Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-25 / 295. szám
1929. december 25. JNílrfRVIDÉK. 21 crőveL »A szatmárnémeti-mátészsJkai fronton álltam az utolsó néhány ezer székellyel. Fiukl — mondtam — az oláhnak itt meg kell dögleni 1 Fájdalommal kaptam észbe, hogy nincs ágyú — hogy a veres gazemberek elvérzésnek dobják oda a székely hadosztályt, az ezer sebben vérző hazát. Felrobogtam négy bakával Budapestre — a •eres pokolba. Egyenesen a hadügyminisztériumba Pogányhoz. Az előszoba tele volt sok kézigránátos, görbelábú alakkal. Gyáva arcukon borzasztó gőg ült. Lepocskondiázták az ott gyalázatos várakozásra itélt, magasrangu tiszteket — a hadsereg egykori büszkeségeit. Az ajtónálló mindenkit elutasított. Jelentse be Vén Zoltán főhadnagyot! Ennyit mondtam csak. De láttam, hogy a szemek kerekre nyíltak;nehéz lett nagyon a levegő. Öreg tábornokok felemelkedtelc és a döbbenetes, mély csendben hallottam, hogy összeverődtek a fogak — a kézigránátok. Következő percben benn voltam — Pogánynál. Ágyú feseli 1 de azonnali mondtam. Gúnyosan mosolygott. Nincsen! Kigomboltam a blúzomat. A mellem kitártam. Hát azért véreztünk, — hogy most mindent, de mindent odadobjatok az oláh patkánynak ? Mellen ragadtam. Tudd meg, te vörös gazember, hogy ezt még a századik unokád is megkeserüli!! Avval szétvágtam a veres gárdisták között éS kitörtem Budapestről. A határban felnéztem az égre... Az egyre sötétedő égen egy titkos kéz borzasztó végzetünket irta: — Transsilvániae Moribunda!« ...Sírtunk. A komor csendőrőrnagy fájdalmasain felcsuklott. Vlasits ezredes szemén könnyek csillogtak és halkan, leheletszerűm, inkább mentegetőzve mondta a meg szokott szavakat: Mondd el mégegyszer, Zoltán I Vén Zoltán utolsó szavai pedig j már dübörögtek, akár a vihar... Felmagasodott köztünk, mint egy magyar Golgotha — kilenc és egynéhány rettentő sebe lángolni látseott... ...És - ezredes uram, Vén Zoltánom — ti elmentetek. Be szomorúak vagyunk azóta az esperessel. Fojtóbb az őszi köd, csillagtalanabb az éjszaka. Elvittetek tőlünk valamit: a szivünket. De a fantáziánk megmaradt. És csodákat müveL Lekönyökölünk az asztalra és elmerengünk mpssze, kifelé. Látunk. Látjuk, hogy Brassó piacán dicső csatakardodra támaszkodva megpihensz ezredes uram. És eléd áll véresen, sárosain Vén Zoltán. Szeme tüz, hangja sok •viz zúgása. Ezredes uram, jelentem... az oláhot megnyúztam, vérit kutyákkal itattam, csecsszopóit a sziklákhoz verdestem... I! Látjuk ezredes uram, hogy csatakardodat áhítattal emeled az égre, miközben ajkadra kedveskedő mosoly ül — ahogy szólsz: Mondd el még egyszer, Zoltánom! És boldogan nevetnek fel a csiki székely havasoki Erdőshorváti, 1929. dec. hó. Györy Kálmán. Halálos mérgek és veszedelmes gonosztevők Hogyan dolgoznak a modern csekkcsalók? Italmérések részére szükséges 502—922. népjóléti miniszteri rendelet az egészségügyi és tisztasági rendszabályokról már kapható a Jóba-nyomdában, Nyíregyházán, Széohenyi-íVt 9. a* I A modem kriminológia egyszerre agyafúrtabb szélhámosokkal kerül szembe. Amilyen mértékben tökéletesedik a rendőrség, ugyanolyan fokozatosan fejlődnek a bűnözők eszközei is. Lépést tartanak egymással, két szemben álló tábor, a mely folyton farkasszemet néz és lesi a másik sakkhuzását. Csak nemrégiben derült ki, hogy a berlini detektiviskolában, ahol a detektivujoncok nyernek elsőrangú elméleti és gyakorlati kiképzést, több betörő is tanult. Felvétették magukat a növendékek közé és itt az oroszlánbarlangban sajátították el a detektívek legféltettebb fogásait. Elegáns gazfickók A, gonosztevők semmitől sem riadnak vissza. Példa rá a rengeteg amerikai rablás, betörés, amelyet hallatlan vakmerőséggel és bravúros lélekjelenléttel ví-szaiek véghez. A bankrablások napirenden vannak. Van a gonosztevőknek egy másik csoportja is, amely hogy ugy mondjuk, skeztyüs kézzel« dolgozik és csak a legvégső esetben folyamodik az erőszakossághoz. Ezek a simaxnodoru, elegáns gazfickók jobban szeretik a békés, vértelen megoldást. Az áldozatot tehát léprecsalják és valamilyen ravasz szélhámossággá^ fosztják ki. Ilyenek a sikkasztók. — Akármilyen nagy is az elővigyázatosság a bankoknál és más pénzintézeteknél, mégis elkerülhetetlen, — hogy időnkint, persze utólag — rá ne jöjjenek egy csalásra. Hamis váltók, hamis levelek, aláírások, — ezek a leggyakoribbak. Ellenük védekeznek az írásszakértőkkel és a modern kémia kiváló tudósaival, a vegyészekkel. Az olvasó nem is sejti, milyen erős segítőtársat kap a rendőrség a vegyészben. Hogy csak egy közelfekvő esetet vegyünk:: a frankhami sitást is egy vegyész pattantotta ki. A gyanús frankokat elégették, de a hamut vegyi vizsgálat alá vették és ekkor kiderült, hogy a papiros anyaga nem a valódi bankjegypapirosból készült. A vegyész szerepe Kémeket lepleztek le a vegyészekkel. Erre vonatkozólag érdekes dolgokat mesélt az egyik vegyvizsgáló laboratórium tudós vegyésze, aki maga már évtizedek óta dolgozik laboratóriumában és a rendőrség számtalan esetben f orault hozzá tanácsért, hogy világosságot derítsenek néhány homályos ügyre. A kémek csak a legvégső esetben folyamodnak Íráshoz, de ez sokszor elkerülhetetlen. Ilyenkor vegytintával irnak, amely, amikor megszárad, már el is tűnik a papíron, ugy hogy föléje rendes tintával egészen semleges dolgokat lehet irni. Ha már most elfognak ilyen gyanús levelet, tehetedenül állnak mellette. Hisz annyiféle láthatatlan irásu tinta van, ki tudja ezt ismét elővarázsolni ? A vegyész. Néha napokig, máskor csak percekig tartó kísérletezések után már előtűnnek a rejtett sorrok, tervrajzok, utasítások, amelyekkel a kém a megbízóit informálja. A békebeli háború: harc a gonosz tevők ellen, szintén elég erős próbára teszi- a vegyész fantáziáját, leleményességét és idegeit. Legutóbíb Prágában lepleztek le egy zseniális csalást, amelynek nyitjára vegyész nélkül talán sohasem jöttek volna | rá. Az egyik előkelő pénzintézetnél megjelent egy elegánsan öltözött ur és egy bécsi bank levelét mutatta fel, amelyben utasítják a bankot, hogy a levél átadójának szolgáltassanak ki öt köteg ilyen és ilyen részvényt. A levelet tüzetesen megvizsgálták, de az a legnagyobb rend ben volt, az aláírások kifogástalanok, valódiak, a részvényeket tehát kiadták. Másnap telefonon jelentést tettek a bécsi banknak, hogy a részvényeket az utasítás értelmében kiszolgáltatták a megbízottnak. — Miféle részvényeket? —kérdezte idegesen a bécsi bank vezérigazgatója. Ekkor derült ki, hogy vakmerő módon elkövetett szélhámosságnak estek áldozatul. A levelet most ismét szemügyre vették, bemutatták Bécsben is, a rejtély csak fokozódott. Az aláírások tényleg valódiak voltak, a levélpapír, minden, csak éppen hogy nem ők állitották ki. A rendőrség tanácstalanul állott * rejtéllyel szemben. Ekkor valakinek eszébe jutott, hogy adják át a. levelet egy vegyésznek. A vegyész aztán világosságot de ritett az ügyre. A levél valóban a bécsi banktól származott, az aláírások is eredetiek voltak, csak éppen a levél szövege volt hamis. Az eredeti levelet ugyanis egyszerűen lemosták, csak az aláírásokat hagyták meg és föléje írták a hamis utasítást, ami aztán könnyűvé tette • csalást. A vegyész különféle kémiai savak segítségével újra előhívta a vegyileg lemosott részt. Ebből aztán meg állapították, hogy az eredeti levő kinek szólt. A többi már ugy ment,, akár a karikacsapás. Három nap múlva — az első levél szövege alapján — elfogták a vakmerő szélhámost, aki már a legnagyobb kénye lembe helyezkedett és sehogyse ér tette, hogy jöttek rá trükkjére... á tiszazugi mérgezések Mérgezéseknél, exhumálásoknál, I amikor a halott maradványaiban ta- I Iáit idegen anyagból akarják meg- ' állapítani, hogy természetes hal ál hu hunyt-e el az illető, fontos szerep jut a vegyésznek, akinek Ítéletétől sokszor élet és halál függ. A tiszazugi és nagyrévi arzónmérgezéseknél is a vegyész mondta ki a döntő szót. Pár évvel ezélőtt rejtélyes eset tartotta rémületben egy osztrák városka lakóit. Több előkelő helyi kapacitás levelet kapott, amelyeket egy ismeretlen kézbesített. A címzettek gyanutlanul bontották ki a levelet, de alig fogtak az olvasásba, eszméletlenül rogytak össze. Csak sokára jöttek rá, hogy a rosszullét, amely egy esetben halállal végződött, a levéltől származott, amely valami különös, átható illatot árasztott. Ettől kábultak el azok, akik kézbe vették és az arcukhoz emelve emelve olvasták. A rendőrségi nyomozás nem vezetett eredményre. Ekkor egy vegyésznek adták ki a veszedelmes leveleket. A vegyész aztán kianalizálta az illatos mérget, amely egy indiai növénynek a gyökereiből készült és néhány szippantás elegendő volt hozzá, hogy aki a hatása alá kerül, elkábulva örök álomba merüljön. A vegyész nyomban sejtette, hogy a rendkívül ritka méreg csak kémiával foglalkozó személytől származhat. Ezen az alapon kezdtek hát kutatni és csakhamar rá is akadtak a tettesre, egy őrült földbirtokos személyében, aki utazásai során megjárta Indiát is és mint szenvedélyes méreggyüjtő —• egész szekrényrevaló különféle veszedelmes mérget találtak nála a házkutatáskor — a keleti mérgekkel is foglalkozott. — Csak ki akartam próbálni a. méreg hatását — felelte egykedvűen és nem értette, hogy mért raknak bilincset a kezeire... Háromszázhetvenkét féle mérget ismert, valamennyi »kéllemes halált® okozó, úgyszólván néhány csepp elegendő hozzá, hogy észrevétlenül a másvilágra expediáljon bennünket. Amikor bevitték az ügyészség fog házába, egy észrevétlen pillanatban megmérgezte magát. Pedig előzőleg gondosan megmotozták. A mérget egy gyűrűben rejtegette. Az öszszetételét ma sem ismerik, titkát magával vitte a sírba... Dróttalan vílianyv üagit assal kísérleteznek f A villanykörtében az izzó szénszál helyett ritka neongáz világit •4A& A villainosvilágitás egyetlen nagy hátránya az, hogy az elektromos energiának jelentékeny része hővé alakul a lámpákban és ez a rész tulajdonképpen elvész. Az elektrotechnika ugyan nagyot haladt a kezdetbeli fémszálas izzólámpától a mai félvattos körtékig, de minden jel arra vall, hogy további haladásra nejn számithatunk az izzólámpák gazdaságosabbá tétejében. Az izzólámpa természetéből eredőleg nem adhat sohasem hideg fényt, azaz olyant, mely mellett nem keh magas hőfokra'hevíteni a világító fémszálat. A hideg fényre való törekvés azonban nem megvalósíthatatlan, hiszeja ismerjük a ma még csak reklámcélokra használt neonlámpákat, melyekben a neon-gáz világit anélkül, hogy felmelegedne s tulajdonképpen csak arról van szó máris, hogy a neon-lámpát a gyakorlati világítás céljaim is átalakítsák. A jövő világítása kétségtelenül olyan dróttalan világítás lesz. melynél nincs izzó fémszál, hanem az üveggömbbe zárt ritka neon-gáz világit. A n^on világitóvá tételéhez nepi is szükséges, hogy átvezessük rajta az áramot, elég, ha a lámpa közelében nagy szaporasággal "változtatjuk a mágneses teret. Az ilyen lámpák elpusztíthatatlanok lesznek, nem égnek ki soha s jóval olcsóbbak lejsznek a körtéknél, 1mert nincs bennük semmilyen alkatrész. Már kipróbálták ezt a drót talan lámpát a shenectady-i tornyon, ahol oly erős fényt áraszt, hogy három kilométernyi körzetben újságot lehet olvasni a fénye mellett. Ha ez az első lámpa még csak a repülők számára szolgál éjszakai tájékoztatóul, az elektrotechnika mindent elkövet, hogy «. fényét fehérebbé tegye s aztán bevezesse a lakások, műhelyek s M cák világítására.
