Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-24 / 294. szám

1929. december 24. JNrtrÍRYlD^C Tavassá feltei A magyar gazdatársadalomnak egyik legfiatalabb, de a köz szempontjából leghasznosabb testülete az országos mezőgazdasági kamara a minapában tartotta évi közgyűlését örömmel láttuk ebben a legszélesebb mezőgazdasági köröket felölelő szervezetben a gazdatársadalom minden rétegét. Képviselve voltak ott a nagygazdák, épugy, mint a középbirtokosok, de nem hiányoztak a kisgazdák, törpebirtokosok s a földmunkások sem. Ma az egész ország fokozottabb mértékben kiséri figyelemmel a mezőgazdaság sorsát, melynek vergődését mindenki észreveheti. A bajok óka nem belföldi keletű. Hitei után sóvárog minden közgazdasági 'águnk s e téren talán a legnagyobb kívánalom épen a mezőgazdaság részéről hangzik t el. 'Addig, amig nem enged az a j szorító gazdasági bilincs, amelyik Trianonból táplálkozik, gyökeres enyhülés nem várható. De igy is örvendetes jelenséggel állunk I szemben a multakhoz viszonyítva, mert maga a földművelésügyi miniszter jelentette ki a Kamara közgyűlésén, hogy az utóbbi kilenc hónapban az elmúlt évekhez képest 100 millió pengővel emelkedett az exportált értékek összege Ennek legnagyobb részét a mezőgazdasági termények szolgáltatták Sajnos a buza árának alacsonysága még a legjobb terményértékesités mellett is" sok gondot okoz agrártársadalmunknak. Nem rajtunk mult — mondotta Mayer minisz- 1 tc

r _ hogy a gabonát olcsón kel- I lett piacra vinnünk. Ezen a téren f már üdvös intézkedést tett a föld- J művelési miniszter, amikor elren- » delte a gazdatársadalom kiuzso- j rázása ellen a közraktárak felállítását, melyek az ország minden részén méltó támogatást nyertek a társadalom minden rétegéből. Biztató kijelentéseket tett a miniszter fi. mezőgazdaság legnagyobb problémája, a hitei kérdésének I szempontjából is. ígéretet tett ar- * ra, hogy minden erejével arra tö- l rekszik, hogy a gazdatársadalmat • a tavasz folyamán e tcren legmesszebbmenő támogatásban részesítse. Kát vágányon is meg fog indulni a hitelnyújtás, rövidebb és hosszabb lejáratú kölcsönök formájában. Már a jövő év első hónapjaiban sor kerül arra, hogy a földmüvelésügyi miniszter rövidlejáratú hitel formájában nagyobb összeget nyújtson a mezőgazdaság részére, de tervbe van véve az is, hogy ezek a kölcsönök hosszabb lejárattal'

1 is birtokába jutnak az agrártársadalomnak. Talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy mily nagy jelentősége lesz ezen hitelakció lebonyolításának, melynek áldását érezni fogja foglalkozási ágra való tekintet nálkiil nemzetünk minden rétege. Helyesen fogja m£g a kormányzat a hitel problémáját, ha legelőször is küzködő mezőgazdaságunk felkarolására siet, mert ha Magvarország mezőgazdasági termelése elveszíti jövedclmezőképességét, megrokkan egész közgazdasági életünk. Bizonyos, hogy ezeknek a hitelmüveleteknek lebonyolítása nem kis feladatot ró intéző köreinkre, de épen az ő szakavatottságukát, jóindulatukat s épitő politikájukat jellemzi az, ha nehéz viszonyaink mellett is képes megoldani és dűlőre vinni olyan kérdéseket, melyek valósággal a lehetetlenséggel határosak. — Diósgyőri levélpapír dobozban, elegáns, magyar, finom, olcsó. Kapható az Ujságboltban. A „Szent Gergely ének és zeneegylet" máiaros estélye A helybeli »Szent Gergely Ének és Zeneegylet« f. hó 17-én tartotta ez évi rendes közgyűlését Énekes János prelátus kanonok elnöklete alatt, mely alkalommal megtörtént a tisztikar kiegészítése ís. Az egyesület alelnöknője, Nagy Kálmánná, aki az egyesület ügyeiben fáradhatatlanul s igen nagy lelkesedéssel dolgozott, másnemű nagy elfoglaltságára való tekintettel álelnöknői állásáról lemondott. A közgyűlés a lemondást érdemeinek jegyzőkönyvben való megörökítése mellett sajnálattal vette tudomásul s az alelnöknői állásra egyhangúlag Mayer Lipótné polg. leányiskolái tanárnőt; az eltávózott Bánhegyi Béla főtitkár helyére Horváth István róm. kath segédielkészt, a szintén eltávozott Vigh András jegyző helyébe pedig Molnár János róm. kath. tanítót választotta meg. A közgyűlés kimondotta, hogy az egylet eddigi sikeres működésének további biztosítása céljából még fokozottabban fog dolgozni. Elhatározta egyidejűleg azt is, hogy jövő 1930. évi január hó 4-én este 6 órai kezdettel a róm kath. iskola dísztermében a harmónium alap javára műsoros estélyt rendez, és reméli, hogy a város társadalma az estély sikerét biztosítani fogja, hogy igy az egyesület részére szükséges harmóniumot minél hamarabb megvehessék. Ne okozzon go

ndot a k

arácsonyi és újévi ajándék kérdése! Vásároljon isenMteinck villamos háztartási kisstlékeket, rádiót, sxép, csillárt, stb., mert HM! tartós örömet sssrec! I»áió, villamos vasaló, porssivá, tea- és kávéíőió, viifori'ló, hajsaáritó, ihsrmophor melegitőlap, stb ma már minden hástartssban nélkülőshotstlen Keresse fal városi *al«tünket, ahol asea cikkekben nagy válMwtébot Mái és mi nagy karácsonyi ármérsékléssel *s kedvexő fisét isi feltételekkel késaaéggel állurJfc rmdrikwésére. Csak alsó minőségű 'árut vegjen, mart silány áru csak bossiuságot okos. Nyíregyházi Villamtosági R.-T. 7tw-s Városi üzlet Zrínyi Ilona-u. 9. A ledöntött bálvány — A Nyírvidék eredeti regénye.— Irta: Vath János. 3 A homok összefolyó szemecskéin nő köaelgett. Talán a katonák felé tartott? Minden esetre Erika és az ötvös óvatosan elhallgattak, mert rengeteg besúgót fizetett az állam A nő zömök testű volt. Rövid tunikát viselt és szandáljának a szijazatát magasra fűzte. A keresztfűzéreken kidagadt petyhüdt fiúsa, a felső korcsavarintásra pedig rágyüremlődött. Az ötvös sétái közben gyakran látta. Nem kereste, de feltűnt neki barna szemének mélysége s melegsége. Azonban mindig torzította a cizeláláshoz és az arabeszkes formákhoz szokott szemét a nőnek alaktalansága. A kis Kelemen azonban felugrott játékából a homokról s a nő elé futott. Kitárta karjait átölelő mozdulatra : — Üdvözlégy, te, aki jó vagy hozzám és szeretsz engem — kiáltotta. A nő csakugyan értett a kis fiú nyélvén. Kedvesen és melegen érdeklődött dolgai iránt; kitalálta a homokráncokat és a várfokokat megnevezte neki. Boldoggá tette két három mondatával. Ám a fiút ma akaratlanul vallomásra csalta. — Ki ellen készül a sánc és milyen ellenség veszélyezteti a nagy centurio várát? Azok ellen, akik megfeszítették a Mestert s ellenségei a birodalomnak. A nő csattanósra vörösödött a festéken túl is. . ' Erikában pedig föltámadt az anya és fölébe szárnyalt szinte pillanat alatt a szerelmesnek. Nem ismerte az idegent, ám azt tudta, hogy a véréből való véréhez jó volt s az kellemetlent mondott neki, hát sietve ugrott föl a kőpadról : — Fiam, légy jó azokhoz, akik veled kedvesen bánnak — fedte szelíden. Aztán a nőt köszöntötte nyájasan, ameddig társadalmi állása engedte a jövevénnyel szemben: —- Ki vagy te, hogy "tartózkodó fiamat bizalomra ragadtad ? — Myriám vagyok, asszonyom. Ismerlek jól. Atyám életében gyakran megfordultál ékszeres sátorában — mondotta behízelgő hangon s a szeme pedig az ötvösre tévedezett. Erikában a gyermekéhez táplált jóság melegsége áradozott, félszegségnek vette a Myriám pillogatását. Talán a tüzelő arccal is magyarázta s mentegette, de már a mentegetés vádolás számba ment. A fiú megszokta, hogy nem firtatott idegenek előtt a hittel összefüggő dolgokat. Piusz atya s az ötvös is óva óvták a katektumeneket, hogy bajt ne zúdítsanak fecsegésükkel a gyülekezetre. Anyja ölének dült s annak karjai alá túrta fürtös fejét s az áldóan rákulcsolt kéz szárait csókolgatta gyöngéd ragaszkodással Közben gügyögte : — Anyám, drága jó anyám ! Mindenem te vagy a földön. Az anya értette : »A földi határokon túl a Mester imádsága aszerint: a mi Atyánk a mindene«. Erika dicsérte Sámuel elevenségét, aki a legszebb fibulákat, karpereceket, brosokat szerezte be, hogy házalva, avagy sátrában gyékényére kirakodva, naphosszat birta a sipító kínálást. Míg ezt beszélte, fia feje a hóna alatt, lassú lépésben megindultak az ötvös felé. Erika a Sámuel halálán való sajnálkozásban elfeledte asszonyi ösztönének ellenszenvét Myriám iránt. Myriám pedig táplálékot adott az irányában hangolt jó érzésnek : — Anyám is vele járt és koldusa. A pannóniai tavaszi főid csalós, a gyékényponyváról fölhültek korai fagyokban és tehetetlenül nyomja az ágyat majdnem atyám halála óta. Az ötvös is hallotta már a panaszt és a szánalom elkergette rossz véleményét a lányról. Feslett nőnek vélte, aki arcátlanul kerülgette eddig, most pedig a katonák után jött le. Mert a római uralom bővelkedett kerítőkben és perdítákban. Táborszállások körül csak a legyek voltak többen az olcsó nőknél. Nyomor s a megdőlt római erkölcsök lépre csalták a szerencsétleneket. Ezekért jött el Krisztus s halt meg a kereszten, hogy halhatatlan lelkükre ébredjenek. Myriám annyi fájdalommal és olyan meleg szeretettel fűtötte át az ötvöst, hogy elárulta magát: — Én v láttam Pétert ; inaszakadtat gyógyított. Mert a szeretet csodákat művel. Szelet állít s árnyékot vet a forró sivatagban. Azt mondja: testvérem ? S kézen fogja a vakot, fölemeli a sántát, magához öleli a hétszer kitaszított utcai lányt. A szeretett nem kérdez, ki vagy. A szeretet kell. A szeretet !... kiáltotta el magát s visszhangzotta a nyárak, fűzek, vad barbár fák sűrűje az új szót. Már szuggesztiója alatt állott Erika, a kis Kelemen s szájtátva bámulták a porondot egyengető katonák is. Ők eddig csak kivetettjei voltak ennek az életnek; barbárok, proletárok s ez az ember azt kialtja egy átölelő szóval, hogy testvérek, hogy egyenlők. A bronzásó megállt kezükben, a perditának még mélyebb örvényben égett a szeme. Erika kitüzesedett arcáról halványítóan szállt le szívébe a vér. Egész lénye lenyügöződött. A fiúnak imára kereszteződött mellén a karja. A nádas mögül törtetés hallatszott s a halászok feje járult az ötvöshöz : (,Foiyt»t jak.)