Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-06 / 279. szám
§ 1929. december 4. Mezőgazdaság Járhatatlan, sáros utak gátolják a szabolcsi . burgonya fasntra szállítását Ipirí iargioya: 2-2.20 P (A Nyirvidék tudósítójától.) •Most igazolódik be, mennyire sürgős a bekötő utak megépítése. A tanyákhoz, községekhez vezető kövezetlen utakon feneketlen sár van. Egyébként sincs ára a burgonyának és ha a gazda szállítja is, keveset kap érte, most járhatatlan utak mellett ehhez a kevéshez sem juthat. A szabolcsi burgonyában nagy a kínálat, kicsi a kereslet, a vásár lanyha. A burgonyakirendeltség ipari burgonyáért 18 fok garancia mellett Woltmann burgonyáért nyíregyházi paritásban 2.20 P-t fizet. Vicinálison 2 pengőt, vagonba rakva. Étkezési burgonyában alig van forgalom, ami van, Rózsa burgonyában mutatkozik. SAKK Kialakult már a sorrend a nyíregyházi Sakk-Kör házi versenyén (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Nyíregyházi Sakk-Kör háziversenye két hét óta tart egyre növekedő érdeklődéstől kisérve s egyre határozottabban bontakozik ki a versenyzők képessége. Különösen azokra áll ez, akik még számításba jöhetnek az elsőség megállapításánál, mert lépéseik nagyon óvatosak, meggondoltak s a megszerzett eddigi pozíciónak nem csak a megtartására, hanem erősebÖé tételére törekszenek játék közben. Habár sejteni lehet, hogy ki lesz a verseny győztese, határozottan mégsem lehetne megjósolni, hiszen egyetlen parti elvesztése, vagy megnyerése teljesen megfordíthatja a jelenlegi sorrendet. Csupán egy bizonyos, éspedig az, hogy kik lesznek azok, akik az első csoportból kiesnek s majd a második csoport első bqlyén végzettjeivei fognak mérkőzni. A jelenlegi sorrend a következő: Friedmann Mórnak van 5 és fél nyert, másfél vesztett pontja, hátra van még 1 mérkőzése. Utána következik Kenyherc 5 nyeri és 2 •vesztett pontta|L s 1 hátralevő mér kőzésseí. Igen erős esélyei vannak Hoffmannak, 3 és fél nyert s másfél vesztett ponttal, de még hátralevő 3 játszmával, továbbá Kovács Jenőnek 3 nyert és 2 vesztett pontjával s szintén 3 hátralévő játszmával, valamint Szigetinek is 3 nyert, i vesztett partival és még hátralevő 3 játszmával. Henzselynek 3 és fél nyert és ugyanannyi vesztett pontja van, hátra van ezenkívül még i mérkőzése. Kurcznak 3 nyert, 4 vesztett pontja s egy mérkőzése van még hátraj Szilágyi "2 és fél nyert pontjával szemben 4 és fél vesztett pontja ^áll s még egy mérkőzést kell játszania. Utána következik sorrendben Anderkó másfél nyert és 5 és fél vesztett ponttal s egy mérkő- í zéssei. Az utolsó a sorban Hircsu másfél nyert és 6 és fél vesztett ponttal. Hircsu valamennyi j'átszmáját lejátszottá'". A versenyzők közül az első négy egymásközt külön két fordulós mérkőzést játszik íe s ez dönti el végérvényesen az erőviszonyokat. Egyébként ez a négy sakkozó fagja képviselni Nyíregyháza színeit idegen egyesületekkel való mérkőzések során. Két évi börtön egy pár csizmáért Egy royottmiltí tolvaj a nyíregyházi törvényszék előtt (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Egy sötét lelkiismeretű i>öritönlélek került ismételten a vádlottak padjára tegnap délelőtt a kir. törvényszék Horváth tanácsa elé. A megrögzött, javíthatatlan tolvaj, yass István 42 éves birii földműves, akit kisebb-nagyobblopásért 1921-ben 2 évi börtönre 1923-ban 4 havi fogházra, 1926-ban ugyancsak lopásért 1 évi börtönre és 1927-ben 5 hónapi fogházra ítéltek. Vass István azonban nem elégedett meg azzal, hogy életének tekintélyes részét börtönben töltötte, mert alig, hogy • kikerült 1 onnan ujabb lopást követett el. Nyíregyházán az István-utca 32. számú házban közös háztartásban élt özv. Lázár Sándornévaf. Ott lakott Badai Péter asztalos is. Ez év november 8-án egy éj^ szakára Varga Pál birii legény sógoránál Badai Péternél szállott} f meg. Másnap reggel hiába kereste vadonatúj csizmáját, eftünt mintha a föld nyelte vofna el. — Vass István besurrant hajnalban Badai lakásába és elemelte a csizmát és az ócskapiacon egycigány. nak 3 pengőért eladta. De szerencsétlenségére Vaqga Sándor, a csizma tulajdonosának bátyja ugyanakkor szintén az ócskapiacon tartózkodott és meglátta az általa készített csizmát a cigány hátán. Rohant a rendőrért v előfogták a cigányt, aki megnevezte, hogy kitől vette a csízmát, így - .kertirt hurokra a notóríujs tolvaj. A vádlott egykedvűen vallotta pe tettét s csak arra kérté a törvényszéket, hogy elitéltetése után a legelső transzporttal szállítsák el Nyíregyházáról. A kir. törvényszék 2 évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet jogerő iodern KölesdnlsöiiyvtáB* 2*° »g| XJjBá.glpolt'ba. n Semmibe ívelő hidak REGÉNY ' Irt*: Fehér G4b«r. 37 —- Kérni akartam, hogy menjünk oda, de nem mertem — szólott tettetett zavarral. — Boldog vagyok, hogy megelőzött. Átmentek a gyárkertbe. A dombon megállottak, s kjnéztek a tóra. — Mire gondol most, '.Katóka? Az idegenül nézett rá. — Nem is tudom, közömbös .dolgokra — szólott. — Nincsenek közömbös dolgok — felelt a katona. — Szeretném tudni, mire gondol. Kató elmosolyodott. — Mikor megszólitott, épen odanéztem, a tavon tul, ahol azok az öreg fák varinak. Hajdanában a mieink volt az is. A szőlőskert, nagyon szép hely volt. — Különös — "felelt a katona elgondolkozva az arcáról láttam, biztosan tudtam, hogy a múltba gondol. Sok szép emléke van arról a helyről? — Nekem ? Nem. Három éves voltam, amikor a szőlőt eladták. De nagymama mesélt róla gyakran. A nagyalnyám kedves asszony volt, sokat nevetett és sokat mesélt. Mikor ilyen korú volt, mint én, friss nyári reggeleken, francia napernyősön, finom hajlású, haszontalan kis kosárral kijárt a szőlőbe, mint azelőtt az ő anyja és a többiek. Az arcképe — a kis kosárral a karján — most is megvan abban az albumbain, amit a szalonban láthatott az asztalon. Most épen ennek az arcképnek kellett eszembe jutni. Ostobaság. — Nem, egyáltalán nem ostobaság. Ilyesmit éreztem én már akkor, mikor legelőször megláttam magát. Ugy éreztem akkor, hogy mi nagyon régen valahol már találkoztunk. Akkor n|em tudtam még, amit maga most megmutatott, hogy k4t mult találkozott bennünk. Nem lehet véletlen, hogy az a kép eszébe jutott... éppen most. Amit pedig á nagymamáról mondott, nagyon ezép | volt. Magam előtt látom őt. Mosolyogva élte le j az életét. Boldogok, akik igy élnek. — Boldogok — mondta a lány szomorúan. — Az ilyenek élik az életet, kielégülnek és nem siratnak semmit. Mert az öregek nem az iíjuságot siratják, hanem csak a hiába eljátszott fiatalságot. Akiknek a fiatalsága józanul, hidegen mult él, azokból lesznek az epés, mérgezett lelkű öregek. A nagymama, akit emiitett, nem ilyen volt. Gondolt erre már valaha ? — Nem. J A hadnagy elgondolkozott. — Az imént azt mondta, hogy a nagymama j arcképe megvan. Megnézte azt a képet figyel' mesén? — Sokszor — felelt az a földre nézve. A tiszt arcán átsuhant a nevetés. — Ha megnézte, akkor bizonyosan emlék | szik, üres-e az a kosár, amit az a kép a karján | Tiord ? — Nem, nem üres, — felelt a lány értetlen i csodálkozással. Egy pár gerezd szőlő van benne. — Tudtam — felelt a katona mosolyogva — a szőlő mellett egy pár őszi banrack. —Igen. — Látta már a képet ? —Nem láttam. De nekünk is van odahaza két nagymama olajfestményben. És mind a kettő szőlőt visz meg barackot. Ez csak igy lehet, ennek igy kell lenni — tette hozzá nevetve. — Nem értem. — Pedig bizony egyszerű az. A debreceni ju| rátusok juliusban vizsgáztak, augusztus elején az• tán hazajöttek az áldott jó szülőföldre. Ilyenkor j kerültek hirtelen elő a kis kosarak meg a tarka! barka napernyők. A vén garádjás szől őskertek | ben a két sor diófa alatt olyan jó volt sétáim i friss augusztusi délelőttökön. A parasztnak más ! dolga van, minthogy a szőlőskertben őgyelegjen, j aki ur, az a hivatalban pipázik, a mamákat lefog! Jaljla a konyha, a (szőlőskertben senki, senki-. Legfeljebb az özvegy doktorné szőlőjét kell elkerülni, mert az özvegy két-három napra főz egyszerre, ráér kijárni délelőtt is és jaj annak a lánynak, aki a nyelvére kerül. S ha a napernyő kiment, nemsokára, megkerült ott a zsinóros atilla is. Ne piruljon el, ez igy volt és igy is volt jól. Megkerült biz ott az atilla rögtön, lehet, hogy a nagypapáé, de még valószínűbb, hogy nem azé. Az is előjöhetett, hogy minden nyáron más atilla volt ott. Sok szép beszéd folyt, kevés illetlenség történt, bár itt-ott előfordulhatott ilyesmi is. Azj tán... eltelt^az idő, mint egy pillanat, valamivel' j be kellett számolni otthon is. Hirtelen kellett va! lami gyümölcsöt szedni az ebédhez, hát... igy kej rült azokba a k osa rakba a szőlő meg az <9szi| barack. Most már érti? Kató piros volt és — mosolygott. A tiszt kö« zelebb ment hozzá. — Maga most van ott, ahol ők akkor voltak —súgta — és én most — (azért jöttem maga után, mert nagyon szeretem magát édes. Átölelte. Érezte a szép test egy-két gyönge, (Vibráló rángását, utolsó ösztönös nyilatkozását a gyengülő ellenállásnak. Erősen szorította magához. Szembekerültek. j — Ez a fájdalmas mosolygás — gondolta a fiu — sohse láttam még ilyet.— Most lehunyja a szemét. Ezek a vibráló szempillák... az enyémek már. , A két száj egy pillanatra összetapadt. — Engedjen! Vissza akarok menni — lihegte a lány. | (jjjff — Nem engedlek. Megbolonditottál, most már nem mégy el! Csókkal borította az arcát, szemeit. Az egy pár pillanatig ölyan volt, mint akiből kiköltözött az élet. A következő pillanatban már igyekezett kiszabadulni. Némán dulakodtak. — Nem mégy el, nem engedlek — súgta az indulattól remegő szájjal a fiu. (Folyt. Köv.) r , j
