Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-31 / 298. szám

1929. december 31. JhfVfRYIDÉK 7 Irodalom •••••a Mégis kisüt a nap Péchy-Horváth Rezső regénye* Háborús regény. De nem a front ról, nem a katonákról szól, hanem azokról, akik — itthon maradtak. Arról az életről, ami itthon volt a háború vérzivataros esztendőiben. És ezt az életet olyan kegyetlen hűséggel állítja élénk, hogy ez a regény tulajdonképpen vádirat azok ellen, akik a háborúval feldúlták az emberek békéjét, családok boldogságát, az egyéni szabadságot guzsbakötve és csak azokat engedve élni és érvényesülni, akik emberi érzésükből kivetkőzve, az önérdeket helyezték mindenek fölé, ezzel a jelszóval: hjah, most háború van... Mint igazi, vérbeli elbeszélő, jelentkezik ebben a regényében Péchy-Horváth Rezső. Feltétlen biztossággal uralkodik a regény cselekményén és alakjain. Nincs szüksége párbeszédekre, mert erős jellemzőtehetségével élethűen mutatja be alakjait, elmondván élettörténetüket s ezzel jellemezvén őket a legobban. Mesteri kézzel viszi előre a regény cselekményét, "kerülve minden felesleges ctcomát és unalmassá válható közhelyeket. Alakjai élnek az elbeszélés során és drámai fokozatossággal haladnak a végső kifejlődés felé. Hibáik tragikuma végez velük és a kor, melynek sötét árnyalatában élnek, maga szolgáltat igazságos Ítéletet felettük, elválasztván tőlük a jókat, az igazakat, hogy azok is megtalálhassák a boldogulás útját, * Folytatásban ma([elent a „Njírvidék"-ben A könyvet a Jóba B'ek könyv nyomda vállalat készítette. 'mig a többiek, a bűnösök és roszszak elvegyék méltó büntetésüket és lezáródván uralkodásuk, nagygyá és ragyogóvá felfujt könnyelmű, sivár kérész-életük, a jók reménye teljesüljön, hogy: mégis kisüt a nap! Nem könnyű, nem felületes és nem hatásvadászó a Mégis kisüt a nap. Komolyan erős irás, mely fokról-fokra tántoríthatatlanul tör a kitűzött cél felé: egy léha, leromlott, eszmény és erkölcs nélküli világ alakjainak saját cselekedeteik és életmódjuk kegyetlen hü előadásával" pálcát törni felettük és átadni őket a jelen itélőszékének. Szerzőnk erre hivatott és képes ís, mert jellemző ereje, előadási módja, elbeszélő képessége és kiváló Íráskészsége predesztinálják erre. Megfogja a jellemzés erejével az olvasó érdeklődését. Előadási módjával gyönyörködtet. Elbeszélő képességével egyre jobban fokozza az olvasó kíváncsiságát és íráskészségével könnyedén viszi át a cselekményt egyik fordulatból a másikba. Bevégzett tökéletességgel megrajzolt alakjainak életsorsa ugy pereg le előttünk, hogy velük élünk és velük szenvedünk. Már persze a jókkal, a kiválasztottakkal. A háborús élet itthon lévő, földi javakat gyűjtő és önző örömökben dőzsölő alakjait pedig éppen ugy megvetjük, elitéljük, mint a szerzőnk maga. A Mégis kisüt a nap hősei ott éinek a Balaton mellett. Fonyódon. Egy háborús nyár kellős közepén találkozik itt a balatonparti nyaralás napjaiban az akkori idők meggazdagodott, konjunkturázó népe, két itthon pihenő fiatalhadnagy, egy léhűtő fiatalember és a huga, a szintén csak léha örömöket hajhászó kisasszony, velük szemben a jóságot, az eszményit képviselő fonyódi tanitókisasszony, ! Zsuzsó és a nemes és hazafias ideálokért lelkesülő kaposvári újságíró, Ughy Csaba, aki egyszerű közlegényként vonult be és harcolt a froüitafn, s a háború rokkantjaként szabadságoltatván, itthon folytatja a harcot közéleti és társadalmi panamák, a kiuzsorázó konjunktura és egyéb háborús vadhajtások visszaélések ellen. A regénynek mindegyik szereplője kitűnően van megrajzolva. De épen olyan élethűek és találóak az akkori élet tömegnyilvánulásainak leírása is. Mesteri tollra vali különösen az orosz hadifoglyok társaságában dőzsölő hadiasszonyok s a szomorú szürkeségben — akkor már minden virág nélkül — robogó katonavonatok, elfáradt, kiéhezett, elfásult legénységének naturalisztikusan élethű rajza. De mindenütt kellő mértéket tart szerzőnk és gondja van rá, hogy a sötét tónusba vidám színeket is vegyítsen s a reménytelenséget ne engedje elhatalmasodni hősei lelkében, hanem rámutasson az értékre, az életrevalóságra s a szebb jövőhöz való jogukra is. Az erős szatíra lassan enyhül és a bűnösök nevetségességig jutva, igy törnek le a megérdemelt tragikomikus helyzetekben. A jók felmagasztosulva, eszményi szépségek és erkölcsi erők utján indulnak el a szebb jövő felé ebből a sivár korból, mely maga rántja le a pénz és önzés őrültjeit a megérdemelt bukásba, hogy soha többé vissza ne térjenek. Péchy-Horváth Rezső teljesen ura ennek a történetnek. Az egyes alakok hü jellemzése mellett mindig érdekes és megkapó helyzetképeket fest az olvasó elé s mert kiváló ismerője nemcsak az emberi jellemeknek, de a szép Balatonnak és környékének is, művészi leírásai e tekintetben vetekszenek a legjobb tájképfestők képeivel. Nyelvezete magyaros, stílusa gördülékeny és kifejező, megszövése fordulatosán élénk, hangulatkeltőén pointirozott, ahol erre szükség van. Alakjai modernek, a háborús állapotok szülöttei. És a modern naturalizmusnak eszközeivei szinte plasztikusan élők. Érdemük szerint mintázza meg a szerző valamennyit s amelyiknél szükséges, elmegy az enyhe erotikumig is, például Grizeldiz asszonynál. Mindez pedig azt eredményezi hogy az olvasó azzal á megállapítással teszi le a regényt, hogy egy vérbeii iró igaz meglátásával, nemes céllal megirt jó és érdemes könyvében gyönyörködött! Honthy István. Állategészségügyi konvenció Magyarország és Jugoszlávia közt A külügyminisztériumban tagyalások folytak a jugoszláv kormánykiküldött szakbizottságával ít nemrég életbelépett u] kereskedelmi szerződéssel kapcsolatos állategészségügyi konvenció tárgyában. A. tárgyaláson arra törekedtek, hogy .egyrészről elejét vegyék a ragályos betegségeknek egyik országból a másikba való hurcolását, másrészről, hogy minéi jobban meg könnyítsék a forgalmat. A megállapodások értelmében az állatok és állati termékek bevitele egyik országból a másikba, a megállapított feltételek betartásával minden különös jóváhagyás nélkül eszközölhetők. Ugyancsak meg lesz engedve minden előzetes engedély nélkül a két ország területén át irányuló tranzitóforgalom is A ledöntött bálvámj. — A Nyírvidék eredeti regénye. — Irt*: Vtfti Ján«s. 7 A nemesség a jóságban, a kiválóságban emelkedjék ki. Ötszáz szeszterciusz tehát s tiz rend ruha, tizenöt pár saru, husz kenyér s aszalt gyümölcs segitse enyhíteni, hogy sokan nem keresztények. Hanem óvatosan kell elindítani az ajándékot, mert kémek, besúgók lepték el a provinciát. »Farkasok báránybőrben a nyájba is besettenkedtek.« A császárvárosból fekete hirek érkeznek. Minden holló, minden farkas Róma felé siet s nem árvák táplálására, hanem apadt emlősen, csattogó fogakkal a keresztények vérének szagára uszulnak. — Annyi a mártír — hagyta rá búsan a számadó és megborzongtak. — Már Róma környékére került a sor. Előkelő katonák, szenátorok kerülnek kínpadra. Sokakat kell jutalmazni az elkobzott vagyonból... Erika maga elé bámulva, szaggatottan beszélt. Aztán fölkapta fejét, önmagát vádlóan jnondta susogva: — Ilyen kishitűség! — A Mester is .elcsüggedt. Az Olajfák "hegyén angyalnak kellett erősítenie s vért verejtékezett. A keresztfán is a keserű kehelytől kivánt szabadulni. Mi gyarlók?... nem fejezte be gondolatát. Asszonya merőn bámult rá. Döbbenet rémitette őket össze. Az aszony méltóságára ébredve, hogy gyöngeséget mutatott, kiigazította: Piusz atya azért siet közénk, hogy megerősítsen, megvigasztaljon bennünket. A híreket nagyon is feketére festik... A sátoros Sámuel fia, Benjámin nyo-l morék anyjának a zsidók húsvétjára mézes fügével, jó borral, erdei mézzel kedveskedett. Az ünnepekre nem maradt a Lápinz Portáliszon, mert a zsidóknak nem volt hitközsége és imaháza, mit a birodalomban szabadon állíthattak Néró óta, amit zsidó felesége, Popea vitt ki. Benjámin alig győzte vigasztalni húgát, aki soványra sirta magát. A béna asszony ült takarói között. Köszvényes lábát s kezeit nem birta emelni, nemhogy rájuk támaszkodhatott volna. Kínzó fájdalma mellett szenvedett lánya miatt is. Az örökös sirás, lánya nyugtalan görcsös zokogásba fuló éjjeli hánykódása marták s elhozásuk fölülmulta a köszvény kinzó hasogatását is, mikor följajdult: — Az ám, meghalsz, ha Erika szabadosának nem kellek. — De gyermekem az pogány, nem a választott népből való. — Nem bánom, ha samariabéli, ha bélpoklos is, elemésztem magam, amiért az aszszonyát szereti és nem engem. Mondj Ábrahám ősei vagy fiai között egyet is, amék hozzá segítsen, hogy felém forduljon a szíve. — Csak azt tudom Myriám, hogy Jehova sötét bosszút áll, aki hűtlen lesz a fajtájához. — Hát Eszter, Judith? Azok kivétel. Azok a népért tették. A te szabadosoddal nincsenek céljai az Urnák. — Megir nevén áldjam, adj tanácsot, hogy meghallgasson? lihegte és buja vérének láza cserepesre égette a szájaszélét. — Van neve, amelyiken meg se szólíthatod, ki se ejtheted, nemhogy szádra vedd. — Hát csak a bosszúló Jehova marad nekünk!? csattant föl. Rómának annyi a kegyes Istene! , Csúzos agyában végigvánszorgott a Szabaoth, Adonái, de amért végig merte gondolni, azért is nyírott fejéhez kapott kétségbeesésében, hátha a bosszúló hatalom tehetetlenebbre zsugorítja tagjait. Anyai szíve pedig aggódóan érzett egyet lányával, hisz a csámpás, tetves és csipás Sámuel előtt neki is másért dobbant meg a szíve, de ahoz férjhez adták s ment, mert kellett. — Hát nincs senkid? — Lányom, várd meg a pürimet, akkor va n a kérelem napja a nagy számadás esztendeje után... , A lányban elhűlt a lázadó zsidóvér átkos bálványa: — Addig a Balatonnak megyek s Szabaothod, Adonájod a szívtelen Jehováddal együtt a gyehennára lökhet. Találok én különb Istent ütött pártot Myriám sötét keleti vére. S ahogy napok óta hánytorgatta magában, ha nem talál kiutat csillagához, a római istenség templomába tér be. — Eddig csak bámultam. Tanitástok szerint faragott képet nem akartam csinálni magamnak. De láttam, hogy gyermekével minttömjénzett Cypria előtt Erika. Jehovának búcsút intek s Cypriához állok. A vén asszony nem merte mindezt az újra fölrémlő, Jehovával ujjat húzó káromló jeleneteket fiának tudtára adni. Iszonyatában most is beljebb süpped a takaróba, mintha várná árva nyomorék fejére Jehova kénköves tüzes esőjét. Lánya azalatt az édességeket nézegeti szemével Cypria számára: Az egyik tömlő bor jó lesz első ajándéknak. Ha kevés a megkérlelésre, a bögre mézet viszem áldozatul. Ha még az se elég, pár koszorú mézes fügét se sajnálok. Tömjént is szerzek. Mindent, de mindent a szerelmemért! — sóhajtotta könnyein keresztül s bátyja faggatásaira nem válaszolt. | h