Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-10 / 282. szám

1929. december 1®. JilrfinriDif:. 9 Apolló és amelyet a nagy érdeklődésre való tekintettef még mára <és holnapra is prolongált a filmszínház vezetősége. Ez a fantasztikos filmmese tulajdonképen Verne Gyula elgondolásából indul ki, de tovább jut egy lépéssel, amenynyiben a film szereplői valóban ei is jutnak a holdra. A darab scenáriuma Thea von Harbou regénye nyomán készült, a rendezés nagy munkáját pedig Fritz Lang, az Ufa kiváló mestere végezte, mégpedig ofyan pazar ötletességgel" és valószínűsítéssel, hogy az ember legalább azalatt a 2 óra alatt, I amíg a film pereg, kénytelen elhinnie, hogy a regény hőse tényleg megoldotta a holdbarepülés problémáját. Különösen nagyszerűek a holdrakétahajó szerkezetét berendezését, továbbá az elindulást, a légürben való röpülést és a holdon való Iepotyanást bemutató képek. A közönség óriási tetszéssel fogadta az érdekes filmet, amelyből természetesen nem hiányoztak a szerelmi "és más izgalmas kalandokkal átszőtt momentumok sem. A teft házak előreláthatólag mára és holnapra is biztosítva vannak. Nyugalomba vonni! Tiszadob nagyközség főjegyzője Bodnár László főjegyző ünnepléie (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Bodnár László, Tiszadob községnek érdemes főjegyzője, 4° évi közszolgálat után saját kérelmére nyugalomba vonult. Az érdemes főjegyző életnagyságú arcképét 4 évtizedes fáradhatatlan munkásságának elismeréseül a község közönsége megfesttette a községháza tanácsterme részére, hogy ott a késő utókor is lássa azt és hódolhasson mindenkor a 4 évtizeden át fáradságot és megalkuvást nem ismerő munkából emelt fővel és megelégedett tekintettel távozó egykori érdemes főjegyző előtt . A kép ünnepélyes átadása december hó 4-én dr. Kubassy Béla járási főszolgabíró elnökletével tartott díszközgyűlés keretében történt. Bodnár László nyugafomba vonult községi főjegyző hosszú és eredményes munkásságát meleg és eliszmerő szavakkal méltatta a | megnyitó beszédben a járás főszolgabírója. Azután a díszközgyűlésbe meghívott nyugalomban levő főjegyzőnek ugy a saját, mint felettes hatóságai részéről küldött üdvözfeteket tolmácsolta. A díszközgyűlésen az ünnepi beszédet Fekete István tiszadobi ref .lelkész mondotta. Beszédében azr fejtegette, hogy egy közsíg "felvirágoztatására csak ugy lehet eredményes munkát végezni, ha a község szellemi és erkölcsi vezetői a politikai, közigazgatási vezetőkkei jó egyetértésben, egy akarattal dolgoznak a falu népe boldogítása, szebb jövője érdekében. Gyönyörű beszéde nyomán könny takadt a szemekben és ünnepi érzés a szivekben. Bizony, sok, nagyon sok embernek kellett volna haliam 'ezt a csupa alapigazságot tartalmazó beszédet, hogy annak hatása alatt megtanultak volna az egyenes uton járni, amely az egyetértés nyomán fakadó, gyümölcsöket termő virágokkal van borítva. Az ünnepi beszéd után adta át mefeg baráti és kartársi szeretettől áthatott szavak kíséretében Berzeviczy Andor prügyi körjegyző az ünnepeltnek azon emléktárgyat, amellyel a járási kartársak kívántak hódolni a 40 évi közszolgálat után nyugalomba vonult pályatársnak. A díszközgyűlést 50 terítékes társasebéd követte, amelyen öszszegyültek mindazok, akik a kölcsönös egyetértés és szeretet melegszívű barátai. Ezen a társasebéden Lakatos Miklós tíszadadai főjegyző ünnepi felköszöntőjében azt fejtette ki, hogy a falu rendel az egyetemes érdekek szemelőtt tartása mellett egymással karöltve, egy akarattal dolgoznak, az ilyen munka »BoldogfaIvát«, mig a vezetésre hivatottak széthúzása, egymás elleni áskálódása csökkenti a munkakedvet, nemtörődömséget szül s csak »KoIdusfalvát« eredményezhet. Megható szavakban vett bucsut a nagf eredményeket felmutató becsületes munkában eífáradott, nyugalomba vonult, szeretett kartárstói a járás jegyzői nevében. Újhelyi Sándor polgári főjegyző íhíetett szavakkal ecsetelte a jegyzők hivatásszerű működését. Harmatcsepphez hasonlította azt, hogy mint harmat után a természetben virág, élet fakad, ugy a jegyző átérzett, hivatásszerű működése nyomán a községben szintén egy szebb jövőnek, boldogabb életnek kell elkövetkezni. A vezetők és a polgárság áldást hozó egyetértésére ürítette poharát. Az ünnepi" ebéd vidám hangulat mellett a késő esteli órákban ért végett s az azon résztvevők azzai az érzéssel távoztak ef, "hogy nemes tartozást róttak Te egy J olyan egyénnel szemben, amelyet minden érdemes és jó munkás joggal rTifegérdemel . A gazdasszony dolga A gazdaságtan és háztartástan kézikönyve. írták a m. kir. földmivelésügyi minisztérium megbízásából: Gárdonyi Józsefné és Kovács Józsefné. Megjelent a »Pátria« Irodalmi R.-T. kiadásában, Budapest, IX., Üllői-ut 25. Ára 8 P. Ez a tankönyv gazdasági ismétlőiskolák nőbaügatói részére készült útmutatóul a ház vezetésben és a házkörüli teendők célszerű végzésére. Ezért röviden összefoglalva, könnyen érthető módon és tiszta magyaros nyelven tárgyalja a vidéki kis háztartások háziasszonyainak hasznos tudnivalóit. A háztartási rész megtanít a takarékosságra, a kiadások feljegyzésére, a minek különösen nagy a jelentősége, hiszen gondoljunk csak a közmondásra: »Az asszony többet (el tud Vinni a kötényében a házból, mint amennyit az ura szekérszámra hazahord.« Ezután megismertet az ésszerű ruházkodás, táplálkozás alapjaival, a különböző tápszerekkel, végül a kisembereinknél olyan siralmas gyermekgondozás megjavítására bevezet a helyes nevetés alapismereteibe. A gazdaságtani rész a konyha-, virág- és gyümölcskertészkedés, a szarvasmarha tenyésztés és tejgazdálkodás, a sertés-, házinyúl-, baromfi-, galamb és selyemhemyónevelés és tenyésztés ismereteibe vezeti be az olvasót. — M

«> ALBUMOK •ÜVÉSZIES KIVITELBEN KÉSZÜLNEK A JÖBANYOMDA KÖNYVKÖTÉSZETÉBEN, SZECHENYI-UT 9. Semmibe ívelő hidak : Fa 40 Ha Kata huszonnégy éves korig nem megy férjhez, akkor majd megkörnyékezik, aláíratnak vele váltókat, kifizettetik az adósságaikat. Amilyen áldott jó lélek, megteszi. Egy év alatt elúszik a vagyona, pár év múlva lesz belőle egy... második Amálka, olyan fél cseléd, fél ur, kegyelemkenyéren tartott jó, olcsó munkaerő. Régi prakszis ez már áz efféle uri famíliáknál. A katona egészen ki volt kelve magából. — Igen, magának igaza van, ezek ezt akarják. Ilyesfélét én már tegnap éreztem homályosan. És... ha látta volna, hogyan tudnak ezek fellépni! Hogy fel volt a mama háborodva a hívatlan tolakodástól! A vénkisasszony meg hogy tudott beszélni az erkölcsről! hogy szemembe vágta a tiszta ember utálatát! Szinte kalandornak éreztem magam velük szemben. És ezek az emberek láttak engem pirulni! Na ez igazán mulatságos! — örülök, hogy belátja — vetette oda Magda könnyedén. — És ez a szolgabíró — folytatta a katona. — Megesküdtem volna, hogy ez a legtisztességesebb, legpuritánabb férfi, akivel életemben találkoztam. Na ez épen kapóra jött. Megmondom én neki a véleményemet most mindjárt, de alaposan. Magda hirtelen megállott és elpirulva, zavarral nézett a fiúra. —- Bánhidy itt van, idekinn? —- kérdezte elképedve. — Ott vár rám a tónál — felelt a tisztj sj ebben a pillanatban észrevette a lány zavarát. Csodálkozva, majd gyanúval nézett rá. — Ugy látszik, maga nem tudott erről.. — Nem. — felelt Magda zavartan. — Na és... miért ijedt meg, amikor meghallotta? Magda hallgatott, de a tiszt makacsul megismételte a kérdést. — Miért ijedt meg? Az pedig idegesen, támadólag felelt. — Hogy én megijedtem? No hallja ez nevetséges! És az is nevetséges, hogy maga kezd engem ugy kezelni, mint "Valami vádlottat. Különben se érdeklik magát az én dolgaim. A fiu gúnyosan felelt. — Épen hogy nagyon is érdekelnek és maga tudja ezt jól. Ugy látszik, amit maga most elmondott, az az igazságnak csak az együki oldala. Egy perccel ezelőtt azt hittem, tisztában vagyok mindennel és most... megint csak anynyit látok, hogy a dolognak egy másik részei is van, amit maga titkol előttem. Maga vállat vont. — Semmi titkolni valóm sincs. Ha nem hiszi, sajnálom. — Nem hiszem. — Helyes. Akkor... azt hiszem, mehetünk is vissza. Nagy ideig "hallgatva mentek egymás mellett. Végre Magda szólalt meg. — Azt azonban ajánlom, ne beszéljen Bánhidy vei. — Miért ajánlja ezt? — Mert a szolgabíró erősebb legény, mint maga. Azt beszéli magának be, amit akar. — Na az nem egészen biztos. — Már pedig az egészen biztos, elhiheti. Legjobb lesz, ha elkerüli őt, bemegy a faluba —• akár gyalog is és Katóval beszél. -— Ezt nem teszem, nevetséges volna. — De hasznos. — Ne féltsen engem. Helyt állok én magamért. A lány vállat vont. — Jó. Nekem mindegy. De arra figyelmeztetem, hogy amit most beszéltünk, kettőnk titka. Erre kezet adott. — Egészen nyugodt lehet. Pár perc múlva kiértek a tisztásra. — Hát csakugyan beszélni akar vele? dezte Magda. •kér— Csakugyan. — Akkor... Isten vele, a viszontlátásig. És ne felejtse el, hogy rám mindig számithat. — Köszönöm, nem felejtem el. A viszontlátásra. A hadnagy gyorsan ment a tó felé. A szolgabíró ott ült, két karját végigfektette a pad támláján. — 'Ülj le. — szólt a fiúhoz, anélkül, hogy megmozdult volna. — Nézd ezt a vizet, gyönyörű. — Nagyon szép — hagyta helyben a katona. Amaz mély lélekzetet vett, felemelte a^ egyik kezét és végighúzta az arcán. Aztán a fiatalemberhez fordult. — Igen, nagyon szép és még titokzatosabb. Ha nézi az ember, elbódul bele. Ilyenkor valósággal szétesnek az izmok és... zsiborognak is — csuklóban és ez kellemes. Azután... egyszer csak egyet sóhajtunk és... vége az egésznek. De ottmarad bennünk a méreg; érezzük, hogy a karunk ütésre nem való és a lábunk megcsukük, ha tovább akarunk menni. Közben tudjuk azt is, hogy ahol az izom ernyedt, ott a gondolat is egyik a másikat emészti meg, nem lendülhetnek át erővel, diadallal a mások szivébe. Azt hiszem, igy lehetne ezt mondani: a karunkban és lábunkban érezzük a predesztinációt. Szoktad olykor-olykor nézni a vizet? — Igen — ahogy hát — mindenki szokta. — És nincs meg nálad csirában az az ösztön, hogy meg kell állani mellette és nézni, mint egy fpszló felleget. — Lehet, hogy van ilyesvalami — mormogta; a tiszt határozatlanul.