Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-01 / 275. szám

Szombaton Vasárnap ZORO-HURU a két dán művész világraszóló uj attrakciója Ozsuíigelbeo és a kaiiioálok között Két fenegyerek kalandjai a leánykereskedőkkel, a csempéwekkel és a kanibálokkal 10 felvonásban Tempó írv^rekek! a mi bandánk 2 felv. burleiak Le az alkohollá] burleszk tlágcr 2 felv. Hétfőn ÁLTALÁNOS KÖZ KÍVÁNATRA ! Kedden MÁRIA NŐVÉR Egy apáca regénye. Irta: Lázár István. Apáca főnöknő . Báthory Gizella Mária nővér . Iris Arlaa A festő . Werner Pittsau „UFA< hibádé. Rendeshelyárak. — Jegyelevétel. Előadások kezdete: hétköznap 5, 7, 9, orakor. ELEGÁNS LEVÉLPAPÍR AZ jAfffiflflBK. 1929. december 1. nnasxsannnuDundt TRETORN HÓCIPŐ­VILÁGHÍRŰ 6502—10 ODDOODDDDODaDDT Homokszemek A nyolcórai munkafdő törvényben való biztosítását el­engedhetetlen szociálpolitikai te­endőnek tartja a Munkaügyi Szem­le io-ik számában irt cikkében — Bikkai Dénes ur. A jelen pilla­natban nem vitatom: a 8 tórái rfiun­kaidőnek általános nemzetgazda­sági szempontból 'való jogosságát, vagy jogtalanságát. Csupán arra vagyok bátor a cikkiró ur szives figyelmét félhivni, hogy a társa­dalombiztosító intézménynek szo­ciális teendői között a 8 [órai mun­kaidő törvénybeiktatásának köve­telése mellett talán volna egyéb megfJdandó problémája is, ami a tagok érdekében egyelőre sürgő­sebb volna, mint a 8 órai munka­idő törvénybeiktatásának követe­lése. Kétségtelen, hogy a munkás­ság felette hálás lehet, ha ilyen tekintélyes intézmény, mint a társadalombiztosító, szintén be­látja, hogy ugy közegészségügyi, mint gazdasági szempontból kí­vánatos a 8 órai munkaidő beho­zatala. Jelenleg azonban az a sajnálatos körülmény áll fenn, hogy sokan, de nagyon sokan nem­hogy napi 8, de még heti 8 órát sem dolgozMtnak. Talán ennek a problémának a megoldása min­dénekelőtt való szociális ténykedé­se lehetne a társadalombiztositó­nak és nemkülönben Bikkál Dénes urnák is. * Egy uj rendelet van készülőben, mely köztisztasági szempontból hézagpótlónak tekint­hető. Ez az uj rendelet eltiltja majd az utcákon nem egyszer köz-» undort keltő köpködéseket és más hasonló közegészségügyi rendelle­nességeket. ; Ha a rendeletre valahol szük­ség van, ugy az elsősorban Nyír­egyháza lehet. Nagyon egyszerű a magyarázat. Nyáron, a nagy hőség idején ezen a homokos talajon min den nedvesség percek alatt szá­raz lesz összekeveredik a föld­del. — Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a legkisebb szélre is milyen portenger keletkezik. Tessék most elképzelni, hogy a különböző ba­cíllusoknak milyen megszámlálha­tatlan hadserege kél útra, hogy lerakódjon a járókelők ruháján, testén, beférkőzzön a nyitott ab­lakokon a lakásokba és megfer­tőzzön mindent, ahol lerakódik. — Kiszámíthatatlan sokaságú kór­nak az okozójává lesz így az em­berek felületessége. Igen ám, de éppen a portenger segiti elő ná­lunk a mértéktelen köpködést az utcán — vetik közbe azok, akik szenvedő hőseivé válnak egy-egy nyári számunnak. Hát lehetséges annyi edényt elhelyezni jSíyiregy­házán, hogy ilyen időben min­denki betarthassa a rendeletet szószerinti- (Ugyan kérem, hát miért ne lehetne, hiszen a zo­máncedénygyárak még ugy sem éltek a levegőből idáig, mig ha a rendeletből élő valóság lesz, ak­kor legalább lesz már egy foglal­kozási ág, amelyik tényleg a le­vegőből él.) Végezetül kedvem szottyant S megszólaltam én is, Mert ha irni nem is tudok, De beszélni mégis. Elbeszéltem minden búmat, Bánatomat szépen, — A közönség nem értett meg, Kinevetett, Soha ilyen szégyen! Mindenki hisz, remél és küzd A megválasztásán, Szaladgálás, kilincselés Van a városházán. Ugy érzem, hogy hivatalos Vagyok oda én is, — Elmennék én, hogyha nem is Százszor, de csak Egyszer üzennék isi Súgnak, búgnak, paktumot köt v Ki-ki jobbra, balra, Egyik jobbra kacsintgat, a Másik pedig balra. így szokás ez nálunk kérem már ezer év óta, — Különösen most, amikor Sok az ember Es kevés a fóka!! Bonta. | /u6HIT*SaSíU GíMTWfN*^ \ í " VsAVOLDdílZEtETHAJTÓ J j Magyhxini árnsltó Niregjházaés »Méke réMére : AltM Bernát. Nyíregyháza yVVWVWWWVVWAAAAAAAA \ HCÜ KRÓNIKA. \ l/VVVWVWWVWW wvvww Üdvözlöm jó Nyiriászom, Nyújtom hősi jobbom, Van itt még hely, tálán Ön is Elfér itt a fronton. » Amint látom, Pegazusát Bátran lovagolja, — Hanem kérem, nem gondolja, Hogy angyalnak Kicsit súlyos volna? Az elmúlt hét irodalmat Pártolt lelkesedve, Sokan voltunk, alig fértünk El a nagy terembe. Minden szépért, jóért hevül A mi közönségünk, — Ha csüggedünk, ha csalódunk Megvigasztal, Uj erőt ád nékünk! Ö-verssorok dübörögtek Zengzetes erővel, A klasszikus magyar nyelvnek Minden szépségével. Kegyeletes emlékezés Finomröptü szárnyon Visszaszállt és megpihent egy Eltemetett Kedves jó barátom. Lélek-lira halkan hangzik Rejtve rejtelmesen, Szivbői csöppent drága gyöngy­szem Pereg minden versben. Tükör, Őra, Napraforgó, Egy-egy gyöngy a sorban, — A magányban, a nagy csendben Szivünk dobog: Tik-tak, tik-tak, jól van! Nagyfülüek sikeréről Orvos ember szóla. Régen volt ez, a világ meg — Változott azóta. A nagyfülii embereknek Megfogyott a száma, — Elhallgattak, ezzel szemben A nagyszájú, Az boldogul máma! NYÍREGYHÁZA "ÉS KÖRNYÉKE LAKOSSÁGÁNAK PARANCSÁRA! jM P újra jón A MÁRIA NŐVÉR HÉTFŐN—K1DDEN AZ APOLLOBA. Jeeyekről ajánlatos előre gondoskodni. Városszerte szíves készséggel adakoznak a leventék karácsonyi ünnepségére A oktatók fejesként egy pengőt ajánlottak kis fizetésükből leventéik karácsonyára. — Bencs Kálmán dr. polgármester felhívása (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Ebben az esztendőben minden Levente Egyesület maga köré gyűjti karácsony ünnepe előtt a leventéket és a szeretet ünnepén megajándékozza őket. Ezt a le­venteifjuság megérdemli odaadó, lelkes munkásságáért és megéi^ demlik, hogy karácsony ünnepét az egész társadalom támogassa. A Nyíregyházi Levente Egyesü­let karácsonyi ünnepének költsé­geihez maguk az oktatók járultak hozzá elsősorban, amikor szűkös oktatói tiszteletdijukból egy-egy pengőt ajánlottak fel, hogy Ieven-­teifjuságuk karácsonyát megszé­pítsék a szeretet közvetlenségével. Hisszük, hogy szép példaadásu­kat követi a város közönsége. ­Maga dr. Bencs Kálmán kir. kor­mányfőtanácsos, polgármester a következő felhívásban foglal ál­lást a leventék karácsonyi ünnepé­ncii^támogatása mellett: ieventemtézmény hivatását teleslegesnek: tartom' hangsúlyozni, hiszen az ma már mindenki előtt ismeretes. Ma már mindenkinek tudatában él, hogy a leventéken keresztül a nemzet jövőjére nagy eredményeket igérő kilátás nyílik. A vezetőség a maga részéről min­dent elkövet, hogy ez a kilátás va­lóságot öltsön s ezért az erős aka­rat, kötelesség és felelősségérzet az önbizalom és fegyelem jellem­értékeinek benevelésével arra tö­rekszik, hogy lelkileg és erköl­csileg tökéletesen felkészült, ha­zájáért és nemzetéért rajongó és azokért fokozott kötelességérzettel munkálkodó ifjúságot teremtsen. Igazi célját azonban csak akkor érheti el, ha erre irányuló tevé­kenységét, egész terjedelmében áthatja a hit és az ezen alapuló önzetlenség, egymás- ós a köz sze­retete, az^ áldozatkészség, az arra rászorult embereken a segíteni akarás szelleme, miért is az esz­méknek tettek alakjában való ki- * domborithatása végett s" nevelő eszközként leendő felhasználhat á­sa céljából azzal a tiszteletteljes , kéréssel'fordulok az egyházak, in­tézetek, társadalmi egyesületek ve­zetőségéhez és egyénekhez, hogy * fenti nemzetnevelő ünnepség megrendezése szempontjából a nyíregyházi Levente Egyesületet pénzbeli, vagy bármi más támo­gatásban szíveskedjenek részesí­teni. Az adományokat kérem An­tai' Sándor testnevelési vezető vá­rosháza 54- számú szobájába el­juttatni. Nyíregyháza, 1929. november 30. Dr. Bencs Kálmán sk., m. kir .kormányfőtanácsos, polgármester, a^Jestn. biz. eliiökeT^* 1

Next

/
Thumbnails
Contents