Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-22 / 293. szám

16 jNlffKVIDÉK. 1929. december 22. Egy hónapra ítélték Szabó Imrénét a nyíregyházi temetők betegidegzetfi tolvaját Most a háziasszonyát lopta meg a jobb sorsbaa élő iparosasszony. - Az alkohol biztatja a bűnre (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Tegnap délelőtt a kir. törvényszék Horváth tanácsa egy különös asszonyt vont lopás miatt felelősségre. Egy beteges külsejü, bff takarosan, tisztán öltözködő iparosasszonyt, Szabó Imrénét, aki már egyszer egy ritka bűnesettel foglalkoztatta a törvényszéket. Virágot topott a temetőben a sírokról. Valami furcsa patológikus hajlam hajszolta e lázasszemü aszszonyt akkor a temetőben, ahol a díszesebb sírokat különös élvezettel fosztotta meg a virágaitól. Az élők kegyeletes ajándékaitól rabolta meg a holtakat. Meglopta a polgármesternő édesapjának, valamint Matulka Ödönnek a sírját ís. ( Hogy miért, erre talán a pszihológusok tudnának magyarázatot adni. Talán kleptomániás. — Lehet, de miért éppen a temetőben elégíti ki érthetetlen szenvedélyét. — Mintahogy a vallomásából kiderül az asszony , megrögzött alkoholista. de a temetői virágokat nem tudta értékesíteni, hogy pálinkát vehessen magának. Sápadtan, gyötrődő arccal áll bírái előtt. Mindössze 26 esztendős de negyvennek nézné az ember. Pedig valamikor szép nő lehetett. Arcvonalai finomak és szabályosak csak a szemeiben borong valami kimondhatatlan, tépett, réveteg szomorúság. Most megint lopás terhelte lelkiismeretét. Ez év augusztus 16-án észrevétlenül besurrant szállásadónője : Mocsár Andrásné lakásába. Mocsárné vőlegényével egy távolabb eső szobában tartózkodott s igy nem vette észre a tolvajt, aki felhasználva az alkalmat, gyorsan összepakkclt mindent, ami a szeme de került. Szabóné 3 dunnahuzatot, 3 lepedőt és egy abroszt vitt magával. Az elnök a kihallgatása során emlékeztette a temetőben elkövetett lopásaira Szabónfet, aki "hoszszu ideig némán tördelte a kezét. Maga a leggyalázatosabb do< got cselekedte akkor is. — igazán megfejthetetlen előttem, hogyan tehettem, — válaszolt halkan. — Beteg, vagy valami káros szenvedélye van talán; — firtatta az elnöK. — Nem tudom kérem. De azt tudja, hogy az italt szereti. — igen, szerettem az italt, bevallom, de már leszoktam ráta — mondta szinte suttogva a vádlott. — Szóval azért lopott, mert pénzt akart szerezni italra. Nem szégyenh magát. — H"át kérem azt ei sem lehet mondani, hogy mennyire szégyenlem magam. Az asszony töredelmesen bevallotta tettét. Részletesen elmondta, miképpen surrant be a lakásba s hogy a lopott holmikat még aznap a záiognázba vitte. A kir .ügyészség tekintettel arra, hogy a vádlott 200 pengőt meg nem haladó értéket tulajdonított el csak lopás vetségévei vádolja, mire a kir. törvényszék egy hónapi togházra és egy évi hivatalvesztésre ítélte. A vádlott az ítéletet meg ietiebbezte. omnoaoooooaaa 7920—3 Hasenoa karácsonyi ajándék önborotva készülékek, manikűr kazetták, aipaeca evőeszközök, korcsoly ak, zsebkések, cserkész kések a legolcsóbban beszerezhetők Garfunkel műköszörüsnél, a NrirTifpalotával szemben. innnnnnnnnnnnnn Mélyen leszállított gyári Tételáron adom az önzés raktáron lévi elsőrendű gyártmányt! HÓ és SáP «ipőket Férfi puha és báli Ingeket Ruzsonyi Pál Nyiregyháza, Luther-utca 3. unt TELEFON 483 Uj CSUKOTT, FŰTÖTT TAXIAUTÓ Mág Super D 65098. rend számú éjjel nappal megrendelhető Gartner Garage TELEFON 483 78S5—3 A ledöntött bálvány. - A Ntírvidék eredeti regénye* — Irta: Vátb János. 2 — Az istenek legyenek kegyesek 'hozzád — emelte tisztelgésre kezét a centurio. A rézsisak megraggyant a napban. A bronzsarkantyu vékonyába formult a lónak s az szinte szökve megugrott. A katonák szorgosabban láttak a fövenyen áttörő nád irtásához, míg a balatoni út őrizetére kirendelt század parancsnoka tovább nem tűnt. — ötvös, — szólt Erika a tanítóhoz, — a pogányság bálványa porba dől. Egyenlők leszünk! Az ötvös szeme megcsillant és feketén égett mélyén a vágy Erika felé. — Orbánusz, a hitközség egész rend ruhát ád néked a nap örömére — mondta az ötvös és az asszonyt nézte. A kis Kelemen felfigyelve okos szép arcával, gyerekes lelkesültséggel kérdezte : — Ugy-e akkor a kenyeret nem kell dugva vinnem a betegekhez és aggokhoz ? — Processzióval járulunk hozzájuk — és szakállas arcából is egész nyájasságában ragyogott Kelemenre az ötvös. Aztán evvel a nyájas arccal a messzibe révedt. Először dadogva, majd patakká dagadva megáradt a szava: — Egy akol lesz és egy pásztor, Nem lesz gazdag. Nem lesz szegény. Nem gyűjtenek kincseket, amelyeket a rozsda megemészthet. Nem takarja egyiknek testét asszir selyem, bíbor, bársony, mert tudják, hogy a test csak por és hamu. Mint az égi madarakat eltartja Atyánk, aki mennyekben vagyon, úgy gondoskodik az emberekről is. A kis Kelemen csodálkozással feledkezett tanítójára : i — Ugy-e a kicsinyek is mindjárt nagyok lesznek ? Én mindjárt centurio leszek. Az ötvös arcán először felhő vonult át, de a suhanó árnyékot szelíd helyreigazító vonás váltotta fel: — Az új országban nem lesznek katonák. Akkor én hogy bosszulom meg a gonosz zsidókat, amért a Názáretit keresztre adták ? — Jó cselekedettel, Kelemen. Segíted a szegényt, gyámolítod az ügyefogyottat... — Látogatom a betegeket, széthordom a Szentemléket — folytatta a kis Clemeusz, ahogy a kathakumenek óráján az ötvös és együttes áldozások előtt hetenként Piusz páter elébük adta. — Fiam, Kelemen, tíz hónap fordulása óta öltöztél a megkereszteltek fehér ingébe. Még harmincszor fordul a nap s hitedben megerősít Piusz atya. — Csak engem, magamat ? — Az egész hitközség új lelkeit — felelte az ötvös. — Mirtuszt kapunk a fejünkre. Tunikánk tenyérnyit nő csattogatott tenyerével a fiú s szemei csillogtak a boldogságtól. — örömem határtalan, Clemeus, hogy atyád árnyékát a te napos lelked váltja föl, mondta Erika egyszerűen, de áttüzésítette szavait a Szentlélek. A fővárostól távol a provinciák egyszerűségével szólott. A fórumon akkor olajos és tömjénes beszéd divatozott. Erika katonacsaládból nőtt fel. Aranygyűrűs lovagok voltak az apja s ura is. Azoknak áhítatuk volt Róma Bár itt a provinciában számot tett ki a szeszterciuszuk. Az örök városban még a színházban se nyitott volna a lovagok első sorába helyet. Erikának a legértékesebb oldalon feküdt a szőlleje s villája a Lápisz Portalisz alatt a hegy lejtőjében. Terraszáról nyugatra és délre szabad kilátást adott. Fölötte a kőbemeredt bazaltcsodák, alatta zöld kertek paradicsoma választotta el a Tíatalmas víz derült, tavaszi hátától. A' kőpadról épen od» láttak. ^ Előttük a katonák ernyedtebben dolgoztak, mióta a százados ellovagolt. Se Erika, se az ötvös nem bánták. Abban teltek el, hogy egymásé lehetnek, mikor rájuk hasad az egyenlőség nagy hajnala. Az özvegy nagy krisztusi jóságában is tartott a római törvénytől, amely csak kis gyermeke gyámjaként hagyta meg a férje birtokában' Amit jogvédésével adott, a szabadságának egyúttal szárnyát is szegte ; ha nem" egyenlő rangúval kél házasságra, elveszíti gyámi jogát Tiszteletreméltó gyászruhája körülfogta bő ráncaival s egyúttal ébren^artotta benne a jómód adományát s gyermek? szeretetét. Mert mindig küszködővé tette széptükrü lelkét a gondolat, hogy gyermekétől elváljon új házassága miatt. A szelíd ötvös tiszta lelkében is csak kegyes óhajként élt az új világ. Üj élet kezdésére gyenge volt az akaratuk': — S ha máról holnapra kisütne a nagy. nap ? — kérdezte az ötvös inkább óhajtva. — Oh, Rabbi, jöjjön el a te országod ! — fordította álmodozóra szeme fehérjét Erikö s Krisztusra gondolt. — De okosaknak kell lennünk. A mester is mondja, legyetek óvatosak, mint a kígyók. Nem szabad eldobnunk a bizonyos mát a bizonytalan holnapért. Hittestvéreink gondozása és az okosság is azt parancsolja. Pillanatra dacos szél csapta meg az aszszony lelkét: »Mert te is a kényelmedet féltedé De aztán átsiklott a gyanításon. szerelme lesöpörte lelke faláról a vigyorgás szellemét : — Ha a Názáreti mondja, akkor aszerint kell cselekednünk — nyugodott bele némileg. (Folytatjuk.)