Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-04 / 277. szám

1929. december 4. 'jMftíaYIDÉK. 7 tiyömölcsfaültetés, kezelés és ápolási tanfolyam Mentsük meg gyümölcsfáinkat — Bory Endre szaktanár gyakorlati és elméleti oktatása Néhány nappal ezelőtt a Nyírvidék hírrovatában egy szerény kis közlés jelent meg arról, hogy Bory Endre m. kir. gyümölcskertészeti szaktanár 5 napos elméleti és gyakorlati tanfolyam keretében fog oktatást nyújtani arról, hogy miként kell meglévő gyümölcsfáinkat kezelni és uj gyümölcsösöket létesíteni. Ma a tanfolyam befejezése után csak a legnagyobb sajnálkozással 'állapithatjuk meg, hogy mennyit vesztett gyümölcstermelő közönségünk azzal, hogy nem ismerte fel milyen óriási jelentőségű kérdésről van szó — nem vett részt tömegesen a tanfolyamon. Azonban így is 85 hallgató gyűlt össze, akik nap-nap mellett a legnagyobb lelki gyönyörűséggel szemlélték, hogy mit jelent a fák kezelésénél a szakértelem, hogy miként lehet még a legnagyobb, ezideig egyáltalán nem kezelt fákat is hozzáértéssel aránylag kevés munkával és költséggel rendbehozni, széppé tenni megfiatalítani, hogy aztán bőséges és egészséges termésével százszorosan fizesse vissza a ráfordított munkát és költséget. Megtanulták a hallgatók azt is — amit mc?st a tömeges uj gyümölcsfa ültetésnél szinte alapvető fontossága kérdés — hogyan kell helyesen gyümölcsfát ültetni s azt egészségesen nevelni. Be kell vallanunk, hogy a kiváló szaktanár utmutatása előtt a hallgatóság egyetlen tagja sem fcirt fogalommal arról, hog/ miként kell gyümölcsfát kezelni. A sóstói-uti szőllőkben levő gyümölcsösök inkább dzsungelhez hasonlítanak, ahol a legtöbb helyen alig jut a fáknak levegő és napsugár. Senyvedt, apró gyümöl'csöt hoz s annak is túlnyomó részét elpusztítják a férgek és egyéb kártevők. Az, amit Bory Endre gyakorlati és elméleti oktatásban hallgatóinak nyújtott, az nemcsak élvezetes és tanulságos volt, hanem mint az ügynek lelkes és tudós apostola valósággal hozzáférkőzött a túlnyomórészt kisgazdákból bírókból "szőllőmunkásokból álló egyszerűbb emberek lelkéhez, meg is tanította, meg is győzte őket arról, hogy amit előadott, azt el is kell sajátitaniok, azt tovább vinni fés hirdetni, hogy ennek a nemzetnek életbevágóan fontos érdeke, miszerint öntudatos hozzáértő s igy jobb anyagi létet teremtő termelői lesznek. Egész napon át a szőllőkben ás gyümölcsösökben foglalkoztatta a hallgatókat, mindenütt ott volt, mindenkit oktatott mindent kézzelfoghatóan megmagyarázott, mindenkinek magának kellett a szerszámot kezébe venni és meg kellett tanulnia az anyagot, ugy, ahogy azt a mester kívánta. A nappali gyakorlati munkálkodás után délután 5—6 óra között már a Gazdakör helyiségében gyülekezett a hallgatóság elméleti oktatásra. Lebilincselő gyönyörű előadásokban volt részünk, amelyek nemcsak tanüfságosak, világosak és rögtön elsajátíthatók, hanem lelkesek, meggyőzőek. Csakis igy érthető, hogy a hallgatók legnagyobb részben a távol községekből ki gyalog, ki biciklin kora reggel jött és késő este tért haza. | A tanfofyam végén pedig megható szeretettel arra kérték az elő adó tanárt, hogy tavaszkor a folytatólagos oktatás idejéről" értesítse őket, mert megint ott akarnak fenni. Bizonyos, hogy itt is lesznek. Az 5 napos tanfofyam alatt a hallgatók a nyíregyházi szőllőskertekben mintegy 150 gyümölcsfát hoztak rendbe, s ugy a gyakorlati, mint az elméleti oktatás iránt a legnagyobb fogékonyságot mutatták. Különös szorgalmukért pénzbeli jutalomba részesültek: Komáromi Sándor, Varga Lajos, Szentpctery Mihály, Szikszay Gusztáv, Kovafyik János, Teleki János, Dankó Görgy, Kirtyán János, Kirtyán József, Simkó József, Vida Imre, Mráz János, Fe. renczy Mihály, Nagy István, Nagy András. Összesen 15-én. A jutalmakat az előadó tanár gyönyőnyörü félkesitő beszéd keretében osztotta ki. Különösen érdekes jelensége voft a tanfolyamnak, hogy azon a nyíregyházi és sóstói csendőrök legénysége ís résztvett. Ennek az a magyarázata, hogy az uj törvény a gyümölcstermelés terén elrendelt kötelező védekezést most szigorú ellenőrzés alá vonja. A csendőrség közegei a nyert szakoktatás alapján azonnal megállapíthatják, hogy ki nem tett eleget a törvény rendelkezéseinek s azokkal szemben a törvény szigorával járnak el. Ugyancsak érdeklődéssel vetf tudomásul a hallgatóság az előadó azon bejelentését, hogy az egyes kepközségek, vagy birtokosságok a földmivélésügyi minisztérium akciójából hitelbe vásárolhatnak permetező gépeket, amelyek árát a használati díjakból gyüjthetik össze és fizethetik meg évek multán. Sffx effesx, éíe/b-en htl bxzráí SINGEK < VARR

ÓGÉP. <* Jle^Qtt fvzjslé&v feliéielzJt ' yJZcx&SJCrny havi K&s-zleleJt. { SlNGER VARRÓGÉP RESZV TÁRS. j Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 2. Kapható mindenütt? T1S ZTA RONGYOT minden mennyiségben vesz kiadóhivatalunk. Semmibe ívelő hidak REGÉNY Irta: Fehér Gábor. 35 Kató összeszedte az idegeit egy fölényesnevetésre, ami elég kínosan sikerült. — Most már értem, \mit akarsz mondani. Nagy. bolondság, az bizonyos. Ebben a házban eszébe se jut senkinek. Minálunk az ilyesmi nem olyan egyszerű, mint nálatok. De bizony egyszerű az kedves lelkem mindenütt, ahof két becsületes ember áll egymással szemben. Ilyenkor mem is kell olyan sok szóbeszéd. Egy életnek egy élet az ára: egyszerű valami ez. Kató hosszan nézett rá és ellenségesen. — De miért mondod ezt nekem? —'kérdezte. Csak. Az ilyesmit sohse árt tudni. Meg aztán... én látom, hogy a maga órája eljött, hiába tagadja. Kató nem felelt. Gépiesen ült le egy székre. A vonásain félelem és elképedt csodálkozás fejeződött ki. A másik folytatta: Lehet, hogy a kisasszony még nem is vette észre, de egészen más lett három nap alatt, mióta ez a... — Hallgass ! — kiáltott Kató indulatosan. — Kigondolsz itt... bolondságokat, amik eszébe se jutottak senkinek! Hát tehetek én róla, hogy találkoztam vele, meg hogy idejött? Igazán bolond vagy! j Zsófi vállat vont. — Na azért talán éppen egészen bolond Jmég sem vagyok. — Bocsáss meg, ideges vagyok. Nagyon durva voltam hozzád. — Kedves kisasszonykám, én a világért sem haragszom. Tudom, csak azért nem vallja be, mert szégyel" róla beszélni. Pedig kellene szoktatni magát egy kicsit. Látja, most már megmondom : én csak azért kezdtem most beszélni a magam dolgáról, hogy a kisasszonyéról is beszélhessünk. — De mikor nincs semmi, de semmi, amiről beszélni lehetne! A cseléd arca komoly lett: — Lám, ez a makacsság az, amitől én a kisasszonyt féltem. A kisasszony maga előtt ís tagadja, hogy szereti ezt a fiút, aztán meg ügy is bánik vele, mintha meg akarna tőle szabadulni. Hátha ez a fiu egyszer csakugyan elhiszi, hogy szabadulni akarnak tőle ? És akkor elmegy. — Elmegy? — El bizony. És nem ő lesz az ok'ia. Azért... adnék egy jó t[a.nácsot. Meghallgatja? Kató bólintott, hogy igen. Zsófi közelebb lépett: — Legyen ho?zá kedvesebb és... ne féljen tőle annyira, hiszen a kisasszony itt az erősebb. A kisasszony mindig szép volt, de most, háibm nap alatt... kiviijágzott. Ma százszor szebb, mint tegnap volt. Sohse lesz talán életében olyan, mint ma. Majd egyszer gondoljon rá, , hogy igazat mondtam. Kató szemére csapta a két kezét, reszketve hajlott a cseléd vállára és ugy súgott a fülébe: — Hát akkor... ugy-e, ne szégyeljek tőled kérdezni ? — Persze, hogy ne. Hiszen éppen azt akarom. — Beszélj még, mit csináljak ? — súgta a másik reszketve. [ — Többet nem tudok mondani, csak azt, hogy legyen egy kicsit bátrabb, vegyen erőt a félénkségén, hogy azt kitalálhassa, amit maga érez. De ezt aztán meg kell csinálni rögtön, mig késő nem lesz. Meg kell. Most pedig menjen be a szalonba és vegye ki á hajából ezt a kislányos szalagot. Azután... tudja már, mit mondtam. Kató megcsókolta a lányt, azután szótlanul átment a szalonba. Egy darabig ott ült egyedül. — Szép vagyok? —• súgta egyszerre izgalommal. — Ő is ezt mondta már kétszer. Ugy tünt fel neki, mintha sohase látta volna magát. Erőlködött, hogy a saját arcvonásaira visszaemlékezzen, de nem volt képes. Aztájn hirtelen odament a nagy tükörhöz. v És nézte magát, egy kicsit csodálkozva. A tükör nem sokat mondott neki. — Leveszem a ma süt — gondolta. Gyorsan átfésülte a haját, azután átment az ebédlőbe. X. ' ' Kató és Sándor ez úttal az ebédnél egymás mellett ültek. Az alkalom ugyancsak meg lett volna a beszélgetésre, űe hallgattak mindketten. Valami volt közöttük. A lány meg volt riadva, mint aki fél valamitől, arca halványabb a szokottnál, a mosolygás eltűnt róla. A tiszt eleinte erőltette a beszélgetést, később azonbán felhagyott vele. , 1 1 Mikor megbomlott az asztal, a fiu közelebb hajolt. — Katóka, maga ma nagyon rosszkedvű. Volt valami kellemetlensége ? — Semmi. Már nincs is rossz kedvem, nem is volt — válaszolt ez kényszeredett vígsággal. — De igen, ne tagadja. Valami történt magával, de nem akarja nekem megmondani. — Nincs semmi, amit elmondhatnék... magának. E szavakban bizonyos keserűség volt. A fiatalember elgondolkozott. — Látom, visszautasít. Kár. Csödálatos lány maga, sohasem tudom, mi van & lelkében. — Na látja — kacagott az ideges gúnnyal. — Különben biztosítom, hogy semmi bajom sincs. Maga egyszerűen képzelődik. — Az is lehet. Talán csak ez a nagy félhomályos szoba az, ami igy elkomolyitott bennün-. ket. Tudja mit? Menjünk le a kertbe, szferetném újra látni a sok virágot meg a tavat. — Nem, nem, most ne! — tiltakozott ez és megriadva húzódott meg a fotel sarkában. (Folyt, köv.) J