Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-07 / 280. szám

JNflfÍRYIDÉK. 1929. december >7. áz ige A cimet olvasva, ne arra az Igére gondoljunk, amelyet a szent helyéken szoktak hirdetni az élet terhe afatt roskadozó földi vándor nak, mert ebben a cikkben csupán csak egyik nyelvtani egységről fesz szó, amelynek szintén ige nevet adták a nyelvtudósok. Amaz balzsam a "hivő lelkek számára, emez a kis és nagy diákok réme, különösen akkor, ha a nyelvtanítás nem annyira a nyelvi szépségek szemléltetésére s "érzékeltetésére, mint inkább á szabályok bemagoltatására törekszik. Ezt az igét kis betűvel írtam, hogy az előbbinek ily módon megadjam a kellő tiszteletet. Mint tudjuk, az élő beszédben a cselekvést kifejező szót mondjuk igének s nagyon fontos része beszédünknek, hogy megértethessük magunkat másokkar. Nélküle értél mes, szabatos beszédet elképzelni sem tehet. Kifejezhetünk vele nemes cselekvéseket: imádkozik, könyörül, szeret, mosolyog, dolgozik .stb. Vannak "azonban istentelen cselekvések is: káromkodik, lop, gyilkof, henyél. Az előbbiek közelebb visznek Istenhez, az utóbbiakat az emberi méltóságukból kivetkőzött emberek szokták elkövetni. A népiskola a nyelvtanban szereplő igét is megnemesitette, mert a ve Te kifejezhető szép cselekedeteket követendő példakép gyanánt igyekszik a gyermekek elé állítani, tehát a Szentírásból szóló Ige betöltésére törekszünk a nyelvi magyarázatok alkalmával is. Milyen legyen a népiskolai nyelvtanítás? Tagadhatatlan, hogy a népiskolai nyelvtanítás hosszú évtizedeken keresztül tiszteletre méltó fejlődésen ment keresztül, de mégsem érték ei vele sokáig a kitűzött célt. A népiskolai gyermekek többsége képtelen ugyanis a nyakatekert gramatikai szabályok meg tanulására s az olvasmányoknak szó- és mondattani elemzésére. A sok szabálynak kimondott célja egyébként az volt, hogy a tanulók , ezáltal megtanulnak helyesen irni; de bizony a sok szabály betanítása hiábavaló volt, mert a fej let lep. gyermeki agy nem tudta elraktározni és alkalmazni a szabályok tömegét s~ugy járt velük, mint, aki á sok fától nem látja az erdőt. A bajokon segíteni kellett, megindult tehát a reformmozgalom. Két tábor küzdött egymással. Voltak, akik teljesen száműzni akarták a nyelvtant a népiskolából, mert szerintük a helyesírást másképen Is meg lehet tanítani. A másik tábor ellenben a régi gyakorlathoz ragaszkodott. Az uj tanterv a középúton halad s helyesírás ás nyelvi magyarázat néven előírja minden osztály részére a nyeívi anyagot, de a szabályok tanitását megtiltja, sőt még a nyervtanl egységek nevének meg említését sem kívánja, megelégszik azoknak csupán csak az érzékeltetésével. Hogy igy is lehet nyelvtant tanítani, látható az alább következő tanításból: Az ige tanítása a negyedik osztályban. Tanította Ferenczi István. Kis pajtások figyeljetek! Talán ismertek is már? :— Igen, ismerjük a Ferenczi tanító bácsit!... — Bizonyára azt is tudjátok, hogy mit akarok én most? Képzőművészet - Zene Vasárnap lesz Balázs Árpád hangversenye (A Nyirvidék tudósítójától.) Balázs Árpád vasárnapi hangversenyéről irni egyet jelentene azzal, hogy a tengerbe vizet hordjunk. Vagy szereti az ember a magyar lélekből fakadó édes-bus dalokat, a jókedvre hangoló pattogó csárdások muzsikáját s akkor nem kell reklám, vagy pedig nem leli gyönyörűségét a dalban s akkor a legszebben hangzó reklám sem éri el a célját. Balázs Árpád hangversenyénele kettős reklámja van. Az egyik az általa szerzett dalok szépsége, amely minden hallgatóját — meghódítja, a másik pedig maga — Tanítani akar bennünket! — ördögöd van kisfiam, hogy kitaláltad szándékomat!— * — Hát a mesét szeretitek-e? — Szeretjük bizony! — No, akkor mo; ídok én nektek egy igazi mesét, meg egy nem igazit is. Meghallgatjátok? — Tessék csak mesélni tanitó bácsi! — Hallgassátok hát meg először az igazi mesét ! — Ezelőtt régen, nagyon régen, Krisztus urunk születése előtt ugy ötven-hatvan évvel élt egy világhírű római vezér. Julius Cézár volt a neve. Mindig győzött, ezért bámulta az egész vflág. De ő nemcsak a katonáit, hanem a gondolatait, meg a szavait is oly szép harci sorrendbe szedte, hogy mindenki csodálta okosságát, bölcsességét. Soha nem beszélt feleslegeset. Keveset szólt, de okosan. Egyszer, midőn megverte ellenségét, ennyit üzent haza Rómába: — Jöttem, láttam, győztem. Rövid volt az üzenet, de mindenki megértette az örömhírt. Ezt a mondását még ma is emlegetik. Felírom ide a táblára, hógy ti se felejtsétek el. Most egy nagyon furcsa mesét mondok: - Egyszer, egy óriás kint az erdőn fát... Amint javában... a fát, oda... elébe egy törpe. Az óriás igy...: — ... innen tüstént, mert rögtön a zsebembe ... A törpe igy ...: Ha a zsebedbe ... akkor többé ész ... a zsebedben, mint a fejedben. gyerekek ? — Megértettétek a mesémet Két-három gyermek igent mondott, de ófyan ábrázattal tették ezt a kijelentést, mintha savanyu almába haraptak volna. t- No. ha megértetted Lacika, hát mondd el! De senki sem tudta elmondani. — Bizony furcsa egy mese voft ez. Talán helyesebben cselekszünk ha az ilyen mesék helyett énekelünk egyet. Tudjátok-e ezt a nótát: — Megy a gőzös Kanizsára? — Tudjuk!... — Énekeljük hát el! — Szépen énekeltetek. Most játsszuk is el. Én leszek a kalauz, te fiam a mozdony, te az első személykocsi stb. Ezek a fiuk pedig katonák lesznek és énekelnek. Ha a kalauz fütyöl, a vonat sisteregve megindul. Fogjátok meg egymás derekát! Rajta.... Induljunk. S—ss—ss—ss. — Fütyöltem, miért nem indul a vonat.?... — Én szégyellem magamat — szól a mozdony. — Soh'se szégyeld magad! Foj az illusztris Szerző, aki saját hei gedükisérete mellett s Rá!cz Marci I zenekarának kíséretével énekli ex legújabb dalait. A hangverseny a Korona nagytermében lesz s pontosan 5 órakor kezdődik. Mint már emiitettük is, a hangverseny keretében helybeli előadók is fellépnek. Helyárak: nagypáholy 15 P, kispáholy 12 P, I. hely 3 P, II. hely 2 P, 111. hely 1 P. Értesülésünk szerint a középfokú iskolák tanulói 60 fillér belépődijat fizetnek. Jegyek még kaphatók Fábián Pál könyvkereskedő üzletében. gódzái hát belém, majd én leszek a mozdony is, meg a kalauz is. Most pedig elmondjuk, hogy mit csinált a kalauz, a mozdony, a vonat, stb. a — Pista, te mondd, én meg irom. Lassan mondd, mert nem tudok olyan gyorsan írni: A tanitó leírja: A kalauz fütyölt. A vonat elindult. A mozdony sístergett, dohogott. A vonat vigan ropogott. A katonák énekelve mentek Ka'nizsára. Most a. gyermekek megállapítják a cselekvést kifejező szókat s a tanitó pedig mindegyiket színes krétával aláhúzza. A tanító ezután megkérdezte, hogy milyen szók ezek, mivel cselekvést jelentenek. Egyik fíu cselekvést jelentő szónak mondta őket, egy másik pedig igének, pedig a tanitó csak később akarta ugy mellékesen megemlíteni az ige elnevezést. A hallgatóság ezt a kis epizódot derültséggel fogadta. Majd a tanító kérdezősködésére a fiúcska elárulta, hogy anyukájával szoktak igéket keresni. íme egy ritka, de dicséretre mértó eset, hogy az elemista gyermekkei otthon is foglalkoznak. Azután elolvasták a gyermekek a táblára irt mondatokat az igék nélkül, mire valamelyik fíu megjegyezte, hogy az elolvasott mondatok o'\án formák ., mint a fan'.tóbácsi furcsa meséje. Most a tanitó mondott cselekvéseket, közéjük rejtve egy nevet is, de a gyermekek ezt nem fogadták ei igének. Kerestek az olvasókönyvből is igéket s mondtak dicséretes meg nem szép cselekvéseket is, mert minden tanítónak az erkölcsi nevelésre is figyelemmel kell lenni. Utoljára a kedélyképzés szempontjából egyik fiúnak a tanitó állatnevekkel megirt cédulákat adott, másiknak pedig olyanokat, amelyekre igéket írtak. Ezeket a lapokat találomra egymásmellé rakták s közben nagyokat kacagtak az érdekes mondatok tar tarmán. Egy nagyon értékes tanításról számoltam be, amelybői meggyőződést szerezhettünk arról, hogy nyelvtant szabályok magoltatása nélkül is lehet tanítani. Tofnay P&L !a'cB!B:QjE!'a

:B'B!Rj3!a

jaÍB Passepartoukat ízléses kivitelben készít a Jóba-nyomda könyvkötészete Nvi'eí»vhs7án. Széchenyi-út 9 s* ádven! 1929 * * Római hadiszekerek vágtattak a klasszikus világ kőből épült sinutjain, modern sinautók módjára, a légiók őrei jelzésekkei negyvennyolc óra alatt Hispánia vagy Pannónia legtávolabbi részeiből megtávinatozták Rómába a helyzetjelentéseket, meg volt a Földközitenger medencéje köré települt államoknak és tartományoknak a modern civilizáció minden eszköze, Rómában tűzbiztosítást kötöttek, írásszakértők, jósok, bölcselők, .művészek és tudósok valamennyien jóllaktak a saját tudásukkal.. Az egész akkori világból azonban émelyítően dőlt a csömör, a túlságos sok tudás és spekuláció megölte a "hitet, az élet kártyajátékká lett, az emberek sakkfigurákká. A nyomorúság megdöbbentő méretekben ült orgiát a külvárosokban és a gyarmatokon, a gazdagok pedig nem becsülték semmire az életet. Ez az egész száraz lelkű világ szikkadtan, éhesen és szomjasan várta a teremtő szót, mely újra kiötvözi a lelket, az állattá vált ember arcára. Senki sem hitte, hogy ennek az óriási világnak a vájudásából nem hadvezér és nem államférfiú fog születni, hanem a "történelem legnagyszerűbb tanítómestere, akiben testté vált újra az élet parancs^. Meghasad a világ szive a vára^ kozásban és a szívtelen világ fogadta a Mestert. Mikor megjelent, senki sem ismerte, bár jövendölések szóltak róla, zsidó próféták, arab tudósok, Zoróaszter és Ver giliusz példázták előre a sorsát, a közénk szállt és be nem fogadott Igazság sorsát. Advent 1929 rokona az első Adventnek mindenben. A holdrakéta korát éljük, jósok, bölcsek, technikusok és tudósok lármájától hangos a civilizált földgömb. De a civilizáció annyit ér a világnak ma, mint amennyit az első Advent előtt ért. Semmit sem ér, mert ez az a világ, amelyet mihaszna, ha megnyer valaki, mikor a saját lelkének kárát vallja. A Glóbus embertelepei soha ilyen óriási fölindufásban nem éltek még: minden tenger környékén óriási Rómákban összpontosul a világ energiája, véi£ és idege. Itt dolgozódik föl az ember, itt lesz belőle újra, minden tudománya ellenére is, uira szomjas, tudós, de lelketlen lény, újra divat eldobni az életet, újra divat dicsőíteni a terméketlenséget "és újra divat .gúnyosan kikacagni min den emberi ideált, amely áldozatot mer követelni. Mindennek a mélyén pedig a másfélmilliárd agyoncivilizált ember szája ordit az Égire rettenetes vulkánként: esőt és harmatot a lelkeknek, mert elveszünk. A magyar Messiás várás szinte csodálatos mása a zsidó Messiás várásnak. Ennek a kulturának a legjobban elnyomott, a legjobtan gyarmatosított népe mi vagyunk. A világ szemében örök botránykő a magyarság, mert nem »reáíis«, erkölcseiben, gondolkodásában bár mennyire megfertőzte őt az uj Róma, a lelke mélyén az egész világot szerető, uj és mégis örök történelmi gondolat rejtőzik és ha ' annakidején a másik elnyomott nép bői támadt a világosság, ugy ebben a zűrzavarban a kivezető fény csiráit a magyarság rejti ma magában. Sehol sem olyan szomjasak a lelkek, mint a magyar lelkek és sehol sínes oly közei* az Advent, mint ehhez az agyonsanyargatott' megkorbácsolt néphez... r