Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-07 / 280. szám

1929. december 7. mm ó w*. rek életét. De nem volt a raktáron tartalék s ezért nem cserélhették ki. f Takácsot azután Fenyővel szémbesitették. Fenyő ismételten hangsúlyozta, hogy a két oszlopot Takács megnézte, de nem találta korhadtaknak és csak bekátrányozták. A kir. ügyész keresztkérdéseinek zuhatagában megzavarodnak a mentötanuk. V-m Majd Király Istvánt a társulat tisztviselőjét szólítja elő a tanács elnöke. Szerinte a helyi szerelőnek Takácsnak a gondozására volt bizva nemcsak a vezeték, hanem az oszlopok ellenőrzése is. Állítása szerint a raktárban volt elég mennyiségű oszlop és arról nem tud ,hogy Takács jelentette volna az igazgatónak a kérdéses oszlopok korhadt ságát. Ugyanezt vallja Czipszer József a társulat másik tisztviselője is. - A kicserélés kizárólag a sze reló kötelessége voít, anélkül hogy be kellett volna jelentenie az igazgatónak. Az üzemrendszer szerint á szerelő hatáskörébe tartozott az ellenőrzés. Dr. Oláh János kir. ügyész hirtelen a tanú felé fordul: — Milyen volt ez az üzemrendszer. "Volt varami beosztás, vagy írásbeli utasítás? A tanú néhány pillanatig zavarodottan néz maga elé. — Nem volt beosztás — mondja aztán — mindenki mindent végzett. — Szóval "maga, mint tisztviselő fölmászott a. póznára is? — Nem kérem, azt nem tettem. — Hát akkor nem csinált mindenki mindent! És nem volt beosztás! — Nem volt határozott beosztás csak az idők fofyamán kifejlődött gyakorlat szerint intézték az ügyeket. — Mi az ön szakképzettsége — kérdezi az ügyész Takácsot. — Géplakatos vagyok. —« A társulatnál mint villanyszerelő volt alkalmazásban. Ön nem képzett villanyszerelő is? — Nem kérem, nem vagyok, nincs meg a vizsgám. Az ügyész és a védő felszólalása (után a kir. törvényszék Sáfrány Gy. József igazgatót gondatlanságból okozott emberölés vétségében bűnösnek mondotta ki és ezért 500 P pénzbüntetésre Ítélte, de a hivatalból való eltávolítását mellőzte. Az ítélet indoka Az itélet indokolásában a kir. törvényszék a vádlott gondatlanságát megállapította, mert nem szakemberrel végeztette az életveszélyes munkálatokat s igy okozója lett annak, hogy a vihar a két oszlopot, amelyek tökéletesen korhadt, hasznavehetetlen állapotban voltak, kidöntötte s a sértettet az áram agyonsújtotta. A tanuk a vádlott felelősségének megállapítására vonatkozólag ingadozó zavaros vallomásokat tettek, amelyeket a kir. törvényszék annak tulajdonit, hogy mint alkalmazottak .függő helyzetben vannak a társulattal szemben s inert bizonyos mértékig ők is felelősek. Az igazgató minden körülmények között mulasztást követett el. — Mert nyilván kellett volna tartania, hogy az oszlopokat mikor helyezték el, mennyi ideje vannak elásva, hogy azok korhadtságára abból következtethessen. A kidőlt és a szerencsétlenséget előidéző oszlopokon pedig meg lehet állapítani, hogy azok már igen hosszú idő óta lehettek la földben s már nem voltak megfelelő állapotban. December 8., 7., pénteken és szombaton 5, 7 és 9, 8 an, VM«rnap 3, $, 7 ét 9 órakor ORCZY EMMA bárónő világhírű ragénye filmen A VÖRÖS PIMPERNEL dráma a francia forradalomból ÍO felr. Sir Percy Blackeneyn«k az ezerarca gentlemannek és a rettegett Robespierre-nfk iigalmas küidaíme a guillotine szérnyü árnyékáb&u. Titokzatos caelek ét rejtelmek, tönéaelmi fordalatok és gálái* titkok hatalmas filmje. Kisérő műsor: A két vigéc és Majd« Fcrkö burleszkek Héttőn, kedden, szerdán A násodik ass7ony. Főszerepben: Jack Holt és Dorothv Revier. A büntetés kiszabásánál a törvényszék súlyosbító körülménynek vette vádlott nagyobbfoku gondatlanságát, mert hiszen a kidőlt, korhadt oszlopok az uton gyanútlanul haladó sok ember életét veszélyeztették. A vádlott és védője a bűnösség kimondásával szemben, az ügyész súlyosbításért felebbezett. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága december 14-én választja meg a vármegye nj tisztikarát (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Szabolcsvármegye törvényhatógi bizottsága az 1929. évi XXX. tc. 68. szakasza értelmében folyó évi december hó 14. napján, szombaton délelőtt 10 órakor Nyíregyházán a vármegyeház^ nagytermében közgyűlést tart. Ha nagy jelentősége volt annak a közgyűlésnek, amely az uj törvényhatósági bizottság tagjait első izben látta együtt, még fokozottabb jelentőségűvé válik ez a most összehívott közgyűlés, mert a törvényhatósági bizottság ezen a közgyűlésen fogja megválasztani az uj vármegye u] tisztikarát. A közgyűlés a vármegyei tisztikart a következő sorrendben választja meg: 1. alispán, 2. főjegyző, 3. tiszti főügyész, 4. árvaszéki elnök, 5 .két másodfőjegyző, 6. a dadai aisó járás főszolgabirája, 7. a dadai felsőjárás főszolgabirája, 8. a nyirbogdányi járás főszolgabirája, 9. a kisvárdai járás főszofgabirája, 10. a tiszai járás főszolgabirája, 11. a nyírbátori járás főszolgabirája, 12. a nagykállóí járás főszolgabirája, 13. a ligetaljai járás főszolgabirája, 14. a nyirbaktai járás főszolgábirája, 15. árvaszéki helyettes elnök, 16. négy árvaszéki ülnök, 17. négy aljegyző, 18. tiszti alügyész, 19. tizenhat szolgabíró. Amennyire nincs szükség annak megállapítására, hogy Szabolcsvármegye tisztikara, élén az alispánnal a múltban nem hivatalt betöltő, de hivatásszeretettel munkálkodó, a legválságosabb időkben nagy szociális problémákat az errfberi sziv meleg együttérzésével megoldó egész emberekből állott, annyira könnyű az uj közigazgatási bizottság feladata, amikor törvényadta jogát és kötelességét kell az uj tisztikar megválasztásakor gyakorolnia. Rácz Péter, a megcsalt férj véres szerelmi drámája a kir. törvényszék előtt HOSSZÁ tőrkésével hasbaszirta felesége csábítóját. — Halálsápadtan, egész testében remegve mondotta e! éIete

4szomorn történetét. — A törvényszék 5 hónapi fogházra ítélte (A »Nyirvidék« tudósítójától.); A Nyirvidék annak idején részletesen beszámolt arról a véres szerelmi drámáról, amely ez év juliusában a Kossuth-utcában játszódott le. Rácz Péter 33 éves sóstói lakos hösszu tőrkésével hasbaszurta felesége csábitóját, Fekete Istvánt, akit a mentők eszméletlen állapotban Véresen szállítottak az Erzsébet kórházba, ahol hosszú ideig élet-halál között lebegett s csak erős természetének köszönhette, hogy borzalmas sérüléséből felépült. Ebben az ügyben tegnap délelőtt vonta felelősségre a kir. törvényszék Brenner tanácsa Rácz Pétert, akit az ügyész szándékos emberölés kísérletével vádolt. Rácz Péter halálsápadtan, egész testében remegve mondja el élete szomorú tragédiáját. Ott láttam csókolózni a legényt és a feleségem — Bűnösnek érzem magam — mondja halkan — annyiban, hogy megszúrtam, de olyan felindult voltam, hogy nem tudtam mit cselekszem. — Nos, mondja el, hogy történt a dolog, — szólt biztatóiag hozzá a tanács elnöke. — Fekete István nálam dolgozott mint napszámos. Februártól májusig lakott nálam. Március elején egy délután az üvegverandán keresztül észrevettem, hogy a feleségem és a legény a szobában az ágyon csókolóznak. El akartam zavarni a legényt, de azt mondta, —hogy nem ő a hibás. — Miért nem inkább a feleségének tett szemrehányást. — Tettem én, tettem én, dehát annak nem volt semmi foganatja. Egy ideig nem vettem észre semmit. Azt gondoltam, csak futóláz volt az egész. De sajnos, megint csak csókolózáson csíptem őket. Erre elzavartam a legényt, aki Nyíregyházára jött lakni. — Hát ,a feleségét miért nem zavarta el? — A feleségem azt mondta, hogy jő a legényt szereti ugyan, de a csókolózáson kívül semmi sem tiörtént közöttük. — De hát hogy tudott maga tovább lakni azzal az asszonnyal ? A vádlott kis ideig némán néz maga elé majd alig haühatóan, elcsukló hangon mondja: — Négy gyermekem van, nagyságos uram, négy apróság. Féltettem az állásomat is. Inkább szép szóval próbáltam jó útra téríteni. A feleségem és a legény ugrott ki a bokorból — Vasárnap délelőtt kint voltam a parkban, az asszony otthon maradt. Egy óra mulvá azonban valamiért visszatértem, d« már az asszonynak hült helvét találtam. Találkoztam Tóth Ántai gépésszel, aki elmesélte, hogy látta az asszonyt, amikor a bokrok mögött bújva az erdő felé szaladt. Gyanút fogtam és utána mentem. Az erdőben bolyongtam, amikor a cserjésben mintegy két méterre ellőttem egy bokorból ugrott ki a feleségem és a legény. A legény fekete ünneplőben volt és mezítláb. Csizmáját a vállára dobva futott előlem. Dühömben elvertem az asszonyt aztán keserves szivvei mentem haza. Otthon uj meglepetés ért. A szekrény üres voít. Az asszony minden ékszerem és pénzem magával vitte. Hétfőn mielőtt a gyerekeket az anyósomhoz vittem volna elővettem a kést és kenyeret szeltem nekik. Aztán a kés nálam maradt, valahogyan a zsebembe került. Azután a városban találkoztam Fekete Istvánnal. Ott ült a Bessenyei t?ren egy padon. Oda mentem hozzá és arra kértem őt mondja el nekem részletesen, hogyan csalták meg. Szerettem az asszonyt, nagyon szerettem — Minek kellett ez magának. Hiszen maga tudta, hogy milyen az asszony. Nem tudtam az eszemet kérem. Szerettem az asszonyt, nagyon szerettem. Nem tudtam gondolkozni. Fekete ott ült a lócán a bátyjával. Én pirongattam a legényt, hogy miért dúlta fei családi életemet. Aztán otthagytam őket, de később ismét viszszatértem és megkínáltam cigarettával Feketét. — Hát hogy tehette ezt. — Nem tudom. Izgatott, őrült voitam. Nem tudtam másra gondolni, mint az asszonyra. Fekete hívott engem a korcsmába. — Talán maga hivta őt. — Előbb ő hívott és csak azután hívtam én. Ott ittunk bort és rumot . — Ez volt a baj. Maga izgatott volt amúgy is és még be is rúgott. Pedig most kellett volna a tiszta eszénél maradnia. A balzsebemből kikaptam a kést és beleszúrtam — A korcsmából kijöttünk és sétáltunk. Mindig csak erről beszélgettünk. • A legény bevallotta, hogy szereti az asszonyt s hogy az is őt. Ezen vesztünk össze. Én azt mondtam, hogy menjen a dolgára és ellöktem, ö nekem jött ököllei. a balzsebemből kikaptam a kést és beleszúrtam. Mert ő is ütni akart, mert elvesztettem az eszemet, mert szerettem azt az asszonyt nagyon. Fekete István földművest hallgatta ki ezután a törvényszék. — Nagy testű, lompos legény, De a szemei ravaszul villognak. A kérdésekre nem válaszol azonnal, látszik rajta, hogy szeretné ha súlyosan elitélnék a vádlottat. Tagadja körömszakadtig, hogy az asszonynyal viszonya lett volna. Tanuk