Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-29 / 297. szám

192*. december 29. JNfVíRYIDEK. Szeot Imre toceg Szent István nemzetségéből: 1007—1.031. , A magyar nemzet 1000 éves tör ténelméből ugy lép elénk Szent Imre herceg, mint a magya^ ifjúság angyala. Liliomosan, szűziesen, homlokán a halhatatlan szent ifjúság királyi koronájával. Angelus Dei ő, akit Isten maga állított a magyarság 1000 évének ormára, hogy tűzben égjen a hegy — mint az ó-szövetség Sinai hegye, — mert itt is az Ur az, aki találkozni akar választottjával. És törvényt adott neki, — a lélek és szivtisztaság törvényét, — 24 életévének tavaszára irva s ezen törvény lett a nemzet ifjuságánák is boldogság forrása. Szent Imre herceg az Árpádházból származó, első magyar királyi családnak, Szent Istvánnak Es Boldog Gizellának gyermeke. Az 1007-ik esztendőben született Esztergom uralkodó várában, szent szüleinek és ifjú nemzetének leírhatatlan örömére. Nyolc éves koráig atyja és anyja nevelik, akiknek élete mása e gyermek, dus aratásu nyárnak aranyba szökkent kalásza. Ekkor, mint a Gondviselés küldötte, érkezik hazánkba, Velencéből, a Szent, Györgyről nevezett bencés kolostor apátja, Szt. Gellért, ö lesz Imre herceg hivatott nevelője nyolc teljes eszten dőn át. Mire befejeződik Szent Gellért munkája, ott áll élete virágjában ez a 16 éves ifjú, egy csodálatos elhivatottsággal lelkében. Isteh kívánta meg szépségét s ezt a szépséget a S^ntlélek örök ifjúságba öltöztette. Fölkente őt az öröm olajával, jelet tett homlokára, — a szentség aureoláját — s rábízta, keresse meg életének virágját kormánypálcának. És Imre herceg elindult a magyar rónára, a messzi nagy pusztákra . s a puszta ezt zengi lelkéDe: — virágoztasd' ki a pusztát, fakassz öröktavaszt ; magad után. S amerre utja elhalad, a Dunántui erdői is az öröktavaszt zsolozsmázzák. Igy érkezik Veszprémbe. Épen rózsanyilás ideje van, a Szent György kápolna éjféli csöndje illatos a sok piros rózsa édes illatától. Imre herceg ott térdel az 'oltár előtt s lelkében megkérdezi Istent, mit adhatna ő, ami legkedvesebb volna neki, az Urnák. És amint egykor Sina hegyén hangzott az Isten szava, mikor törvényt adott az emberiségnek, ugy itt, a veszprémi éjféli templomban is hallatta szavát: »praeclara res est virginitas... Ragyogóan szép dolog a szüzesség. Ezt ajánld föl s ebben légy álhatatos...« Isten szava s kívánsága édes, boldogító törvénye lett Imre hercegnek. Megtalálta élete virágjának a liliomot s ez lett az ő királyságának kormánypálcája. Az ő liliomos országa már 1000 éves. Századok viharjai zúgtak el fölötte, de Szent Imre lilioma soha meg nem hervadt. S azóta is, liliommezőket virágoznak a magyar puszták és Szent Imréről zsolozsmáznak a magyar erdők. Veszprémben pedig, az ő csodálatos szent éjszakáján mind fehérekké változtak a piros rózsák s az élete harmadik utolsó nyolc esztendős szakaszára is ráhullanak a fehér rózsák. " j Ebben az utolsó nyolc esztendőben Imre herceget atyja mellett találjuk, aki nyolc esztendőn át vezeti be fiát a jó kormányzás összes gyakorlataiba. Atya és fiu együtt vesznek részt az országnagyok tanácskozásaiban. Együtt járják az orsz'ágot. Együtt beszélik meg tapasztalataikat. Igy van alkalma a fiatal hercegnek közelről megismerni a drága magyar népet, aki, mint atyjának, ugy neki is szemefénye lesz. Ez az utolsó nyolc esztendő férfivá érleli a fiatal herceget, akinek élete valóban erő és szépség, a nemes férfiasság ezen kitevői. Imre herceg lélekben és testben erős, a lélek erejét vasegészség és acélidegek hordozzák. Lelkének szépsége meg kiárad egész valójára, hogy őt, — amint a legenda irja -: szép, édes és gyönyörűséges vala látni s hallani...« István király igen nagy örömmel látta, tapasztalta Imre hercegnek a magyar királyságra teremtettségét. Ezért elérkezettnek látta az időt, hogy a 22 éves herceget megTiázasitsa. A király nem tudott fiának szüzességi fogadalmáról s TI. Meskó, lengyei király leányát, Ilonát választotta ki Imre herceg feleségének. A herceg élete ekkor már annyira az Istené volt, hogy tökéletesen rá tudott hagyatkozni az Ur akaratára. Tudta, hogy az Isten, aki kívánta tőle a szüzességi fogadalmat, megsegíti őt a megtartásában is. Elérkezvén a házass'ági esküvő ideje, két testvériélek állt az oltár előtt. Ők mindketten a Jegyes jegyesei, neki az Urnák eáküdtek örök hűséget, örök szerelmet, örök tisztaságot. ők mindketten az Urnák szenteltek voltak már kora ifjúságuktól. Az ő szüzességi fogadalmuknak lelke a jegyesi kapcsolat Krisztussál, a lelkek örök vőlegényével. Igy áldotta meg Isten Imre herceget a házasságban is. Egy testvérlelket állított melléje a lelkiség ragyogó menyasszonyi ruhájában, aki segítője lett a tökéletességben. Imre herceg utolsó évei a boldogság évei. Fiatalon a szentek éleslátásával ismerte föl a nagy igaz ságot, hogy az Úristen akarata az emberre csak egy: a boldogság És törvénye is csak egy: a boldogítani akarás. Ezért a tökéletességnek csak viszonylagos mértéke a fájdalom, abszolút mértéke pedig a boldogság, — mégha Kálváriára vezet is utja s keresztúton megy hazáfelé. Imre herceg élte a nagy törvényt: ő boldog volt az Istenben. Fölért a hegyre, éli az Istennel egyesült életet. A Szentek lelkébe belenézni nagyon nehéz, mert az ő lelkük a legjobban hozzáegyszerüsödöt lélek az Istenhez. Mélyek, mint a tenger, legmélyebb mélységei s magasságosak, mint az égbenyúló nagy hegyek. Szent Imre lelkét az ő boldogságán át tudnánk megérteni, ha egyáltalán képesek volnánk az ő boldogságát fölfogni, ő már e földön elérte az örök célt: bírta az Istent. Az ő lelke tengerszem a magasságos hegyek ölén, egyedül csak az Istent tükrözi. Amikor Imre herceg 24 éves. István király készül neki átadni koronáját, országát, trónját. 1031. szeptember 2-ára van kitűzve a koronázás napja. Az egész ország túláradó örömmel készül erre a napra, amikor a rajongva szeretett fiatal herceget a magyar trónra emelheti. És mire elérkezik szeptember 2-ka, Imre herceget az egész ország szűnni nem akar<í siralmai között holtan kisérik aszékesfehérvári királysírba. Az Úristen a mindvégig való csodálatos elhivatás krizmájával tüntette ki Imre herceget. Az ő fiatalságát örökkévalóvá tette -ídott neki örökkévaló országot és koronát. Az ő országa a magyar ifjúság s koronája a szentség aureolája. Imre herceg — szent Imre herA ledöntött bálvány. -— A Nyírvidék eredeti regénye. — Irta: Véth János. 6 Szívét elszorította a rettegés. Az ötvös beszélt Péter keresztre vonásáról s Máriusz híve is eszébe ötlött a Pelsó-partjáróI. Messzebbre hitte reményétől és vágyaitól, mint valaha. Egyenlősítés ? S eléje révedt a katekumen szavai nyomán a szurokba mártott keresztények fáklyásora, az oroszlánok marcangoló kedve a gőzölgő vérben. Máriusz bosszújától kezdett rettegni. A kis Kelemen okosan és szépen adta elő Jézus gyermekségéből a húsvéti templomi jelenetet- s hozzáfűzte, hogy csak ő lett volna ott, mint vigasztalta volna meg a Szűzanyát. Erikának homlokon kellett csókolnia. A gyermek kényeztetett hanyagsággal dőlt anyja ölébe s állon csókolta. Az ötvös elbocsátotta. Gyerek volt s örömmel robogta körül a pamlagos falak mentét: — Anyám, kérhetek mézes kenyeret a konyhán ? — Kérhetsz, fiam ! A folyosó tégla lapjain csattogott sarujának talpa s torkában nem fért el az öröm: — Mézes kenyeret! Mézes kenyeret kapok ! — Eleven ez a gyerek — mondta határozatlan kérdező s állító hangon Erika. A konfirmálandók dicsősége lesz. Vagy szűzi vértanúja egyházának vagy — révedt el az ötvös és szavában aggodalom küzdött a reménységgel sokáig, hogy Erikának nógatnia kellett kérésével: — Vagy ? — Vagy az ő országa diadalmaskodik és nagy tisztségre választja ki őt a Dotni•usz Jézusz Krisztusz. — Állításod bizonytalan. Reményed kö réből, fázósan előbukó napsugár. Te a biza- j kodás embere voltál. Híveid vannak talán ? j — Diokléciánusz nem fér meg uralkodó . társával s hogy a népet maga mellé édes- i gesse, keresztény vérnek kell áztatni a Co- i losseum homokját. j — Szeverusz... — Szeverusz türelmesebb ... — A provinciák is vérünket kívánják ? j — Az emberektől függ. — Akkor a legrosszabbra készen lehe- ! tünk. Orbánusz ? — bámult el az ötvös, j — Öh, ha csak az volna ! — emelkedett I mélyet Erika melle az elférhetetlen sóhajra. — Mert Orbánusz halálos ágyán. j Ma igen megbántódott Máriusz. Meg- i bocsáthatatlant vétettem ellene, hogy nem adtam alkalmat néki a kezem megkérésére. — A názáreti legyen velünk ! — hajtotta le fejét az ötvös. A megadás minden vonása benne volt a leaggott nyakban s mintha pallos alá görnyedt volna le erős válla és izmos nyaka. Hosszú haja előreomlott arcába, akárcsak fejjel gurult volna már. * Erika megfogta a gumminyeiü asztali csengőt, hogy becsengesse számadóját. De aztán felébredt benne a keresztény alázat s kiment a déli pitvarba, hol várakozott rá aerariusa. — Gyere. Hozd irószerszámaidat —hívta maga után s a függönyt félretolta előle. A nappali kisterembe mentek. — Teregesd elő papirosaidat. A váza kiteritett levelei zizegtek Valami erős festékkel római számok légióját sorakoztatta föl a számadó kincstartó és jószágkormányzó. — Mit oszthatunk szét az esti ájtatossá- j gon? — kérdezte Erika. — Ha balaton nem állana a vetéseken < s a jövő évi alamizsnálkodásra nem kellene a mostaniból takarékoskodnunk, akkor ötötszáz sz esztercius nem lenne rangodhoz és jövedelmedhez méltó. — Hát olyan nagy területeket öntött el a viz? i •— A levezettetése ötszáz szeszterciusba kerül. Embereket kell felfogadnunk s valami katonai mérnököt is kell fizetnünk a tervekért. — Hát a balaton, ahogy te a vadvizeket hivod, olyan nagy területü? — A nép az összes állóvizeket balatonnak mondja itt. A Pelso-lacust is. A telep mocsara nőhet s akkor a zár nagyobbodik. Ám hogy az alamizsnára visszatérjek, kenyérben, ruhában, borban, olajbogyóban s gyümölcsben megadod a másik ötszáz szeszterciust. — A szent pászkán nem szabad éheznie hívőnek. A feltámadás szent misztériumát érezze át minden lélek, gubernátor. Az éhező ember kishitű lesz. Nem hisz az egyenlőség nagy eszméjében. — Egyenlőség? vágott kétkedő arcot a kincstartó s hozzá csóválta a fejét. Szegények mindig lesznek közöttetek — igy irja az Evangélium. Ha az öröm hirben kijelenti ezt a Mester, hogyan várhatjuk mi az ellenkezőt. Hiszen az ujjunk se egyforma. A szép asszony arca biborból fehérbe változott. — Nem ugy számadó! Mert ha én ma a familiám között fejszám szerint fölosztanám mindenemet, holnap már Orbánusz s Julitta a nyakára hágnának. Az az egyenlőség. hogy te szabados ne nézhesd le Aláriusz rabszolgáit, téged ne vethessen meg a nemes s a patrícius ne vethesse szemére a lovagnak, hogy nem Romulusztól és Rémusztól származott.