —- hogy tudni akarok mindent és ehhez jogom Is van. Ha nem felelsz, nem vagy jóhiszemű velünk szemben. Akkor pedig kénytelen vagyok védekezni ellened. Vigyázz: nagyon erős vagyok, hidd el. Ha a szülőknek elmondom, ami történt és Katalinnal beszélek, akkor neked itt örökre befellegzett. Szóval: bátorított, vagy nem? — Igen. — Tudtam. És mivel? — Azt mondta, hogy menjünk a tóhoz, oda szeretne velem menni. — Aha! Szóval nem volt olyan tartózkodó, mint előbb. Megváltozott veled szemben? — Meg. — Akkor ezt bebeszélték neki. Valaki figyelmeztette, hogy legyen bátrabb. Amálka biztosan... de mégsem... ez tul okos az ilyesmihez, Zsófi volt, egész bizonyos, hogy Zsófi. Ilyen ostoba tanácsot csak nagyon becsületes ember adhat. A tanács különben kitűnő volt, csak egy ponton volt elhibázva: a te tisztességedre, a te becsületességedre volt alapítva, pajtásI — Bátyám, már bocsáss meg, de ez a hang mégis... — Ez a hang komisz hang, tudom. Ha azt hiszed, hogy jogod van megsértődni, utólag elégtételt kérhetsz. De most ne zavarj! Szóval... a lány kellette magát. Megtette érted a legnagyobbat, amire képes volt. Eldadogta a maga kis hivó hangját zavartan, félszegen. Micsoda pillanat volt ez édes barátom! Egy lélek nyúlt akkor feléd megalázkodva, reszketve, hogy segíts, mert hiszen te vagy az erősebb. És jnicsoda erőfeszítésbe kerülhetett ezt megtenni ennek a szegény lánynak! Ha elképzelem az én szegény kis húgomat, amint megpróbál csábítani és felkínálja magát, mint valami... Na, szóval megértheted, milyen volt ez a pillanat. Ha akkor ott a te helyedben egy igazi férfi van és még hozzá szerelmes férfi, hogy kellett volna , annak leborulni ez előtt a szent ügyetlenség előtt, hogy kellett volna a szeretet nagy, nehéz bársonyába burkolni azt a kis riadt lelket és elfeledtetni vele, hogy ő tette azt az első lépést, amit a férfinak kell tenni. Na dehát... te voltál ott, te pedig egy... praktikus embtr vagy. Észrevetted, hogy az ellenállás gyöngül és hogy itt van az a perc, amit egy ilyen ügyes (embernek vétek volna elszalasztani. Hát... nem is szalasztottad el és ez dicséretedre válik. A hadnagy lehorgasztott fejjel, mozdulatlanul ült ott, csak az ujjai vibráló mozgásán látszott az idegei felvontsága. A kis ember pedig odahajolt hozzá furcsa, sunyi mosolygással. _ pn* tg* mxfi* wj