Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-25 / 295. szám

NyiregyMaa, *§§Ö 25. * Szerda T *. évFolyaoi, 395. sz. r DEK. KififiMhtoi ésmk vMMwn: Mm p«rvg4. 7 W pang*. Kts&uctróelákcsfc tacftotaak eagedínéay. II 11 )U. MIIIM Aia# itatta JÓBA BL&K P»M6» asarkMrt*: VERTSE K. ANDOR. ftz*fk«Mt«sét és kladóblvaUI: Széchenyl-út 0. m Szsrkosctfségl talafon: 6—22. A kiadóhivatal tolafonja: 1-89. PestMhsqus 20666 kéziratokat nam adunk vlss*. wwmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm r Uj feladatok küszöbén Irta: ScitOYSzk? Béla m. kir. belügyminiszter A törvényhozás nagy és magasz tosíeladata, hogy a nemzet és tár­sadalom fejlődését előre lendítse azok célkitűzéseit bölcs előrelátás­sal megállapítsa. A törvényhozá­si akarat, azonban, a fejlődés él­tető erejévé csak akkor válik, ^ha a, törvény; hideg betűkbe kris­tályosodott szelleme meleg életre gyui, eleven energiaként áramlik „át a nemzet és a társadalom vér­keringésébe s egybeforr azok éle­tével. A közigazgatás rendezése ér­dekébe alkotott törvény rendelke­zései eddig csak rideg betűkbe merevedett eszmék voltak. Ezek az eszmék most kezdenek életre gyúlni, amikor a törvény rendelke­zései eleven energiaként kapcso­lódnak be az Önkormányzatok éle­tébe s ez élet külső és belső tar­tatnának átszervezésével az uj vérkeringésnek motorikus erejévé válnak. örömmel fölt él, hogy az uj fej lődésre való átmenet zavartalanul történt és történik s maga a meg­fellebbezhetetlen élet igazolja a törvényhozási akarat célkitűzései­nek helyességét és okszerűségét. A vármegye? és városi törvény­hatóságok a nemzet egyetemes ér­defbeinek és az önkormányzati cé­loknak megfelelően alakították új­já testületeiket, amelyek uj fel­adatok felé vannak hivatva vezet­ni az önkormányzati életet. Ez uj feladatok közül csak ket­tőre szerétném ráirányítani a köz­vélemény figyelmét. Az egyik: a közigazgatásnak az élettel való benső kapcsolata. A másik: az önkormányzati közérdek mentől teljesebb érvényesülése. Ugy ér­zt*m, hogy az uj törvény minden lehetőséget, támaszt és érőt meg­ad ahhoz, hogy e feladatok el is éressenek I Az ujjonan alakított törvényha­tóságoknak nemcsak összetétele, hanem a törvényben körvonalazott uj működési köre is, módot nyújt arra, hogy a közigazgatás men­től jobban hozzásimuljon a minden napi'élethez, támasza, segítője^ba­rátja, vezetője legyen az önkor­mányzat kötelékébe tartozó min­den polgárnak és nemcsak meg­hallgatást, de gyors és igazságos elintézést ís nyerjen nála minden jogos kívánság. A most ujjáalakult törvényha­tóságok összetételében garanciá­ját látom annak, hogy az ott kép­viselt társadalmi erők helyes egyensúlya meg fogja teremteni a. megértésnek és együttműködés, nek azt a harmóniáját, amelyből csak az autonómia érdeke, tehát az igazi közérdek kerülhet ki győz­tesen. Hinni szeretném, hogy ez a megértés és harmónia a jövőben nem áldatlan politikai csaták, ha­nem az autonómia magasztos c5ir jaiért folyó, nemes vételkedések szinterévé fogja tenni a tárgyaló termeket. Ha pedig ez igy lesz, akkor nem fog elmaradni a közérdek érvénye­süléséért folytatott küzdelemnek a lelkekre visszasugárzó, nagy erköl­csi hatása sem. Ez az erkölcsi ha­tás kötelességteljesítés ébrentartás sában ís tokozásában fog nyilvá­nulni, mert azok, akik áz autonó­mia vezetésére hivatottak, ráfog­nak eszmélni, hogy a közérdeket "j nem jogok folytonos vindikálásá | val, hanem kötelességek kifejté­sével lehet csak valóban szolgálni! Nemcsak az autonómiák, hanem az egész nemzet harmonikus fej­lődését és megmozdulását fogja biztosítani, ha az uj törvényható­ságok, az ezeréves mult soha nem pusztuló erkölcsi és szellemi ér­tékeinek megőrzése mellett, foko­zott kötelességteljesitéssel és a közérdek szolgálatának rendület­len követésével fognak nekivágni az uj élet feladatainak. Iarko?its Rodion híres regényének, a „Szibériai garnizon"-nak Horváth-hadnagya a nyíregyházi tanítóképző gyakorlóiskolájában tanitó Horváth János (A Nyirvidék tudósitój'ától.) Markovit s Rodion hatalmas ere­jű regényében, a »S?.ibériai Gar­nizon«-ban, amely a szellemidézők bűvös kristálygömbjéhez hasonló­an, megelevenít egy letűnt életet, a raboskodó magyarok iszonyattal telitett szibériai életét, ennek az életnek rejtelmes lelki mélységeit — egy Horváth nevü hadnagyról van szó, aki művészi ihlettel fa­rag csodás szépségű kazettákat és akit a ma már avult copf megró, amiért művészi munkája eredmé­nyét tiszt létére elárusítja. Mar­kovits Rodion két oldalon át foglalkozik az. érzékeny lelkű poé­tás fiúval, Horváth Jánossal, aki a müvész-tanitóval, Horváth Já­nossal, a nyiregyházi állami taní­tóképző intézet gyakorló iskolá­jának egyik kiváló tanítójával azo­nos. Munkatársunk kérésére Horváth János a következőket mondotta a nagy regényíróvá lendült egy­kori fogolytársáról, Markovits Ro­dionról:: Markovits Rodion — mon­dotta Horváth — a Szibériai Gar­nizon és az Aranyvonat cimü regé­nyek irója fogolytársam volt. Mátray Gyula, a Nyiregyházi Takarékpénztár Egyesület igazga­tója, aki ugyanabban a fogolytá­borban volt, szintén jól ismerte. Hogy került ön a szibériai garnizonba? — Nem a regénybe, hanem a valóságos pokolba, az orosz fog­ságba ? — Az oláhok ellen küzdöttünk, amikor 1916, december ió-án fog­ságba estem. A végnélkülinek tet­sző ut, amelyet hol gyalogosan, hol marhakocsiban, hol pedig a személyvonat IV. osztályában meg­tettem, légvonalban Budapesttől 11.000 km. A most hadszinteret képező Mandsurián át a szibériai száműzöttek szállítására szolgáló « arrestant kocsikban döcögtünk fo­I golytábortól fogolytáborig, mig 1907 éprilis hó 14-én Krasznoja Rjecskába érkeztünk. A legkeletibb szibériai fogolytáborban. Krasznoja Rjecska Keletszibéria, különösen pe<iig Chabarovszk Amur-melletti város védelmére épített katonai telep volt. Ez volt a legkeletibb szibériai fogolytábor. A két és fél méteres deszkapa­lánkkal, tüskés drótkerítéssel és minden kiszögelésnél izzó petró­leumlámpával világított őrtoro­nyos, emeletes téglakaszárnyák­ban mintegy kétezer nagynémet és magyar fiu élt. — Mikor ismerkedett meg Mar­kovits Rodionnal? — Talán én voltam a láger legutolsó foglya, aldt közvetlenül a frontról hoztak ide. Markovits Rodion már ott volt. ő voit a legelső, aki a hazulról hozott — persze akkor már há­rom hónapos »friss« hirek után érdeklődött, hogy — amint pár nap múlva megtudtam, az általa szerkesztett »Szibériai Ujság« »Ha­zai Hirek < rovatába anyagot gyűjt­sön. — Mit szól a »Szibériai Garni­zon«-hoz ? Markovits regénye döb­benetesen igaz. — Én hat hónapot töltöttem ott a lágerben, ahol a jellegzetes fo­golytábor élet akkor már két éve, mindenben kialakult. Még most is visszaemlékszem a lágerélet min­den epizódjára. Eíz a lágerélet a »Szibériai Gar­nizon«-ban megdöbbentő hűség­gel'elevenedik meg. A regény jel­lemei, alakjai, a fogoly élet ese­ményei, a lelki háttér, a fpglyok érzelem és gondolatvilága igaz él­mények friss és művészi hatalom­mal való átéreztetése és láttatása. Zsákvarrótiiböl készült vésőkkel... — Mondjon valamit a regény Horváth hadnagyáról:: A regényben szereplő Hor­váth hadnagy valóban én vagyok. Markovits sokszor ült ágyamon, mig én az ablakdeszkára fektetett depzkadarabon dolgoztam. Zsák varrótűből készített vésőkkel gyár­tottam a dobozokat, a kriegska­zettákat, amelyeknek egyikét a re­gényben megirt módon értékesí­tettem. Kettőt ezek közül a vé­sett dobozok közül szerencsésen haza is hoztam s mint hadifogoly­emlékeket őrzöm. A művészgárda külön szobája. Markovits Rodion naponként meglátogatott bennünket, a kü­lön kis szobában lakó művészgár­dát, a hadifogoly-színtársulat »női« és férfi szereplőit, az »Izgató« cimü élclap íróit, rajzolóit és le­íróit, akik vidám, ötletes fogoly­társak voltak. / Nem primadonna, ha­nem diszietezö voltam. Hogy játszott primadonna­szerepeket Horváth hadnagy ur? — A történelmi hűség kedvéért itt megj'egyzem, hogy én nem mint primadonna, hanem mint á szín­ház diszletezője, kellékese, ezer­mestere kerültem a művészgárdá­hoz és élveztem a külön szoba, a »müvész-szoba« kiváltságait, amely ucán meg nem magyarázható, meg nem érezhető nagy vágyakozás fogta el a közös termek lakóit. Markovits aktuális stró­fákat ir. — A színház érdekében kifej­tettett »áldásos munkám« elisme­réseül az egyik kabaréelőadáson éppen a Markovits Rodion szelle­mes tollából eredő aktuális strófák szórakoztatták, a tábor lakóit. Egy hadifogolyálom amely valóra vált. -— Szerették Markovits Rodiont? — Markovits közszeretetben élő fogolytársam volt, ami vajmi rit­kán mondható el a fogolytáborban |éppen a közszerepet játszó társak­ról.. Sok szép hadifogoly-álmunk, amelynek ideális lelkű álmodója Markovits Rodion volt, semmivé lett. A hazatérés idejére vonatko­zó tervezgetések, a megvalósítást váró nagy célkitűzések mivel ^Fele­désbe mentek, de egy szépséges hadifogolyálom mégis valóra vált:: a hadifogoly élet megörökítésének, a foglyok lelke visszatükrözésének "álma gyönyörű valósággá realizáló­dott a mesteri könyvben, a »Szi^ bériai Garnizon«-ban. Horváth hadnagy ur kol­bászt, babot hoz a város­ból a kazettákért. Ezeket mondotta szerényen Hor­Egyct tzám ára 24 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents